2010. január 22-én a híres Capitol v. Thomas (éppen aktuálisan Capitol v. Thomas-Rassett) ügyben az eljáró Davis bíró a képen látható hölggyel (Jammie Thomas-Rassett) szemben korábban megállapított 1.92 millió dolláros kártérítés összegét 54.000$-ra csökkentette.
A per hosszú múltra tekint vissza, mivel ez aktuálisan már a harmadik összeg, amelyet az érintettnek a feltételezett (és ne tagadjuk, bizonyított) fájlcseréléséért (a felperesi érvelés szerint 1702 fájl került letöltésre, de ezekből mindössze
24 dal kapcsán kértek kártérítést) meg kellene fizetnie. Az eredeti bírósági eljárás során (mely pont arról volt híres, hogy a fájlcserélés történetében elsőként járt el polgári esküdtszék) az esküdtek 222.000$-os kártérítést állapítottak meg verdiktjükben (erről
magyar nyelven lásd itt, angol nyelven pedig
itt).
A döntés problematikáját az adta, hogy egy akkoriban futó másik aktuális perben (ez az ugyancsak elhíresült
Atlantic v. Howell ügy) a bíróság elvetette a "nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel" ("making available to the public") tétel alkalmazhatóságát fájlcseréléssel kapcsolatos perekben, mivel ilyen vagyoni értékű jogot (szemben az EU-val) az USA szerzői joga nem biztosít a szerzőknek. Mindezek ellenére a Thomas ügyben eljáró bíró az esküdtszéki utasítások között ennek alkalmazására hívta fel az esküdteket.
Davis bíró végül ezt az összeget indokolatlanul magasnak ("sokkolónak") tartván múlt pénteken mérsékelte a megítélt összeget. Bár eredetileg a minimálisan kiszabható (750$/jogsértés) kártérítés mértéke volt az elérendő cél az alperes részéről, a bíró ezt nem látta elképzelhetőnek, tekintettel arra, hogy az alperes az eljárás során eskü alatt többször is hazudott.
Erről magyarul lásd itt, angol nyelven pedig
itt.
A labda most már a RIAA térfelén van. Vagy elfogadják a megítélt összeget (hát...), vagy új eljárás lefolytatását kezdeményezik. Érdeklődéssel várjuk a folytatást.
Címkék: Atlantic v. Howell, Capitol v. Thomas, P2P, RIAA
A megismételt tárgyaláson még kevésbé járt jól Thomas-Rassett. Az esküdtszék ugyanis második nekifutásra még súlyosabb, dalonként 80.000$-os, összesen tehát majd kétmilliós kártérítést ítélt meg a felpereseknek. (Erről magyarul lásd itt, angol nyelven pedig itt.)