2010. december 13-án fogja megvédeni "Szükség törvényt bont - a kalózok szerepe a kulturális termelés és csere folyamataiban a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig" című doktori értekezését Bodó Balázs. Legalábbis ezt megelőlegezem neki. A dolgozat tézisfüzete innen érhető el, magát az értekezést egyelőre nem értem el, mert jelszavas védelemmel volt ellátva a Bodó Balázs blogján megadott link. (Update: még jó, hogy a doktori.hu-t én kezelem az SZTE ÁJTK-ról, és itt megnéztem. Íme a link.)
A disszertáció elsődleges célja az, hogy a szerzői jog történetét ezúttal a "kalózok" szemszögéből áttekintve próbálja megmagyarázni, hogy korunkban miért váltak mindennapossá a jelenlegi jogi keretek között jogsértőnek tekintett magatartások. Ha ez igaz, akkor a dolgozat kétségtelenül izgalmas lesz. Ennek keretében Bodó a Creative Commons mozgalommal, az online/kalóz feketepiacok kialakulásával, azok népszerűségének okaival foglalkozik. A Lessig-féle gondolkodás is érződik az anyagon (mármint a tézisfüzetből), amikor Bodó kijelenti, hogy "a kalózok kulcsfontosságú innovátorok", paradigmaváltó potenciállal rendelkező csoport.
Remélem, hogy el tudok majd menni a rendezvényre, és ott hallani fogom azt is, hogy Bodó Balázs mennyire szándékosan hívja ezeket az embereket kalózoknak, vagy csupán a fő áramlathoz kapcsolódva a "gyakorlatot" követi a szóhasználattal. Mert bár én alapvetően mindkét oldalt (szerzői jog; digitális társadalom) megértem és támogatom, azonban a szerzői jog oldaláról mindig is felháborítónak találtam egy olyan kifejezés alkalmazását ("kalózok"), ami olyan emberekre utal, akiket bárki, bármikor kivégezhetett, akikhez az esztelen rablás és fosztogatás és egyéb véres cselekmények kapcsolódtak. (Gyermekkorom legkedveltebb könyve a "Jan Marten kalóz regényes históriája". Aki csak teheti, olvassa el! Ezek után nem lesz meglepő, ha némileg én is a kalózok pártján/partján állok.) Mivel Bodó Balázs munkásságát egy ideje nyomon követem, úgy gondolom, hogy ő a fenti második okból választotta e szó használatát.
A tézisfüzet feltesz egy rendkívül fontos kérdés, amit a szerző nem válaszol meg, szerintem helyesen. A kérdés így szól: vajon "most, háromszáz évvel a paradigmaváltó Statute of Anne után ismét hasonló fordulatnak lehetünk-e tanúi". (Tézisfüzet, 8. oldal.) Bodó, mint említettem, nem igazán ad választ, csak megjegyzi: "annyi (...) bizonyos, hogy a szerzői jogi rezsim évszázadok óta zajló töretlen bővülésével és erősödésével szemben most olyan ellenerő ébredt, mely túl nagy, túl erős, és túlságosan is öntudatos, politikus ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni."
És szerintem ennél jobb válasz nincs is. Meglátásom szerint paradigmaváltást nem volt előidézni a P2P világa, de sok mindennek az újragondolását igen (ahogy Balázs mondja: túl erősek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják őket). Én még most is tökéletesen bízok abban, hogy a változást nem a "kalóztársadalom", hanem a társadalom egésze fogja adni. A "kalóz paradigmaváltás" nekem azért sem tetszene, mert maga sem tökéletes, mi több teljesen a technológia és az internet rabja. Nem biztos, hogy nekem kellene egy olyan közösségbeli tagság, ami kiváló zenedarabok mellett vírusokat is terjeszt. Egy amerikai tanítványom szerint (bár a megfogalmazás vicces, mert az úr kétszer annyi éves volt, mint én) ő alapvetően azért nem használ P2P oldalakat, mert félti a 100.000 dalt a laptopján. Elég egy vírus, és az összeset elbukhatja. Az iTunes-on meg aztán fizethet másik százezret, hogy helyrehozza egy hibás lépésének a következményeit. Ugyanígy lehetetlennek tartom, hogy a "kalóztársadalom" eggyé tudjon válni: nyelvi, kulturális, technológiai, filozófiai és egyéb társadalmi okai vannak annak, hogy az egyes országokban más a "kalózok" felfogása a szerzői jogról, zenéről/filmekről. Nem vagyok történész, irodalmár, csupán szimpla olvasó, de szerintem így volt ez már a középkori és újkori kalózokkal is. Mások voltak az angol, a spanyol, vagy épp a hong-kongi kalózok. A paradigma pedig szerintem feltételezi az egységet. (Hiszen pont Bodó jelezte azt is, hogy a CC nem úgy érvényesül hazánkban, mint amire anno az USA-ban kitalálták, és ez nem lep meg.)
Legyen elég ennyi. Amint tehetem, az értekezést is elolvasom. Aztán már árnyaltabb, mélyebb és jobban megindokolható véleményt fogok formálni Bodó Balázs írásáról.
Update #1: Hát sajnos most már biztos, hogy nem leszek ott. A keddi pesti utam gördülékenysége miatt hétfőre kell raknom egy nehéz programot, így csak bízok abban, hogy kapok valamerről majd híreket Balázs védése felől.
Update #2: 2011. június 18-án e bejegyzés átlépte a 100+ látogatottsági küszöböt.Címkék: Bodó Balázs, Creative Commons, digitális szerzői jog, fájlcsere, PhD