Szerzői jog a XXI. században: A perek hónapja volt

2011 eddigi két hónapja eddig is izgalmasra sikeredett fájlcsere fronton, az elmúlt két hétben viszont tovább nőtt a témába vágó eljárások és ítéletek száma. Vegyünk röviden sorra ezek közül néhány érdekességet.

Még február 19-én adott hírt róla Rick Falkvinge, a svéd Kalózpárt vezetője, hogy egy 26 éves svéd fájlcserélőt 44 zeneszám megosztása miatt 2000 svéd koronás (200 eurós) büntetéssel sújtott az eljáró bíróság. Falkvinge ezt úgy értékelte, hogy a svéd bírák a "nem kereskedelmi jellegű" felhasználásokkal kapcsolatban "észhez tértek". Szerintem ugyan a fenti felhasználás kapcsán tényleg lehetséges arra hivatkozni, hogy a felhasználás nem kereskedelmi jellegű, viszont a TPB esetén - melyre Falkvinge utalni próbál - ez azért nehezen állná meg a helyét.

A héten további három fontos ítélet született magánszemélyekkel szembeni eljárásokban. Elsőként beszéljünk arról, hogy a dániai Kolding városában elmarasztalták az EliteBits adminisztrátorát, akit a bíróság - átszámítva - 18.500$ mértékű kártérítés megfizetésére kötelezett. Az ítélet részleteivel sajnos még nem volt módom megismerkedni, a TorrentFreak bejegyzése azonban tartalmazott egy olyan elemet, ami az én érdeklődésemet is felkeltette. A dán bíró úgy fogalmazott, hogy nem képes megítélni a moziban felvett és az EliteBits oldalon keresztül hozzáférhetővé tett felvételek minőségének fokát, ezért nehéz volt számára megállapítani, hogy a felpereseknek jár-e a teljes kártérítési összeg. (Végül nem kapták meg.)

Ez az érvelés komoly gondolkodást igényel. Ha tehát a megosztott tartalmak minősége gyenge, akkor a jogosultak érdekei is kevésbé sérülnek? Nem épp fordítva? A gyenge minőségű felvételek terjesztése még nagyobb kárt jelent, hisz ez a jogosult jó hírnevét is veszélyeztetheti? A kérdés valóban elgondolkodtató.

Annál is inkább, mert a TorrentFreak (jaj, bár csak tudnám, hogy csinálják) egy újabb esetről számolt be vasárnap délután, amely szerint egy argentin (!) bíróság a fenti érveléshez hasonlóan kizárta az utcán rossz minőségű másolt filmeket áruló személyek felelősségét, arra tekintettel, hogy a vásárlók tisztában voltak a filmek gyenge minőségével, aminek köszönhetően a jogosultak hírneve sem csorbulhatott. (Óvatosságra int, hogy a TF bejegyzése ennél többet nem említ az esetről, a szövegből elérhető linken pedig valószínűleg - merthogy spanyol nyelvű a szöveg - csak egy híradást olvashatunk.)

A héten, magánszemélyekkel szemben született harmadik fontos ítélet az Egyesült Királyságból származik. Ebben a FileSoup oldal tulajdonosával és adminisztrátorával szemben folyamatban lévő büntetőeljárást szüntették meg azért, mert az eljárás annak ellenére indult meg másfél éve, hogy csupán a FACT gyűjtött adatokat az oldal feltételezett jogsértő tevékenységéről, a rendőrség nem. A büntetőeljárás megszüntetésével egyidejűleg az ügyészség jelezte, hogy megítélése szerint az ügy nem a büntető-, hanem a polgári jog keretei közé illik.

Végül még egy érdekesség. Eddig nem igazán foglalkoztam vele a blogon, mert nem jutott rá idő, de azért amennyire csak lehetett, nyomon követtem az AFACT (a fenti FACT ausztrál verziója) iiNET ISP elleni perét. Az első fokú ítéletben a bíróság kimondta, hogy a közvetlen szerzői jogsértésekhez nyújtott puszta (neutrális) technológia (az Internet hozzáférés megteremtése) nem elegendő az ISP közvetett felelősségének (Ausztráliában "concept of authorization") a megállapításához. A másodfokú ítélet mindezt megerősítette, s bár a bíróság jelezte, hogy természetesen elképzelhető, hogy egy ISP a neutrális közreműködésen felül másként is segítse a jogsértések megvalósítását (s ez esetben a felelőssége is megállapítható), a konkrét esetben azonban erről szó sem volt. Az ítélet - szerintem - legdominánsabb része így szól:

“I do not think [iiNet] could reasonably be expected to issue warnings, or to terminate or suspend particular accounts, in reliance upon any such notice in circumstances where it has been told nothing at all about the methods used to obtain the information which lead to the issue of the notice.” (...) “Nor should it be up to the respondent to seek out this information from a copyright owner who chooses not to provide it in the first place.”

E bekezdés figyelemre méltó abból a szempontból, hogy hangsúlyozást nyer: a jogosultak/felperesek által egy ISP-hez eljuttatott panasz önmagában nem rendelkezik elegendő bizonyító erővel. És ez szerintem nagyon is igaz!

Aztán megnéztem az AFACT oldalát, amely (természetesen a maga szemszögéből nézve) további érdekes megjegyzésekkel gazdagítja a téma elemzését. Az AFACT természetesen arra helyezi a hangsúlyt, hogy igenis van rá sansz, hogy egy ISP-t felelősségre vonjanak. Szerintem ez így helyes is, de jelenleg ez már csak magyarázkodás. Az iiNet nem felelős!