Szerzői jog a XXI. században: Az online piac üzemeltetőjének felelőssége

Az Európai Unió Bírósága (EUB) előzetes döntéshozatali eljárás keretében ítéletet hozott a L'Oréal v. eBay ügyben (C-324/09 ügy). Bár az Angliából induló per alapvetően védjegyjogi vetületű, az ítélet az elektronikus kereskedelmi és a jogérvényesítési irányelveken keresztül a szerzői jogra is hatással lehet.

A per alapjában véve nagyon egyszerű tényállásból ered: az eBay.co.uk online aukciós portálon több magánszemély L'Oréal (és egyéb) kozmetikai termékeket kívánt értékesíteni (és értékesített) úgy, hogy azok 1) hamisítványok voltak, 2) azokról eltávolították a csomagolást, 3) kereskedelmi forgalomba nem hozható termékeket kínáltak eladásra, vagy 4) más országokban forgalomba hozott terméket kívántak Angliában értékesíteni. (Az első három pont viszonylag egyértelmű, utóbbi kapcsán viszont fontos megjegyezni, hogy a védjegyjogosultak egyik alapvető joga az import megtiltása. Vagyis a gyártók jogosultak megakadályozni, hogy a más üzletpolitika - esetleg árfekvés - mentén pl. Dél-Afrikában forgalomba hozott samponokat pl. hazánkban ne lehessen beszerezni. Ez az ún. "párhuzamos import" kérdésköre.)

Az eBay felelőssége egyrészt a fenti értékesítési tevékenységben való közreműködése kapcsán merült fel, másrészt azért, mert az eBay igénybe vette a Google AdWords szolgáltatást, aminek következtében a Google által megjelenített szponzorált linkeken keresztül a fogyasztók több esetben is az engedély nélkül értékesíteni kívánt termékek eBay oldalaira juthattak.

Az ítélet védjegyjogi vetülete nem hozott meglepetéseket szerintem. A jogosultak - a mindenkori tények függvényében - felléphetnek a jogvédett termékeket online értékesítő magánszemélyekkel szemben, feltéve, hogy az értékesítésre kereskedelmi, s nem magántevékenység körében kerül sor. (Épp ezért nincs lehetőség a fellépésre az uniós jog szerint abban az esetben, ha például egy vietnámi ember egy üveg parfümöt a brit oldalon keresztül Kenyába értékesít.) (Vö.: 53-81. pontok.)

(115) Ahogyan azt az Egyesült Királyság Kormánya jogosan megjegyezte, pusztán az a tény, hogy valamely online piac üzemeltetője az eladásra való felkínálásokat a szerverén tárolja, meghatározza szolgáltatásának feltételeit, azért díjazásban részesül, és általános felvilágosítást ad ügyfelei részére, nem járhat azzal a hatással, hogy megfosztja őt a 2000/31 irányelvben előírt, felelősséggel kapcsolatos mentességektől (…).

(116) Amennyiben azonban az említett üzemeltető olyan segítséget nyújtott, amely különösen a szóban forgó eladásra való felkínálások megjelenítésének optimalizálálásában vagy azok elősegítésében áll, meg kell állapítani, hogy nem foglalt el semleges pozíciót az érintett eladóként tevékenykedő ügyfelei és a lehetséges vásárlók között, hanem olyan tevőleges szerepet játszott, amelynek révén ismerte vagy kezelte az ilyen felkínálásokkal kapcsolatos adatokat. Ezen adatok vonatkozásában tehát nem hivatkozhat a 2000/31 irányelv 14. cikkében szereplő, felelősség alóli mentességre.

Az EUB szerint tehát a tárhelyszolgáltatóknak biztosított felelősségkorlátozási klauzulára csak akkor lehet érdemben hivatkozni, ha a szolgáltató "nem játszott olyan tevőleges szerepet, amelynek révén ismerte vagy kezelte a tárolt adatokat" (123. pont). Mindezt azzal egészítette ki az EUB, hogy a (116) pontban említett tevőleges szerep hiányában is kizárt a safe harbourra való támaszkodás, amennyiben az elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak "tudomása volt olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek alapján valamely gondosan eljáró gazdasági szereplőnek fel kellett volna ismernie az eladásra való felkínálás jogszerűtlenségét", és ezek alapján nem cselekedett a jogsértő tartalom eltávolítása iránt (124. pont).

Az EUB tehát azt hangsúlyozza, hogy amennyiben az elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak tevőleges cselekmények révén - melyek akár saját bevételeket is generálhatnak - tudomása van bizonyos szellemi jogvédelemmel bíró tartalmak felhasználására, illetve e tartalmakat kezeli is, akkor "nem hunyhatja be a szemét", hanem köteles - az alábbiakban rögzítettek szerint - mindent megtenni a jogsértések megakadályozására.

Az EUB hangsúlyozza, hogy a jogérvényesítési irányelv célja az volt, hogy hatásos és elrettentő, azonban nem korlátok nélküli eszközöket adjon a jogosultak kezébe. E korlátok egy része a személyes adatok védelmével függ össze. Ezen felül a jogsértővel szemben kiszabott intézkedési eszközöknek méltányosnak és arányosnak kell lenniük, egyúttal nem lehetnek túlzottan költségesek (kvázi ne képezze akadályát a jogszerű kereskedelemnek). Ugyanígy korlát, hogy a jogérvényesítési irányelv semmiben nem korlátozhatja az elker irányelv rendelkezéseit. Következésképp az elker szolgáltatók sosem kényszeríthetők a szolgáltatás összes igénybe vevőjének nyomon követésére, azonosítására és tevékenységének monitorozására. (Lásd különösen az ítélet 138-140. pontjait.)

Az EUB azonban jelezte: mindezek ellenére bizonyosan lehet találni olyan intézkedést, amely a fenti korlátoknak nem mond ellent, egyúttal viszont kellően hatékony - feltéve, hogy a szolgáltató nem intézkedik saját önszántából. A 142. pont szerint ez megvalósítható a magánélet keretein túllépő, gyakorlatilag kereskedelmi célokból tevékenykedő felhasználók személyének azonosításával.

A szerzői jog oldaláról nézve néhány fontos megjegyzést érdemes tenni. Egyrészt a védjegyjogi kiindulópont ellenére a fentiek kihatással lehetnek a copyright világára is. Szemben ugyanis a védjegyjoggal, ahol a védjegyjogosult az üzleti életben való engedély nélküli felhasználásokkal szemben léphet fel (ezt a fentiekben érintettem is), a szerzői jog rendszere mindenkivel és minden engedély nélküli felhasználással szemben védelmet nyújt. Ebből a szempontból nézve az eBay a szerzői jogosultak felé még szélesebb elszámolási kötelezettséggel rendelkezhet.

Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos konklúzió a szerzői jog világára bár valószínűleg ugyancsak alkalmazható, azért érdemes néhány dolgot végig gondolni. A kezelést vagy ismeretet eredményező tevőleges szerep kapcsán az EUB különösen a felhasználás optimalizálását nevesíti. Csupán példaként a DDL oldalak, tárhelyszolgáltatói minőségben, semmit nem optimalizálnak. Tulajdonképpen nem is tudnak a felhasználói cselekményekről. Ráadásul kérdés, mi minősül "kezelésnek", ha az adott oldal puszta feltöltést engedélyez a felhasználóknak. További dilemmát szül, ha a szolgáltató "optimalizál" ugyan, azonban a jogsértő tartalmakat gondos szolgáltatóként a tudomásszerzést követően eltávolítja. Mi a gondosság? Bár külön posztot megérne, szerintem ad 1) mivel az elker irányelv tiltja az általános monitorozást, ezért ad 2) egy egyértelmű ÁSZF kidolgozása, melyet a felhasználók tudomásul vesznek, aláírnak, és ad 3) egy ezt kiegészítő rendszeres jellegű, kulcsszavas keresés elegendő lehet a weboldal bebiztosításához. A konklúzió végső soron az, hogy a szerzői jog világát érintő felhasználások esetén - feltéve, hogy perre kerül sor - a bíróságnak kell a tényállást és a technológiai vonatkozásokat alaposan áttekinteni, s bölcsen dönteni. Ja, és az EUB ítéletének fent idézett 115. pontja rendkívül fontos lehet minden online szolgáltatónak: a bevétel generálása önmagában nem kizáró ok a felelősségkorlátozási rendelkezések igénybevétele kapcsán.

A jogérvényesítési gondolatok első blikkre ugyancsak alkalmazhatók a szerzői jog világára, habár a "hatékonyság" kérdése komoly fejtörést okozhat egyes bíróságoknak. A kereskedelmi jelleggel tevékenykedő felhasználók azonosításának kényszere ugyancsak komoly beszédtéma lehet a közeljövőben. Addig ugyanis egyértelmű, hogy az eBay esetén ezt elvárják. Mi van a nem kereskedelmi jellegű elker szolgáltatókkal? Hogyan lehet egy DDL oldal esetén az "üzleti" és a "magáncélú" felhasználókat elhatárolni? A fájlcsere világában ez egyelőre még nehezebbnek tűnik. Az opennet oldalak egy része nem is európai domain alatt működik, vagyis rájuk az EUB döntése nem lehet érvényes. A darknet oldalakon pedig eddig is lehetséges volt egy korlátozott azonosítás, feltéve, hogy valaki bejutott az oldalra. Mindezek fényében - ismételten - a "hatékonyságról" való döntés még nehezebbnek tűnik.