Szerzői jog a XXI. században: Képtelen ötletek

Idén már több komoly hír is érkezett az Egyesült Államokból a szerzői jogok érvényesítésének erősítése kapcsán. Elsőként ott van a PROTECT IP Act, amely egyes külföldi domainek lefoglalását tenné lehetővé, majd a Commercial Felony Streaming Act, amely alapján a jogellenesen streamelő weboldalak üzemeltetői kerülhetnének komoly bajba. Végül nemrég röppent fel a hír, hogy a legnagyobb ISP-k és a szerzői jogosultak egy széles köre megállapodott egy "six strikes policy" bevezetéséről. James Gannon pedig minderre rátesz még egy lapáttal.

James Gannon a torontói McCarthy Tétraul ügyvédi iroda ügyvédje. Blogján két bejegyzést is szentelt a six strikes megállapodásnak (az elsőt lásd itt). Legutóbbi bejegyzésében pedig azt javasolja, hogy az általa "online veszélynek" és a "jólét megrontóinak" tartott DDL szolgáltatókra is terjedjen ki a megállapodás hatálya. A Gannon által megfogalmazott ötletek azonban minden korábbi elképzelésnél keményebbnek tűnnek. Az alábbiakban röviden vegyük szemügyre, mit javasol, és - persze ez csak a privát véleményem - hogy ezek az elképzelések miért tűnnek hibásnak.

1. Az első javaslat szerint egy amerikai weboldal (ilyen például a MegaUpload és a MegaVideo, vagy a Hotfile) esetén a DMCA rendelkezéseit kell módosítani úgy, hogy amint a DDL vagy streaming szolgáltató tudomást szerez az általa üzemeltetett oldalra feltöltött tartalom jogellenes voltáról, azonnal törölni legyen köteles az adott fájlt a rendszeréből, és egyúttal az illetékes ISP-nek továbbítson minden, 60 napra visszamenőleg meglévő olyan IP-címet, amelynek használója a kérdéses tartalmat letöltötte vagy megtekintette.

2. Az olyan külföldi weboldalak esetén pedig, melyek többségében jogszerűen működnek, de elvétve néhány jogellenes tartalmat is tárolnak (ergó, amennyiben bármi lenne a PROTECT IP Actől, az nem vonatkozna rá), az érintett szolgáltató által tárolt/streamelt jogellenes tartalom mögött álló URL-t kell "feketelistára" tenni (a jogosultak gyűjtenék ezeket össze, és bocsátanák az ISP-k részére), és amint egy adott előfizető azt a böngészőjében meg kívánná nyitni, az illetékes ISP-nek azonnal ki kellene küldenie a Copyright Alertet.

b) Ennél mégis komolyabb probléma a javaslatban foglalt "tudomásszerzés" kérdése. A DDL oldalakkal kapcsolatos bejegyzéseim zömében mindig megemlítem, hogy ezek a szolgáltatók jelenleg nem képesek a tartalom felismerésére. Nem is kötelezhetők törvény által erre (legalábbis az általam ismert országokban).

c) A lehető legnagyobb problémát azonban a javaslat utolsó eleme képezi. Gyakorlatilag nonszensz az az elvárás, hogy MINDEN tárhelyszolgáltató 60 napra visszamenőleg feljegyezzen minden olyan IP-címet, amelyről az adott oldalt megtekintették. Ez egy elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak nem tehető a józan ész szerint kötelezettségévé. (Az EU-ban az általános monitorozási kötelezettség alá szerintem ez amúgy be is illene.) Az is képtelenség, hogy a tárhelyszolgáltatók azt rögzítsék, hogy ezen IP-címekről mely tartalmat tekintették meg az előfizetők. Ez az általános ellenőrzés még magasabb fokát jelenthetné, ráadásul némi adatvédelmi aggályokat is felvet e megoldás. No és az meg aztán főleg nonszensz, hogy ezeket az adatokat (szinte adatbázisokat) a tárhelyszolgáltatók azonnal bocsássák az "illetékes ISP" rendelkezésére, hogy azok figyelmeztessék az IP cím használóját a jogsértés tényére. Egyrészt a tárhelyszolgáltatónak minden egyes IP-cím esetén le kellene nyomozni, ki az "illetékes ISP". Másrészt - bár tudom, hogy a szerzői jog objektív jellegű - indokolatlanul abból indul ki, hogy egy adott jogsértő tartalmat mindenki tudatosan tölt le/tekint meg. Egy véletlenszerű keresés után felugró linkre kattintás tehát önmagában figyelmeztetést vonna maga után, anélkül, hogy a felhasználás mögötti pontos céllal bárki törődne.

b) A javaslat második eleme pedig leginkább azért kellemetlen, mert abból az alapfeltevésből indul ki (pedig mint fentebb írtam, Gannon torontói ügyvéd, az Osgoode Hallban végzett), hogy a PROTECT IP Act jó, és az Egyesült Államoknak (és az ottani állampolgároknak, jogosultaknak) MINDENKOR a saját nemzeti joguk szerint léphetnek fel a külföldi weboldalakkal (és általuk továbbított/tárolt tartalmakkal) szemben. Magam is tudom, hogy nem minden országban létezik hatásos értesítési és eltávolítási politika, a helyes megoldás akkor sem az USA jogának egyetemleges alkalmazása minden jogsértésre. A szerzői jog territoriális jellegének tiszteletben tartását sosem szabad felszámolni. Gannon valójában a jogosultak számára talán könnyebbik megoldás mellett tette le a voksát. Még akkor is, ha ennek következményei nem mindenki számára olyan kedvezők (főleg az ISP-kre gondolok itt), a jogsértéseket pedig csak felületileg kezelik, hiszen a "kalóz" tartalmak a továbbiakban is elérhetők lesznek, legfeljebb csak az USÁ-ban nem.