Az Infokommunikáció és Jog című folyóirat 44. száma három rendkívül érdekes tanulmányt rejteget az olvasóknak. Ebből kettő az idei jogász OTDK Jogi Informatikai szekciójának első két helyezettjének - Hajdú Dóra (I. díj) és Eszteri Dániel (II. díj) - első publikációja. Harmadikként pedig Bodó Balázs írását böngészhetjük át, mely a távközlési szolgáltatók és a fájlcserélés összefonódásairól szól.
Dóra és Dániel munkáival az OTDK-ról készített bejegyzésemben már részletesen megismerkedhettünk. Ezért ezek megismétlésétől ezúttal eltekintek, még akkor is, ha rendkívüli örömmel tölt el, hogy kézben tarthatom a versenyen győztes hallgatóm, Dóra első publikációját (melyet - ő tudja a legjobban - remélhetőleg további kiváló anyagok követnek majd). Ehhez hasonlóan komoly figyelemre méltó Dániel írása is, mely a virtuális világok szerzői jogi vonatkozásait ismerteti - gyakorlatilag olyat adva, melyre eddig hazánkban nem igazán volt példa.
Az InfoJog aktuális számának harmadik, "blogbavágó" tanulmánya pedig a közgazdász, médiakutató fájlcsereszakértő, Bodó Balázs tollából származik. Balázs írása - annak címe szerint - a fájlcseréléssel szembeni küzdelembe egyre erőteljesebben bevonni kívánt távközlési szolgáltatók felelősségére fókuszál "a fájlcsere és a szólásszabadság kérdései felől". (Habár utóbbi - szólásszabadságos - vonulatot jobban ki lehetett volna domborítani, a cikk leginkább az első elemre fókuszált.) A tanulmány a fájlcsere technológiai definíciójával (egészen pontosan a P2P alkalmazások és az internet történeti fejlődésének technológiai kérdéseivel) indul, melyet az alábbi velős idézettel lehetne érdemben összefoglalni:
"(...) amit az ezredfordulón peer-to-peer forradalomként éltek meg egyesek, valójában csak a hálózat ideális működéséről alkotott eredeti - korábban a technikai szűk keresztmetszetek miatt csak korlátozottan kivitelezhető - elképzelések gyakorlati megvalósulását jelentette."
Másodikként a távközlési szolgáltatók szerepéről, jelentőségéről olvashatunk részletesen, többek között olyan témákat érintve, mint a távközlési-szolgáltatók üzleti modelljeit érintő új szolgáltatások tipológiája, avagy a hálózati semlegességgel kapcsolatos vita (a szólásszabadság például itt hangzik el röviden). Végül eljutunk az internetszolgáltatók jogi felelősségének kérdéséhez. Balázs szerint az ISP-k "felelőssége" a fájlcsere elleni küzdelemben egyrészt a tartalom-szűrésre való rákényszerítésben, másrészt az egyes weboldalak elérhetőségének blokkolásában, harmadrészt a jogosultak által átadott adatok alapján a felhasználók [internet]elérésének korlátozásában nyilvánul meg. Előbbire példaként a Sabam v. Tiscali ügyet említi a tanulmány, a másodikra a Pirate Bay blokkolására irányuló olasz és dán eseteket hozza (magam is blogoltam erről nemrég), a harmadik vonatkozásban pedig a HADOPI törvényről (is) hallhatunk. (Ugye pont arról, amiről Dóra most megjelent cikke szól.) Azért írtam az "is" szócskát, mert Balázs említést tesz az Eircom és az IRMA egyezségéről (legfrissebb vonatkozását lásd itt), de például elmulasztja megemlíteni a brit Digital Economy Actet. (További, minimális hiba, hogy bár a hivatkozott 2009-es forrás megírása idején az új-zélandi parlament valóban levette a napirendről a három csapás törvény tárgyalását, idén áprilisban - bár talán már a kézirat lezárását követően - az óceániai ország törvényhozása mégis elfogadott egy ilyen törvényt.)
A tanulmány végül az ISP-kre helyeződő nyomás jogosságára kérdez rá:
"(...) a súlyos bűncselekményt (...) úgy definiálom, mint a társadalom egészére negatív hatást gyakorló tettet. Tíz évvel az első fájlcserélő hálózat megjelenése után még mindig kérdés, hogy a szerzői joggal védett tartalmak internetes cseréje ilyen hatással jár-e."
Ami e konklúziót illeti, valószínűleg elírás, de a Napster - legalábbis ha jól tudom, az első P2P alapú fájlcsere protokollt Shawn Fanningék dolgozták ki - 12 éve, 1999-ben lépett színre (2001-re pedig már gyakorlatilag bele is bukott a próbálkozásába). Ennél fontosabb, hogy
a) egyetértek Balázzsal abban, hogy megkérdőjelezhető a fájlcserélés olyan szintű démonizálása, mint ahogy William Patry teszi azt "The Copyright Wars" című könyvében;
b) viszont nem biztos, a fájlcserélés esetén mindenképpen bűncselekményről kell beszélnünk;
c) ha viszont "súlyos bűncselekményről" beszélünk, akkor osztom Balázs véleményét, hogy tényleg nem a legpontosabban definiálta e kifejezést. Szerintem irreális elvárás lenne úgy definiálni e szavakat, hogy az csak a társadalom egészét negatívan befolyásoló cselekményeket ölelje fel. Egy ember megölése a világ egészét nem befolyásolja negatívan, e tett mégis egyike a legsúlyosabb bűncselekményeknek világszerte.
Mindezen megjegyzések ellenére ismételten arra kell buzdítanom mindenkit, aki még nem előfizetője a lapnak, hogy váljék azzá, de legalábbis ezt a lapszámot szerezze be!Címkék: Bodó Balázs, Eircom, fájlcsere, Hadopi, Hajdú Dóra, InfoJog, ISP, netes semlegesség, szerzői jog
