Közösségi antennák fent és lent

Nem, nem a Sony v. Universal (más néven Betamax ügyről) lesz szó. A videomagnók világára nézve sorsdöntő ítélet is kardinális példa lesz a könyvemben, viszont az némiképp „lerágott csont”. Most egy hazánkban talán kevésbé ismert jogesetet, a Teleprompter v. CBS ügyet, illetve annak röpke utóéletét foglalom össze röviden.

Az 1960-as években kétség kívül az Egyesült Államok volt a televíziós szórakoztatás Kánaánja. A folyamatosan terjedő csatornák emberek tömegeit ültették a televíziókészülékek elé. Az ország hatalmas kiterjedése folytán a műsorok egy része mégsem, vagy épp rossz minőségben jutott el a közönség otthonaiba. (Nyilvánvaló, hogy elsőként a sűrűbben lakott területeken kerültek kiépítésre a nagy teljesítményű adók, a peremvidékeken pedig lassabban haladtak a beruházások.) Ennek köszönhetően rövid időn belül megjelentek a közösségi antennák („community antenna”), melyek segítségével az azokat üzemeltető cégek a televízió-társaságok által közvetlenül ki nem szolgált területekre mikrohullámok vagy kábel segítségével juttatták el az antenna révén fogott jeleket.

Az Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb Bírósága több ítéletében is foglalkozott a CATV szolgáltatás szerzői jogi vonatkozásaival. (A kicsit korábbról származó Fortnightlyüggyel ezúttal nem foglalkozok.) Ezek egyikében a legfőbb bírói fórum 1974-ben úgy találta, hogy a Teleprompter cég által nyújtott CATV szolgáltatás legnagyobb előnye, hogy olyan helyeken is foghatóvá teszi a csatornák műsorait, ahová azok maguk nem képesek eljuttatni jeleiket.

A szerzői jogosultak szerint ez a tevékenység sérti az ő nyilvános előadáshoz („perform”) fűződő jogukat, különösen azért, mert ily módon elveszítik jogukat arra, hogy műsoraik másodlagos piacokon történő felhasználását engedélyezzék. A „perform” kifejezés használata nem tévedésen alapul. Az ítélethozatal időpontjában hatályos – eredendően 1909-ben elfogadott – szerzői jogi törvény ugyanis még nem ismerte (nem biztosította) a nyilvános előadás mechanikus változatát takaró „display” jogot.

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság végül elvetette a jogosultak érvelését. Az ítélethozatalkor elsősorban a CATV szolgáltatás azon pozitívumát tartotta szem előtt, hogy az egyébként ki nem szolgált közönséghez juthattak el ily módon a televíziós jelek, amelyet a bíróság szerzői jogilag irreleváns felhasználásként értékelt.

A bíróság egyúttal hangsúlyozta a szerzői jogalkotás kongresszusi primátusát:

S a Kongresszus úgy tűnik, hogy meghallotta a bíróság hangját. Az ítéletet követően alig több mint két évvel elfogadott – jelenleg is hatályos, 1976-os – szerzői jogi törvény külön nevesíti a szerzői jogosultak műveinek mechanikus előadásához fűződő jogát [USCA §106(5)], illetve a televíziós műsorszolgáltatók közvetítéshez fűződő jogát [USCA §111].

Végső soron ennek a jogszabályi változásnak, illetve a folyamatosan technológiai fejlődésnek köszönhetően az engedély nélküli továbbközvetítést végző CATV szolgáltatások kora leáldozott. Épp ezért az sem véletlen, hogy a Betamax ügyre sokkal többen emlékeznek. Az a történet happy enddel ért véget az adott új technológia fejlesztői számára, a Teleprompter szolgáltatása azonban nem járt ekkora sikerrel. Köszönhetően a szerzői jogok folyamatos szélesítésének, a kezdetben előnyös technológia utóbb világosan jogsértővé vált.