Készülő fájlcsere könyvemben
alapvetően amellett érvelek, hogy a fájlcserélés a technológiai fejlődés szükségképpeni
következménye volt. Ennek során érveket és példákat sorakoztatok föl amellett,
hogy a technológiai fejlődés a korábbi időkben is folyamatos kihívások elé állította
a szerzői jog világát. Ma ismerjük meg e példák egyikét közelebbről is.
Nem, nem a
Sony v. Universal
(más néven Betamax ügyről) lesz szó. A videomagnók világára nézve
sorsdöntő ítélet is kardinális példa lesz a könyvemben, viszont az némiképp „lerágott
csont”. Most egy hazánkban talán kevésbé ismert jogesetet, a
Teleprompter v. CBS ügyet, illetve annak röpke
utóéletét foglalom össze röviden.
Az 1960-as években kétség kívül
az Egyesült Államok volt a televíziós szórakoztatás Kánaánja. A folyamatosan
terjedő csatornák emberek tömegeit ültették a televíziókészülékek elé. Az
ország hatalmas kiterjedése folytán a műsorok egy része mégsem, vagy épp rossz
minőségben jutott el a közönség otthonaiba. (Nyilvánvaló, hogy elsőként a sűrűbben lakott területeken kerültek kiépítésre a nagy teljesítményű adók, a peremvidékeken pedig lassabban haladtak a beruházások.) Ennek köszönhetően rövid időn belül megjelentek a
közösségi antennák („community antenna”),
melyek segítségével az azokat üzemeltető cégek a televízió-társaságok
által közvetlenül ki nem szolgált területekre mikrohullámok vagy kábel
segítségével juttatták el az antenna révén fogott jeleket.
Az Egyesült Államok Szövetségi Legfelsőbb
Bírósága több ítéletében is foglalkozott a
CATV
szolgáltatás szerzői jogi vonatkozásaival. (A kicsit korábbról származó
Fortnightlyüggyel ezúttal nem foglalkozok.) Ezek egyikében a legfőbb bírói fórum 1974-ben úgy
találta, hogy a
Teleprompter cég által
nyújtott
CATV szolgáltatás legnagyobb
előnye, hogy olyan helyeken is foghatóvá teszi a csatornák műsorait, ahová azok
maguk nem képesek eljuttatni jeleiket.
A szerzői jogosultak szerint ez a tevékenység sérti az ő nyilvános előadáshoz („perform”)
fűződő jogukat, különösen azért, mert ily módon elveszítik jogukat arra, hogy műsoraik másodlagos
piacokon történő felhasználását engedélyezzék. A „perform” kifejezés használata nem tévedésen alapul. Az
ítélethozatal időpontjában hatályos – eredendően 1909-ben elfogadott – szerzői jogi
törvény ugyanis még nem ismerte (nem biztosította) a nyilvános előadás mechanikus változatát takaró
„display” jogot.
A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság
végül elvetette a jogosultak érvelését. Az ítélethozatalkor elsősorban a CATV szolgáltatás azon pozitívumát
tartotta szem előtt, hogy az egyébként ki nem szolgált közönséghez juthattak
el ily módon a televíziós jelek, amelyet a bíróság szerzői jogilag irreleváns
felhasználásként értékelt.
A bíróság egyúttal hangsúlyozta a
szerzői jogalkotás kongresszusi primátusát:
„Detailed regulation of these
relationships, and any ultimate resolution of the many sinsitive and important
problems in this field, must be left to Congress.”
S a Kongresszus úgy tűnik, hogy
meghallotta a bíróság hangját. Az ítéletet követően alig több mint két évvel elfogadott
– jelenleg is hatályos, 1976-os – szerzői jogi törvény külön nevesíti a szerzői
jogosultak műveinek mechanikus előadásához fűződő jogát [
USCA §106(5)], illetve a televíziós műsorszolgáltatók közvetítéshez
fűződő jogát [
USCA §111].
Végső soron ennek a jogszabályi változásnak,
illetve a folyamatosan technológiai fejlődésnek köszönhetően az engedély
nélküli továbbközvetítést végző CATV
szolgáltatások kora leáldozott. Épp ezért az sem véletlen, hogy a Betamax ügyre sokkal többen emlékeznek. Az a
történet happy enddel ért véget az adott új technológia fejlesztői számára, a Teleprompter szolgáltatása azonban nem járt ekkora
sikerrel. Köszönhetően a szerzői jogok folyamatos szélesítésének, a kezdetben
előnyös technológia utóbb világosan jogsértővé vált.
Címkék: Betamax, technológiai újítások, Teleprompter, USA