Scarlet: nem fújta el a szél!

Tavasszal már sejteni lehetett, hogy mi lesz az ítélet. A tegnapi napon közzétett ítéletével az Európai Unió Bírósága - Cruz Villalón főtanácsnok véleményét osztva - a Scarlet (régen Tiscali) v. SABAM ügyben úgy döntött, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók még bíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatón áthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűrésére és blokkolására, melynek költségei csakis a szolgáltatót terhelik.

2004-et írtunk, amikor a belga szerzőket, zeneszerzőket és kiadókat képviselő SABAM úgy találta, hogy az akkor még Tiscaliként ismert Scarlet ISP előfizetői engedély nélkül töltenek le az internetről P2P alkalmazások segítségével jogvédett zeneműveket. A SABAM ezért az egyedi felhasználók perlése helyett a közbülső helyen található ISP-t igyekezett megfogni, azt követelve, hogy a bíróság kötelezze a szolgáltatót a jogellenes forgalom kiszűrésére ("tegye lehetetlenné vagy akadályozza meg" a letöltéseket, lásd: Ítélet, 20. pont). Az elsőfokú ítélet - három év elteltével - helyt adott a felperesi követeléseknek, és az ISP-t kötelezte a preventív szűrésre.

A Scarlet természetesen nem hagyta annyiban az ügyet, fellebbezésében több kifogást emelt az ítélettel szemben [a preventív szűrés technikai lehetetlensége, az elektronikus kereskedelmi irányelv tiltja az adatátvitel általános ellenőrzését (21. cikk), az adatok titkosságának követelménye is sérülhet (vö.: LSG és Promusicae ügyek)]. A fellebbviteli fórum pedig az alábbi kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárás keretében:

„1) A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel összefüggésben értelmezett 2001/29 és a 2004/48 irányelvek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. és 10. cikkére figyelemmel lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot arra, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót […] arra kötelezze, hogy teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, kizárólag saját költségére és időbeli korlátozás nélkül valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus adatátvitelt szűrő rendszert működtessen, különösen a »peer‑to‑peer« szoftverek vonatkozásában, annak érdekében, hogy hálózatán azonosíthassa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlokat, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, jogokkal rendelkezik, majd blokkolja ezek továbbítását, akár lekéréskor, akár elküldéskor, pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján: »[e]mellett [a nemzeti bíróságok] eltilthatj[ák] a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe«?

2)  Amennyiben az [első] kérdésre adott válasz igenlő […], az említett irányelvek arra kötelezik‑e a nemzeti bíróságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét, amikor a kért intézkedés hatékonyságáról, illetve visszatartó hatásáról kell döntenie az olyan közvetítő jogsértő magatartástól való eltiltására irányuló kérelem ügyében, amelynek szolgáltatásait harmadik személyek a szerzői jogok megsértése céljából veszik igénybe?”

A Bíróság ítéletében helyesen kiemelte, hogy az online szerzői jogsértések világában egy szövevényes irányelvi jogalkotással rendelkezik az EU. Ezeknek csupán egyike az elektronikus kereskedelmi irányelv, miközben az ún. InfoSoc, illetve a Jogérvényesítési irányelvek egyaránt előírásokat tartalmaznak a jogsértésekkel szembeni fellépés vonatkozásában [előbbi irányelv 8. cikk (3) bekezdés, míg utóbbi irányelv 11. cikke érdemel figyelmet]. Ezek alapján akár fel is lehetne lépni az ISP-vel szemben a már megtörtént és a jövőbeli jogsértések elkövetésének megakadályozása érdekében, de csak akkor, ha ez nem áll ellentétben az Elker-irányelvvel. Másrészt, mivel minden fenti norma irányelvi jogalkotás, ezért ezek nemzeti jogba átültetett szabályait kell a konkrét jogesetben alkalmazni.

A szűrés kapcsán az EUB hangsúlyozta, hogy 

"E tekintetben nem vitatott, hogy a szűrőrendszer létrehozása azt feltételezné, hogy:

- az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató valamennyi ügyfele elektronikus adatátvitelének összességében azonosítsa elsőként a „peer‑to‑peer” forgalomba tartozó fájlokat;

- e forgalom keretében azonosítsa másodsorban azon fájlokat, amelyek olyan műveket tartalmaznak, amelyekkel kapcsolatban a szellemi tulajdonjog jogosultjai azt állítják, hogy jogokkal rendelkeznek;

- harmadikként azt határozza meg, hogy e fájlok közül melyeket cserélik jogellenesen, és

- negyedikként pedig blokkolja az általa jogellenesnek minősített fájlcseréket." (38. pont)

"ellentétes az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak az olyan szűrőrendszer létrehozására való kötelezése, amely

- a szolgáltatásain – különösen a „peer‑to‑peer” szoftvereken útján – áthaladó valamennyi elektronikus adatátvitelt érinti;

- teljes ügyfélkörére, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;

- megelőző jellegű;

- költsége kizárólag a szolgáltatót terheli,

- időbeli korlátozás nélküli, és

- alkalmas arra, hogy e szolgáltató hálózatán azonosítsa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlok mozgását, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy blokkolja azon fájlok továbbítását, amelynek cseréje sérti a szerzői jogot."