Szerzői jog a XXI. században: Kalóz apróhirdető szerzőknek

A mai reggel érdekessége volt számomra a Magyar Kalóz Párt Facebook oldalán olvasott azon hír, miszerint a szervezet 1-2 héten belül online felületet indít szerzői művek apróhirdetés jellegű formában történő eladására. Bár az ötletről már privát levelezés keretében hallottam, ez így igazán elemezhető koncepció. Íme röviden a véleményem róla.

"1-2 héten belül elindul a Magyar Kalóz Párt új oldala, ahol a szerzők közvetlenül adhatják el, illetve kínálhatják ingyen a szerzeményeiket a vevőknek. Nincs jutalék, nincs regisztrációs díj, nincs tagdíj, nincs semmi rárakodó költség! Ez lényegében egy apróhirdető oldal lesz, ahol közvetlenül felveheti egymással a kapcsolatot a vevő és az eladó. Csak az a lényeg, hogy a mű a sajátod legyen és ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek, ezt a kettőt szigorúan ellenőrizni fogjuk.

A számlaadást, szállítást, stb. neked kell megoldanod, mi csak a felületet adjuk.

Itt piaci áron fognak elkelni a műveid, nincs maszatolás, nincs mellébeszélés."

A kezdeményezés mozgatórugója az a hipotézis, hogy a jelenlegi engedélyezési rendszerben túlzottan idő- és költségigényes egy szerzői mű felhasználási jogához hozzájutni. A formálódó MKP ezért állhatott elő ezzel az izgalmas ötlettel. Ahogy a végén is hangsúlyozzák: a cél az átlátható és a szerzők, illetve a fogyasztók érdekeit egyensúlyozó megoldás kialakítása. Valójában azonban a kezdeményezés a jelenlegi szerzői jogi keretekkel részben ellentétes

A fenti rövid tájékoztatás első (két) mondata némileg félrevezető. Ha itt a műpéldányok (tehát a könyv, vagy a CD lemez) értékesítéséről van szó, akkor az MKP ötlete kiváló is lehetne, hiszen biztosan sok szerző unja a banánt, hogy a nagy könyvesboltok zsebre teszik a haszon legjavát. (Magam is írtam már alá bizományosi szerződést a legnagyobb hazai könyvesbolttal, nem mondom, sokat nem látok egy-egy könyvemért.) A hazai könyves szakmában azonban nagyon ritka, hogy a könyv kiadása után a kiadó ne szerezzen jogot a kötetek terjesztésére is. Vagyis az egyetlen reális alternatíva a magánkezdeményezéssel történő kiadás lehetne, amit viszont a legtöbb szerző nem tud megfinanszírozni, és a bevételek lassú csordogálása nem biztos, hogy garantálja a kifizetődőséget.

Ha az MKP tényleg a fentieket célozza, akkor viszont az első bekezdés végén olvasható két feltétel ("a mű a sajátod legyen" és "ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek") tűnik alaptalannak. A magyar szerzői jog igenis lehetővé teszi az egyszer jogszerűen megvásárolt műpéldányok utólagos értékesítését. Ezt hívják "jogkimerülésnek" [Szjt. 23.§ (5) bekezdés], ami annyit tesz, hogy az eredeti szerzőnek "kimerül" az a joga, hogy az egyszer már eladott példányok újbóli eladását (vagyis terjesztését) kontrollálja. Persze az ilyesféle értékesítés kizárása nem ütközik a szerzői jogba, végső soron mégis oda vezethet, hogy a leglelkesebb szerzők/eladók kivételével nagyon kevés tranzakcióban fog a felület közreműködni. Másrészt akkor érdemes lenne a "mű" szót a "műpéldány" szóra cserélni. (A mű sokkal inkább a szellemi alkotásra, semmint annak hordozójára utal.)

A "jogvédő szervezeti tagság" kizárása rendkívül érdekes. Egyrészt terminológiailag nem helyes, mert a sokak által szidott Artisjus valójában nem "jogvédő" szervezet, hanem "közös jogkezelő szervezet". Valószínű, hogy az MKP amúgy abból indul ki, hogy ezek a közös jogkezelők ördögtől valók. Pedig valójában nem, sok esetben a szerzők életét teszik könnyűvé (központosított engedélyezési, jogdíj-beszedési és -felosztási mechanizmusai révén), illetve egyes felhasználások után még jogdíjat is fizet a tagjainak. (Persze ennek mennyiségét sokan kritizálják, sok esetben joggal, sok esetben jogtalanul.) A közös jogkezelést végső soron a törvény írja elő, sőt sok esetben kötelező jelleggel. Utóbbi esetben kizárt, hogy bizonyos szerzők bizonyos jogait ne a közös jogkezelő engedélyezze. Egy példával élve, mely a könyveket is érinti: a kötetek fénymásolása/szkennelése segítségével magáncélú többszörözés után a szerzőknek ún. reprográfiai díj jár. Ez a jogdíj a szerzőket megilleti, persze le lehet mondani róla [vö.: Szjt. 21.§ (8) bekezdés]. Ezt azonban nem hiszem, hogy az MKP jogosult lenne követelni.

Nem valószínű, de ha a fenti modell mégis a szerzői jogok (vagyis nem a műpéldány, hanem a könyvben található szellemi terméken fennálló vagyoni és személyhez fűződő jogok) "eladásáról" szólna, akkor az teljességgel jogellenes lenne. Ebbe egyelőre nem megyek bele, mert valószínűleg nem ezt célozza az MKP.