Az International Intellectual Property Alliance (IIPA) 2012 februárjában tette közzé a 2012-es "Special 301 Report" vonatkozásában tett javaslatait. E dokumentumba hazánk is bekerült a "speciális említést érdemlő országok" körébe. Ez a lehető legjobb, ám ennek ellenére említést (vagyis némi dorgálást) érő kategóriája a jelentésnek. Nézzünk bele, hogy miért is szereplünk mi e listán.
A 301-es jelentés alapvetően az Egyesült Államok szerzői jogosultjainak érdeksérelmével járó nemzetközi fejleményeket szokta csokorba gyűjteni, s mint ilyen, egy nagyon speciális nyomásgyakorlási módszer arra nézve, hogy az amerikaiakkal kereskedelmi kapcsolatokat ápoló országok minél stabilabb védelmet biztosítsanak a szerzői jogoknak, ezzel garantálva a "békés kapcsolatot" az Egyesült Államokkal. Az IIPA által készített jelentés azonban nem "maga" a Special 301 Report, ezt majd az Egyesült Államok kereskedelmi ügyek kormányzati felelőse, az USTR fogja elkészíteni. Az IIPA jelentésének persze súlya lehet.
A 2012-es jelentésbe hazánk is belekerült, szerencsére csak a legenyhébb kategóriába kerültünk bele. A jelentés összefoglalója egyrészt örömét fejezi ki, hogy a magyar hatóságokkal mindig is szoros és sikeres együttműködése volt az amerikai érdekképviseleteknek. Ugyan pozitív fejleménynek tekinti a jelentés, hogy hazánkban a szerzői joggal kapcsolatos büntetőügyekben immáron a Nemzeti Adó- és Vámhivatal járhat el, a jelentés ennek ellenére megjegyzi, ez ideiglenesen az ügyek elbírálásának lassulásával járhat (elsősorban a költségvetési megszorítások és a szakértők számának csökkenése miatt). Az összefoglaló a jogérvényesítés intézményi szintű hátráltatójának tekinti, hogy a bizonyítási eljárás büntetőügyekben mindig szakértő kirendelését feltételezi (ami sokat lassít az eljárásokon), hogy az ügyészek és a bírák "idegenkednek az eljárások lefolytatásától", illetve hogy a lefolytatott eljárásoknak nem születnek igazán elrettentő ítéletek. A jogalkotás szintjén pedig két körülményről tesz említést a jelentést: egyrészt a közös jogkezelés "liberalizációjáról", másrészt arról, hogy az illegális forrásból történő másolás tilalmának hiányáról. (Számomra meglepő, hogy az első témakörbe "beleszól" a jelentés, és legalább ennyire meglepő, hogy a másik - egyébként néhány évvel ezelőtt aktuális - témát felemlegeti.)
A jelentés megszövegezői ennek fényében az alábbi intézkedéseket jelölnek meg prioritásként a jogérvényesítés és a jogalkotás terén:
- a HENT 2008-as intézkedési tervének a megvalósítása;
- a NAV ösztönzése arra, hogy hatékonyan fellépjen az online "kalózkodással" szemben;
- a rendőrök és vámhivatalnokok képzésére fordítandó források bővítése;
- az internetszolgáltatók ösztönzése a tartalomiparral való együttműködésre;
- a szoftverek üzleti célú, engedély nélküli felhasználóival szembeni erőteljes fellépés;
- annak előmozdítása, hogy a rendőrök és az ügyészek mind több ügyet juttassanak a bíróságok elé, a bírák pedig elrettentő ítéleteket hozzanak (ez a pont nekem nagyon nem tetszik, főleg azért, mert prejudikál: mintha minden ügyben csakis szigorú szankciót lehetne kiszabni);
- a szellemi tulajdonvédelmi jogok fontosságával kapcsolatos oktatási/tájékoztatási program beindítása az internetes "kalózkodás", a CD/DVD írás és az oktatási intézmények közelében működő fénymásoló szalonok által végzett kereskedelmi mennyiségű fénymásolási tevékenység negatív hatásairól;
- a kötelező szakértői bizonyítás felszámolása büntetőperekben, helyette pedig mintavételezési eljárás alkalmazása (felteszem az elmaradt vagyoni előny felbecsülésére);
- az Szjt. oly módon történő módosítása, hogy a magáncélú többszörözés szabad felhasználási esetköre ne foglalja magába az olyan eseteket, amikor a felhasználónak tudomása volt a forrás jogellenes természetéről;
- az Szjt. oly módon történő módosítása, hogy a külföldi előadók és a hangfelvétel-előállítók is részesüljenek a jogdíjakból (e kritika alaptalan - lásd Békés Gergely kommentjét alább);
- kerüljön elfogadásra az Szjt. reformtervezete (no, ez valójában
már megtörtént tavaly - tehát ebből az derül ki, hogy a kézirat tavaly december előtt került lezárásra).
A fentiekben igyekeztem tárgyilagosan visszaadni a jelentés legfontosabb elemeit (megjegyzem, hogy néhány oldalon további részleteket tudhatunk meg a szerzői jogsértések általános kereteiről hazánkban, ezek elolvasását mindenkinek javasolom, habár én most eltekintek ezeknek a bemutatásától). Meg kell mondjam, több megállapítás sem nyerte el a tetszésemet, és itt különösen a rendőrök, az ügyészek és a bírók "ösztönzésével", illetve a szakértői bizonyítás felszámolásával kapcsolatos prioritásokra gondolok. Ennek ellenére sok haszna van egy-egy ilyen dokumentumnak. Érdekes nagyon látni, hogy egy külföldi ország miként látja a hazai fejleményeket. (Persze a saját IP politikájának szemüvegén keresztül.) Különösen a szoftverek, az audiovizuális tartalmak és a könyvek engedély nélküli felhasználása kapcsán.
Címkék: IIPA, Magyarország, Special 301 Report, szerzői jog
