2012. május 24-25-én Turkuban gyűlt össze az immáron negyedjére megrendezésre kerülő "Conference on Innovation and Communications Law" nemzetközi mezőnye. Mivel Erasmus oktatásomat is ehhez az időponthoz igazítottam, magam is regisztráltam, hogy kicsit beszélhessek a kedvenc témámról. A konferencia ugyanakkor rengeteg érdekességet rejt a szellemi tulajdonvédelem iránt vonzódó embereknek. Igyekszek valamennyi általam követett előadásról beszámolót készíteni, s azokat folyamatos jelleggel publikálni.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVIUO_1TwI9WXbaCyH2aZHeZY-IiqpLGL6vnQ0ZlSL8k3U61Xd5vUfP3Mbix9rM8lMP04UPKtS0F2LPyKp2b0NlDZAhGYnN0MLniCBfuSgHPGzxSqP3O-1SVvxZmksepcflFbNNMZU2chX/s200/DSCN5609.JPG)
A konferenciát
Jukka Mähönen dékán nyitotta meg, örömének adva hangot, hogy a turkui jogi kar immáron másodjára láthatja vendégül a rendezvényt. A szót azonban hamar tovább adta az első nap fő előadójának,
Fiona MacMillannek, aki a közkincs kérdéséről tartott egy órás, rendkívül elméleti előadást. (Ebből kifolyólag nehéz átfogóan bemutatni az elhangzottakat. Csupán néhány gondolatot villantanék fel.) MacMillan szerint a "public domain" és a "private domain" közötti határvonal meghúzása viszonylag egyszerű, viszont ennek alakítására alapvetően csak a szellemi tulajdonvédelmet szabályozók kezében van. A közkincs világa csak akkor változik, ha a szerzői jogosultak és a jogalkotó az úgy akarja. A közkincs határait ugyanakkor más törvények/szabályok is behatárolják, például az emberi jogok, a kulturális megőrzéssel kapcsolatos szabályok, becsületsértés/rágalmazás elleni korlátok stb. MacMillan kiemelte, hogy az IP közkincs gondolata a római jog által a fizikai tárgyak körében biztosított közkincs koncepciójából (res communes és res publicae) ered. A "private" és a "public domain" elhatárolásakor egyes szerzők szerint a következők szerint oszthatók be a fogalmak az egyes csoportokba: nyers vs. elkészített; tudás vs. innováció; ötlet vs. kifejezés; természet vs. kultúra. MacMillan ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy ez lenne a realitás (sokkal inkább hiperrealitásnak tűnik számára). Egyesek azt is hangsúlyozzák, hogy a "kulturális tulajdon" ("cultural property") megőrzésének legjobb módja, hogy azt a szellemi tulajdon keretébe vonjuk, s a megőrzésért cserébe az őrzők jogokat kapnak. MacMillan szerint azonban ez a gondolkodás a naivitást tükrözi. A két irány ugyanis teljesen eltérő sajátosságokat tükröz, s ezért összemosni őket nem szabad. Végül egy nagyon érdekes dologra hívta fel a figyelmet Fiona: már a római korban létezett egy harmadik kategória is a tudásra/tulajdonra: "res universitatae". Erre ugyan a jog szabályai vonatkozhattak, ugyanakkor belülről sajátos szabályok szerint működött. Mintha az open access gondolata állt volna ezen ókori kifejezés mögött. (Római jogászok azért megerősíthetnék, jól értettem-e ezt a dolgot.) A kérdésekre válaszolva MacMillan arra is kitért, hogy mindaz, amit ő ismertetett, nem az IP létének indokoltságát vonja kétségbe, hanem azt, hogy milyen mértékben és milyen alapon akarja a "private domain" kisajátítani a közkincs területét.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoHsa2gRhj08Q07j_xkUP91CIV6lLEtc4q02g_B2nXs9y7eM8xLAR47JoYY26wRqx9Hw7jcVewUFt0H27n3XZ7r5H9apJk1pV91ZLuiJHlZ1_T_dyzNu1YPx9S-PW2oU1EtkQ6LPZ_19bW/s200/DSCN5611.JPG)
Az első több embert és egyben rövidebb előadásokat felsorakoztató panelben Doris Long, Yoshiyuki Tamura és Peter Yu kapott helyet.
Doris Long a szellemi tulajdonvédelem "deviáns szélesítéséről, globalizálódásáról" tartott előadást. A deviancia alatt azt értette, hogy a jelenlegi "informális piac" a valóságban eltér attól, amit a jog jelenleg szabályoz(ni tud). A szabályozott mellett ott van a szabályozatlan, a jogszerű mellett ott van a fekete gazdaság. Az informális piac egyik legfontosabb sajátossága ugyanakkor, hogy képes megfelelni a fogyasztói igényeknek. (Még akkor is, ha valójában sokszor jogellenesnek tekinthető a szolgáltatók magatartása.) Ugyanakkor az is látványos, hogy az e világból rengeteg innovatív ötlet származik. Ennek az informális piacnak a megértéséhez legalább néhány dolgot kell tisztán látni: 1) ez egy piac, vagyis számít, mi mennyibe kerül; 2) a piacnak meg kell felelnie a fogyasztói igényeknek; 3) ösztönözni kell az innovációt; 4) a piac szereplőit ugyanakkor szabályozni kell. Ami a pénzt illeti: újra kell gondolni az engedélyezés kérdését (Long még arra is javaslatot tett, hogy a The Pirate Bay kapjon engedélyt a működéséhez - a kérdések és válaszok fázisban pedig már azt említette Long, hogy a fájlcserélést szabad felhasználásnak, pontosabban fair dealingnek, kellene nyilvánítani); esetleg be kell vezetni a nemzetközi jogkimerülés intézményét is. Tisztán kell látni, hogy ha a fogyasztói igényeket a tartalomipar nem elégíti ki, akkor az emberek az informális piachoz fognak fordulni. Az innovációt kell előtérbe tolni, ide értve a fair use kereteinek szélesítését, valamint olyan szabályozási környezet kialakítását, amely az innovatív fejlesztéseket jutalmazza, lehetőséget ad a határokat átívelő engedélyezésre, az árva művek felhasználására. Az informális társadalmat mindezek mellett is szabályozni kell, különösen arra tekintettel, hogy a felhasználás hol történik. (Jaj de kár, hogy a végét csak elhadarta, ez nagyon izgalmas rész lett volna.)
Peter Yu rendkívül színes, képekkel illusztrált előadást tartott a hamisítás nemzetközi, különösen a kínai helyzetértől. Pizza Huh, O'McMcDonalds, AdiDogs, Hike papucs, Miphone, és a társai. Nem véletlen, hogy sokan a kínai IP rezsimet feketének tekintik. Ami azonban nem teljesen jogos Yu szerint. A hamisítványoknak is mindenféle változatai léteznek: kiváló minőségűektől a hitványakig, párhuzamos import áruk, veszélyes utánzatok stb. A hamisítás célozhatja eredendően a fogyasztók megtévesztését, de az is előfordulhat, hogy ez nem motiválja a hamisítványok készítőit. Yu arra is kitért, hogy a védjegyjogi irodalom rendszeresen elfeledkezik annak vizsgálatáról: a fogyasztókat mi motiválja a hamis termékek megvásárlásában (turistáskodás, a társadalomnak való megfelelés, lázadás). A hamisítással kapcsolatos perekben Yu szerint az amerikai bírók körében megfigyelhető a különbség a "bíró", a "közgazdász", a "gondnok" és a "társadalmi tervező" között. Kínában a legnagyobb baj azonban, hogy egyrészt "a hegyek magasak, a császár messze van" (vagyis a lebukás esélye csekély), a korrupció magas, és a jogszerű és a jogellenes termékek előállítása is (részben) Kínában történik. A szerzői jog jelenleg a cenzúra miatt, a szabadalmi jog pedig a kínai gazdaság lemaradása, illetve annak felzárkóztatása miatt élvez protekcionista támogatást. Ugyanakkor a védjegyjog csak a pénzről szól jelenleg. És a kínai piac egyre gazdagabb, egyre többen hajlandóak fizetni az eredeti árukért, s ezért a kínai gazdaság is egyre több saját terméket állít elő. Így a tendencia az, hogy a védjegyjogsértések területéről egyre inkább át fog térni a védjegyek oltalmazásának világába a kínai jog és gazdaság.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirXua67CPZmEDgMs9g32DVpvjt6ufnpBQalw0EMXNq2HgAl2VMPBLrQ9V7lrK-kzygboZgWHzCDHxfEhrbhTLCprq8yGQ4f1v3pKxnbEgm9YFg13gvNVqM4IgkNleGVcTU5DkrbNn4fxEb/s200/DSCN5614.JPG)
Yoshiyuki Tamura abból a hármas feltevésből indul ki, hogy szellemi alkotások léteznek, azokat védelmezni kell, s ehhez a jog eszközeit kell igénybe venni. De vajon miként értelmezhetők a szellemi alkotások? A szellem termékeiként, vagy fizikai objektumokként? Tamura - szerintem, és valószínűleg sokak szerint - helyesen az előbbire szavaz. Ugyanakkor amellett érvel, hogy magát a művet és annak felhasználását teljesen külön kell választani. Tamura ugyancsak részletesen elemzi a kézzelfogható (fizikai) dolgok és a szellemi alkotások közötti legfontosabb különbségeket. Innen el is jutunk a szellemi tulajdonvédelem alapjaihoz: mi célt szolgál az IP jogok védelme? E ponton Tamura összeveti a természetjogi és az ösztönzési ("incentive") koncepciók lényegét, majd közbülső konklúzióként jelzi, hogy ha a jog eszközeivel nem biztosítható az IP jogok hatékony hasznosítása, akkor inkább ne is szabályozzuk a kérdéses területet. A jogi beavatkozásnak, ha ez szükséges, akkor a lehető legnagyobb terjedelemben érintetlenül kell hagynia a felhasználók szabadságait. A fennálló rendszer azonban sokak érdekét szolgálja, Tamura - egy svéd cikkre hivatkozva - itt a közös jogkezelőket jelölte meg ilyenekként. Wow, a konklúzió elsőre meglepő:
az IP jog nem a szellemi alkotások védelmére, hanem az emberek szabadságának a korlátozására szolgál.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXl3gwGnE7nEBL7IYuDiEpIhdgrKb8sjNBk6DsjociHbUjhiatJ3bM-yfAZhm1XXBTVV0jfom4espiIKy1w5v1arYfYFIspjDkZBCG4S89YJsFzuouDbGeo8mjoAefottKX1SmiCWY8W9Y/s200/DSCN5617.JPG)
Az ebédet követő panel első előadójaként
Tuomas Mylly arról beszélt, hogy az EU legújabban különféle nemzetközi szerződések megkötése révén igyekszik befolyásolni az IP rendszert. Fontos megjegyezni, hogy az EU a nemzetközi kérdésekben minősített többséget követel csak meg az ügyek intézéséhez, míg az uniót érintő belső kérdésekben egyhangúság szükséges a Lisszaboni Szerződés óta. Az is látványos, hogy az EU a közös kereskedelmi politika szélesítésével igyekszik minél több témát a hatáskörébe vonni. Ugyanakkor míg az EU aláírhat nemzetközi szerződéseket az IP témakörét illetően, azok végrehajtására a tagállamok is komoly ráhatással bírnak. Mylly ezt követően az ilyen megállapodások értelmezéséről és bírósági felülvizsgálatának kérdéséről beszélt. A konklúzió pedig nem más, mint hogy az EU alkotmányos rendszere jelentős változásokon megy keresztül.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMSd80pBtYgdenOyy7XevCWLYswsMDRnp5sMH0fUIBTXqQ5mEFSjUGtmgT0ixgXm0ryV7rfcLpYxoh_R0rJyzOPOwXV3PWRjX8E_skQq0R-vsg88kj9h-aHaYZoaLexAlpVQNn5mK50xWh/s200/DSCN5618.JPG)
Anniina Huttunen egy rendkívül érdekes téma általam teljességgel ismeretlen részleteibe engedett betekintést: fordító programok/rendszerek és szerzői jog. A mechanikus fordítás hosszú múltra tekint vissza (már az 1600-as években is voltak ilyen próbálkozások), a gyakorlatba azonban természetesen csak nemrég, az 1950-es években mentek át az ilyen alkalmazások. Hogy ez mitől tekinthető szerzői jogi kérdésnek, az nem más, mint hogy a fordító programok (főleg a legfrissebbek) különböző jogvédett forrásokat használnak a fordítások elkészítéséhez. Huttunen (és egy kollégája) kutatásaikban kétféle irányt követtek. Egyrészt megvizsgálták a fordításhoz szükséges memória alkalmazását, illetve áttekintették, hogy egyes rendszerek, mint például a népszerű Google Translator ténylegesen miként működnek. Az előadó amellett érvelt, hogy a memóriában való tárolás a fair use doktrína alá illeszthetőnek tűnik az Egyesült Államokban, ugyanakkor az EU joga kevesebb flexibilitást biztosít erre.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRS0ley4DXUEM0_hh3cLBO210AIzPOlJ96_EnG6Ew8hCLcC3iiSqYrplpeF619e_fTB1yuvo2brdtDrdRxI0pFfId2VA0MdtWO8HiEQRu6wYxFTxjVh9SCkQzUDIL2rsM7uHfs44BMjMCS/s200/DSCN5621.JPG)
Juan He a globalizációnak a kínai IP rezsim változásaira gyakorolt hatásairól számolt be. Ő is említést tett arról, hogy a kínai kormányzat úgy tűnik, váltás mellett határozta el magát, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a szellemi tulajdonvédelem biztosítására. Ennek keretében egy közép és hosszútávú stratégia elfogadására került sor, ami a 2006-2020 közötti változások főbb csapásait rögzítette a tudományos és technológiai szférában. Sőt, a kormány a 11. és 12. ötéves terv keretében is komoly hangsúlyt fektetett az innováció támogatására.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjfF1LHfR_HDWrLbJP3w1wvdB1J9pzCe1ApOsT0lhb2UE56MpJvfVVnnPyTIkXKnmzxeF2zBcBDJS0XUlfW4ATBph2hyeZDaZUZ8v5WeqnRQbbXrIsXbQPqhQKAWDmKy700-_e4DXY0P8j/s200/DSCN5622.JPG)
Végül a panelt
M. Scott Boone zárta. Előadása provokatívan arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként kellene a jövő internetjét szabályozni. A számítástechnika fejlődése kapcsán több generációt is említ Boone: a nagy termeket kitöltő, csak kormányzati szervek és cégek által megfizethető monstrumokat a PC-k váltották fel. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy újabb, harmadik paradigma szemtanúi vagyunk napjainkban. Ebben a korszakban az internet jelentős változásokon megy keresztül. Boone ezeket a "virtualizáció" és a "kontroll" szavakkal, valamin a közvetítők számának növekedésével jellemezte. E harmadik generáció megértéséhez három példát hozott Boone: az egyik a gépkocsik fejlesztésével függ össze. ma már van olyan kocsi, ami a Google által rendelkezésre bocsátott adatok alapján maga közlekedik. Az Egyesült Államok esetjogából is több olyan példa hozható, amely a gépkocsikkal és a számítógépekkel függ össze. A másik példa az okos telefonok térnyerésére koncentrált. Végül harmadikként a robotikáról hallhattunk nagy vonalakban.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZkn84Y1y1BnfB7Y4cFF3kMg_zCUepj8ruLDFUdH_uZG6w4a2WX6ToYL7IjDWUiEvcC3zOJ5iB9v5n2uQNShlc5WCamaDqKO50UR3izChW-uR8-CNVDZqoegi08zj52bgTIG8McwDpk7Rd/s200/DSCN5624.JPG)
A szegedi konferenciáról emlékezhetünk a következő előadóra,
Enrico Bonadiora, aki a fokozatos válasz rendszerekről tartott előadást. Ennek felvezetéseként Enrico a kérdést alkotmányos irányból közelítette meg. Amellett érvelt, hogy az internet-hozzáférés alkotmányos jogként értelmezhető. Ugyanakkor köszönhetően szimplán annak a ténynek, hogy az internet létezik, a fájlok megosztása is mindennapossá vált. E magatartás ellen azonban újabban (mondhatni pár éve már) olyan megoldással próbálnak fellépni egyes jogalkotók, amelyek az internet-hozzáférés felfüggesztéséhez vezethetnek. Enrico ezt követően a francia HADOPI törvény, illetve a brit Digital Economy Act sorsáról és tartalmáról értekezett, majd áttért arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok joga alapján hogyan kerülhet sor az előfizetők hozzáférésének felfüggesztésére [lásd: az ismétlő jogsértőkkel szembeni szankció alkalmazásának kötelezettségét, USCA §512(i)(1)(A)]. Arról is részletesen hallhattunk, hogy az Európai Unióban milyen vita zajlott az ún. távközlési csomag kapcsán. Enrico ezt követően a privatizált (magánfelek által kötött) fokozatos válasz rendszerekről is beszélt, különösen az ír megállapodásról az IRMA és az eircom között. Bonadio konklúziója pedig nem volt más, mint hogy a fájlcserélésnek a szerzői jogra gyakorolt negatív hatásai megkérdőjelezhetők, sőt egyesek számára különösen előnyös lehet a P2P hálózatok alkalmazása, hogy népszerűségüket megalapozzák. Sőt a fájlcserélést sokan vélemények, információk megosztására használják, avagy arra, hogy hozzá nem férhető anyagokat szerezzenek be.
Magamról hadd ne mondjak semmit (annyit azért mégis csak, hogy miről másról, mint a Fájlcsere dilemma című könyvemről beszéltem), s úgy fest, fotó sem készült rólam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbYio6z9fn5ixk5alX9UPJXc8QzUoGxNIO1xHi-TgMqiXoEoywq4fV6vJfy5t37oW6yHIaJHvUjlTUhz6RMMYw_qzLZMt4PTM8HLm3kXqn28Gufy-76lrAJJALuKT4N3K9uUgkn_-iO4Zb/s200/DSCN5625.JPG)
Úgyhogy ugorjunk a nap utolsó előadójára, aki nem más, mint az internacionális Branislav Hazucha, aki szlovák származású, de Japánban PhD hallgató, ugyanakkor perfekt angolból. Branislav előadása a hatásos műszaki intézkedések témakörére fókuszált, annak is elsősorban a társadalmi megítélésére. Ennek során Branislav ismertette egy japán adatgyűjtés eredményeit. A 489 válaszra alapozott felmérés legfontosabb megállapításai közé tartozik, hogy a válaszadók 79 százalékának fogalma sincs arról, mi a TPM, a válaszadók majd fele szerint a családon belüli másolás megengedhető (mondjuk ezzel nagy baj nem is lenne, ha a hatásos műszaki intézkedések kérdése nem ilyen bonyolult ügy lenne). Az emberek többsége a legkevésbé sem ítéli el a CD lemezek hordozható lejátszókra másolását vagy épp a televíziós sorozatok rögzítését. Az előadás végén arról is hallhattunk, hogy egyébként a különböző tartalmak/hordozók (zene, tv műsor, DVD lemezek, számítógépi programalkotások) kapcsán milyen mértékben került és kerül sor a hatásos műszaki intézkedések alkalmazására. A konklúzió ennek fényében nem meglepő: "one size does not fit all".
Címkék: Doris Long, Enrico Bonadio, Európai Unió, fájlcsere, Fiona MacMillan, három csapás, Konferencia, közkincs, Mezei Péter, Peter Yu, Scott Boone, szerzői jog, Tuomas Mylly, Turku, védjegyjog, Yoshiyuki Tamura