2011. szeptember 21-én mentettem el a készülő ("A fájlcsere dilemma - A perek lassúak, az internet gyors" című) könyvem első szövegváltozatát, alig néhány oldallal. A mai napon véglegesítettem a kéziratot. Nem tagadom: mérhetetlen örömet jelent, hogy holnaptól nem kell az írásra gondolnom, ugyanakkor amiatt is leírhatatlan boldogságot érzek, hogy alig másfél hónap múlva megjelenhet a kiadvány a HVG-Orac gondozásában.
Nehéz lenne megmondani, pontosan mikor kezdtem a fájlcserélés szerzői jogi vonatkozásaival foglalkozni. Nagyjából 2006-2007 körül lehetett ez a pillanat. Azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül kutatásaim fókuszában állt e téma, nagy örömömre. Cikkek sokaságát írtam, s doktori értekezésem egy jelentős részét is e kérdéskör tette ki, konferenciákon beszéltem róla, néhány "érintett" személynek adtam gyakorlati tanácsokat. Ugyanakkor elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol úgy éreztem, hogy kevés újdonságot kínál már e terület. Ezért annak reményében, hogy e nagyjából 5-6 évnyi tapasztalatot kerek egésszé formáljam, belevágtam a könyv megírásába tavaly. Ugyanakkor azt sem szabad elmulasztanom megemlíteni, a kötetet TÁMOP kutatási támogatás segítségével készíthettem el. Ez egyben azt is jelenti, hogy meg kellett írnom a művet, méghozzá határidőre. A határidőt ugyan nem teljesen tartva, de tiszta lelkiismerettel jelentem: elkészültem.
A könyv - természetesen jelenlegi formájában (Word dokumentum) - több mint 220 oldalt számlál, némi ritkítással már csak kevesebb mint 1300 lábjegyzettel. Az irodalomjegyzék ebben nincs még benne, az egyelőre külön szerkesztgetem, de legkevesebb 20-25 oldal lesz majd.
Eltekintve a bevezetéstől és a konklúziótól, a könyvet 4 nagy részre tagoltam. Elsőként kontextusba helyeztem a fájlcserélést, hangsúlyozva, hogy meglátásom szerint a fájlcserélés szükségszerű technológiai fejlődés eredményeként jött létre, mely fölött - bár szerzői jogásznak vallom magam - úgy érzem, nem dominálhat a szerzői jog. Ezt követően igyekeztem tömören összefoglalni a fájlcserélés dinamikájának legfontosabb elemeit. Így egyrészt a P2P fájlcserélés technológiájának generációs tipológiáját, a jelenség népszerűségének okait (ide véve annak pozitívumait és negatívumait egyaránt), valamint röviden az átlagos fájlcserélővel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatokat. A harmadik rész a leghosszabb. No, ez nem meglepő, hiszen ez a szerzői jogi vonatkozásokat gyűjti csokorba: anyagi jog, felelősségtani és jogérvényesítési kérdéseket. Ez a rész is történeti vázra van felfűzve, ugyanis elsőként a tartalomszolgáltatókkal, majd a magánszemélyekkel, végül a közvetítő szolgáltatókkal szembeni jogi fellépések kerülnek részletesen bemutatásra. Végül a negyedik rész fut neki a fájlcsere dilemma legfőbb okai tárgyalásának. Meglátásom szerint a fájlcserélés elmúlt 12-13 éves történelme a szemet szemért, fogat fogért klasszikus elv mentén jellemezhető - végeláthatatlan csata szemtanúi vagyunk. E ponton igyekeztem részletesen kitérni a jogérvényesítés problémáira (különösen az ACTÁ-ra, a kalózmozgalmakra, a retorika fontosságára, a technológiai fejlődés dominanciájára). Végül igyekeztem egy olyan kompromisszumos megoldást felkínálni, amely - bár pesszimista vagyok a tekintetben, hogy sikerre vezetne-e - egy próbát mindenképp megérne. Feltéve, hogy hiszünk abban, hogy lehet kiút a fájlcsere dilemmából.
Azok tiszteletére, akik átrágták magukat mindezeken, ezúton közzéteszek egy nagyon csekélyke részletet a könyvből: a tartalomjegyzéket és az előszót. (Élelmesebbjei egyébként egy-egy cikkem olvasásával amúgy is bepillantást nyertek a kötet egy-egy szeletébe.)
Amint a kötet (vélhetően június 30-áig) megjelenik, külön hírt adok róla.
A fájlcsere dilemma_SampleCímkék: A fájlcsere dilemma, Mezei Péter