Első bejegyzésemben szeretnék
egy tanulságos eset kapcsán rávilágítani a szerzői jog egy fontos kérdésére,
vagyis a szerzői jog tulajdonjogként való kezelésének problematikusságára.
Charles Bukowski a
Hollywood
c. önéletrajzi ihletésű regényében egy egész fejezetet szánt az általa írt
forgatókönyvből készülő
Barfly
c. film elkészülésével kapcsolatos szerzői jogi problémák bemutatására. A
fejezet néhány gondolatát idézve szeretném pontról pontra bemutatni a
történéseket, és elemezni azok szerzői jogi vonatkozásait.
„Annyit mondott (a
regényben Jon, a film producere, valódi nevén:
Barbet Schroeder)
: nem bírom
megcsinálni a filmet. Nagyon úgy tűnik, hogy egy ismert rendező azt állítja, ő
rendelkezik a Henry
Chinaskiról (a regényeiben Bukowski önmagát nevezi így)
szóló összes
mű megfilmesítésének jogaival.
- Miféle baromság ez baszki? –
kérdeztem.
- Nem baromság. Eladtad
valakinek a Henry Chinaski figurával kapcsolatos jogokat.”
Szerzői jogi törvényünk
(továbbiakban:
Szjt.)
szerint a szerzőt kizárólagos jogosultságként illeti meg a személyhez fűződő
jogainak összessége, míg vagyoni jogosultságai tekintetében felhasználási
szerződés keretén belül azok gyakorlását átengedheti mások számára, akár a
teljes védelmi idő tartamára is. Mindezek mellett a szerzőt továbbra is
abszolút jellegű jogosultságok illetik meg, a felhasználási szerződés keretein
belül pedig egy relatív jogviszony jön létre közte, és a felhasználó között.
Ezzel szemben az angolszász tulajdonjogias megközelítés esetén az abszolút
természetű vagyoni jogok is átszállnak az új tulajdonosra. Az Amerikai Egyesült
Államokban lehetőség van a szellemi alkotás tekintetében a szerzői jog vagyoni
jogi aspektusainak teljes átruházására a
17. U.S.C. 201 § D
pont alapján, azt egyébként tulajdonjogként nevesítve. A tulajdonjog
átruházásával a vevő megszerzi a szellemi alkotásra vonatkozó vagyoni jellegű
jogok teljességét, annak minden részjogosítványával együtt. Ez az átruházás
írásbeliséget követel meg, melyet a szerzőnek, vagy az általa meghatalmazott
ügyvédnek, illetve ügynöknek kell aláírnia. Ezekről a szerződésekről a
Copyright
Office vezet nyilvántartást.
A Szjt. alapján kifejezetten a
szerzőt illeti meg a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi
hasznosítása, azt vagyoni jogként nevesítve. Ez a felhasználási engedély közel áll a merchandising szerződésekhez, azonban ez utóbbi kifejezetten csak a
karakter külső megjelenésére épül, és célját tekintve valamely áru vagy szolgáltatás iránti
kereslet fokozását szolgálja.
A „karakterek”, mint szellemi
alkotások kizárólagos felhasználására még létre nem jött művek tekintetében a
Szjt. alapján lehetőség van „életműszerű” felhasználási szerződés megkötésére,
akár határozatlan időre is, amennyiben a szerződő felek meghatározzák a jövőben
elkészülő művek fajtáját és jellegét (itt: a Bukowski karakterére épülő
filmek), de ismeretlen felhasználási módokra vagy meg nem határozott számú művekre engedély a jövőre nézve így sem
adható. Az „életműszerű” felhasználási szerződés esetében a szerzőt öt év
elteltével hat hónap időtartamban, majd ezt követően ötévenként rendes
felmondási jog illeti meg. A 17. U.S.C. 203 § szakasza alapján a szerzői jog
vagyoni jellegű jogosultságainak tulajdonként való átruházását is fel lehet
mondani, de leghamarabb csak az átruházástól számított 35, illetőleg 40 év
elteltével.
Mindkét megoldásra igaz, hogy a
felmondási jogról érvényesen, írásban, a szerződés keretein belül sem lehet
lemondani. Látható tehát, hogy a hazai szabályozás a szerző számára sokkal
biztonságosabb környezetet teremt a jövőben megalkotott művek tekintetében, és
ez egybecseng azzal a Szjt. rendelkezéssel, hogy egyébként, a felhasználási
szerződés értelmezése kapcsán esetlegesen felmerülő kérdéseket is a szerzőre
kedvező módon kell megítélni.
„- Ebből egy szó sem
igaz – mondtam –, de még ha igaz is lenne. mindössze annyit kéne tennünk, hogy
megváltoztatjuk az ipse nevét.
- (…) a szerződés szerint őt
illetik meg a karakterhez fűződő jogok, attól függetlenül, hogy miféle nevet
adsz neki. Méghozzá örökre!
- Ez egyszerűen nem lehet
igaz…
- Attól tartok, amikor eladtad
a Tisztviselő című regényedet (itt a
Post Office
címmel kiadott regénye alapján, de nem általa írt forgatókönyvre céloz)
annak a Hector Blackford (valódi nevén
Taylor Hackford)
nevű
rendezőnek, egyben eladtad neki a járulékos jogokat is.
- Igen, eladtam neki a
megfilmesítés jogát. Írd és mond kétezer dollárért. Éheztem. Akkoriban az nekem
rengeteg pénznek tűnt. Blackford végül nem filmesítette meg a Tisztviselőt.
- Nem is ez a lényeg. A szerződésben az áll, hogy a karakter örökre az ő
tulajdona marad.”
Ami magát a vételárat, a kétezer
dollárt illeti, ugyancsak a szerző érdekeit szolgálja a felhasználási
szerződések esetében az ún. „bestseller-klauzula”, amely lényegében a szerződés
megkötését követően bekövetkező olyan esetben alkalmazható a bíróság által,
amikor a mű felhasználása iránti kereslet jelentősen megnő, így a szerző és a
felhasználó között fennálló szolgáltatások egyenértékűsége megbomlik a
felhasználó javára. A teljes vagyoni jog, mint tulajdon átruházásának esetében
ilyen jellegű korrekcióra nincs lehetőség. Ezen a ponton is szembeötlő a két
szemléletmód – a felhasználási és a tulajdonjog-átruházási megközelítés –
közötti különbség, hiszen a szerző és a felhasználó a szerződés időtartama
alatt továbbra is relatív jogviszonyban marad, míg tulajdonjog átruházása
esetén nincs ilyen jogviszony, illetve épp a korábbi tulajdonos lesz köteles az
immáron számára is abszolút szerkezetű tulajdonjog megsértésétől tartózkodni.
Charles Bukowski számára egy
ilyen szerződés aláírása gyakorlatilag kizárta volna bármilyen korábbi
munkájának megfilmesítését, legalábbis az új tulajdonos(ok) engedélye nélkül.
Összesen hat regényt írt, de ebből az utolsó, 1994-ben megjelent regényén kívül
mind az öt önéletrajzi ihletésű volt, s amelyeknek központi figurája a
Bukowskit megtestesítő Henry Chinaski. A Barfly c. film forgatása 1987-ben
zajlott. Ő ekkor már 67 éves volt, így a „karakterének” legalábbis a védelmi
idő lejártáig történő eladása teljesen ellehetetlenítette volna a további
filmes adaptációkat. Blackford egyébként a Post Office c. regény filmes
átiratát is végérvényesen elvetette és nem kívánta azt felhasználni.
„Kicsengett, és ő (Hackford)
vette fel.
- (…) Tudod a Jim Beam (itt
a Barfly c. filmre céloz Bukowski). Van ez a pofa, aki azt terjeszti
városszerte, hogy te meg ő vagytok Henry Chinaski tulajdonosai. Te is ismered.
- Fletcher Jaystone (a
regény szerint ügyvéd)?
- Ja. Na ide hallgass, Hector,
te is tudod, hogy én nem adtam volna el a testem meg a lelkem szaros kétezer
dollárért.
- Fletcher szerint pedig
nagyon úgy áll a dolog…
- Benne sincs a 6. pontban.
- Szerinte igen.
- Olvastad?
- Igen.
- És benne van?
- Nem tudom.”
Bár a regény csak röviden utal
rá, de ismert, hogy Bukowski és Taylor Hackford a valóságban jól ismerték
egymást, hiszen 1973-ban már készített róla producerként egy dokumentumfilmet,
Bukowski címmel. Végül soha nem
derült ki, hogy hogyan szólt az a bizonyos 6. pont, mivel peren kívül
megállapodtak a jogok visszaadásáról (a regény szerint önként lemondott
Hackford a jogokról). Bukowski több regényében is valamilyen formában megemlíti
a szerzői joggal kapcsolatos kálváriáit, és máskülönben igen gyanakvóan minden
szerződést többször is átfutott, de ezúttal valószínűleg Fletcher jó munkát
végezhetett. Végül záró gondolatként csak ennyit mondott Hackfordnak:
„- Köszönöm ember, tudtam én, hogy aranyból van a
szíved! Még nem ölt meg a szakma.”
Címkék: Bukowski, szerzői jog, tulajdonjog