Quo vadis HADOPI?

Nem is olyan régen volt szó a francia elnökjelöltek HADOPI-val kapcsolatos terveiről. Az elnöki székbe végül François Hollande került, aki a kampány során HADOPI-ellenes álláspontot foglalt el. Lássuk, hogy véleménye változott-e elnöksége első pár hetében!

A köztársasági elnök Aurélie Filipettit nevezte ki kulturális és kommunikációs miniszterének, ő lesz tehát elsősorban felelős a HADOPI-val kapcsolatos stratégia kidolgozásáért. Hollande a kampány során semmi konkrétumot nem ígért, szóba került a törvény hatályon kívül helyezése és módosítása is. Egyedül az volt nyilvánvaló, hogy a status quo-t nem tartja elfogadhatónak.

Aurélie Filipetti viszont már egyértelműbben fogalmazott, a lesnumériques.com stílszerűen három lépcsőben foglalja össze a miniszter asszony elképzeléseit. Mindenekelőtt a fájlcsere jogszerű alternatíváit kívánja fejleszteni, hivatkozva például az amerikai Netflixre. Másodsorban azok ellen óhajt keményebben harcolni, akik anyagi haszonhoz jutnak a kalózkodásból. Végül pedig a kreatív ipar finanszírozásának újragondolása szerepel a tervei között. Ezek az elképzelések is eléggé képlékenyek még, a későbbi egyeztetésektől is függ a sorsa. A hírek szerint a párt (Parti Socialiste) képviselőinek álláspontja sem egységes.

A HADOPI megtartása, megszüntetése, vagy módosítása emiatt kiélezett csatákat eredményezhet. Egymástól gyökeresen eltérő szempontok és érdekek mentén kell ugyanis valamilyen döntést hozni. Az mindenesetre könnyen belátható, hogy a "Művészek és internetezők kibékítése" szlogen igen nehezen megvalósítható.

François Hollande

Hollande előtt nyitva van egy politikailag kevésbé kényes út is. Ez pedig a kivárás taktikáját jelenti. Még mindig nincs ugyanis bírói gyakorlata a törvénynek. Ez azért érdekes, mert egy 2008-as alkotmánymódosítás megnyitotta az utat az Alkotmánytanács számára az utólagos konkrét normakontroll előtt. Az új rendelkezések 2010-ben léptek hatályba, addig az időpontig csak a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvények alkotmányosságát vizsgálhatta az Alkotmánytanács. Így viszont a kihirdetett, hatályban lévő törvényi rendelkezések konkrét ügyben történő alkotmányossági vizsgálata is lehetővé vált. Az előzetes alkotmányossági kérdést csak a bírói szervezet csúcsán lévő bíróság, a Semmítőszék és az Államtanács terjesztheti elő. Egyedi ügyekben felmerült alkotmányossági aggályok esetén tehát az eljáró bíróság először megvizsgálja, hogy az előzetes alkotmányossági kérdés feltételei fennállnak-e. Majd a kérdést a Semmítőszék vagy Államtanács elé terjeszti, amely a kérdés vizsgálata után dönt az Alkotmánytanács elé utalásról. Amennyiben az alkotmányellenesség megállapításra kerül, az érintett törvényi rendelkezéseket az Alkotmánytanács megsemmisíti. Így gyakorlatilag Hollande politikai csatározások nélkül érhetné el a törvény hatályon kívül helyezését.

Csak problémafelvetésként kívánom jelezni, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve az elképzelés eredményes alkalmazásáról a HADOPI-törvény esetében. Az előzetes alkotmányossági kérdés előterjesztésének ugyanis három előfeltétele van, nevezetesen: új vagy komoly problémát felvető kérdésnek kell lennie, másrészt pedig az ügyben alkalmazandó vagy az ügy lényegét érintő jogszabályi rendelkezésekre kell vonatkoznia. Ez eddig semmilyen gondot nem okoz. A harmadik feltétel szerint viszont olyan rendelkezésre kell vonatkoznia a kérdésnek, amelynek alkotmányosságát korábban nem állapította meg az Alkotmánytanács. Ezen a ponton kell felhívni a figyelmet az Alkotmánytanács második HADOPI-döntésére, amely zöld utat adott a rendszer felállítására. Alaposabb elemzést kíván tehát az, hogy egyáltalán fennállnak-e az utólagos normakontroll feltételei.

Attól függetlenül, hogy a HADOPI-törvény ismételt alkotmányossági vizsgálata bekövetkezik-e, a politikai csatározások elkezdődtek. Nemrég bejelentették a törvénymódosításról szóló konzultáció megkezdését. Úgyhogy várhatóan legalább olyan kemény harcok várhatóak, mint ami a törvény elfogadását jellemezte.