Egy ideje már hallani lehetett afelől, hogy az Európai Bizottság (EB) hozzá kíván nyúlni a közös jogkezelés témaköréhez. Egyes országokban (például Angliában) jelentések foglalkoztak azzal, hogy a határokat átívelő tartalomfogyasztás és a határokat ismerő/betartó engedélyezési szisztémákat szükséges volna felülvizsgálni. Úgy fest, hogy eljött az idő, amikor az EB ténylegesen is lépéseket kíván tenni a határokon átívelő engedélyezés vonatkozásában, különösen a zenepiacon.
Először is persze, hogy a zenepiacon, hiszen bár az EB
sajtóközleménye szerint a filmek és az írói művek iránti kereslet is óriási, s egyik sem ismeri a határokat, e műtípusok vonatkozásában azonban nincs jelenleg kötelező közös jogkezelés, így valójában nincs is mihez hozzányúlni e téren. Marad tehát a zenepiac. E téren azonban még az EB is kiemeli, hogy egyes jogkezelők nehezen alkalmazkodnak a digitális kor kihívásaihoz. (Biztos van más példa is, de valószínűleg itt a
GEMA és a YouTube vitájára akart utalni az EB.) Holott a legális tartalomfogyasztás egyik alapvető feltétele, hogy a kereslet és a kínálat találjon egymásra. Ehhez az EB szavaival élve
"a közös jogkezelő társaságoknak valamennyi
ágazatban olyan új európai standardoknak kell majd megfelelniük,
amelyek hatékonyabb irányítást, tevékenységeik tekintetében pedig
nagyobb átláthatóságot biztosítanak. A közelmúltban feltárt esetek rávilágítottak
bizonyos eddig követett gyakorlatok megváltoztatásának szükségességére:
nem megengedhető például, hogy a beruházások elégtelensége miatt a
jogosultak elessenek az őket megillető jogdíjaktól, de a jogdíjaknak a
jogosultak részére történő késedelmes kifizetése is változtatásokat tesz
szükségessé."
A cél tehát nem más, mint hogy a fogyasztást a fekete helyett mind inkább a fehér gazdaság irányába tereljék. A legális szolgáltatások körének/repertoárjának bővítése ugyanis már rövid távon is mindenkinek jó, mindenki közös érdeke. Ahogy Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos is hangsúlyozta:
„Olyan
európai egységes digitális piacra van szükségünk, amely az alkotók, a
fogyasztók és a szolgáltatók szempontjából is megfelelően működik. A
hatékonyabb jogkezelő társaságok révén a szolgáltatók számára
egyszerűbbé válik az új, akár másik tagállamból is elérhető
szolgáltatások piaci bevezetése – ez pedig előnyös mind az európai
fogyasztók, mind a kulturális sokszínűség szempontjából.”
A bizottsági kezdeményezés ennek megfelelően két alapvető pillérre épül: az átláthatóság növelése, valamint a határokon átívelő engedélyezés lehetőségének a megteremtése. Az EB ezeken keresztül gyorsabb jogdíjbeszedést és -felosztást vár, lehetőséget teremtene a jogosultak igényeinek leginkább megfelelő jogkezelő szabad kiválasztására, vitarendezési mechanizmusok kiépítését várja el, a jogkezelők iránti (egyébként valóban ingadozó) bizalom megerősödését vizionálja (legyen így!).
A jövőben bizonyosan sokat fogunk erről a kérdésről hallani. [Reményeim szerint Hajdú Dóri bloggerünk - aki épp a mai napon adott elő a közös jogkezelés hazai reformjáról Párizsban, és az elkövetkezendő három évben a közös jogkezelés hazai és uniós kérdéseiről fog francia-magyar közös doktori disszertációt készíteni - sok érdekességről fog nekünk beszámolni e téren.]
Címkék: Európai Bizottság, Európai Unió, közös jogkezelés, zeneipar
