Trialware, de nem árt odafigyelni!

A napokban az egyik kollégám hívta fel a figyelmem egy komoly problémára a shareware, azon belül is az un. trialware szoftverek működésével kapcsolatban. Az ilyen programok a felhasználási feltételek keretei között szabadon felhasználhatóak a telepítést követő meghatározott időtartamon belül, de természetesen más jellegű korlátozások is érvényesek lehetnek a felhasználással kapcsolatban. A programok jellemzően a telepítéskor, illetve azt követően tájékoztatják a felhasználót a korlátozásokról. Ez rendszerint automatikus visszajelzést jelent, de általában a programon belül is megtalálhatóak az erre vonatkozó információk. Ez a felhasználó számára nélkülözhetetlen, hiszen több tucat szoftver használata során nem várható el tőle, hogy folyamatosan nyomon kövese a telepítés óta eltelt időt.

Forrás: http://www.hortus.lv

A trialware szoftverek nagy többsége megfelel ezen követelményeknek, azonban érdekes módon akad két igen elterjedt program is (és feltehetően számtalan más példát is lehetne említeni), a WinRAR és a Total Commander, melyek trialware verziói ugyan szabadon hozzáférhetőek és felhasználhatóak, de mégis aggályos lehet a működésük. A WinRAR telepítésekor, és minden induláskor felhívja a felhasználó figyelmét arra, hogy kizárólag a tesztidőszak alatt használhatja fel a programot. Annak lejártát követően azonban a további használathoz szükséges a felhasználó részéről a kereskedelmi licenc megvásárlása. A még hátralevő időtartamról azonban nem tájékoztatja a felhasználót.

„Anyone may use this software during a test period of 40 days. Following this test period of 40 days or less, if you wish to continue to use RAR, you must purchase a license.” (WinRAR EULA)

A megoldás problémás lehet, mert előfordulhat, hogy a felhasználó az egyszeri telepítés és felhasználás után esetleg nem is indítja el a programot, mert nincs szüksége a továbbiakban a szolgáltatásaira, azonban mégsem távolítja el azt a számítógépéről. Kifejezetten egyébként a WinRAR felhasználási szerződése nem is tartalmazza, hogy a tesztidőszak lejárta után kötelező lenne a program letörlése a merevlemezről, vagy egyéb adathordozóról.

A Total Commander hasonló korlátozásokkal 30 napig használható fel kereskedelmi licenc megvásárlása nélkül. Ez a program is felhívja induláskor a felhasználó figyelmét, hogy kizárólag a megadott időtartamon belül használható fel a jelzett korlátozásokkal, és kötelezi a felhasználót, hogy amennyiben a tesztidőszak lejártát követően nem vásárol kereskedelmi licencet, úgy köteles a programot eltávolítani a számítógépéről.

A program azonban semmilyen információt nem ad a felhasználó számára, hogy mennyi idő van még hátra az ingyenes tesztidőszak lejártáig, illetve azt követően nem tájékoztatja annak lejártáról sem.

A kérdés az, hogy a felhasználótól elvárható-e, hogy minden általa telepített, de esetlegesen csak egyetlen alkalommal felhasznált programalkotás tekintetében naprakész információkkal rendelkezzen a telepítés óta eltelt időtartamról, különösen, ha egyébként nem is használja őket. Véleményem szerint nem várható el, és ez a gyakorlat sérti a felhasználók, jelen esetben, mint fogyasztók általános elvárásait egy shareware program működésével kapcsolatban.

A probléma mondhatnánk hipotetikus, pedig a valóságban korántsem az. Az ingyenes tesztidőszak egy hasznos segítség a felhasználó számára, ha megvásárlás előtt szeretné a program működését megismerni, illetve, ha egy adott probléma kezelését egyszeri, vagy néhány alkalommal történő felhasználással meg tudja oldani. Azonban nem várható el a felhasználótól ezen időszakok manuális nyomon követése. Ennek ellenére, ha a felhasználó nem tesz eleget a felhasználási feltételekben foglalt kötelezettségeinek tesztidőszak lejártát követően, úgy megsérti a szerző, illetve a kiadó szerzői jogait.

Miért is írok most erről? A napokban több internetes portál is felkapott egy blogbejegyzést, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy WinRAR próbaverzió tesztidőszakának három nappal történő lejárta miatt nem hajlandó az általa lefoglalt laptopot visszaadni a tulajdonosának. Az esetről nem ismert egyelőre a NAV hivatalos állásfoglalása, kizárólag az eljárás alá vont személy véleménye. Mindenesetre én szeretném a problémát elvonatkoztatni a konkrét esettől, és mintegy rávilágítani a kérdés fontosságára.

Ezekre a problémákra a megoldás elsődlegesen a felhasználó folyamatos tájékoztatása lenne a tesztidőszakból még hátralevő időről, annak lejártát pedig egyértelműen jelezni kellene számára. Ez megvalósulhat figyelmeztetésként, vagy a programhoz való hozzáférés megtagadásával. Alternatív megoldás lehetne, ha az operációs rendszer automatikusan információt kapna a feltelepülő programtól a használatára vonatkozó korlátozásokról, és ezeket az információkat egy, a felhasználó által jól nyomon követhető felületen bármikor hozzáférhetővé tenné, és egyébként automatikusan figyelmeztetné a felhasználót a rá vonatkozó korlátozások alakulásáról.

Amíg ezek a feltételek nem adottak, addig mindenki számára ajánlott az általa felhasznált programok korlátozásainak nyomon követése, hogy elkerülhetőek legyenek a fenti eset kapcsán felmerült kellemetlenségek.