2012
január 18-án az Eldred ügyet követően az amerikai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság
ismét megerősítette az amerikai törvényhozás és végrehajtó hatalom azon
pozícióját, mely szerint nem alkotmányellenes a szerzői jogi védelem hatályának
utólagos kiterjesztése. Az ügy az elmúlt évek egyik legaktívabb szakmai vitáját
kiváltó eseménye lett.
Megjegyzem,
hogy nincs különösebb apropója annak, hogy pont most, fél évvel az ítélet
meghozatalát követően foglalkozunk az üggyel ezen fórumon, egyszerűen arról van
szó, hogy vannak elmaradásaink, ezért Péter megkért, hogy dolgozzuk fel azokat
a a fontos ügyeket, amelyekre nem jutott időnk a közelmúltban.
Az ügy
háttere a következő. Az Egyesült Államok a Berni Uniós Egyezmény (a
továbbiakban: BUE) hatályba lépését követően több mint száz évig nem volt
hajlandó belépni az Unióba, mivel az jelentős változtatásokat követelt volna
meg nemzeti szerzői jogi szabályozásában. A BUE egyik legfontosabb rendelkezése
a nemzeti elbánás elve, ami azt jelenti, hogy minden az egyezményhez csatlakozó
állam köteles ugyanazokat a feltételeket biztosítani a többi tagállam polgárai
által készített műveknek, mint amely feltételek szerint a saját polgárai által
készített művek élveznek védelmet. Így van ez a védelmi idővel is, tehát a
tagállamok függetlenül attól, hogy az a tagállam, amelyben a mű először
kiadásra került meddig védi ezt a művet, a tagállamok olyan hosszú védelmi időt
biztosítanak, mint amit a saját szerzőik által kiadott műveknek. A BUE 7. cikk
(8) bekezdése szerint ugyan ha a többi tagállam védelmi ideje nem haladhajta
meg a származási tagállam adott műre vonatkozó védelmi idejét, ettől a
rendelkezéstől a tagállamok szabadon eltérhetnek.
Ennek
folytán gyakran előfordul, hogy ugyanazon művek felett egyes országokban lejár
a védelmi idő és közkincsbe kerülnek, más országokban pedig akár még
évtizedekig tart a védelmi idő. Példa erre József Attila munkássága: a szerző
1937-ben hunyt el, Magyarországon a védelmi idő hetven év volt, míg
Kanadában csak ötven év, így mire nálunk közkincsbe kerültek József Attila művei,
addig ezek Kanadában már két évtizede engedély nélkül felhasználhatóak voltak.
Ez történt
sok esetben akkor is, amikor az Egyesült Államok csatlakozott a BUE-hez: sok
olyan mű, amely származási országában még védelmet élvezett, az Egyesült
Államokban már közkincsnek számított. Az Egyesült Államok kezdetben a BUE
rendelkezéseit csak minimális mértékben ültette át nemzeti jogába, ami a BUE
többi tagállamának körében megütközést keltett. Ezt orvosolandó az Általános
Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) Uruguay Forduló nevű
tárgyalássorozatának lezártával 1994-ben elfogadtak egy olyan
jogszabály-módosítást, amelynek eredményeképpen több esetben ismét szerzői jogi
védelmet kaptak olyan művek, amelyek ekkor már bizonyos okokból nem élveztek
védelmet.
Ez nyilván
rendkívül hátrányosan érintette ezeknek a műveknek a felhasználóit, hiszen
- noha az új teher enyhítése céljából bevezettek könnyítő rendelkezéseket a
továbbhasználók számára, lényegében így is - újra engedélykötelessé vált
számukra a felhasználás. Az érintettek egy csoportja, többnyire karmesterek,
zeneszerzők és kiadók a szerzői jogi védelem kiterjesztésének
alkotmányellenességének megállapítására bírósági eljárást indítottak.
Mielőtt
azonban rátérnék a jogvita bemutatására, fontos kitérni az Eldred ügyre. (Eldred v. Ashcroft,
537 U.S. 186 (2003)). Eric Eldred és társai nem az 1994-es módosítást,
hanem a Sonny Bono nevéhez kötött törvénymódosítást támadták, azért, mert az
húsz évvel meghosszabbította a védelmi időt, Eldredék szerint alkotmányellenesen. Kérelmüket
elsősorban az amerikai alkotmány szerzői jogi klauzulájára (más néven haladási
záradékára) alapozták, amely megfogalmazása szerint:
“8. § A
Kongresszus hatáskörrel bír (...)
a
tudomány és a hasznos művészetek haladásának támogatására azzal, hogy a szerzők
és a feltalálók számára a vonatkozó írásművek és felfedezések jogát biztosítja
meghatározott időre;”
Eldredék a
„meghatározott időre” korlátja alapján érveltek az ellen, hogy újra és újra
meghosszabbítható legyen a védelmi idő, hiszen akkor szerintük gyakorlatilag
nem meghatározott időre, hanem a végtelenségig szól a szerzői jogi védelem.
Másodsorban
a szólás szabadságát megállapító első alkotmány-kiegészítés megsértése miatt
kérték a törvénymódosítás alkotmányellenességének megállapítását, mivel az
átdolgozható művek köre drasztikusan lecsökken, amivel a művészi önkifejezés is
korlátozódik. Harmadsorban pedig arra hivatkoztak, hogy az ún. közbizalom
(public trust) doktrínájába ütközik az, hogy a törvény visszatart műveket
attól, hogy közkincsbe kerüljenek, de mivel a Golan ügyben erre az érvre
kérelmet nem alapoztak, ez a jelen cikk szempontjából sem releváns.
A
szövetségi legfelsőbb bíróság végül 7-2 arányban elutasította Eldredék
alkotmányellenesség megállapítása iránti indítványát. A Ginsberg bírónő
nevéhez fűződő indoklásban a testület értelmezése szerint az alkotmány igen
nagy autonómiát biztosít a kongresszus számára a szerzői jog határainak
megszabására és úgy találták, hogy az egyes korlátolt időre szóló védelmi idő meghosszabbítások nem tekinthetőek kvázi végtelen védelmi idő
kialakításának. Az indoklás szerint a kongresszus már a szerzői jogi
szabályozás korai szakaszában is kiterjesztette a szabadalmi és szerzői jog
hatályát. A szólásszabadság megsértésére vonatkozó érveléseket a testület azzal
utasította el, hogy a törvényhozás nem változtatta meg a szerzői jogi védelem
jogi természetét, csak a védelmi időt, így az nem érinti a szólásszabadságot.
Visszatérve
a Golan ügyre, ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált két
jogkérdés szintén az amerikai alkomtány szerzői jogi klauzulájára és az első
alkotmány-kiegészítésre vonatkozott. A Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett
eldöntenie, hogy az Uruguay Forduló kapcsán elfogadott törvény (Uruguay Round
Agreements Act of 1994) alkotmányellenesen módosította-e az amerikai szerzői
jog törvényt a fenti két alkotmányos rendelkezés fényében. A kormányzat
képviselői azzal érvelnek, hogy a szövetségi Legfelsőbb Bíróság az Eldred ügy
kapcsán tökéletesen kikristályosította álláspontját a szerzői jogi klauzula
értelmezésével kapcsolatban, szerintük a Golan-féle érvek nagy része Eldred
érveinek ismétlése, ezekben a kérdésekben pedig a Legfelsőbb Bíróság már
döntött: az alkotmány nagy mozgásteret biztosít a kongresszusnak arra, hogy
meghatározza a szerzői jogi szabályozás keretét. Golan érvelése szerint a
közkincs 1790-es születése óta (ekkor hozta meg a jogalkotó az első szövetségi
szerzői jogi törvényt) nem volt arra példa, hogy a kongresszus visszavehetett
volna műveket a közkincsből a szerzői jogi védelmet élvező művek körébe.
Továbbá azzal is érveltek, hogy a “meghatározott időre” kifejezés pedig egy
előre megszabott és kiszámítható szerzői jogi védelmi időt kell, hogy
jelentsen. A kormányzat képviselőinek válaszában kifejtették, hogy noha a
szerzői jogi védelem hatálynövekedése elsősorban a védelmi idő
meghosszabbításával történt eddig, volt rá néhány példa, hogy művek a
közkincsből ismét védelem alá kerüljenek. Golan viszontválasza szerint a
kormányzat ellenpéldái nem szolgálhatnak precedensként, mert olyan kivételes
esetekben került azokra sor, amikor külső erők és nemzetközi konfliktusok
kényszerítették ki a jogszabály-módosítást.
A
Legfelsőbb Bíróság végül 6-2 arányban (azért csak ennyien szavaztak, mert ez
alkalommal az egyik bíró kivonta magát a döntésből, mivel legfelsőbb bírósági
kinevezését megelőzően eljárt az ügyben) ismét megerősítette korábbi
jogértelmezését, miszerint a kongresszusnak rendkívül nagy mozgástere van a
szerzői jogi védelem határainak megszabásában (Golan v. Holder, 565 US (2012)). Az Eldred és a Golan ügy kapcsán
tehát a Legfelsőbb Bíróság következetesen kialakította a haladási záradék
értelmezését és gyakorlatilag úgy döntött, hogy akkor is lehetőség van a
szerzői jog tárgyi hatályának a kongresszus általi kiterjesztésére, ha a
jogszabály-módosítással a kongresszus nem szolgálja a szerzői jog azon célját,
hogy új művek megalkotására ösztönözze a szerzőket. Ugyanakkor a döntéssel az
Egyesült Államok szerzői joga közeledett a többi BUE tagállaméhoz azzal, hogy etekintetben maradéktalanul érvényesül a nemzeti elbánás elve.
források:
Címkék: Ashcroft, Berni Uniós Egyezmény, BUE, Eldred, GATT, Golan, Holder, közkincs, US Supreme Court, USA, védelmi idő