Az előző bejegyzésben szemügyre vettük a legújabb szerzői jogi törvénymódosítás tervezetének a védelmi idő irányelvvel összefüggésben álló rendelkezéseit. Az előterjesztés azonban nem csupán e témakörbe tartozó kérdésekkel foglalkozik. Így különösen a közös jogkezeléssel kapcsolatosan olvashatunk a tervezetben, de egy meglepő kincs is fellelhető a szövegben.
II. A közös jogkezelés finomhangolása (túlhangolása?)
A
Tervezet egyik legérdekesebb szakasza a 35. paragrafus. Eszerint a
jövőben az üreshordozó díj megállapítását
reprezentatív módon végzett kutatással kell megalapozni. Nem
elhanyagolható részletkérdés, hogy jelenlegi formájában a normaszöveg és
a részletes indokolás sem fogalmaz elég világosan a tekintetben, hogy ez kinek a feladata.
A jogdíjat jelenleg az Artisjus a többi jogosult közös jogkezelővel
egyetértésben állapítja meg, azonban azt az SZTNH javaslatára az
igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A kérdés tehát adja magát:
ki rendeli el, ki fizeti a kutatást, meddig kell elvégezni, minden évben el kell végezni stb. Esetleg a
HENT kap ebben szerepet? A részletes indokolás rögzíti, hogy a kutatás
módszertanát és eredményeit a felhasználók számára is nyilvánosságra
kell hozni. A módszertan publikálása már csak azért is üdvözítő volna,
mert ugyancsak nemrég írtam arról, hogy épp a HENT idei hamisítással kapcsolatos jelentése
mellőzte annak nyilvánosságra hozatalát. Ezzel együtt a lépés nem
indokolatlan, mivel az Európai Bíróság Padawan ítélete is hangsúlyozza a
jogdíjak megállapítása kapcsán annak fennállását, hogy az üres hordozók
tényleg magáncélú használat végett kerülnek(-e) megvételre. Ezzel együtt a Tervezetet jelentősen fel kell turbózni az alkalmazhatóság érdekében.
A
jogalkotó azt is indokoltnak látja, hogy a közös jogkezelők működésének
átláthatóbbá tételét javítandó az egyesületek honlapjukon tegyék közzé
"a nem azonosított vagy részben azonosított, valamint a részben és
teljes műdokumentációs hiánnyal kezelt művek és műrészletek adatait";
illetve az egyes jogosulti csoportokat megillető jogdíjhányadokról szóló
megállapodásaikat. (Lásd: Tervezet 43.§., vö. továbbá: 45.§.)
Talán
kukacoskodás, de a legutóbbi reform egyik kulcsszava a közös jogkezelés
átláthatósága mellett a költséghatékonyság volt. A kutatással és a
publikálással kapcsolatos fenti két előírás révén azonban a jogalkotó
komoly többletköltségeket ró a közös jogkezelőkre, talán még azon is
érdemes volna elgondolkodni, hogy valóban méltányos-e a jogkezelők
költségeivel kapcsolatos állami szigor.
Még
két fontosabbnak tűnő részkérdés: a Tervezet 47.§-a alapján amennyiben a már meglévő közös jogkezelő szervezet mellett egy újabb
egyesület kerül nyilvántartásba vételre, az általa első ízben
kialakított díjszabás elkészítése során azon jelentős felhasználók,
illetve felhasználói érdek-képviseleti szervek véleményét kell kikérni,
akik a korábban már nyilvántartásba vett egyesület előző évi díjszabási
eljárásában ilyen minőségben szóhoz jutottak. A Tervezet 49.§-a alapján
pedig az SZTNH további eszközöket kap arra, hogy a közös jogkezelők
munkáját testközelből felügyelje. A rendelkezés szerint
"A közös
jogkezelő egyesület a legfőbb szerv összehívásáról a Hivatalt előzetesen - a
tagok értesítésével egyidejűleg - írásban, a napirend és az azokhoz kapcsolódó iratok megküldésével tájékoztatja és a
Hivatal képviselőjét az ülésre, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi
pontok megtárgyalására meghívja."
Végül
a Tervezet mindezek mellett kizárná az árva művekkel kapcsolatos SZTNH
eljárások esetén a (rendes) bírósági felülvizsgálat lehetőségét (38.§), helyette a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint van helye fellebbezésnek, s nemperes eljárás lefolytatásának; az SZTNH
szerzői jogi hatósági ügyekben hozott döntéseivel szemben indítható
bírósági felülvizsgálat speciális eljárási szabályai is kialakításra
kerültek (39.§).
III. Egyéb rendelkezések
Az előterjesztés egyik legkellemesebb meglepetése a normaszöveg 33. §-a volt. Alig múlt pár hét el azóta, hogy bemutattam Gyertyánfy Péter azon tanulmányát,
amelyben a magyar joggyakorlatot vette szemügyre az eredetiség kérdését
illetően. E tanulmányban megállapításra került, hogy inkonzisztensek a
magyar bíróságok a tekintetben, hogy a jelmez- és díszlettervek kapcsán
azok tervei is részesülhetnek-e a szerzői jogvédelemben. A jogalkotónál
azonnal meghallgatásra került Gyertyánfy óhaja, aki arra tett
javaslatot, hogy a terveket is be kell vonni a védett művek körébe. Megjegyzem ugyanakkor, hogy az MSZJF által készített értékelés épp az egységes bírósági gyakorlat hiányában javasolja azt, hogy a jogalkotó ne tegyen elhamarkodott lépést, és előbb egyeztessen a szakmával, akár konferencia keretében is.
Címkék: Gyertyánfy Péter, közös jogkezelés, MSZJF, mű tárgya, reform, SZTNH, törvény