"Az eddigiek alapján arra az álláspontra jutottam, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az az analógról analógra történő másolásra korlátozódik, kizárva ebből a körből a digitálisról analógra történő másolást. Ugyanakkor azt is figyelembe vettem, hogy az analógról analógra történő másolás fogalma nem lehet olyan szűk, hogy kizárja azokat a módszereket, amelyek közbenső digitális szakaszt foglalnak magukban – például amikor a beszkennelt dokumentumot a számítógép memóriájában tárolják el, vagy amikor a digitális fényképezéssel készített dokumentumot memóriakártya segítségével viszik át a számítógépre, mielőtt azt a hozzá kötött nyomtatóval kinyomtatják –, más szóval az analógról digitális útján analógra történő másolást. (...) Az analóg eredetiből készült digitális dokumentumok eltárolhatók a számítógépen, majd később kinyomtathatók olyan körülmények között is, amelyek messze esnek a reprográfiának tekinthető eljárásról, például amikor a beszkennelt eredetit valaki feltölti egy honlapra, majd azt egy másik személy később letölti a saját gépére. Ezek az esetek szerintem nem tartoznak bele az 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghatározásba, annak ellenére, hogy a folyamat egésze analógról digitálison át analógra történő másolásnak tekinthető. (...) Következésképpen, úgy tűnik, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja által megengedett kivétel vagy korlátozás alkalmazási köre, miközben magában foglalja azokat az eseteket, amikor az analógról analógra történő másolás egy digitális közbenső szakaszt igényel, úgy értelmezendő, hogy kizárja azokat az eseteket, amikor a folyamat egészét nem ugyanaz a személy végzi vagy az nem egyetlen műveletből áll."
"A VG Wort azon megközelítése tehát, miszerint a díjat el kellene osztani az eszközök között, első ránézésre nem tűnik összeegyeztethetetlennek az irányelvvel. Ugyanakkor első ránézésre az sem tűnik összeegyeztethetetlennek az irányelvvel, hogy a díjat kizárólag a láncolat egyik elemére róják ki. A dolog azonban ennél bonyolultabb, különösen akkor, ha – miként arra a Bundesgerichtshof is utalt – az egyenlő bánásmód elvét is szem előtt kell tartani. (...) Az általam fentebb vázolt nehézségekre való tekintettel úgy vélem, hogy a nemzeti bíróságnak kell alaposabban megvizsgálnia az UrhG által megállapított díjat annál, mint arra a jelen Bíróság a rendelkezésre álló információk alapján képes. Meg kell vizsgálnia, hogy hogyan számítják ki a díjat a fénymásolókra, és azt, hogy e számítás miként vihető át az olyan eszközök láncolatára, amelyek együtt az előbbihez mérhető másolatokat tudnak készíteni, önmagukban azonban erre nem képesek, és az eszközök mindegyike rendszerint más célra szolgál. A nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a díj alkalmazása az ilyen eszközök láncolatára vagy az azon belüli egyes eszközökre megfelelő egyensúlyt biztosít‑e a jogosultak és a felhasználók jogai és érdekei között. Az egyenlő bánásmód elvére való tekintettel, amely a Bundesgerichtshof fő aggálya, szerintem különösen az eszközök vásárlói szempontjából kellene meg vizsgálnia az egyenlő bánásmódra vonatkozó aspektust (ideértve az összehasonlítható funkciókkal rendelkező egyéb eszközöket is), és nem csupán az importőrök vagy a forgalmazók szempontjából, hiszen a díjat mint terhet végső soron a vásárlók fogják viselni."
Címkék: Európai Bíróság, Európai Unió, InfoSoc-irányelv, Németország, reprográfiai díj, Sharpston, VG Wort v. Kyocera