Hét másodperc: fair use!

Ezen a blogon nem egyszer hangzott már el a fair use mágikus kifejezés. A napokban született egy olyan ítélet, amely kiválóan példázza, mit is jelent ez az amerikai jogintézmény. Vegyük röviden szemügyre miről is van szó.

Ed Sullivan (forrás: Filmbug)
Adott egy felperes, aki az Ed Sullivan Show felvételeinek szerzői jogait gyakorolja. (Sullivan 1948 és 1971 között zenés műsora keretében igyekezett megismertetni az amerikai televízió nézőkkel a legújabb zenei szenzációkat. Sokak szerint a The Beatles amerikai sikere is a showban történő fellépésnek köszönhető.) A Four Seasons zenekar (többek közt) 1966. január 2-án járt a stúdióban, és mutatta meg tehetségét. Sok-sok évvel később a perben alperes Dodger Productions színpadra vitt egy musicalt, "Jersey Boys" címmel, mely a Four Seasons karrierjét mutatta be négy felvonásban. A felvonásokhoz a zenekar négy énekese, az "évszakok" adták a hangjukat: Tommy DeVito (tavasz), Bob Gaudio (nyár), Nick Massi (ősz) és valamennyiük legismertebbike, Frankie Valli (tél). Az első felvonás végén az említett 1966-os felvétel hát másodperces részletét vetítették ki a színházban, ahogy Ed Sullivan felkonferálja a maga jól ismert módján a Four Seasons-t. 

A Dodger céget a műsor szerzői jogait gyakorló SOFA cég alapítója azért perelte be, mert a musical készítői nem kértek tőle engedélyt a felhasználásra. A szövetségi fellebbviteli bíróság azonban helyben hagyta az elsőfokú bíróság azon ítéletét, amely a keresetet elutasította, mondván: a felhasználás fair use-nak tekinthető. 

E jogintézmény négy különálló faktor vizsgálatát és egyensúlyozását teszi szükségessé annak eldöntésekor, hogy jogsértésről, vagy engedélyhez és díjfizetéshez nem kötött (egyfajta) szabad felhasználásról beszélhetünk.

Az első faktor azt vizsgálja, hogy kereskedelmi célú-e a hasznosítás vagy sem. Bár erre a válasz egyértelmű igen, a bíróság arra is utalt, hogy a gyakorlatnak megfelelően mindez mellékessé válik, ha a felhasználás transzformatív, vagyis átalakító jellegű. A bíróság úgy látta: a múlt eme jeles eseményének a felhasználása történelmi jelentőségénél fogva indokolt lehet az első faktor alapján. (Nem mondom, ez európai fülnek kissé furcsa érvelés, de nem árt tudni, hogy nem ez az első hasonló döntés. A Kennedy elnök ellen elkövetett merényletről készült, nagyon híres Zapruder videóból kiemelt képkockák üzleti célú felhasználását is fair use-ként értékelte a bíróság arra tekintettel, hogy a népnek joga van megismerni annak tartalmát.)

A második faktor a forrás mű (vagy részlete) természetére kérdez rá, vagyis hogy mennyire védi az adott kifejezést a szerzői jog. A bíró szerint bár a show egésze egyértelműen jogvédettnek tekinthető, a felkonferálás maga nem.

A harmadik faktor azt vizsgálja, hogy a felhasznált rész mennyiségileg túlzó-e vagy minőségileg kiemelkedően fontos-e. A bíróság erre ugyancsak nemleges választ adott: a hét másodperc nem sok, Sullivan védjegyszerű gesztikulálását pedig nem a szerzői jog feladata védeni. Ahogy a bíróság mondta:
"charisma, however, is not copyrightable".

Végül a negyedik faktor azt próbálja kideríteni, hogy a felhasználásnak volt-e bármiféle negatív hatása a forrásmű potenciális piacára. A bíróság erre ismételten elutasító választ adott, mondván, hogy a musical képtelen lenne helyettesíteni az eredeti show-t.

Mindent egybevetve tehát a bíróság egyértelműen a fair felhasználás mellett tette le a voksát. Trott bíró szavaival élve: 
"this case is a good example of why the 'fair use' doctrine exists".
Az ügy kapcsán lásd még Duane Morris bejegyzését a blogján. (Köszönet a hírért külön-külön Hajdú Dórinak és Munkácsi Péternek.)

Címkék: , , ,