A módosítás érintette többek között a védelmi idő kérdését (mind a
védelmi idő számításával, mind a hangfelvételben rögzített előadások
védelmi idejével kapcsolatban), a közös jogkezelést (némi
finomhangolás), bevezette az előadóművészek számára az előadóművészi
jogok átruházásával kapcsolatos szerződésének felmondási jogát, valamint
az előadóművészeknek biztosított kiegészítő díjazást a teljesítményüket
rögzítő hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát követő 50 év után
következő 20 évben, és finomította az árva művekkel kapcsolatos eljárás
szabályait (persze csak időlegesen, hiszen rövidesen új törvénymódosítás
lesz, ami az árva műves részt erőteljesen érintheti).
Történt azonban
egy, a legutóbbi tervezetben véletlenül sem szereplő módosítás is. Az
Szjt. 13.§-a által szabályozott "a mű integritásához fűződő jog"
normaszövege megváltozott, méghozzá a következők szerint (áthúzással a
régi, félkövérrel az új szöveg):
Érdekes
kérdés, hogy ez a megszövegezés jobb-e vagy sem a hatályos szövegnél.
Tagadhatatlan, hogy eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás mellett a
megcsorbítás már talán fölösleges halmozás lehetne, ehhez képest a
"visszaélés" szó relatíve egyértelműbb is, sőt talán inkább összhangban
áll az integritáshoz fűződő jog alapját adó Berni Uniós Egyezmény
terminológiájával ("any derogatory action").
Ezzel együtt két fontos
probléma van ezzel a módosítással (azon felül, hogy "természetesen" ezt a
szakma ismét nem látta előre, vagyis meglátásom szerint a
szakmai legitimitása
elég csekély). Egyrészt bár a 13.§ eddig is szubjektív szerzői
értékelésre adott lehetőséget (vagyis a szerző perelhetett, ha úgy
érezte, becsületére vagy hírnevére sérelmes a felhasználás fentiekben
idézett bármilyen formája. A "visszaélés" neutrálisnak tűnő kifejezés
azonban atombombaként hathat a jövőben, mert megváltoztatás,
megcsonkítás és eltorzítás nélkül is bármilyen olyan felhasználás
jogsértő lehet, amiről a szerző maga úgy érzi, hogy becsületére és
hírnevére sérelmes. Ha cinikus akarok lenni, akkor az Országgyűlés
döntése folytán még Kerényi is belebukhat igencsak kétes Nemzeti
könyvtárába. Hiszen előfordulhat, hogy akinek
a könyvét engedély nélkül adja ki
Kerényi, méghozzá úgy, hogy a szerző szerint ezzel becsülete vagy
hírneve is sérül, már nem csak a vagyoni jogok, de a személyhez fűződő
jogok megsértése okán is perbe foghatja a kiadót.
Mindezek mellett
eltörpül az a probléma, ami a normaszöveg nehézkes nyelvtani
értelmezéséből fakad. Többször említést tettem én is arról, hogy a 13.§
kétértelműnek is tűnhet, amikor a becsület és hírnév sérelmével
kapcsolatos kitételt vizsgáljuk, nevezetesen, hogy bármelyik sértő
módozatra irányadó (eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás,
megcsorbítás/visszaélés), vagy csak az utolsó kettőre. A fenti szöveg
nyelvtani értelmezése szerintem továbbra sem egyszerű, mert az "amely"
szócska szerintem valamennyi esethez kapcsolható. Én azt hiszem továbbra
is amellett teszem le a voksot, hogy mind a négy szóra irányadó a
"becsületre és hírnévre sérelmes" tagmondat.
Az egységes szerkezetbe
foglalt, 2013. november 1-étől hatályos Szjt.-t lásd
itt. Tóth Péter Benjamin, a Kreatív.hu weboldalon
cikkezett már erről a fejleményről. (Külön köszönet Takó Sándornak a források megtalálásában nyújtott segítségéért.)