Szoftver + bérlet = jó lesz ez?

A minap olvastam a New York Times napi hírlevelében, hogy az Adobe forradalmi lépésre szánta magát: mostantól felhagy a Photoshop értékesítésével, és kizárólag bérelni lehet majd a jövőben a szoftvert. Jó lesz ez, de kinek?

A NYT cikke rendkívül alaposan körbejárta a kérdés gazdasági és IT oldalát. Ezek szerint a bérlet havi díja 30, éves díja 240 dollár lenne. Utóbbi természetesen csak előre fizetéssel szerezhető meg (vagyis aki bizonyosan hosszabb távban gondolkodik, annak egyértelműen a hosszabb időtartam a választandó). A pénzügyi opciók ennél persze szélesebbek. Van 30 napos ingyenes próbaidő, kedvezményes "első éves díjszabás", tanár/diák kedvezmények stb. A reform folytán a továbbiakban nem kell az újabbnál újabb verziókat megvásárolni (bár nem biztos, hogy ezt az átlagos fogyasztó megtette eddig, de az üzleti felhasználók számára ez bizonyosan fontos volt), a hozzáférés a mindenkori legfrissebb verzióhoz történik. Ehhez kapcsolódnak az olyan új szolgáltatások, mint a felhő alapú tárolás lehetősége (20GB mértékig), illetve az, hogy a szoftver immáron két számítógépre is telepíthető egy időben (akár Mac-re vagy Windows alapú gépre is - Update: Völgyi Attila fotóriporter korrektül jelezte: eddig is kétszer lehetett telepíteni, de nem két eltérő oprendszerre).

A váltás gazdasági és IT oldalról nézve azonban nem nyert meg mindenkit magának. Gazdaságilag a legegyértelműbb tény, hogy ezáltal bizonyosan többet kell majd az Adobe-nak fizetni. Az éves 240$ bérleti díj és a szoftver átlagos élettartama mellett 2-3 szorosára becsüli a NYT cikkírója a cégnek fizetendő összeget ahhoz képest, amennyit a fogyasztó erre a termékre fordítana vásárlás esetén. A bérlet lejártával ugyan a tartalmakhoz a felhasználó továbbra is hozzáférhet, de azokat már nem módosíthatja. (Ellenkező esetben bizonyosan mindenki morcos lenne, hiszen az Adobe nehezen magyarázhatná meg, miért blokkolja a fogyasztó privát képeihez való hozzáférést.)

A cikk egyetlen kérdéssel nem foglalkozik, ez pedig a reform jogi oldala. Épp mostanában vagyok benne egy részletes kutatásban, ami a szerzői jogilag védett művek (ide értve a kapcsolódó jogi teljesítményeket is, pl. hangfelvételeket) viszonteladásával foglalkozik. (Ezt másként jogkimerülésnek hívjuk.) A kutatásról e helyütt még nem akarok részletekbe bocsátkozni, de azért jelzem: nem egy jogszabályon, jogeseten, könyvön és tanulmányon rágtam már át magam az Egyesült Államok, az Európai Unió és Magyarország vonatkozásában. Ezek fényében a legfontosabb, amit hangsúlyozni kell: a bérleten alapuló modell esetén a felhasználónak a szoftver használatán kívül semmi másra nem lesz joga, többek között a szoftver értékesítésére sem.

Az egyértelmű, hogy amennyiben valaki szolgáltatás keretében jut egy adott tartalomhoz, akkor a fölött nem szerez tulajdonjogot, így az adott művet tartalmazó hordozóeszköz sem az övé. Következésképp azt nem adhatja el. A bíróságok véleménye atekintetben komoly eltérést mutat azonban, hogy egy szoftver lemezen vagy online letöltés mellett történő "értékesítése" a licencia hatálya alatt marad (ami nem eredményez tulajdonszerzést) vagy adásvételt eredményez. Előbbi esetben szóba sem jöhet a viszonteladás, utóbbi esetben ez realitás lehet. Az Európai Unió Bírósága a UsedSoft ügyben amellett foglalt állást, hogy a használt szoftverek viszonteladása igenis lehetséges, így a jogkimerülés tétele abban az esetben is segítségül hívható, ha a felhasználó a szoftvert az internetről tölti le, ahhoz licenckulcsot vásárol, majd ez utóbbit eladja a szoftver-viszonteladónak, aki e kulcsot (a szoftver internetes letöltését meghagyva) továbbadja. Az Egyesült Államokban ezzel ellentétes döntést is ismerünk (Vernor v. Autodesk), azonban olyat is, amely eladásnak nyilvánította a szoftver "megvételét" (Microsoft v. Harmony).

Ez utóbbi kérdés (eladás vagy licencia) teljességgel lényegtelen, ha a szoftver előállítója egyértelműen bérleti szerződés keretében biztosít hozzáférést a kérdéses programhoz. Ebben az esetben ugyanis szolgáltatásról lesz szó, amely sem az Egyesült Államokban, sem az EU jogában nem illeszthető be a jogkimerülés keretei közé. A következtetés tehát egyszerű: aki az Adobe új rendszerét választja, egy kiváló program mindenkori legfrissebb verziójához mindaddig hozzáfér, amíg azért fizet. Ellenkező esetben ettől elesik. A Photoshop program felett azonban a használó semmiféle jogot nem gyakorol, az nem az övé, annak csak bérlője. Hogy az Adobe a bevételeinek növelése mellett elérheti-e azt is, hogy termékeinek jogellenes terjesztése (mely egyértelműen jogsértő, de azzal szemben fellépni elég nehéz, ha nem lehetetlen) visszaszoruljon, egyelőre nem eldönthető. Ennek megfelelően érdeklődéssel várom majd e próbálkozás sikeréről vagy bukásáról szóló híreket. A szoftveripar ugyanis lehet, hogy egy forradalom előtt áll.

Ja, és ha végzek a jogkimerüléssel kapcsolatos kutatással, a kéziratot a szokásoknak megfelelően elérhetővé teszem majd a Scribden.

Címkék: , , , , ,