Szerzői jog a XXI. században: WIPO szerződés a vakok és gyengénlátók műhozzáféréséért

A tavalyi Pekingi Egyezmény elfogadása után a WIPO 186 tagállama idén is sikerrel járt egy újabb, ezúttal marginális, ám üzenetét tekintve óriási jelentőségű egyezmény elfogadásával. A Marrakeshi Szerződés a vakok és gyengénlátók, és látási képességeikben egyéb okból korlátozott személyek nyomtatott művekhez való hozzáférésének elősegítését tűzte ki célul.

A WIPO híradása szerint a 186 tagállam több mint 600 delegáltja - több éves előkészítő tárgyalások után - 2013 júniusban ült össze, hogy átbeszélje a látáskorlátozottak nyomtatásban megjelent művekhez való hozzáférésével kapcsolatos szerzői jogi kérdéseket. A megállapodás lényegét tekintve egyrészt előírja a szerződő feleknek, hogy valamennyi látáskárosult részére korlátozás vagy kivétel tövénybe iktatása révén biztosítsa a nyomtatásban megjelent művek többszörözését, terjesztését és nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételét. A megállapodás révén így a kedvezményezettek (fogalmukat tekintve lásd: 3. cikk) szabadabb módon férhetnek majd hozzá a különféle formátumú (pl. Braille-írásos) tartalmakhoz, illetve szükség szerint módosíthatják is azok formátumát (vö. 4.1. cikk). Ugyanakkor a 4.2. cikk arra is lehetőséget kíván teremteni, hogy a tagállamok a korlátozást és kivételt oly módon biztosítsák, hogy a tartalmak közvetítésének feladatát egy non-profit szervezetre bízzák.

A szerződés további kiemelkedő pontja, hogy a hatékonyság növelése érdekében a szerződő felek kötelezettséget vállalnak annak engedélyezésére, hogy az egyszer már a kedvezményezettek részére átalakított tartalmakat más országokban működő szervezetek rendelkezésére bocsássák, illetve e tartalmak a szerződő felek országába importálhatóvá váljanak (5-6. cikkek). Egy szó mint száz, a tartalmak határokon átívelő elérése a megvalósítandó célja a szerződésnek, melyet kooperatív eszközökkel is elő kíván segíteni a WIPO (9. cikk). Ugyancsak figyelemre méltó a 7. cikk tartalma, miszerint a szerződő felek vállalják, hogy akkor is biztosítják a kedvezményezettek számára a hozzáférést, ha a nemzeti jog egyébként garantálja a hatásos műszaki intézkedések védelmét. Vagyis a DRM totális védelmét ez az új érdek áttöri. Ez szerintem nagyon szimpatikus.

"A mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket."

Ami fontos, hogy a magyar szabály nem csupán a látáskárosultakat biztosítja kedvezményben, hanem bármely más fogyatékkal élőt is. A magyar törvényhely nem tesz különbséget a felhasználási módok (vagyoni jogok) vonatkozásában, tehát abba elvben bármilyen felhasználás beletartozhat. Fontos szűkítő tényező azonban a cél által indokolt mérték figyelembe vétele. Ez felveti a kérdést, indokolt-e egy teljes könyvet Braille-írásra átformatálni ahhoz, hogy az adott személy igényei kielégítést nyerjenek. Véleményem szerint igen, ugyanakkor a "cél által indokolt mérték" kitétel alapvetően azért szerepel valamennyi szabad felhasználási esetkör törvényi megfogalmazásában, hogy jelezze, valahol határt kell szabni a felhasználásnak. A most elfogadott szerződés fényében azonban lehet, hogy ezt a passzust törölni kellene a jogszabályból. Mint ahogy rendezni kell a tartalmak cseréjének jogszabályi kereteit is. Vagyis az elkövetkezendő néhány éven belül újabb törvénymódosítás várható.