Az idei év konzumer Kindertojásának tűnhet, hogy mindhárom mobilszolgáltató szinte egyszerre kezdte el promótálni új, egymásra nagyban hasonlító, korlátlan díjcsomagját. A piros színekben pompázó szolgáltató például igyekszik minden platformon az agyakba ékelni, hogy ez bizony "jó dolog". (Bár a kínosan erőltetett "Molló!" jeligét ismételgető MOL mobilszolgáltatás reklámfilmjét még így sem sikerült alulmúlni.) Valóban ennyire jó dologról van itt szó? Mi állhat a folyamat hátterében és mi köze mindennek a netes semlegességhez? Az alábbiakban erre keresem a választ (miközben megpróbálok túllépni azon vágyaimon, hogy az előbbi szlogeneket generáló reklámcégek hivatásos kreatívjai helyett dolgozhassak).
Mi áll a korlátlan díjcsomagok hátterében? Az idei év
kellemesnek tűnő meglepetése: a telefonszolgáltatók szinte szimultán
attrakciója, a korlátlan díjcsomagok bevezetése. A 10.000,- forint körüli
havidíjért (2 éves hűség mellett) kínált minden hálózatba korlátlan mobilhívást
és smst, valamint 500 MB adatforgalmat tartalmazó díjcsomagok jó lehetőségnek
tűnnek azoknak, akik eddig is kombinált (hívás+sms+net) díjcsomagra szerződtek.
Viszont nem kell különösebb közgazdasági levezetés ahhoz, hogy az új,
korlátlannak titulált díjcsomagok rövid időn belül értelmetlenné teszik a
korábbi 10.000,- forint feletti havi díjú kombinált csomagokat. (15.000,- és
20.000,- forint körüli összegekért is kínáltak/kínálnak ilyet a szolgáltatók) Így
heurisztikus örömtől vezérelve nyilván sokan alá fogják írni az újabb
hűségnyilatkozatot. (Megérne egy misét a hűség szó tartalomváltozása a
fogyasztói társadalomban, hogyan lett a házasság esszenciális eleméből a
kisstílű piaci nyerészkedés mézes-mázas hívószavává.) De valami miatt az
emberben kétely támad, főleg ha szolgáltatók eddigi (cseppet sem kartellgyanús
és messzemenőkig fogyasztóbarát) üzletpolitikáját nézzük.
A lehetséges okok a következők:
Az Európai Bizottság 2013. szeptember 11-én közzétett sajtóközleményében a
roamingdíjak jelentős csökkentését irányozta elő 2014. július 1-től,
mind a mobilhívások, mind pedig a mobilinternet díjak vonatkozásában. A
közzétett díjakat és azok fokozatos csökkentését az alábbi kép jól
illusztrálja.
A Bizottság sajtóközleménye nem elsősorban a
csökkenő roamingtarifák miatt lehet érdekes (mivel a 19 eurocent még így is 60 forint). Terveik szerint ugyanis támogatni kívánják
a több tagállamra kiterjedő szolgáltatásnyújtást. Egyrészt a 28 tagállamra
érvényes, egységes működési engedély bevezetésével, másrészt a hálózatbérlési
feltételek harmonizálásával. Ez nagyobb
európai szolgáltatókat eredményezhet,
amelyek a tagállami piacon bebetonozott, nemzetközi verseny által nem érintett
szolgáltatók egyeduralmát könnyedén
megtörhetik. Ennek fényében a 19 eurocent is jól hangzik, főképp hogy felső határt jelent, a több tagállamban vagy az egész EU-ban szolgáltatást nyújtó cégek pedig vélhetően képesek lesznek ennél nyomottabb, az érintett területeken egységes percdíjakkal szolgáltatni.
Mindezekből már sejthető, hogy a hazai szolgáltatók
szeretnék fogni a magyar piacot amíg csak lehet. Ha minden jól megy, nem fogják
már sokáig és megszűnik az a nevetséges helyzet, hogy például Ausztriában
jelentősen kedvezőbb díjcsomagokra szerződhetnek a fogyasztók, jelentősen kedvezőbb
konstrukciókban vásárolhatnak ehhez mobiltelefont (mindezt jelentősen kedvezőbb életszínvonal mellett).
A tervezett szabályozásnak azonban van egy, a blog témájához
közvetlenül kapcsolódó eleme is, ez pedig annak összefüggése a
netes semlegességgel. Több szolgáltatónál
is bevett gyakorlat az általános szerződési feltételek alapján bizonyos
szolgáltatások (így különösen: VOIP és P2P) korlátozása vagy blokkolása. A
blokkolás vagy korlátozás tehát elsősorban a nagy adatforgalommal járó („data-heavy”)
szolgáltatásokkal kapcsolatban merül fel. A fent nevezett javaslat szerint
egyébként a mobil előfizetők internetszolgáltatásainak 36%-a esik ilyen
jellegű korlátozás alá. A VOIP (Voice over Internet Protocol) az adat alapú hanghívások
szempontjából érdekes, ha ugyanis ezeket a szolgáltató lehetővé teszi, akkor a forgalmi
keret terhére telefonálhatunk akár ingyen (például Viber, Skype). A P2P
technológia korlátozása/kizárása pedig többek között a torrentezés miatt lehet fontos.
A három hazai szolgáltató közül a legliberálisabb a
T-Mobile
(P2P, VOIP is engedélyezett minden díjcsomagban). A
Vodafone
esetében a kisebb forgalmi keretet biztosító csomagokban a VOIP nem engedélyezett,
a P2P azonban igen. A
Telenor rendszere csomagonként eltérő képet
mutat.
Alig egy év múlva tehát jelentős változások várhatóak a
mobilszolgáltatók piacán (bár vélhetően ezek csak egy-, másfél év múlva fogják
igazán éreztetni hatásukat), addig talán érdemes kivárni egy újabb
szerződéskötéssel.
Címkék: hűségidő, Korlátlan díjcsomagok, mobil, Molló, netes semlegesség, P2P, roaming, T-Mobile, Telenor, torrentezés, Vodafone Red, VoIP