Szerzői jog a XXI. században: A RapidShare végnapjai? (1. rész)

Hosszú ideje készülök arra, hogy a RapidShare tárhely-szolgáltatóval szemben 2012-2013 során a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság által meghozott két ítéletet bemutassam. Erről egy cikket is tervezek megjelentetni a közeljövőben, de egy kis betekintést ettől még engednél az általam tapasztaltakról. Terjedelmi okokból ez egy három részes mini sorozatban ölt majd testet. A mai téma az Alone in the Dark ítélet.

Ennek keretében a RapidShare-t az Alone in the Dark című számítógépes játékot előállító szerzői jogosult perelte be. A felperes cég 2008. augusztus 19-én értesítette a szolgáltatót, hogy szoftvere elérhető annak szervereiről. Bár a törlésről a RapidShare ügyvédje három nap múltán értesítette a jogosultat, úgy tűnik, hogy a szoftver további közel két hétig letölthető maradt. Erre tekintettel a szoftvercég arra kérte az illetékes bíróságot, hogy kötelezze a RapidShare-t a jogsértés megakadályozására valamennyi, a szerverein elérhető, az Alone in the Dark címet tartalmazó link mögötti tartalom blokkolása, valamint kilenc linkgyűjteményről történő elérés korlátozása révén. (Az alsóbírósági ítéletek bemutatásától e helyütt eltekintek.)

A BGH szerint a RapidShare se közvetlen jogsértőként, se a jogsértések részeseként nem tartozik felelősséggel. A szolgáltató közvetett felelősség (mely Németországban a BGB 1004.§ -ában foglalt „Störerhaftung” keretében állapítható meg) megállapíthatóságát ugyanakkor annak tették függővé a főbírák, hogy a közreműködő szolgáltató mennyiben tesz eleget ellenőrzési kötelezettségének. Ennek kereteit mindig az adott eset fényében lehet megállapítani. Az általános hatókörű ellenőrzést a német elektronikus kereskedelmi törvény (TMG) kizárja. Ebből a contrario következik, hogy speciális ellenőrzési kötelezettséget a bíróságok megállapíthatnak.

A RapidShare felelősségét nem befolyásolta, hogy szolgáltatásának jogellenes célokra történő alkalmazása (alkalmazhatósága) nyilvánvaló. A BGH úgy látta, hogy a cég szolgáltatása nem elsősorban jogellenes célokra szolgál, ugyanakkor alkalmas magánszemélyek magáncélú, vagy jogi személyek saját célú másolatainak tárolására. A bíróság elvetette azt a felperesi érvelést is, miszerint a RapidShare a szolgáltatás jogellenes célokra történő alkalmazását elősegítő magatartást tanúsított volna. Summa summarum, a BGH úgy látta, hogy a RapidShare szolgáltatása „többféle jogszerű alkalmazási lehetőséget” kínál. Ennek az a következménye, hogy a tárhely-szolgáltató nem kötelezhető semmi olyan intézkedésre, amely szolgáltatását gazdaságilag veszélyeztetné vagy általánosságban megnehezítené.

Az ellenőrzési kötelezettsége ugyanakkor beáll a tárhely-szolgáltatónak, amint egy konkrét jogsértésre vonatkozó tájékoztatást kap. A BGH szerint ez bizonyítottan megtörtént a 2008. augusztus 19-ei levél kézhezvételekor. Innentől kezdve a RapidShare-nek már nem csupán az értesítésben foglalt jogellenes tartalom törlése lett volna a kötelezettsége, hanem az is, hogy minden további hasonló jogsértést megakadályozzon. A RapidShare ugyanakkor nem tett meg minden technikailag és gazdaságilag tőle telhető intézkedést eziránt, vagyis ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta.

A BGH a „minden további hasonló jogsértés” kategóriája alatt nem csupán ugyanazon tartalmakhoz való jogellenes hozzáférést, hanem a szerzői jogosult ugyanazon művének bármely és bárki által megvalósított engedély nélküli hozzáférhetővé tételét is érti. Ebből a szempontból mindegy, ki követi el a jogsértést, ha a felperes szerzői jogai újból csorbulnak. A BGH technikailag és gazdaságilag elégtelennek találta a RapidShare által az ismételt jogsértések megakadályozása céljából alkalmazott kulcsszavas szűrést. A RapidShare-t technikailag és gazdaságilag semmi sem akadályozta meg abban, hogy a szűrés eredményét manuális ellenőrzésnek is alávesse. Amennyiben a felhasználók még ezen intézkedést is képesek megkerülni, ez már nem értékelhető a tárhely-szolgáltató hátrányára.

A BGH úgy találta, hogy a linkgyűjteményeken keresztül elérhető letöltési linkek tökéletesen beleilleszthetők a „minden további hasonló jogsértés” kategóriájába, ezért a RapidShare szűrési kötelezettsége ezekre is kiterjed. Egyetértett a BGH egy korábbi felsőbírósági ítélettel, miszerint a tárhely-szolgáltató nem kötelezhető több száz linkgyűjtemény szűrésére. Ezt a logikai gondolatmenetet a bíróság a contrario alkalmazhatónak látta a jelen ügyben, a felperes szoftvergyártó ugyanis mindösszesen kilenc ilyen weboldal szűrését indítványozta. A BGH továbbá úgy vélte, hogy technikailag és gazdaságilag a RapidShare arra is képes, hogy e weboldalak vizsgálatát automatizálja, illetve a találati eredményeket alávesse manuális kontrollnak. E kötelezés első pillantásra furcsa lehet, hiszen a RapidShare-t tőle teljességgel független weboldalak ellenőrzésére utasítja. A BGH e problematikát ugyanakkor azzal oldja fel, hogy itt nem a linkgyűjteményben fellelhető linkek deaktiválásáról, hanem a linkek segítségével a saját tárhelyein beazonosítható tartalmak törléséről van szó.