Rendkívül érdekes szerzői jogi perről számolt be a Velvet a napokban. (Az oka persze egyértelmű, "celeb a pácban", és sajnos a magyar sajtó csak ilyenekre ugrik.) Az ügy ugyanakkor igazán izgalmas kérdésről szólt: ki a szerzői jogosultja egy fotónak, ami 1947-ben készült. Schobert Norbert szerint - részben - ő, egy másik család szerint ők.
 |
Rákosi a búzamezőn
Forrás: MEK |
Nehéz lenne azt mondanom, hogy nem a látogatottság növelését célozta a Velvet, amikor az ügyet "Rákosi-pernek" nevezte el, pedig ez elég messze áll a valóságtól. A perben ugyan "érintett" Rákosi Mátyás, de a jogvita nem "róla szól" igazán. Történt ugyanis, hogy Schobert Norbert az RTL Klub XXI. század című műsorában arról nyilatkozott, hogy egy híres fotót, mely Rákost ábrázolja a búzamezőn, az ő apja készítette. Schobert a fotó rögzítésének állítólagos pillanatáról is beszámolt, nevezetesen, hogy Rákosi állítólag épp könnyített magán (amit a felperesek ugyanakkor valótlannak neveztek). Nem sokkal a műsor levetítését követően azonban Bass Tibor fotós leszármazói
pert indítottak Schoberttel, az RTL-Klubbal, illetve Schobert testvérével, Bauer Évával szemben, melyben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek valótlant állítottak. A felperes Bass leszármazók szerint ugyanis a fotókat Bass Tibor készítette, és nem Bauer Sándor. Mindezekre tekintettel felperesek kérték, hogy az alpereseket tiltsák el a további jogsértéstől (vagyis Schobert Norbert ne mondja többé, amit állított, az RTL-Klub pedig ne vetítse le a kérdéses nyilatkozatot többé), illetve hogy nyújtsanak elégtételt ugyanilyen műsoridőben és terjedelemben.
Az ügyben eljáró bíróság pár napja
hozta meg elsőfokú döntését. Ebben helyt adott a felperes indítványának, és annak megfelelően kötelezte alpereseket a jogsértéstől való tartózkodásra és elégtétel adására. A kérdés az, hogy ez helyes döntés volt-e? A válasz pedig szerint egy csekélyke csiki-csuki után az, hogy IGEN. Alperesnek igaza van tökéletesen abban, hogy az 1947-ben elkészített képre az akkor hatályos szerzői jogi törvény, tehát az
1921. évi LIV. törvény szabályai irányadóak. Ennek hatodik fejezete a szerzői jogoktól különálló, kapcsolódó jogi védelmet biztosított a fotóknak, a védelmi időt 15 évben szabva meg. Ez tehát azt jelenti, hogy a fenti (hazánk történetében második) szerzői jogi törvény nyújtotta védelem 1962 végén lejárt. Az ezt követő "szocialista" szerzői jogi törvény (
1969. évi III. törvény) XII. fejezete hasonló tartalommal bírt. A jelenleg
hatályos szerzői jogi törvény azonban két szempontból is szakított a fenti előírásokkal. Egyrészt a fotóművészeti alkotást (tehát amennyiben egyéni, eredeti jellegű a kép) szerzői jogvédelemmel látja el, amelynek legfontosabb következményeként a védelmi idő e téren is a szerző halálától számított hetven év elteltéig tart. Felmerül a kérdés: és mi van egy 1947-ben született, 1962-ben lejárt védelmi idejű képpel? Az Szjt. 108.§ (1) bekezdése a következő trükkös megfogalmazást tartalmazza:
"A 31.§ rendelkezéseit alkalmazni kell olyan művekre is, amelyeknek a
korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje az egyes
iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994.
évi VII. törvény hatálybalépéséig már lejárt."
E mondatban a 31.§ a védelmi idő szabályaira vonatkozik, az 1994. évi VII. törvény pedig az a jogszabály volt, amely a védelmi időt a szerző halálától számított 50-ről 70 évre emelte. Mindez azonban azt jelenti, hogy a jelenlegi Szjt. hatályba lépésétől a régi szerzői jogok "újjáélednek", feltéve, hogy az eredeti szerző kevesebb, mint hetven éve hunyt még el. Egy 1947-es fotó esetén ez egyelőre elvben kizárt. (Azt nem tudom, hogy Bass Tibor mikor hunyt el. A Velvet örökösökről írt, az
ArtPortal lexikona azonban csak 1909-es születési dátumról ír.) Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 1962-1999 között elvben a fotó felhasználása engedélyhez (és díjfizetéshez) nem volt kötve, 1999-től azonban Bass Tibor halálának évét követő évtől számított hetven további év elteltéig azonban minden felhasználáshoz engedélyt kell kérni.
Innen már csak egy lépés van hátra a végeredményig. Schobert ugyanis nem használták fel a fotót, ő csak állította, hogy azt az ő édesapja készítette (aki a
Velvet írása szerint akkor még csak 17 éves volt). Az alperesek vélekedése szerint a személyhez fűződő jogok csak a szerző életében vagy a 15 éves védelmi idő alatt érvényesíthetők. Továbbá - és ez kicsit... megmosolyogtató - az alperesi védekezés szerint a jogvédelem csak a fotó negatívjára vonatkozik, magára az előhívott fotóra nem. Az alperes ügyvédje ráadásul állítólag erre még BH-t is talált. Lehet, de akkor azt én is elolvasnám. Egy fontos gondolat: mint fent már jeleztem: igaz, hogy a fotó készítésekor irányadó szabályok alapján a jogvédelem 1962-ben lejárt, de azt az új Szjt. életre keltette 1999-ben, melynek az is következménye, hogy a jelenlegi törvény hatálya alatt elkövetett jogsértésekre a hatályos szabályozást kell alkalmazni. Ez viszont kifejezetten rögzíti, hogy a személyhez fűződő jogokat a szerzői jogvédelem teljes ideje alatt érvényesíthetik az örökösök. Vagyis az alperes érvelése e ponton is elbukik.
No, az pedig külön elgondolkodtatott, mikor a Velvet tudósítója azt említi: az alperes örömmel megelőlegezi egy "bizottság" összehívását is. Itt minden bizonnyal a Szerzői Jogi Szakértő Testület megkereséséről lehet szó. Hogy a "bizottság" szó, hogy kerül ide, arra két ötletem van: vagy a Velvet tudósítója nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szavaknak, vagy az alperes az 1921-es törvény szóhasználatára támaszkodott, az ugyanis anno Szerzői jog szakértő bizottságról tett még említést (31-35.§§). Bármelyik is legyen a valódi ok, viccesen hangzott.
A fenti bejegyzés megszületését nagyban köszönhetem Völgyi Attilának, aki felhívta a figyelmemet a Velvet írására. Magamtól nem olvastam ugyanis.
Címkék: Bass Sándor, fotó, jogtörténet, Magyarország, Schobert Norbert, személyhez fűződő jogok
