A béríratás témakörét anno alaposan
körbejártuk e blog hasábjain is, melynek apropóján márciusban Jandó Zoltán alapos oknyomozó újságírói erényeket megcsillogtatva járta körbe a témakör hazai gyakorlatát, elsősorban annak (köz)gazdasági és morális vonatkozásait. A szerzői jogi részkérdéseket illetően egy kevéske segítséggel én is szolgáltam számára. Ugyanakkor ennek okán merült fel annak lehetősége, hogy Zoltán a "nyomozásai" eredményeit megossza a diákkörünk hallgatóságával is. Erre a mai napon került végül sor. A csoport megismerhette a hagyományos újságírói metódust, amivel egy ilyen összetett kérdés körbejárható, riportok készítésén, e-mailes levélváltások útján, adatgyűjtés segítségével. S mint megtudtuk: írni már a legkevésbé izgalmas, ellenben az előbbi "nyomozással". A csoport megtudhatta, hogy a béríratással érintett tudományterületek elég heterogén képet mutatnak, habár a társadalomtudományok területén nagyobb az érintettség. Ami a rendelkezésre bocsátott munkákat illeti, hagyományosan a "félkész" munkák némi átgyúrást igénylő változatai kerülnek átadásra a megrendelők felé, ám a plágiumok szűrésének folyamatos fejlődése miatt (bár e téren még vannak hiányosságok magyar földön) elmozdulás figyelhető meg az egyedi, új dolgozatok elkészítése felé. A keresleti oldal hagyományos képviselői a 28-38 éves korosztályból, általában a másoddiplomások, vagyis rendszerint a munkavégzés mellett dolgozatírásra időt nehezen találó személyek kerülnek ki. A kínálati oldal hasonlóképp heterogén, ugyanakkor a trend az, hogy egyedi bérírók helyett komplex profillal rendelkező csoportok kínálnak szolgáltatást a megrendelők felé. A tény, hogy egyes bérírók - persze saját állításuk szerint - akár két nap alatt is képesek szakdolgozattal szolgálni, egyértelműen arra utal, hogy a terület komoly "specialistákkal" rendelkezik.
Hasonlóképp tény, hogy a csoport tagjaitól érkező kérdések arra utalnak: a téma megmozgatta a fantáziájukat. És ez jó hír.
