Az internetnek köszönhetően a végfelhasználók információk
multikulturális, folyton változó tárházához férhetnek hozzá – szinte
korlátok nélkül. E többszereplős környezet résztvevői valamennyien
alapjogi védelemben részesülnek bizonyos magatartásaik, tevékenységeik
tekintetében. Nehezen feloldható kérdés, hogy az alapjogok ütközése
esetén létezik-e primus inter pares, kiemelhető-e egy alapjog a többi terhére? És vajon a szerzők/alkotók jogai miként érvényesülhetnek egy ilyen helyzetben?
Vegyünk kiindulópontként egy hasonlatot: az internet egy digitális
piactér. Vannak itt mindenféle személyek: vásári mutatványosok (szerzői
jogosultak), kofák (tartalmak értékesítői), beszállítók (közvetítő
szolgáltatók), vásárlók (felhasználók) és lézengő, fizetni/vásárolni nem
tudó vagy nem akaró népek (free-riderek). A hasonlat természetesen nem
tökéletes, hiszen az internet és egy fizikai térhez kötött vásár
működése, erőforrásai, biztonsága és még sorolhatnánk, másként alakul.
Mégis hasonló a logika: a sok portékát valaki előállítja, beszerzi,
elosztja, előadja, megvásárolja, elfogyasztja. Ezzel a modellel semmi
gond nincs. A bajok akkor kezdődnek, ha valaki úgy gondolja, hogy a
saját szerepét újraértelmezve többet/mást szeretne: az eladó túlértékeli
a terméket, a beszállító kartellezik, a vásárló nem fizet a termékért.
Az internet világában a felhasználói magatartások egy része engedély
nélkül megvalósított magatartás. Ezeket a világ jogrendszerei sok
esetben világosan tiltják magánjogi, büntetőjogi vagy épp más
eszközökkel. Ilyennek tekinthetjük a Kőhidi Ákos kollégám bejegyzései által
alaposan kivesézett fájlcserélést (és az egyéb hasonló felhasználások).
Félrevezető lenne, ha ezeket a magatartásokat általánosságban
összemosnánk a legális úton nyújtott szolgáltatások élvezetével, és
mindet egyszerre tennénk az alábbi elemzés tárgyává. Az alábbiakban a
nyilvánvalóan jogellenes magatartásokra ezért nem is fogunk kitérni.
Az internet digitális piacterén egyszerre megjelenő szereplők érdekei
jelentős eltérést mutatnak. Sőt, a legtöbb esetben még az egyes
típusok, így például eladók/beszállítók/vevők érdekei is jelentősen
eltérhetnek a csoporton belül. Rövid példákkal élve: a könyvkiadó mindig
a kötet megtérülésében érdekelt, jó esetben egy szépirodalmi mű
szerzője is. Ezzel szemben egy kutató sokszor jobban örül tíz idézésnek,
semmint egy kicsit több honoráriumnak. A fogyasztó mindezektől
függetlenül az információra éhes, mely nem csak szórakozáshoz, de akár
tanuláshoz is segítséget nyújthat. E személyek magatartásait jogszabályi
szinten deklarált alapjogok írják körül és védelmezik, melyek
ugyanakkor sokszor ellentétben állhatnak egymással.
A szerzők érdekeit például az Európai Unió Alapjogi Chartája többféleképpen
oltalmazza: elismeri a szellemi tulajdonjogok védelmét, valamint a
művészet és a tudományos kutatás szabadságát (mely a véleménynyilvánítás
jogához is kapcsolódik). Ehhez hasonlóan a felhasználók oldalán is
számtalan releváns alapjogról lehet említést tenni: a
véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról, az oktatáshoz, avagy
vonatkozásukban is a tudományos kutatáshoz való jogról. Valamennyi
közvetítő szolgáltató, amely a szerzői jogi iparban szerepet vállal,
számíthat a vállalkozás szabadságának alapjogára. E jogok az online
világban is érvényesülnek. A szerzők digitális csatornákon keresztül is
publikálhatják alkotásaikat. A felhasználók a műveket az interneten
keresztül is elérhetik, amely egyúttal egyre inkább az oktatás és a
tanulás színhelyévé is válhat (vö.: MOOC/Massive open online course, illetve SPOC/Small private online course).
Az online vállalkozások pedig egyenesen új fogalommá váltak, melyre
egyszerűen és nagyszerűen a start-up kifejezést használhatjuk.
Az internettől függetlenül is világos, hogy a fentiekben röviden
említett alapjogok között egyensúlyt kell teremteni. Gyakorlatilag nincs
olyan alapjog, amelynek érvényesülése ne érintené egy másik alapjog
érvényesülését, s ebből is következően majdnem valamennyi alapjogok
gyakorlása korlátozható egy másik gyakorlása érdekében. Ez a szerzői jog
világában is kiválóan tetten érhető. Az Európai Unió Bíróságának
számtalan ügyben kellett a különböző alapjogok ütközésével kapcsolatban
véleményt formálnia. A Promusicae, az LSG és a Bonnier ügyekben
az adatvédelmi jogok és a szerzői jog ütközése kapcsán fejtették ki
véleményüket az uniós bírák. A végeredmény vegyes, e jogok ütközése
esetén a fenti joggyakorlat fényében nem lehet „győztest” hirdetni.
Ennél is jelentősebbnek tekinthetjük a SABAM ítéleteket. A Scarlet, illetve a Netlog ellen
vívott eljárások tükrében kijelenthető, hogy a szerzői jog nem élvez
elsőbbséget a véleménynyilvánítás és a vállalkozás szabadságával
szemben. (E ponton ismételni kell: egy világosan jogsértő szolgáltatás
természetesen csak sikertelenül hivatkozhatna a vállalkozás szabadságára
a szerzői joggal szemben.)
Az érdekek közötti ütközést hozó esetek nem tekinthetők általánosnak.
A korábbiakban már jelzett „piac”-hasonlat épp arra kívánt
rávilágítani, hogy az értékes tartalmak cseréjéhez mindig sikerült jól
működő, fenntartható tereket létesíteni. Ebben a modellben mindenki
szerepére szükség van, és épp ezért mindenki megérdemli a tisztes
díjazást, illetve az érdekei és alapjogai vonatkozásában a védelmet.
Igaz ez akkor is, ha a piac a fizikaiból az online térbe költözik. Az
ilyen online piacterek ráadásul a gazdaságban az elmúlt húsz év
leginkább prosperáló területévé, gyakorlatilag húzóágazatokká váltak.
Igaz ez természetesen – és leginkább – azokban az országokban, ahol
megfelelő ösztönzők segítségével támogatják a különböző vállalkozásokat a
fejlesztések és beruházások erősítésében. Így például a digitális start-upok mennyországa az egyébként kulturálisan és gazdaságilag is vibráló Berlin.
Bármilyen, az online piacterek működésével ellentétes logikára épülő
intézkedés, amely az érintettek érdekei érvényesülése ellen hat, nem
csupán diszfunkcionális működést eredményez, de a különböző szereplők
alapjogainak külön-külön és párhuzamos módon történő
akadályozását/sérelmét is eredményezheti. Semmi meglepő nincs abban,
hogy például az Európai Unió Bírósága az uniós jogba ütközőnek találta azt
a holland szerzői jogi helyzetet, amely szerint a magáncélú
többszörözés akkor is elfogadható, ha a másolat jogellenes forrásból
készül. Ugyanígy kontraproduktív ötletként tekinthetünk az internetadó
ötletére is. Hangsúlyozottan az eredeti koncepció vonatkozásában
állítható, hogy az gyakorlatilag valamennyi érdekelt szereplő
érdekeivel, sőt egyes alapjogaival is ütközött volna. Megnehezítette
volna az oktatási csatornákhoz való hozzáférést (az online kurzusok
szélesedése rövidtávon megvalósul), az információhoz jutást (amelyet az
egyre tartalom-gazdagabb weboldalak elérésének „megdrágulása”
eredményezett volna), a véleménynyilvánítást (például a kommentek
elhelyezéséhez is be kell tölteni az adott weboldalt). Hasonlóképp
könnyen visszaüthetett volna az új rendszer a hangfelvételeket vagy épp
nagy felbontású audiovizuális tartalmakat streamelő szolgáltatók
modelljeire. Az internetadó módosított tervezete is csak annyiban tűnt
ésszerűbbnek, hogy az adó maximális havi összege megállapítást nyert
volna. Ettől még ugyanúgy kontraproduktív szabályozásnak bizonyult volna
valamennyi piaci szereplő tekintetében.