Szerzői jog a XXI. században: Breaking news: fair use kontra értesítési és eltávolítási eljárás

Hajdú Dóri kollegina szemfülességének köszönhetően egy mindössze egy napos döntésről tehetünk közzé egy breaking elemzést. Eszerint az Egyesült Államok szerzői joga szerint a szerzői jogosultaknak előbb mérlegelniük kell, hogy egy feltételezett online jogsértés beleillik-e a fair use teszt keretei közé, mielőtt értesítési és eltávolítási eljárás segítségével távolíttatja el a vitatott tartalmat egy platformról.

A jogeset az a bizonyos, híres Stephanie Lenz ügy, amelyben az említett hölgy egy 29 másodperces házilag rögzített video felvételt töltött fel a YouTube-ra, amelyen a hölgy két gyermeke látható, amint a híres előadó, Prince "Let's Go Crazy" című dalára táncolnak a családi konyhában. A már 2007 óta húzódó perben alapvetően a szerzői jogosultaknak állt mindeddig a zászló, azonban a Ninth Circuit 2015. szeptember 14-ei végzése szerint Stephanie Lenznek van igaza abban, hogy a szerzői jogosult mindaddig nem élhet a DMCA törvény által biztosított értesítési és eltávolítási eljárással, amíg nem győződik meg arról, hogy a vitatott felhasználás beilleszthető-e a fair use tesztbe. Utóbbi egyebekben gyakorlatilag egyértelműen megállapítható, a fent említett családi célú felhasználás semmilyen módon nem áll ellentétben a szerzői jogosultak érdekeivel, és nem is veszélyezteti Prince dalának a sikerét. Sőt, adott esetben az is elképzelhető, hogy a jogsértéssel vádolt alperesből lesz csendőr, és a szerzői jogosultból pandúr, amennyiben kiderül, hogy a fenti előzetes elemzés elmulasztásával a szerzői jogosult tudatosan félretájékoztatja a bíróságot a vitatott felhasználás jogszerűségéről. Ezen felül Stephanie Lenznek úgy tűnik, hogy minden joga megvan arra, hogy kártérítést követeljen a szerzői jogosultak magatartása által esetlegesen okozott sérelmeinek a kompenzálása céljából.

A végzés vezetői összefoglalója szerint:

"The panel held that the DCMA requires copyright holders to consider fair use before sending a takedown notification, and that failure to do so raises a triable issue as to whether the copyright holder formed a subjective good faith belief that the use was not authorized by law. Regarding good faith belief, the panel held that the plaintiff could proceed under an actual knowledge theory. The panel held that the willful blindness doctrine may be used to determine whether a copyright holder knowingly materially misrepresented that it held a good faith belief that the offending activity was not a fair use. The plaintiff here, however, could not proceed to trial under a willful blindness theory because she did not show that the defendants subjectively believed there was a high probability that the video constituted fair use. The panel also held that a plaintiff may seek recovery of nominal damages for an injury incurred as a result of a § 512(f) misrepresentation."