A korábbiakban már beszámoltunk a Blurred Lines című dallal kapcsolatos peres eljárásban hozott elsőfokú ítéletről, a Marvin Gaye örökösei által támasztott igény vitathatóságáról, illetve a mindezekkel kapcsolatos szerzői jogi álláspontunkról. 2015. október 24. napján nyilvánosságra került több videofelvétel, amit a tavaly április 21. és 23. napján tartott tárgyalások alkalmával rögzítettek, és amelyeken az alperesek egészen "bulváros" mélységeket járnak be.
Az általunk is elemzett, vagy legalábbis megvitatott elsőfokú ítélet hétmillió dollár fölötti összegű kártérítés megfizetésére kötelezte Pharrell Williams, Robin Thicke és T.I. alpereseket, amelyet folyó év október elején John A. Kronstadt bíró kétmillió dollárral mérsékelt, ellenben a Marvin Gaye örökösei a jövőben a befolyó jogdíjak 50%-ára is igény tarthatnak.
Az eljárás alperesei valószínűleg ettől még nem dőltek elégedetten hátra, de feltehetőleg a napokkal ezelőtt, egyébként eskü alatt tett tanúvallomásokról készült videofelvételek nyilvánosságra kerülése, és az ebből következő publicitás miatt sem lesznek kifejezetten boldogak.
A korábbi bejegyzésünkben említésre került, hogy az ilyen eljárások többnyire peren kívüli megállapodásokkal zárulnak - amely megállapodás részletei általában nem publikusak -, ezért szokatlan volt, hogy ebben az esetben ilyen egyességre nem került sor. Úgy tűnik nem ez volt az egyetlen hiba, amit az alperesek jogi képviselői elkövettek, ugyanis első látásra a meghallgatott alperesek mintha nem lettek volna megfelelően felkészítve vallomásaik megtételére.
Robin Thicke esetében ennek nem volt különösebb szerzői jogi relevanciája, bár nyilatkozata, mely szerint 2013-ban minden sajtómegnyilvánulását alkohol és/vagy gyógyszerek hatása alatt tette meg, talán nem a legmegfelelőbb út volt az esküdtszék szívének megnyerése felé.
Pharrell Williams nyilatkozata viszont egyrészről az eljárás szempontjából tűnik lábon lövésnek, amikor azt állítja, hogy Marvin Gaye és művészete nem merült fel a zeneszám elkészítése során, majd pedig szembesítik egy szögesen ellentétes tartalmú nyilatkozatával, amire láthatóan nem tud épkézláb válasszal szolgálni.
Ettől viszont jóval kellemetlenebb az alábbi videó, ahol zenei szerkezetek definiálására kérik meg, majd pedig arra, hogy azonosítson be hangokat egy kottán. Ezen kéréseket nem tudja teljesíteni, a kérdésekre érkező válaszok a "nem vagyok [zene]tanár"-tól a "kényelmetlenül érzem magam"-ig tartó skálán mozognak.
Az, hogy ennek a vallomásnak az eljárás szempontjából milyen relevanciája volt, nehezen felmérhető. Az viszont, hogy egy világhírű zeneszerző és zenei producer nem tud kottát olvasni, nem csupán kellemetlen, hanem szerzői jogi kérdéseket is felvethet. Bár jelen sorok írója nem zeneszerző, mégis talán nehezen elképzelhetőnek tűnik, hogy valaki úgy építsen fel egy teljes, és több millió dollárt érő zenei portfóliót, hogy közben maga nincs tisztában a zenei alapokkal - értve ez alatt a kottát -, vagy nem ismer olyan zenei szerkezeteket, amelyekről a korábbiakban egyébként nyilatkozatot tett közzé.
Persze mi sem szeretnénk naivak lenni, szükségszerű, hogy minden ilyen kaliberű művész mögött áll egy kisegítő csapat, akik besegítenek a szöveggel, vagy a zenei elemekkel, de ebben az esetben már konkrétan a szerzőség, illetve az ebből a jogi pozícióból származó - nyilvánvalóan nem elhanyagolható összegű - jogdíjak problémája merül fel, amely kérdést már nem lehet félvállról venni. Részemről kifejezetten érdeklődve várom, hogy kap-e esetleg nagyobb visszhangot a hír.