Szerzői jog a XXI. században: Első oldal a panorámaszabadságról

"Julia Reda, a német Kalózpárt Európai Parlamenti képviselője 2015. január 14-én közzétette az InfoSoc-irányelv módosításával kapcsolatos jelentésének a tervezetét. A képviselő szerint megérett az idő a reformra, mivel az irányelv által elérni kívánt harmonizáció – különösen a korlátozások és kivételek vonatkozásában – nem járt sikerrel; a szerzői jog társadalmi támogatottsága is lecsökkent; a digitális belső piac pedig, mely az EU alapvető politikai célkitűzéseinek „digitális vetülete”, kizárólag egy egységes európai szerzői jogcím bevezetésével érhető el.

A Reda-jelentés kiállt a szerzői jog által nem védett tartalmak korlátozásmentes hozzáférhetősége, illetve a jogosultak szerzői jogról történő önkéntes lemondásának engedélyezése mellett. A védelmi idő oly módon történő harmonizálását (csökkentését) javasolta, hogy az nem haladhatja meg a Berni Uniós Egyezményben előírt post mortem auctoris 50 évet. A korlátozásoknak és kivételeknek az analóg világgal azonos módon kell a digitális környezetben érvényesülniük, a tagállamoknak kötelezően implementálniuk kell az irányelvben rögzített valamennyi korlátozást és kivételt, melyeket a továbbiakban „rugalmasabban” kell értelmezni, valamint nem lehet a korlátozások és kivételek ellentételezéseként törvényi engedélyeket/díjigényeket bevezetni. A jelentés az átalakító felhasználások rugalmas elbírálását, a szabad linkelés, illetve a nyilvános helyeken található szerzői művek fotók vagy videó útján történő magáncélú többszörözésének lehetővé tételét javasolta. Kiállt a karikatúra és paródia célú, valamint a jelenleginél sokkal szélesebb körű oktatási célú korlátozások és kivételek kötelező bevezetése, a szöveg- és adatbányászat támogatása, valamint a könyvtáraknak biztosított korlátozások és kivételek szélesítése mellett, különösen az e-haszonkölcsönzés tárgyában.

Az Európai Parlament számottevő társadalmi és politikai vitát követően 2015. július 9-én fogadta el a jelentés számos módosításon átesett változatát. Ahogy az rendre lenni szokott, a vita néhány kevésbé kardinális, ugyanakkor könnyen emészthető, populista kérdésre összpontosított, miközben a szerzői jog jövőjét érdemben meghatározó több témakör is elsikkadt.

A legismertebb „hype” a szerzői jog által védett köztéri épületekről (esetleg azokhoz kapcsolódó jogvédett alkotásokról) készített fényképek felhasználásával függött össze. A stílszerűen panorámaszabadságnak nevezett problematika azonban minden értelemben csupán buboréknak bizonyult: szép nagyra nőtt; sokáig ott lebegett a szemek előtt, elterelve a figyelmet fontosabb dolgokról; a súlya elenyésző volt; és egyszer csak kipukkadt.

Ez a buborék akkor kezdett el nőni, mikor Reda jelentésében elutasította azt a francia és belga (illetve néhány további uniós tagállamban létező) nemzeti szabályt, amely kizárta a köztéren elhelyezett szerzői jogilag védett műalkotások és épületek szabad (vagyis engedély és díjfizetés nélküli) felhasználását. A Reda-jelentés ezen pontját azonban az Európai Parlament Jogi Bizottsága 2015. június 16-án módosított tartalommal utalta a plenáris ülés elé. E módosítás az üzleti célú felhasználásokat kivette volna a korlátozások és kivételek köréből.

A találgatások, petíciók, sőt egyenesen támadások ezután felerősödtek, kétségbe vonva nem csupán a parlamenti képviselők hozzáértését, de magának a szerzői jogi rendszernek az indokoltságát is. Magyarországról is ismerünk nyilvános petíciót a Magyar Fotóművészek Szövetsége tollából. Több körülmény is nehezíti az objektív vélemény formálását. Ilyen egyrészt az üzleti célú felhasználás definíciójának hiánya. Pontosabban annak egyértelmű tisztázása, miként értékelhető a magánszemélyek által magáncélra készített fényképek közösségi médiafelületeken történő elhelyezése. Másrészt a szabad felhasználás egyértelmű rögzítése hiányában [vö.: a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 68.§ (1) bekezdésével] senki sem vonhatja kétségbe az egyébként jogvédett tartalmak jogosultjainak azon igényét, hogy az üzleti célú felhasználások esetén ellentételezésre tartson igényt. Harmadrészt a közbeszéd a panorámaszabadságért vívott harcot – a francia és a belga jog érintettsége okán – az Eiffel-toronnyal (pontosabban a már közkincsbe tartozó Eiffel-torony esti kivilágítását adó szerzői jogilag védett fényjátékkal) és az Atomiummal állította párhuzamba. (Utóbbi tervezőjének, André Waterkeynnek a 2005-ös halála okán ez az épület még hosszú ideig élvezi a szerzői jog oltalmát.) Miközben e fényjáték védettségét francia bírósági ítélet is megerősíti, arra vonatkozóan nincs iránymutatás, hogy a „nem fényjáték” kivilágítás részesülhet-e jogvédelemben.

A szerzői jog reformfolyamatával kapcsolatban az igazi probléma mégsem a fenti „sok hűhó semmiért”. (A magyarok számára talán nem is érdekes ez a végkimenetel az Szjt. említett rendelkezése okán.) Inkább az, hogy a jelentés számos olyan eleme, amely társadalmilag és jogilag egyaránt kiemelkedő figyelemre méltó, alig kapott figyelmet. Ilyen például az Európai Bíróság által – sok szempontból kétséges érveléssel – megerősített linkelés szabadsága; az Európai Bizottság által hatástanulmányokban is vizsgáltatott könyvtári szabad felhasználások szélesítése, illetve az e-haszonkölcsönzés esetleges bevezetése; a tudományos munkát és az adatok (kulturális javak) megőrzését segítő adatbányászat támogatása; az internetes tartalomszolgáltatásokhoz történő hozzáférés területi alapú korlátozását (geo-blocking) biztosító gyakorlatok felszámolása.

Az Európai Parlament által jóváhagyott jelentés azonban csak a kezdet. Az Európai Unió jogalkotási mechanizmusa alapján az InfoSoc-irányelv módosítása terén az Európai Bizottság és a Tanács is kompetenciával bír. Az Európai Bizottság 2015. május 6-án hozta nyilvánosságra a „digitális egységes piacra” vonatkozó jelentését (melyet Oettinger és Ansip biztosok jegyeztek). Ez a tervezet értelemszerűen nem az InfoSoc-irányelv reformját helyezi a középpontba, ám a Reda-jelentéssel több szempontból is átfedést mutat. Ilyen a geo-blocking (és ezen keresztül az eltérő tagállami árazások) felszámolása és az adatbányászat támogatása. Ezek mellett helyet kapott a dokumentumban az online szolgáltatások „hordozhatósága” (a jogszerű előfizetések külföldről is hozzáférhetők legyenek), valamint a Jogérvényesítési és a Műhold-irányelv reformjának ígérete.

Ha valamiről a társadalmi vitának folynia kellene, az a két eltérő irányból érkező reformkoncepciók keresztmetszete. Összességében azok a javaslatok, amelyek a társadalom és a szerzői jogosultak érdekei közötti egyensúlyt képesek fenntartani, miközben hozzájárulnak a digitális egységes piac megvalósulásához, és ennek részeként innovatív környezetet biztosítanak az online piac szereplőinek.