Több, mint két éve már, hogy részt vehettem a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekményekről szóló, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület által szervezett konferencián, melynek célja az új Btk. hatályba lépésével kapcsolatos legfontosabb jogszabályi változások bemutatása volt. A szakmai rendezvényen elhangzott - és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C törvény, vagyis az új Btk. miniszteri indoklása is egyértelművé teszi -, hogy számos változás történt ezen a fontos területen. Egyrészt bűncselekményi értékhatár alatt megtörtént a jogterület dekriminalizációja, másrészt a különböző szerzői jogi jogosult vagyoni jogait sértő cselekmények elbírálásakor törvényi egységet kell a jövőben alkalmazni.
Törvényi egység jön létre, a jövőben az elkövetőnek az egy vagy több jogosult szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait sértő cselekményei egységet alkotnak. E változtatással összefoglalt bűncselekmény jön létre: az elkövetőnek a különböző jogosultak sérelmére akár egységes akarat-elhatározással egy alkalommal, akár eltérő akarat-elhatározással, különböző alkalommal elkövetett és egy eljárásban elbírált cselekményei törvényi egységet alkotnak. Korábban a rendbeliség a sértettek számához igazodott, ugyanakkor az egyes jogdíjak mértéke alapján nem értékelhető kellő súllyal a nagyobb számú jogsértés - áll a
miniszteri indokolásban.
2014. novemberében, immáron egy esztendeje az a megtiszteltetés ért, hogy a
Belügyi Szemlében megjelenhetett az "Elemzés a szellemi tulajdonnal összefüggő bűncselekmények 2013. évi alakulásáról" statisztikai elemzésem, melyben elsődlegesen azt vizsgáltam, hogy a szellemi tulajdon megsértésével összefüggő bűncselekmények tekintetében, a különös nyomozati hatáskör átadása a Rendőrségtől a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére milyen változásokat eredményezett a statisztikai adatokban.
Konklúzióként volt értékelhető, hogy miközben 2011-ben 21 911; 2012-ben 14 389 volt a hatáskörös bűncselekmények összesített (!) száma a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, addig például 2005-ben csak a Btk. 329/A. § alapján több eljárás indult a Rendőrségnél, mint a vizsgált két év alatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál az összes különös nyomozati hatáskörű bűncselekményekkel együttvéve. Mindazonáltal 2010 és 2012 között a szellemi tulajdon megsértésével járó bűncselekmények számának jelentős és hirtelen csökkentését mutattam be, és ez egybeesik a Rendőrség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közötti feladatátadással, illetve átvétellel.
A Rendőrség a kérdéseimre adott általános válaszában akkor rámutatott arra, hogy a vizsgált bűncselekményi tényállások vonatkozásában korábban is jelentős volt az ingadozás, továbbá felhívták a figyelmem a kétségtelenül létező és nagymértékű látenciára, amelyet felmérések és kutatások is alátámasztanak. A Rendőrség jelezte továbbá, hogy az Ügyészség a hatásköri változásokat követően, célszerűségből, számos alkalommal a Rendőrséget jelölte ki a nyomozás lefolytatására. Mindazonáltal a korábbi tanulmányomban előrevetítettem, hogy a törvényi egység és a szabálysértési tényállás megjelenése jelentősen kihathat majd a terület statisztikai mutatóira is. Jelen írásomban megpróbálom bemutatni az azóta eltelt időszak statisztikai változásait, ha nem is olyan teljességgel és részletességgel, mint tettem azt korábban.
Elsőként érdemes lehet áttekinteni, hogy miként alakult a regisztrált bűncselekmények számának a változása a szellemi tulajdont megsértő bűncselekményi tényállások esetében (áru hamis megjelölése, bitorlás, szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása, iparjogvédelmi jogok megsértése tényállások együttesen).
 |
| 1. ábra |
Mint az az 1. ábrán jól nyomon követhető: a 2013-ban lezárt statisztikai elemzésemet követően a tendencia nem állt meg, sőt a szellemi tulajdont sértő regisztrált bűncselekmények száma a korábbi ütemet is meghaladóan csökkent 2014-ben, illetve 2015-ben. Az 1. táblázatban látható, tételes adatokból kitűnik, hogy a csökkenés elsődlegesen a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményi tényállásnak megfelelő cselekmények számából adódik.
 |
| 1. táblázat |
A nyomozás eredményességét jelző mutató - vagyis a vádemeléssel és vádemelés nélkül zárult nyomozások aránya - kapcsán, a 2. táblázat adatai alapján elmondható, hogy a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményi tényállásnál hagyományosan magasabb a nyomozáseredményesség, míg a szellemi tulajdont sértő egyéb bűncselekményeknél alacsonyabb (a táblázat valamennyi hatáskörös és nem hatáskörös nyomozás adatait, együttesen tartalmazza).
 |
| 2. táblázat |
A regisztrált bűncselekmények számának alakulása már a jogerős ítéletek számában is visszatükröződik. Itt csak a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményi tényállás statisztikai adatait emelném ki, mert az ügyszám minden más esetben rendkívül alacsony.
 |
| 2. ábra |
A 2. ábrán kék szín jelöli a jogerős elítéléssel, míg barna a felmentéssel vagy megszüntetéssel végződött ügyek számát, ahol a terhelt felnőttkorú volt (a bíróság külön vezeti a fiatalkorúak statisztikáját, azonban az alacsony esetszám miatt az nem releváns). Az egyértelműen látszódik az adatokból, hogy a váderedményesség jóval magasabb a nyomozáseredményességnél, azonban az ügyszám volumene is nagyságrendekkel alacsonyabb a regisztrált bűncselekmények számára tekintettel. Vélhetően a statisztikai adatok követő jellegből adódik az is, hogy a regisztrált bűncselekményeknél látható csökkenés igen, de annak volumene még nem tükröződik a jogerős ítéletek számában.
Számos módon csoportosíthatóak még az általam vizsgált információk, de azt hiszem, hogy a legfontosabb következtetések már ennyi adatból is levonhatóak. Egyfelől beigazolódott, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatos statisztikai adatokban a csökkenés katalizátora lett az új jogszabályi környezet, amely alátámasztja a korábbi felvetéseimet. Másrészt érdekes látni, hogy olyan, "hagyományosnak" számító tényállásoknál évek múlhatnak el jogerős ítélet nélkül, mint például a bitorlás.
Sokan egyébként vitatják a szellemi tulajdon megsértésének büntetőjogi relevanciáját, de véleményem szerint egy átfogó, a szellemi tulajdon védelmét hatékonyan segíteni kívánó jogszabályi koncepcióban létjogosultsága lehet és van is a büntetőjognak. Mindazonáltal ez nem jelentheti a polgári jogi jogérvényesítés "olcsó" alternatíváját a jogosultak számára a büntetőeljárásban történő polgári jogi igény érvényesítésével, mert egy ilyen eljárás, önmagában nem tesz eleget az ultima ratio követelményének. A kérdés pedig továbbra is adott: vajon a statisztikai adatok hűen tükrözik-e a valódi folyamatokat, vagy pusztán a látencia növekedett az elmúlt időszakban, illetve a dekriminalizáció hatásai figyelhetőek meg a statisztikai adatok változása kapcsán?
A statisztikai adatok forrása:
Címkék: Btk., Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Rendőrség, statisztika
