Igen, dokumentumokról, ugyanis több anyag is napvilágot látott. A Bizottság
sajtóközleményét a
breaking news keretében röviden már bemutattam. Sokkal fontosabbnak tűnik két további dokumentum áttekintése, amelyek már érdemi elemzéseket, sőt szabályokat is tartalmaznak. Már csak azért is indokolt a Bizottság
COM(2015) 626 final sorszámú jelentésére ránézni, mert az említett sajtóközlemény bizony nem minden elemét emelte át.
A jelentés 3. oldala kiemeli, hogy a reformnak alapvetően két célja van: "inject more single market", vagyis a közös piac megvalósítását további harmonizációval látja megvalósíthatónak a Bizottság; illetve "adapt copyright rules to new technological realities", vagyis a szerzői jogot hozzá kell igazítani korunk technológiai realitásaihoz. Bár a szerzői jogosultak e két céltól akár egyszerre meg is rettenhetnének, a tervek tükrében én úgy látom, hogy nagyon nem kell félnie senkinek, nem lesz itt földindulás.
A Bizottság által megjelölt öt reformterület a következő:
1) tartalmak és szolgáltatások határokon átívelő hordozhatósága/hozzáférhetősége ("cross-border portability", ami a geo-blokkolás tilalmával függ össze)
Az első olyan döntés, amely megszületett, s amelyről már hosszú ideje hallhattunk, az az online szolgáltatások (és ezen keresztül tartalmak) földrajzi korlátozásoktól mentes elérhetőségének a biztosítása. A Bizottság - mint az uniós szerzői jog területén eddig mindig - ezúttal is az EUMSZ 114. cikkére, vagyis a belső piac megfelelő működésének a biztosítására hivatkozással javasolja a harmonizációt e területen. A közzétett
rendeletjavaslat - első ilyen jogforrásként az uniós szerzői jog világában - számos fontos jogpolitikai indokkal magyarázza a jogalkotást, köztük a négy szabadság elvének az érvényesülésével, a geo-blokkolás Európa-szerte elterjedt helytelen szerződéses gyakorlatával, az erre adott EUB-s válasszal, amely a határokon átívelő szolgáltatások korlátozásának elfogadhatatlanságára hivatkozik (lásd: FAPL ügy). A rendeletjavaslat csak a tartós jelleggel hozzáférést biztosító szolgáltatásokra terjed ki, amelyek akár ingyenesen, akár ellenérték fejében teszik elérhetővé a tartalmakat. A szabályozás lényege pedig végső soron abban rejlik, hogy az online szolgáltatás nyújtója köteles valamennyi előfizetőjének a teljes szolgáltatást nyújtani, függetlenül az előfizető általi hozzáférés helytől (az EU 28 tagállamában). Ez alól annyi kivételt enged a rendeletjavaslat, hogy a szolgáltató értelemszerűen csak az igénybe vétel helye szerint rendelkezésre álló minőség mellett köteles nyújtani a szolgáltatását (más szóval, ha a forrásországban az internetes sávszélesség tízszer jobb, mint az igénybevétel helyén, akkor a szolgáltatás sebességére nem vonatkozik a kötelezettség, csakis a lehetőséget kell biztosítani a hozzáférésre). Ami különösen érdekes lehet, az a joghatóság meghatározása, mivel ezek szerint minden esetben az előfizető lakhelye szerinti ország joga lesz irányadó a többszörözésre, nyilvánossághoz közvetítésre vagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételre - függetlenül tehát a hozzáférés és/vagy letöltés tényleges helyétől. Végül a Bizottság kiemelte: semmilyen, a fentiekkel ellentétes szerződéses kikötés nem kényszeríthető ki érvényesen.
Vagyis a geo-blokkolás tilalmába tessék csak belenyugodni. A rendeletjavaslat, elfogadása esetén, nem feltételezi majd a tagállami átültetést, az közvetlenül alkalmazható lesz a bíróságok által is, méghozzá a nyilvánosságra hozatalt követő hat hónap elteltével (2016 júniusában jár majd le ez az idő).
2) a korlátozások és kivételek digitális és határokon átívelő környezethez igazítása ("adapting exceptions to digital and cross-border environments")
A Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel a korlátozások és kivételek InfoSoc-irányelv szerinti listája csak opcionális jelleggel került meghatározásra, a tagállami implementációk számos eltérést eredményeznek. A bizottság itt különösen utalt az általam csak lufinak titulált panorámaszabadság kérdésére, mint olyan, amelyet fel kell számolni. Ennél természetesen sokkal fontosabb, de az átlagemberek mindennapi életére csekély hatást gyakorló elképzelés a szöveg- és adatbányászat szélesítése (ami nekem, mint kutatónak jól jöhet, de a bátran torrentező kisembert egyáltalán nem érdekli vagy érinti); vagy a WIPO által elfogadott Marrakeshi Szerződés uniós jóváhagyása, amely a látási fogyatékkal élők számára lehet előnyös. Ugyancsak fontosnak tűnhet, hogy a könyvtárak és egyéb intézmények a tervek szerint zárt hálózaton, de akár interneten keresztül is lehívásra hozzáférhetővé tehetik a digitalizált tartalmakat (amely rendszert amúgy a magyar szerzői jog - rendeleti szintű normával - amúgy eddig is megengedett), illetve - ugyanezek az intézmények - a kulturális örökség megőrzése érdekében digitális tartalmakhoz is nyúlhatnak, nem csak analógokhoz (amely jogos észrevétel lett volna pár éve, amikor Anglia kifejezetten megtiltotta a format-shiftinget, csakhogy azóta az angol jogalkotó kifejezetten fair dealingnek nyilvánította a formátumátalakítással járó digitalizálást a könyvtárak részéről).
Ugyanezen fejezetben tesz említést arról a Bizottság, hogy a reprográfiai és a magáncélú többszörözés után járó díjazással kapcsolatban az EUB gyakorlata világossá tette, hogy jelentős különbségek fedezhetők fel a tagállamok között. Vagyis az várható, hogy az EU e téren is rászánja magát majd a harmonizációra.
Egy szó mint száz:
ezek az "igazítások" - melyek részletes közlése 2016 tavaszán várható - nem tűnnek kiugróan jelentősnek - a társadalom többsége szempontjából, még akkor sem, ha egy szerzői jogásznak, mint nekem, ettől még mind izgalmasnak tűnik.
3) jól működő szerzői jogi "piactér" kialakítása ("achieving a well-functioning marketplace for copyright")
A Bizottság aggályainak adott hangot, hogy az online szolgáltatások által generált bevételek a megfelelő jogosultakhoz jutnak-e el, s e téren elsősorban az online platformokat és az aggregátor szolgáltatókat nevezi meg a jelentés felelősként. Nem véletlenül, említésre kerül az is, hogy vannak tagállami megoldások az olyan szolgáltatók "megadóztatására" (helyesen: díjfizetési kötelezettség előírására), lásd a német Leistungsschutzrecht koncepcióját 2013-ból. A jelentés azonban meglepő módon értelmezési problémákat hangsúlyoz a "nyilvánossághoz közvetítés" és a "lehívásra történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel" vagyoni jogai vonatkozásában, valamint bizonytalannak tartja, mennyiben illeszthetők be az Elker-irányelv felelősségkorlátozási klauzulái közé az online szolgáltatók magatartásai. (Főleg ez utóbbi vetíti előre, hogy a Bizottság újra fogja gondolni utóbbi irányelvet.) A konkrét előterjesztések ugyancsak
2016 tavaszán várhatók e területen.
4) hatékony és kiegyensúlyozott jogérvényesítés
A Bizottság úgy látja, hogy a hatékonyabb jogérvényesítés elengedhetetlen feltétele az uniós szerzői jog reformjának. E téren pedig úgy tűnik, hogy a "follow-the-money" modellt fogja előtérbe helyezni a Bizottság, vagyis valamennyi olyan közvetítő számolhat azzal, hogy szerepe lesz a szerzői jogok érvényesítésében, amely pénzeszközöket utal át/tart számlán, avagy reklámozás céljából juttat el online szolgáltatókhoz. (Csak egy gondolat: ez a modell az Egyesült Államokban néhány éve csúfosan elbukott a
PIPA/
SOPA törvénytervezetek kongresszusi tárgyalásakor.) Ami még fontos lehet, az az Elker-irányelv modernizálása, és a "notice-and-action" szabályok kötelezővé tétele. Fejlemények
2016 őszén várhatók e téren.
5) hosszú távú tervek: uniós szerzői jogi kódex
Végül bár a Bizottság külön kiemeli: ennek most még nincs itt az ideje, ám felvillantja, hogy a jövő fő célkitűzése egy olyan szerzői jogi kódex elfogadása lehet, amely valamennyi uniós tagállamban egységes alapokra helyezi a szerzői jogot, valamint a szerzői jogok bírósági úton történő érvényesítését. (Más szóval saját bíróság kellene e jogterületen, amely egységes európai hatáskörrel és illetékességgel rendelkezne.) A magunk részéről kijelenthetjük:
ebben ugyan látunk fantáziát (ahogy az ennek előképét adó Wittem projektben is), de a kódex elfogadásának tényleg nincs még itt az ideje. Igaz, tenni érte érdemes már most is.
A reformkoncepció kapcsán az IPKitten blogon (
itt és
itt), az
IPWatch oldalán, a
Kluwer Copyright Blogon, de még a
New York Times hasábjain is olvashattunk.
