Ujhelyi Dávid kolléga
legutóbbi, nagyobb lélegzetvételű tanulmánya az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi
Szemle 2015. decemberi számában jelent meg. A munka aktualitását az is
alátámasztja, hogy éppen a napokban került napvilágra, hogy a hatóság lecsapott
az egyik legnagyobb magyar torrentoldalra.
A dolgozat címe
rögtön szemet szúr, hiszen a minden ízében magánjogi jellegű szerzői jog és a
büntetőjog metszéspontjában található büntetőjogi tényállás, a szerzői vagy
szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétségének körüljárását ígéri.
A tanulmány az érdemi
értekezést a Btk. 385. §-ban rögzített tényállás történeti felvezetésével
kezdi, rögtön felhívva a figyelmet arra, hogy korábbi jogunk a szerzői művek jogosulatlan használatát
még csak szabálysértésként rendelte megtorolni úgy, hogy a szerzői jogok
csokrából kiemelt hármat, a másolást, a forgalomba hozatalt és a nyilvános
előadást. A kronológiai sorrendet követve arra is választ kapunk, hogy elsőként
mikor került be a büntetőkódexbe a cselekmény, mint immár büntetendő elkövetési
magatartás.
A ma már
jogtörténetként is felfogható 1978. évi IV. törvény és az abban szereplő
tényállás változásainak felvillantása után a szerző a hatályos normaszöveg
kritikai elemzésébe kezd. Ahogyan az a cikkből kitűnik, az új, 2012. évi C.
törvény kivette a tényállást a vagyon elleni bűncselekmények köréből, és egy új
fejezetet szentelt neki és a hozzá hasonló, vele rokon bűncselekményeknek.
Ujhelyi Dávid helyesen hívta segítségül e helyütt a törvénykönyv miniszteri
indokolását, amely a magyar szerzői jogi szemléletben újdonságként ható, az
amerikai Alkotmány szerzői joghoz és innovációhoz hasonló pozícióinak –
nevezetesen a kreativitás és az innováció
előmozdításához fűződő érdek – védelmével magyarázza a jogsértő
cselekmények büntetőjogi szankcionálását.
Ugyanitt elemzésre
kerül a híres-hírhedt és a felhasználók által némiképp félreértelmezett (5)
bekezdés, amely látszólag ugyan dekriminalizálja magáncélú többszörözést, ez
azonban – ahogy a tanulmány is helyesen utal rá – nem jelenthet megváltást a
rendszeres fájlcserélőknek.
Amint az a szerzői
jog napjainkban is tartó, szinte teljes egészében a digitális világ
kényszerítette változása indikálja, úgy az egyébként számos esetben szigorú
büntetőjogunk elindult azon az úton, amely látszólag fejet hajt bizonyos
felhasználó magatartások előtt. E dicséretes jogalkotói szándékot azonban még
„gyúrni kell”.
A büntetőjog és a
szerzői jog viszonyának kérdésén túllépve a szerző számos más relációt is
feszeget, amelyeket két csokorba – a büntetőjogi
védelem szükségessége a 21. században, valamint a vagyoni hátrány megállapításának kérdései – gyűjt. Ezek között
szerepel a TRIPS-megállapodás és az Európai Unió büntetőjogi
követelményrendszere, a büntetőjog, mint a szerzői jogi jogérvényesítés ultima ratio-ja.
A munka kézbe vétele
tehát felettébb ajánlott, amennyiben az olvasó szeretne elmélyülni a szerzői
jog és a büntetőjog érdekes viszonyának kérdéseiben, amely kérdések azonban
továbbiakat szülnek, bár azok már kevésbé állnak a jog talaján, sokkal inkább
társadalomtudományi vetülettel bírnak. Ezek közé olyanok tartozhatnak, hogy
miként hat a jogosulti lobbi egy-egy büntetőjogi tényállás megalkotására, és
hogyan kénytelen fejet hajtani ugyanezen jogalkotó a megállíthatatlan
társadalmi folyamatok előtt.
A tanulmány
bibliográfiai adatai:
Dr. Ujhelyi Dávid:
Megjegyzések a büntető törvénykönyv szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó
jogok megsértése tényállásához, Iparjogvédelmiés Szerzői Jogi Szemle, 10. (120.) évfolyam, 6. szám, 2015. december,
59-77. o.
Címkék: büntetőjog, Cikkajánló, Ujhelyi Dávid