Szerzői jog a XXI. században: Cikkajánló #7.2: Star Wars és Family Guy, avagy paródia szitkom módra, Faludi Gábor A paródia a szerzői jogban című tanulmánya alapján

A Lenkovics Barnabás 65. születésnapjára szerkesztett tanulmánykötetbe Faludi Gábor által írt tanulmány olvasása közben támadt az ötlet, hogy a cikket ne a hagyományos „ebben a fejezetben azt mondta a szerző, hogy…” módon mutassuk be. Sokkal inkább úgy, hogy az abban leírtakat ráillesztjük egy valós jogesetre, nevezetesen a Family Guy által alkotott Star Wars paródiára.

A Family Guy egyetemi éveink kedvenc rajzfilmsorozata. Nem múlt el hétköznap este anélkül, hogy a Comedy Central-on legalább egy epizódot ne néztünk volna meg. A sorozat nem csak egy kiváló társadalomkritika, hanem számos színészt (James Woods, Liam Neeson, Tom Cruise), filmet (Számkivetett), sorozatot (Simpson család, The Cleveland Show), együttest (KISS), történelmi eseményt (második világháború) és személyt (Jézus, Hitler) parodizált. Ezek közül a legnagyobb dobás a Csillagok háborúja feldolgozása és parodizálása volt.

A Family Guy egy rajzfilm formájába öntött szituációs komédia. A vígjáték szereplői és a helyszínek az egész alkotás során ugyanazok, a karakterek újra és újra különleges, olykor vicces, olykor félelmetes élethelyzetekben kerülnek, hogy ott valamilyen társadalmi kritikát fogalmazzanak meg. A széria 1999. óta fut, immár a 14. évadnál tart. Seth MacFarlane egy igazi gyöngyszemet teremtett. A produkcióhoz olyan neveket nyert meg, mint Alex Borstein (Szívek szállodája, Jóbarátok), vagy Mila Kunis (Ted, Éli könyve).

Az első paródiában Peter Griffin, a sorozat fő karaktere kezdi el mesélni a Csillagok háborúja a cselekmény szempontjából negyedik, vetítés szempontjából az első részét. Leia hercegnőt (Lois, Peter felesége) elkapja Darth Vader (Stewie Griffin, Peter és Lois tipegő kisfia, aki világuralomra tör). Az epizódban az összes főhős magára ölti a Csillagok háborúja valamely karakterének jelmezét. C-3PO Quegmire lesz, R2D2-t pedig Cleveland testesíti meg. A Tattoine bolygón Chris Griffin (Peter és Lois nagyobbik fia) Luke Skywalkerként próbálja az ellenállást szervezni, miközben Han Solo (Peter Griffin), Csubakka (Brian, a család beszélő kutyája) és Obi-Wan Kenobi (Herbert bácsi, a pedofil szomszéd) a Halálcsillag megsemmisítésére sietnek.

A második Csillagok háborúja epizódban Luke (Chris) az immár halott Obi-Wantól azt a feladatot kapja, hogy menjen a Dagobah rendszerbe, és tanulja meg az erő használatát Yoda mestertől (Carl, a helyi videotéka vezetője). Az epizód végén természetesen megküzd Vader nagyúrral, aki felfedi előtte a jól ismert titkát.

A Családos csóka (találó magyar címfordítás) története során már számos fenyegetéssel és perrel kényszerült szembe nézni stílusa és a feldolgozott témák miatt. A Csillagok háborúja esetében azonban szerencséjük volt. Mivel George Lucas kedveli a Family Guy-t, így sikerült megállapodni az akkor még jogosult Lucasfilm-el (azóta minden jogot megvásárolt a Disney), amely engedélyezte a feldolgozást azzal a feltétellel, hogy a Family Guy karakterei tökéletesen hasonlítanak a megformált Csillagok háborúja karakterekre.

A lehető legkörültekintőbben járt el a Family Guy-t műsorra tűző Fox csatorna, amikor betartva a szerzői jog minden szabályát, engedélyt kért a felhasználásra és átdolgozásra a Lucasfilm-től. Tényleg szükség volt-e erre? Mi a paródia lényege és szabályai a tengerentúlon és Európában? Engedély nélkül a Family Guy alkotói hogyan menthetnék ki a Star Wars átdolgozását, kifigurázását?

A magyar jogban a paródia nincs nevesítve a szabad felhasználási esetkörök között. Amennyiben nem minősül idézésnek, vagy önálló műként sem állja meg a helyét az újdonságként ható ötlet, elv vagy elgondolás alapján, akkor engedélyköteles átdolgozásként kell értékelni. A szerzői jogi törvény Nagykommentárja alapján paródiának kell tekinteni azokat a műveket, amelyek jól felismerhetővé teszik az alapul fekvő szerzői alkotást. Az eredeti szerzői mű tehát conditio sine qua non-ja az átdolgozásnak, hiszen olyan elengedhetetlen (elő)feltétel, amely nélkül a paródia nem jöhetett volna létre. A paródia azonban mégis több, mint egy átdolgozás, hiszen önálló, egyéni eredeti jelleggel bír, még akkor is, ha abból felismerhető a parodizált mű, amit túlzó hatásokkal felruházva karikíroz ki, kritizál.

Parodizálni nem csak egy már létező szerzői művet lehet, hanem egy személyt vagy egy eseményt is. Ilyenkor a paródia maga élvezi az eredeti szerzői művet megillető védelmet. Könnyen lehet azonban, hogy a teljesítmény sérti mások személyhez fűződő jogait, amellyel szemben az alkotók a szólásszabadságra való hivatkozással védekezhetnek.

Ha e négyes pontot tételesen a Family Guy és a Star Wars viszonyára illesztjük, akkor azt látjuk, hogy a használat célja kétséget kizáróan kereskedelmi jellegű, azonban a Family Guy paródiái nem helyettesítik az eredeti művet, bár igaz, hogy szinte az összes fő karaktert, helyszínt és védjegyet átvették, amely az eredeti műben meghatározó volt. A három rész mégsem jelenthet potenciális veszélyt a mű piacára, sőt, jó reklámot teremtve további nézőket és felhasználókat vonzhat az eredeti franchise piacára. Nyilván ez utóbbi tényt tartotta szem előtt George Lucas is, amikor megadta az engedélyt a Family Guy alkotóinak.

Faludi Gábor tanulmánya nem csak gondolatébresztő volt, hanem alapos összefoglalást adott a paródia szerzői jogi megítéléséről és a hozzá kapcsolódó szomszéd jogterületek, elsősorban a véleménynyilvánítás szabadságának kérdéseiről. Külön fejezetben foglalkozott a paródia uniós szerzői jogi minősítésével a Deckmyn-ügy kapcsán. Zárszóként meggyőzően érvel amellett, hogy nincs szükség a paródia, mint a szabad felhasználás egyik esetének szerzői jogi törvényben való rögzítésére, mivel a paródia nem éri el az átdolgozás szintjét és nem minősül többszörözésnek sem, vagy ha az indokoltnál nagyobb részt vesz át, az beilleszthető az idézés keretei közé. Mégis emlékeztet azon uniós megfontolásokra (InfoSoc-irányelv 5. cikk (3) bekezdés, k) pont), amelyek többek között azt javasolják, hogy a már meglévő kivételek és korlátozások mellé a tagállamok – a törvényhozói akarattól függően – beillesszék a karikatúra, paródia, vagy utánzat készítésének jogát. Amennyiben a paródia a szabad felhasználások közé kerülne, akkor kötelező közös jogkezelés útján érvényesíthető díjigénnyel kellene ellentételezni a felhasználásokat.

Felhasznált irodalom:

Faludi Gábor: A paródia a szerzői jogban. In. Tanulmányok a 65 éves Lenkovics Barnabás tiszteletére, Ötvös József Könyv- és Lapkiadó, Budapest – Győr, 2015. 94-120. o.

Gyenge Anikó: A kivételek és korlátozások céljai a szerzői monopoljogban, Verseny és szabályozás, 4. évf. 1. szám. 2010. 72-119. o.

Mezei Péter: Mitől fair a fair? A szerzői művek felhasználása a fair use-teszt fényében, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 3. (113.) évfolyam 6. szám, 2008. 26-68. o.