Az olyan esetekre, amikor két fél ugyanolyan reményekkel
vág bele egy közös projektbe, és az eredmény is megfelel mindkettőjük
várakozásának, az angolszász világban csak annyit mondanak: meeting of the minds. Valahogy így
jellemezhető Grad-Gyenge Anikó audiovizuális archívumokról készültmonográfiája, amely a Médiatudományi Intézet által gondozott Médiatudományi
Könyvtár sorozatban jelent meg 2015-ben.
Mindkét felet komoly dicséret illeti meg már magáért a
megjelenésért is. A Médiatudományi Intézetnek azért jár a gratuláció, mert a
Médiatudományi Könyvtár 17. kötete már nem az első – hanem a negyedik – szerzői
joggal foglalkozó monográfiája. A sorozat ennyiben tehát – üdvözítő módon –
kilép a kiadó szűkebb kutatási profiljából és szélesebb palettán kínál
hozzáférést az igényes tartalmakhoz. A szerzőnek pedig azért indokolt
gratulálni, mert egy olyan területet vizsgált, amelynek ilyen széleskörű
elemzése máig nem történt meg. (Egyetlen kivétel e téren a részben hasonló
kereteket vizsgáló, és ugyancsak a Médiatudományi Intézet gondozásában
megjelent “A közszolgálati médiaszolgáltatás és a szellemi tulajdonjogok
kapcsolódási pontjai és szabályozási környezete” című mű Kiss Zoltán és Szivi
Gabriella tollából.) A kézszorítást továbbá azért is megérdemli Grad-Gyenge
Anikó, mert kötetével korábbi munkásságát, valamint a szerzői jog területén a
legutolsó években megfigyelhető változásokat friss, kerek egésszé dolgozta. Aki
ismeri a szerző publikációs listáját, tökéletesen tudja, hogy az audiovizuális
archívumok számos szegmensével (így különösen a könyvben külön fejezetet kapó
árva műves vonatkozásokkal) összefüggésben jelentetett már meg kiváló
tanulmányokat. A jelen kötet ebből a szempontból azzal kecsegteti az olvasót,
hogy az e területen felmerülő valamennyi releváns problémát a lehető
legfrissebb fejlemények elemzésével tárgyalja.
A kötet – a Faludi Gábor által írt előszót követően – hat
fejezetet tartalmaz, amelyek közül az első öt tartalmaz érdemi elemzést. Ezek
közül az első az audiovizuális archívumok problematikájának a médiajog és a
szerzői jog területén való elhelyezését végzi el. Ennek megfelelően bemutatásra
kerülnek azok az intézmények és szabályozási keretek, amelyek törvény erejénél
fogva kötelesek valamilyen audiovizuális tartalmak/alkotások gyűjtésére,
megőrzésére és esetleg elérhetővé tételére. Ilyen szabályozási keret például az
MTVA-hoz köthető közszolgálati médiavagyon, a Nemzeti Audiovizuális Archívum,
valamint a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. A fejezet
szisztematikusan ismerteti ezen intézmények megszületésének és hatásköreinek,
feladatainak a jogszabályi hátterét. Ezek közül a legtöbb figyelmet az öt
alfejezetben tárgyalt közszolgálati médiavagyon – valamint annak működtetéséből
eredő problémák elemzése – kapja.
A 2. fejezet a médiavagyon szerzői jogi háttérszabályait
foglalja keretbe, különös figyelmet szentelve a nemzetközi és az EU-s
joganyagra. A fejezet különleges értéke, hogy következetesen egy vizsgálati
mátrixot követve tekinti át az archívumokkal kapcsolatos szabályok összességét.
Ez a mátrix egyik tengelyén az általános (hagyományosan a könyvtáraknak,
archívumoknak és más intézményeknek biztosított felhasználások) és a speciális
archiválás (más szervezetek által végzett tevékenységek), másik tengelyén pedig
a hagyományos (analóg hordozókon történő) és az új típusú (digitális formában
történő) hozzáférhetővé tétel kérdését tartalmazza. Ezen dimenziók mentén
megismerhetjük az EU-s irányelvi háttérre építkező magyar szabályozást, külön a
kedvezményezettek, az érintett vagyoni jogok, a hozzáférés lehetséges helyei,
valamint a szabad felhasználásokban (archiválásban) érintett műtípusok körét.
A 3. fejezet az elmúlt időszak egyik leginkább felkapott
szerzői jogi kérdését ütközteti az audiovizuális archívumok kérdésével. Az árva
művek felhasználásával kapcsolatban ugyanis nem csak a magyar jogalkotó tett
lépéseket még az előző évtizedben, de végül az Európai Unió is elfogadott egy
vertikális irányelvet 2012-ben. Erre is tekintettel a fejezet ismerteti velünk
a problémakör alapjait, az árva mű szabályozás szükségességét (és
bizonytalanságait), az árva művek felhasználásának keretrendszerét, a
kapcsolódó teendőkkel, a Magyarországon (is) létező hatósági engedélyezési
szisztéma tapasztalatait, valamint az irányelv által beiktatott szabad
felhasználási esetkör részleteit. A kötet ezen pontja – ígéretéhez híven – az
EU-n kívülről is hoz releváns példákat. A kanadai előképen felül azonban elmaradt,
pedig talán indokolt lett volna a Japán tapasztalatok vázlatos ismertetése is.
A 4. fejezet már szinte a jövőbe tekint, mikor az uniós
szerzői jogi reformelképzeléseket elemzi. Számos olyan vonatkozása van ugyanis
az uniós reformtörekvéseknek, amelyek közvetlenül kapcsolatban hozhatók az
audiovizuális archívumokkal: a territorialitás, az internetes keresések,
adatbányászat, a jogkimerülés esetleges alkalmazása online felhasználások
esetére, a szerzői jogok regisztrálása, kivételek és korlátozások. Grad-Gyenge
Anikó külön pontban veszi elő a kereskedelmi forgalomban nem kapható („out-of-commerce”) művek kérdéskörét,
amely napjainkra már több EU-s tagország területén jogszabályi szinten elismert
kérdéssé vált. Épp úgy, ahogy hazánkban. Az EU legújabb szerzői jogilag
releváns irányelve, a közös jogkezelés kereteit és a határokon átívelő online
zenei szolgáltatások engedélyezésével kapcsolatos irányelv nemzeti átültetése
keretében ugyanis a magyar jogalkotó is tervezi egy OOC rendszer bevezetését.
Végül az 5. fejezet az audiovizuális archívumok valódi
jövőképét foglalja össze. Így különösen az Európai Bizottság – Ansip és Oettinger
biztosok fémjelezte – digitális egységes piaccal kapcsolatos
reformelképzeléseiről olvashatunk, amelynek része a könyvtárak és más
archívumok részére biztosított szélesebb körű szabad felhasználások
harmonizálásával, az audiovizuális kötelespéldány-rendszer bevezetésének
lehetőségével és a határokon átívelő lehívásra hozzáférhetővé tételével (mint a
jogharmonizáció utolsó lépésével) ismerkedhetünk meg. A kötet egyetlen
szerkesztési problémája is e téren figyelhető meg, a tartalomjegyzék ugyanis
elmulasztotta megemlíteni az 5.4.1. alpontot. Az ez iránt érdeklődők azonban
bátran lapozzanak a 141. oldalra, ott ugyanis a Marrrakeshi Egyezményről
olvashatunk, amely a látási fogyatékossággal élők számára biztosított
széleskörű hozzáférés lehetőségét megteremtő WIPO egyezmény.
Zárásként nem is lehet mást javasolni, mint a kötet
egészének a beszerzését (akár papíron, akár az mtmi.hu oldalról ingyen
letölthető PDF dokumentum formájában), és a szerzői jogi könyvtárunk valódi
vagy virtuális polcain való elhelyezését.
Címkék: archívum, audiovizális szektor, Cikkajánló, Grad-Gyenge Anikó, médiajog, szerzői jog