Az idei blogbejegyzésíró versenyünk győztese, Nagy Anna, az interneten keresztül elkövethető jogsértésekkel szembeni jogérvényesítés témakörében fogalmazta meg álláspontját. Ez első helyet ért neki a versenyen. Gratulálunk még egyszer. A bejegyzés teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.
Az
internet, a fájlcsere és a tömeges információáramlás, amely napjaink részévé
vált, nem csupán társadalmi jelenség, hanem jogi szempontból is fontos és
sürgető problémákat vet fel. Manapság a legtöbb szerzői mű már internet
segítségével is hozzáférhető, letölthető, meghallgatható, vagy éppen
elolvasható, ám a világhálón történő megosztásukkal és jogosulatlan
felhasználásukkal kapcsolatosan a jogérvényesítés nehézségekbe ütközik. Faludi
Gábor kifejezésének parafrázisával élve az internet a szerzői jog szempontjából
egy csatahajóhoz hasonlítható, amelyen az egyes felhasználók,
tartalomszolgáltatók és a szerzői jogi jogosultak szűnni nem akaró harca, és
megoldatlan vagy éppen újabb problémák felbukkanása még korántsem közelít a
békekötéshez.
Jelen
bejegyzésben azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy a nyilvános hálózat
szolgáltatója felelős-e a felhasználó által elkövetett jogsértésért,
reflektálva a C-484/14. számú ügy kapcsán nemrég nyilvánosságra került
főtanácsnoki indítványra.
A
nyilvános hálózat már szinte a kávézók, éttermek, szállodák által nyújtott
szolgáltatások részévé vált, ugyanakkor a szerzői jogi szempontját vizsgálva
felmerül az kérdés, hogy kit lehet felelősségre vonni a nyilvános hálózat használatával
történő szerzői jogsértésért? Magát a jogsértő felhasználót, vagy a hálózat
üzemeltetőjét, avagy mindkettőjüket? Felelős lehet-e a nyilvános Wi-fi hálózat
szolgáltatója az olyan jogsértésekért, melyekről nem tudhatott?
Ebben
a kérdésben került az Európai Bíróság elé a német McFadden v. Sony Music
Entertainment ügy, melyben Tobias McFadden fény és hangtechnikai üzletében –
mely rendelkezik internet hozzáféréssel – hagyta, hogy a nyilvános hálózaton
keresztül jogellenesen tölthessenek le zenei műveket az üzlet látogatói. A Sony
eme zenei művek jogtulajdonosaként felszólító levelet küldött McFadden-nek, aki
azzal védekezett, hogy a Wi-fi hálózatot nem védte jelszóval, az mindenki
számára elérhetővé vált, és a jogsértésről nem volt tudomása (
C-484/14. számúügyben hozott főtanácsnoki indítvány, 18-22. bekezdés).
Az
ügy előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság elé került,
melyben egyelőre kizárólag főtanácsnoki indítvány született.
Jelenleg
a német joggyakorlatban egyedülálló módon került kidolgozásra és alkalmazásra az
úgynevezett „Störerhaftung”. Bár maga a kifejezés szó szerinti fordítása háborítói
felelősséget jelentene, a gyakorlatban ez tartalma szerint közreműködői
felelősséget jelent. A bírói joggyakorlat szerint a jogsértésekért a nyilvános
hálózat üzemeltetője felelősségre vonható, akár elkövetőként, akár közreműködőként
részt vett a jogsértésben. Ilyen esetekben a szándékosságot, vagy az ok-okozati
összefüggést sem kell vizsgálni. A hálózatot működtető magánszemély a bírói
gyakorlat szerint akkor vonható felelősségre, ha a hálózatát nem védte
jelszóval, így lehetővé téve harmadik személyek számára a jogsértést.
A
klauzula alkalmazására több alkalommal került már sor szerzői jogsértések
esetén, ilyen volt például a GEMA, a német jogkezelő szervezet és a Youtube
közti vita, melyben a hamburgi bíróság megállapította, hogy a Youtube-ot, mint
szolgáltatót közvetett felelősség terheli azért, amiért a jogosultak értesítése
ellenére késedelem nélkül nem távolította el a jogsértő tartalmakat az
oldalról.
A
főtanácsnoki indítvány nyomására azonban e szabályozás módosítása várható. Maciej
Szpunar főtanácsnok álláspontja alapján a „Störerhaftung” szabálya nincs
összhangban az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv
rendelkezéseivel, mivel az sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Az
indítvány 137-143. bekezdésében kifejti, hogy a szolgáltatás nyújtója számára a
jelszóvédelem, az adatátvitel folyamatos ellenőrzése, vagy egyéb technikai
védelem előírása aránytalan költséget és nehézséget jelentene, ha a nyilvános
Wi-fi használata során ellenőriznék adataikat, tevékenységüket és folyamatos
azonosításra köteleznék őket. E kontroll ráadásul az adott vállalkozó
vonatkozásában a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozná, valamint a
felhasználók alapvető jogait is sértené.
Továbbra
is megválaszolatlan a kérdés, hogy hogyan biztosítsák a szellemi tulajdonjogok
védelmét a leghatékonyabban az ehhez hasonló jogsértések esetén. Kötelezhető-e
arra a magánszemély vagy vállalkozó, aki szolgáltatása kiegészítéseként nyilvános
Wi-fi hozzáférést biztosít arra, hogy a hálózatot jelszóval védje? Terheli-e gondatlanságért
felelősség az olyan jogsértésekért, amelyekről nem tudott? Előírható-e általános
nyomonkövetési kötelezettség?
Utóbbi
kötelezettség tilalmát az Európai Bíróság már több esetben, többek között a
SABAM v. Netlog ügyben is kimondta. A tilalom szerint az uniós joggal
ellentétes, ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatót olyan szűrőrendszer
telepítésére kötelezi, amely a felhasználói által a szerverein tárolt
információkat érinti, valamennyi felhasználójára megkülönböztetés nélkül
alkalmazandó, megelőző jellegű, költsége kizárólag a tárhely-szolgáltatót
terheli és nincs időbeli korlátozása. (C-360/60. sz. SABAM v. Netlog ügyben
hozott ítélet, 26. bekezdés.)
Eltérő
vélemények születtek a kérdésben, egyes szakemberek szerint igenis fennáll a
szolgáltató felelőssége, mégpedig hanyagság formájában. Mindenki, aki fő- vagy
kiegészítő tevékenységként nyilvános hálózatot üzemeltet, köteles azt jelszóval
védeni és biztosítani, hogy illetéktelen személyek azt ne használhassák, vagy
ne követhessenek el jogsértést. Ezen elmélet szerint a szolgáltatónak felróható,
ha nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a lehetséges jogsértéseket
megelőzze.
Ismertek
ugyanakkor olyan álláspontok is (többek közt a főtanácsnok véleménye), melyek
szerint nem állhat fent a nyilvános hálózat működtetőjének felelőssége, mivel
az adott jogsértésről nem tudott, abban nem működött közre, így nincs szó
felróhatóságról.
Magam
is azon állásponttal értek egyet, mely szerint a jelszóvédelem csupán egy eszköz
a jogsértések megelőzése céljából, de nem jelent valódi megoldást a szellemi
tulajdonjogok védelme szempontjából. A hatékony szabályozás kidolgozása során
biztosítani kell a szerzői és szomszédos jogok minél szélesebb körben
megvalósuló védelmét, figyelembe véve az ezzel kapcsolatos alapvető jogokat és a
szolgáltatásnyújtás szabadságát, melyeket csak a védelemhez szükséges mértékben
szabad korlátozni.
A
vita még korántsem dőlt el, az Európai Bíróság ez ügyben hozott ítélete talán
iránymutatásul szolgál a tagállamoknak, és kiindulópont lehet egy hatékony
szabályozás kialakítására a szellemi tulajdonjogok világhálón történő jogszerű
felhasználásának biztosítására.
---
|
Nagy Anna |
Nagy
Anna az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának végzős hallgatója, szakdolgozatát a
nyilvánossághoz közvetítés témájában írta. Két éve érdekli komolyabban a
szerzői jog és az iparjogvédelem területe. Tavaly nyáron Németországban, egy
multinacionális egészségügyi vállalatnál dolgozott, annak szabadalmaival,
illetve védjegyeivel foglalkozott, melynek keretében megismerte a jogterület
német specialitásait és annak hatását egy vállalat marketingpolitikájára.
Címkék: jogérvényesítés, McFadden, Störerhaftung, verseny, wifi