Szerzői jog a XXI. században

Cikkajánló #9 - A HADOPI első csapásai

2012-03-07T00:06:00.001+01:00

A HADOPI létrehozása óta a "három csapás" rendszerével kapcsolatban több ízben felmerült az a kérdés: vajon milyen hatékonysággal fog működni a rendszer? Ahogy azt egy korábban megjelent cikkemben is kifejtettem, addig korai ünnepelni vagy temetni az elképzelést, amíg nincs egy szignifikáns időintervallumra vonatkozó visszacsatolás. Azaz az akció vajon milyen reakciót vált ki a fájlmegosztó társadalomból? Utóbbi kérdésre talán még mindig korai választ keresni, azonban az első tapasztalatokkal már érdemes foglalkozni.

Hajdú Dóra, a blog egyik kiváló szerzője az Infokommunikáció és Jog című folyóirat decemberi számában a HADOPI első csapásairól ír. Az eddigi folyamatot illetően számos adatot tár elénk: az első figyelmeztető e-mailek kiküldésére 2010. október 1-én került sor (2011 júniusában már a második figyelmeztetések elküldésénél tartottak) és a harmadik szakaszba egyelőre csekély számú ügy lépett, tehát messzemenő következtetéseket egyelőre botorság lenne levonni. Főleg úgy, hogy a HADOPI eljárását követő bírósági döntések még nem születtek. Az viszont tény, hogy az eljáró hatóság nem kis ügybuzgalommal vetette bele magát a munkába, ugyanis (ahogy ez Dóra cikkéből kiderül) már 2011 májusában 11500 IP cím azonosítását kérték az ISP-ktől.

Az is kiderül a cikkből, hogy a francia jogalkotó az intézmény represszívnek ható jellegét egy csokor, a hatósági eljárásnál sokkal puhább preventív kezdeményezéssel igyekszik árnyalni. Nem speciálisan a HADOPI-val kapcsolatban hangoztatott érv a legális források, csatornák hiánya, illetve erre reflektálva ezek bővítésének szándéka. Ez jelen esetben azonban nem maradt üres jogalkotói ígéret, ugyanis a szerv feladatai között szerepel az is, hogy a jogszerű forrásokat jól megkülönböztethető minősítéssel lássa el. (Azaz például egy zeneszámokat legálisan lehívásra hozzáférhetővé tévő webáruház megkapja a minősítést, egy logó pedig jelzi a fogyasztók felé az előbbi tényt.)

Nagyon érdekes továbbá a "Carte musique" elnevezésű kezdeményezés, amely a fiatalok, jogszerű forrásból történő zenevásárlását támogatja a költségek bizonyos mértékig történő átvállalásával. Arra természetesen semmi garancia nincs, hogy a kedvezmény igénybevétele után továbbra is ezt az utat választja majd az adott korcsoport zenei igényei kielégítésére. Némi "szépségtapasz" érzete van az intézménynek, nyilván a HADOPI elfogadását is növelendő. Alapvetően egy (az alkotmányos aggályok és uniós csatározások után) csiszolódó rendszerről van szó, amely kevésbé direkt (autorizációs, dotációs és konzultatív) elemeivel együtt egy szerves elgondolás makacs képzetét, ám talán nem hiú ábrándját keltheti bennünk. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a HADOPI már nem csak politikai cél, hanem a politika több irányba forgatható eszköze is, erősen ajánlott elolvasni Dóra egyik legújabb bejegyzését, amelyben a HADOPI francia elnökválasztási kampányban betöltött szerepéről ír.

Hogyan válik a szerzői jog az elnökválasztási kampány részévé?

2012-03-05T09:14:00.001+01:00

Nemcsak az ügyészségnek átadott ügyiratok miatt érdemes manapság a HADOPI-val foglalkozni. Közeledik ugyanis a francia elnökválasztás, és a HADOPI az elnöki kampány egyik központi elemét képezi. Rebesgették azt is, hogy a választásokig már nem fog sor kerülni a "harmadik csapásokra". Ez azonban már történelem.

A posztot még egy kicsit messzebbről érdemes kezdeni. A HADOPI-t körülvevő politikai és társadalmi vita ugyanis nem új keletű. Már a törvények elfogadása sem volt egyszerű, jól mutatja ezt a Parlamentben zajlott élénk vita, társadalmi felháborodás, tiltakozás, és az Alkotmánytanács eljárásának kezdeményezése is. A kedélyek azóta sem csillapodtak le, sőt, az elnökválasztási kampány kezdete tovább élezte a helyzetet.

Sarkozy elnök és miniszterei természetesen teljes vállszélességgel kiállnak a HADOPI és a bevezetett rendelkezések mellett. Sőt, ennek nemzetközi fórumokon is hangot adnak. A minap Frédéric Mittérand kulturális tárcáért felelős miniszter az idei Oscar-díjátadón sikert aratott A némafilmes című francia film sikere kapcsán nem mindennapi kijelentést tett. Egy tévéinterjúban kifejtette, hogy tulajdonképpen az Akadémia a filmnek ítélt díjesővel Sarkozy elnök politikáját és a HADOPI tevékenységét ismerte el.

Mások már a mögött is politikai szándékot vélnek felfedezni, hogy a hatóság ismét társadalmi konzultációt hirdetett a HADOPI Labson (is) keresztül. A téma ezúttal a szabad felhasználások eseteinek reformja, kibővítése.

Mindegyik jelölt nyilatkozott már arról, hogy megválasztása esetén mi lenne a HADOPI sorsa. Feleslegesnek tartom az összes jelölt nyilatkozatát idézni e helyütt, legtöbben úgyis a HADOPI megszüntetése mellett foglalnak állást. Ami viszont eme röpke helyzetjelentés kihagyhatatlan része, az Sarkozy legnagyobb riválisának tartott François Hollande nyilatkozata. A kiindulópont nála is a HADOPI megszüntetése. Arról viszont úgy tűnik, még nincs kialakult álláspontja, hogy mi legyen helyette. Először úgy tűnt, hogy ő is valamiféle jogdíjátalány bevezetésében látja az üdvözítő megoldást, később viszont kiderült, hogy erről szó sincs. Helyette viszont a generális prevenció címszóval megtartaná a P2P fájlcserélés kriminalizációját, a hatóság megszüntetésével az eljárást egy lépcsőre redukálva. Retorikájának ez a része még nem eléggé tisztázott, nem úgy mint az adójogi vonzatok. Azt ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy a kulturális ipar javára egy külön adónemet kíván bevezetni.

Úgy tűnik tehát, hogy a választópolgárok a szavazóurnánknál nemcsak az elnök személyét fogják eldönteni, hanem a francia szerzői jog módosításának irányát is.

Védekezési lehetőségek a HADOPI csapásaival szemben

2012-03-03T12:34:00.000+01:00

Február közepén a HADOPI elérkezett a lélektanilag döntőnek számító harmadik csapásig. Ugyanis ekkor a renitens kalózok aktáját a hatóság vádemelés céljából átadta az ügyészségnek. Ez pedig ismét azt eredményezte, hogy újabb védekezési praktikák kezdenek elterjedni a HADOPI csapásaival szemben.

Miért írtam azt, hogy ismét? A téma az internetezők körében pár évvel ezelőtt volt élénken napirenden, nagyjából akkor tetőzött az érdeklődés, amikor a második törvényt is elfogadták. Ekkor még leginkább a törvény hatálya alóli kibúvásra találtak ki módozatokat, lásd például az áttérés a streamingre vagy a DDL-re. Érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a törvény szövege technológia semleges. Rögtön adódik a kérdés, hogy akkor miért csak a P2P fájlcserére vonatkozik a hatóság eljárása? Egyrészt az egyik végrehajtási rendeletben szűkítették le a "réponse graduée" hatályát a P2P-re. Másrészt pedig a Commission Nationale de l'Informatique et des Libertés (Országos Adatvédelmi Bizottság) által kiadott határozat, amely feljogosította a közös jogkezelőket az adatgyűjtésre, kifejezetten a P2P technológiát jelölte meg az adatkezelés alapjául szolgáló technológiaként. A HADOPI azonban gőzerővel dolgozik azon, hogy az eljárása más technológia révén elkövetett jogsértésre is kiterjedjen. A HADOPI Labs is indított egy erre vonatkozó konzultációt.

Aztán jöttek a "mit tegyek, ha figyelmeztetést kaptam?" típusú praktikák. Az első figyelmeztető e-mailek elküldésekor még voltak olyan honlapok, amelyek gyűjtötték a felhasználók visszajelzéseit a figyelmeztetésekről, sőt, jogi és informatikai segítséget kívántak nyújtani a felhasználóknak. Ez lassan alábbhagyott, és az ilyen típusú tájékoztatás feladatát maga a HADOPI vette a vállára. Pláne azért, mert adathalászok meglovagolva a figyelmeztetések körüli bizonytalanságot, tájékozatlanságot, ellenállást, hamis figyelmeztetések kiküldésével próbáltak hozzájutni a figyelmetlen áldozatok bankszámla azonosítóihoz. Úgyhogy a hatóság honlapján közzétettek egy útmutatót, amely segít annak eldöntésében, hogy a kapott e-mail valóban a HADOPI-tól származik-e. Úgy tűnik, hogy ez nem volt elég, ugyanis a napokban a hatóság a honlapján külön közleményt tett közzé. Ebben (is) felhívja az internetezők figyelmét arra, hogy a HADOPI bankszámla adatok megadására vonatkozó kérelmet a valódi figyelmeztetések sosem tartalmaznak.

Legújabban pedig "hogyan védekezzünk hatásosan a HADOPI-val szemben?" tartalommal jelennek meg cikkek. A Numerama például több cikkben is foglalkozik a kérdéssel. Az egyikben azt ajánlják, hogy a HADOPI eljárásával szemben a legjobb védekezés a hallgatás. Ebben az esetben ugyanis a bíróságnak az egyszerűsített eljárás helyett az eljárás alá vont személy meghallgatása után le kell folytatnia a bizonyítási eljárást. Egy másikat pedig "kis jogi útmutató ügyvédeknek" címmel jelentetett meg, amelyben a HADOPI eljárásának három megtámadható pontját is megjelöli. Lássuk ezeket röviden összefoglalva!

Elsőként azt ajánlja a cikk, hogy érdemes a bűncselekmény elkövetését megállapító jegyzőkönyveket górcső alá venni. Az eljárás kezdeti szakaszában ez nem nyilvános dokumentum, a vádemelést követően viszont a vádlott betekintést nyerhet az iratba. Mivel az IP címek gyűjtése és az adatkezelés automatizált folyamat eredménye, ezért előfordulhat, hogy nem valós adatok alapján kiállított jegyzőkönyv szolgál az eljárás alapjául. Megjegyzendő viszont, hogy a HADOPI nemrégiben a honlapján publikált egy igazságügyi szakértői véleményt, amely megállapította az adatgyűjtés megbízhatóságát. (A Numerama szakértői véleményről írt kritikája itt olvasható.) A második védekezési lehetőséget a HADOPI által kiküldött figyelmeztetések tartalmában látják a cikk szerzői. Azoknak ugyanis tartalmazniuk kell egy felszólítást arra, hogy az internet előfizetője tegye biztonságossá az internetkapcsolatát, ennek konkrét módját azonban a figyelmeztetések nem határozzák meg. A cikk szerzői szerint a bíróság a törvény szövegének szigorú értelmezése alapján megállapíthatja a figyelmeztetések jogszerűtlenségét a túl általános tájékoztatás miatt. Mivel a jogszerű figyelmeztetések elküldése a büntetőeljárás megindításának előfeltétele, ezért ebben az esetben az egész büntetőeljárás jogszerűtlenné válna. A harmadik lehetőséggel pedig visszatérnek a már fent említett "legjobb védekezés a hallgatás" szabályához. Úgy vélik ugyanis, hogy önmagában a HADOPI által az ügyészségnek átadott ügyirat az eljárás alá vont személy nyilatkozata nélkül nem tartalmaz elegendő bizonyítékot az internet-előfizető bűnösségének megállapításához.

Kíváncsian várom, hogy a most induló büntetőeljárásokban megpróbálják-e valamelyik módszert alkalmazni, és a bíróságok hogyan fogják ezeket értékelni.

Copyright and human rights: a need for fair balance

2012-03-01T13:30:00.001+01:00

The Institute of Comparative Law - with thesupport of the “Creating the Center of Excellence at the University of Szeged”TÁMOP research grant - organized a successful conference titled "Copyrightand Human Rights in the Information Age: Conflict or HarmoniousCo-existence" on February 25, 2012. I hope that the colorful presentationsand the heated debate will remain in the memories of all participants for along time.

According to the call for papers the basicconcept of the conference was to talk about the connection and collision of andbalance between copyrights and human rights. The 16 presenters definitelyintroduced how complex this issue is.

The first panel started with the keynote speechof Peter K. Yu from the Drake Law School (United States). He introduced theaudience the basic tensions between the copyright law and human rights approach.Professor Yu was followed by two researchers of the Max Planck Institute(Germany), Yifat Nahmias and Nikita Malevannyy. Their presentation focused onthe right to take part in cultural life. They presented their opinion, whetheraccess to the Internet and access to copyrighted works are fundamental humanrights or not? The former Assistant Director General of the WIPO, MihályFicsor, Sr. talked about the balance of copyright as human right with otherhuman rights. He significantly emphasized the role of copyright protection forthe creation of cultural goods and called all the anti-ACTA (and PIPA and SOPA)protests as “hysterio-liberal” activity. Finally, Krisztina Stump (EötvösLóránd Scientific University) delivered a presentation on the role of internet serviceproviders as gatekeepers to find the right balance between free speech andcopyright.

Anikó Grad-Gyenge (Károli Gáspár University ofthe Reformed Church in Hungary), the first panelist of the second section, concentratedon the law enforcement aspects of the issue and introduced us the importance ofthe SABAM decisions of the European Court of Justice. Bálint Halász from theBird & Bird LLP analyzed the first of these SABAM decisions(Scarlet/Tiscali v. SABAM) in great details. Stefan Larsson, the legalsociologist of the Lund University (Sweden), emphasized that discussants of thecopyright and human rights debate always have to keep in mind that the law mayonly work correctly if it is accepted by the society. If this is not the case,law will always remain on paper and will never become a “law in action”. TuomasMylly from the Turku Law School (Finland) regretfully had to skip theconference; however, he sent us his narrated power point presentation. It was quitefunny to know that technology is on our side, too.

The third panel continued with a presentationof Christiana Maria Mauro (AK Vorrat, Berlin) on the intermediary liability.Her paper (Rough Justice: Intermediary Liability Creating a New Posse in theInternet’s “Wild West”) just resembles the opinion I also emphasize on theconstant and never ending war between users and copyright holders. The threeother panelists similarly concentrated on a special issue: filesharing. EnricoBonadio (City College London, UK) introduced the development of filesharingservices and the emergence of the argument of free speech protection forfilesharers. Balázs Bodó (Budapest University of Technology and Economics) hada great introduction into the subculture of filesharers, including but notlimited to the self-regulation of filesharers via the darknet torrent sites.Finally, György Kovács (Pázmány Péter Catholic University) concentrated on the (Hungarianand German) constitutional law aspects of filesharing.

The final panel started with the presentationof Pál Tomori (director of the Association of the Arts Unions Bureau for theProtection of Performers´ Rights) on the importance and role of moral rights ina human rights discussion. Gabriella Ivacs (Chief Archivist of Open SocietyArchives) emphasized the importance of digitization of cultural goods by archivesand libraries. She summarized what problems these institutions may face underthe current copyright regime when fulfilling their culturally important task ofpreservation and dissemination. István Molnár (Regional Innovation Agency ofthe South Great Plain Region of Hungary) concentrated on theuniversity-specific conflict of open access and IPR-centered management model.The final presenter of the conference was Eszter Bakos (University of Szeged),who discussed the meeting points of media literacy (that is what and how peoplestudy from the media) and copyright law.

It was a long day. We started at 9am and finishedafter 6pm. No matter, how tired I was after that, it was a great experience onmy side. I am sure that the participants similarly share my opinion and I trulyhope that we can have a similar conference in the near future. The best conclusion came from Bálint Halász in his presentation. He emphasized the need for a fair balance in this territory. I definitely share his opinion!

For more pictures, please visit this site.

Hírmorzsák #2.6

2012-02-29T16:18:00.002+01:00

Ellenfele lehet a Netflixnek. Szerzői mű-e egy pornófilm? A torrentoldalak a NAV célkeresztjében. Kalóz Média hamarosan. Bizottsági jelentés a követő jogi irányelvről. - Hírmorzsák #2.6.

Ellenfele lehet a Netflixnek - Közös szolgáltatás indítását tervezi a Verizon és a Redbox. Előbbinek 100 millió wifi internetezője és 9 millió kábeltelevíziós előfizetője van, utóbbi pedig több mint 35400 "kioszk" segítségével teszi lehetővé mozifilmek és számítógépes játékok olcsó kölcsönzését, s ezzel közel 30 millió fogyasztót ér el a cég. A Redbox azonban nem rendelkezik e tartalmak online hozzáférhetővé tételével kapcsolatos jogokkal. A Netflix azonban úgy érzi, hogy az emberek egyre inkább a streaming szolgáltatások felé nyitnak, ezért a két cég erőinek ötvözésével igyekszik felvenni a versenyt a Netflix-szel.

Szerzői mű-e egy pornófilm? - Rendkívül viccesnek tűnő, valójában komoly hírről olvastam a Geeks are Sexy oldalon. Liuxia Wong nem is olyan rég levelet kapott a Hard Drive Productions Studios-tól, hogy illegális úton szerezte be a stúdió "Amateur Allure Jen" című felnőtt filmjét, azonban a cég 3440 dolláros kompenzáció megfizetése ellenében hajlandó lett volna elállni a keresetindítástól. Wong nem értett egyet a gyanúsítással, sőt mi több, pert indított a stúdióval szemben, s keresetében annak megállapítását kérte (declaratory judgment), hogy a pornófilm nem tekinthető szerzői jogilag védett műnek. Az USA Alkotmánya valóban azt mondja, hogy a Kongresszusnak jogában áll a tudományok és hasznos művészetek előmozdítása céljából a szerzői és szabadalmi jogi kereteket kialakítani. Wong szerint a pornó nem hasznos művészt. (Megjegyzem, történeti sajátosság, hogy az alkotmányban a "science" kifejezés fedi a szerzői jogot, a "useful arts" a találmányokra utal.) Szerintem a keresetet a bíróság el fogja utasítani. Az Egyesült Államokban, akárcsak hazánkban, valójában nincs erkölcsi vagy minőségi követelményekhez kötve a jogvédelem. Így akár egy felnőtt film is jogvédett tartalomhoz vezethet. Ettől persze az ügy még vicces. (A hírről a TorrentFreak és az ArsTechnica is írt.)

A torrentoldalak a NAV célkeresztjében - Az [origo] egy terjedelmes riportot közölt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal internetes jogsértésekkel foglalkozó részlegének egyik munkatársával. Eszerint a NAV célkeresztjébe idén a torrentoldalak, illetve a legnagyobb forgalmat bonyolító egyedi felhasználók kerülhetnek, meglátásom szerint egyelőre csak felületi sikerekkel kecsegtethet ez a kezdeményezés. Hiába a Cinedub lekapcsolása, és állítólag (?) az sms-warez oldalaké, valójában nem tartom valószínűnek, hogy a NAV rendelkezésére állnának a szükséges emberi és technológiai erőforrások. Az interjú ettől még érdekes.

Kalóz Média - hamarosan - A Magyar Kalóz Párt a Kalóz Shop beindítása után újabb projekttel áll elő. Kalóz Média címszó alatt új médiafelületet tervez indítani. A párt Facebook oldalán elérhető felhívás szerint

"a Magyar Kalóz Párt hamarosan elindítja a saját (később javítva: a szabad netet kívánók) internetes médiafelületét, mert uncsi az állandó FB megosztás. A tervek szerint megpróbáljuk összegyűjteni a számunkra érdekes híreket, illetve a kalózpártiak is publikálhatják a saját írásaikat, jegyzeteiket. Ha van benned egy kis minimális íráskényszer és elégedetlen vagy a világ internetes, adatvédelmi, politikai részével, akkor ez a te felületed is lesz! A kalózokhoz híven soha nem fogunk engedélyt kérni a neten megjelent írások idézéséhez, inkább arra törekszünk, hogy maga az idézés jelentsen egyfajta rangot vagy elismerést. Várjuk cikkfordítók, önjelölt tárcaírók és sokadrangú újságírók jelentkezését is! KALÓZMÉDIA hamarosan!!!"

Nyitás március közepén.

Bizottsági jelentés a követő jogi irányelvről - Az Európai Bizottság jelentést készített a szerzői jog egyik legérdekesebb rendelkezését rögzítő követő jogi irányelvről. A követő jog alapján egy eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közbejöttével történő visszterhes értékesítése esetén szerzői díj illeti meg a művet alkotó szerzőt. Tehát ha egy festmény elkel egy aukción, a vételár meghatározott százaléka (max. 12500€ összegig) az alkotót illeti. A követő jog célja, hogy ily módon is honorálja az egyedi képzőművészeti alkotások készítőit. A jelentés többek között megállapítja, hogy az EU piaci részesedése az élő művészek alkotásainak értékesítését tekintve csökkent, az elhunyt szerzők művei kapcsán viszont nőtt. Valószínű, hogy ez nem az irányelvnek tudható be egyébként, hanem például a kínai piac megerősödésének. A kérdést illetően érdemes még elolvasni az SZTNH oldaláról elérhető tömör összefoglalót.

Hírmorzsák #2.5

2012-02-27T15:01:00.000+01:00

A február elég mozgalmas volt eddig. Így a sok fontos ACTA hír mellett nem jutottam oda, hogy apró hírmorzsákat tegyek közzé. Ennek azonban vége. Rendhagyó módon egymás után két egységet is közölni fogok. Mára íme az első öt hír: Paolo Coelho könyvei a TPB-n. Miként változik a kalózkodás? Bezárt a btjunkie. Riport a Hölgyeim és Uraim rendezőjével. Bródyt Victor Máté váltja az Artisjusnál. Hírmorzsák #2.5.

Paolo Coelho könyvei a TPB-n - Paolo Coelho rendhagyó módon úgy döntött, hogy egyes könyveit ingyenesen letölthetővé teszi a The Pirate Bay - immáron svéd domain címre költözött - torrent keresőoldalon. Coelho szerint ugyanis - aki blogposztja végén "The Pirate Coelho" néven búcsúzott - értékesített könyveinek példányszáma megugrott azóta, hogy egyes művei letölthetők a kölönféle fájlcsere oldalakon keresztül.

Miként változik a kalózkodás? - A Plagiarism Today egy öt pontból álló listát állított össze arra nézve, hogy miként változott a "kalózkodás" (mely kifejezést egyébként nagyon nem csípem) az elmúlt években. Így 1) a DDL oldalak erősödésével már nem lehet tudni, hogy a legnépszerűbb tartalmak (és alkotók) valóban mennyire népszerűek. 2) A kalózkodás távolodóban van az Egyesült Államoktól. (A TPB is átköltözött .se domain címre.) 3) A tartalomszolgáltatók igyekeznek legitim képet festeni magukról, és ezzel sokakat megzavarnak, sokan hihetik, hogy a MegaUpload és társai legális szolgáltatást nyújtanak. (Megjegyzem, ez a leírás nem teljesen korrekt, mert például a RapidShare valóban igyekszik mindent megtenni a legális működés céljából.) 4) Egyre több a spam és a hamis tartalom a neten. 5) Végül a tartalmak egyszerre több helyre kerülnek feltöltésre (mirror uploading), így az egyes szerverek "lelövése" nem veszélyezteti a tartalom végleges elvesztését.

Bezárt a btjunkie - Február egyik vezető híre lehetett volna, ha több időm jutott volna rá, hogy bezárt a világon 5. leglátogatottabb nyilvános torrent keresőoldala, a btjunkie. Ahogy az a mellékelt képen is látható, a btjunkie adminjai valójában úgy döntöttek, bedobják a törölközőt. Nem hiszem, hogy arra a sorsa akarnak jutni, mint a MegaUpload oldal mögött álló Kim Dotcom és társai. Abban is biztosak lehetünk persze, hogy a 2011 végén havi átlag 6.2 millió egyedi látogatóval bíró keresőoldal pozícióit hamar meg fogja szerezni egy másik szolgáltató. Ettől persze még tény: van elrettentő hatása az extrém szigornak.

Riport a Hölgyeim és Uraim rendezőjével - Nem is olyan rég írtam arról, hogy egy fiatal rendező, Pálfi György 1400 filmes idézésből hozta létre Final Cut - Hölgyeim és Uraim című filmjét. A gondolat nagyon tetszik, remélem valamikor látni fogom a filmet. Mindenesetre itt egy interjú a rendezővel az Indexről.

Bródyt Victor Máté váltja az Artisjusnál - Bródy János 12 évnyi elnökösködés után nem indult újra az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda elnöki tisztségére kiírt választáson. Így február elején Victor Mátét választották az Artisjus új elnökének. Az Artisjus honlapján megjelent híradás szerint Victor hangsúlyozta: „Folyamatos átalakulásban van a zeneipar, és benne az Artisjus is. Új utakra szeretnénk vinni az egyesületet, hogy katalizátorai lehessünk ezeknek a változásoknak.” Bródy János pedig az alábbi szavakkal búcsúzott: „Nagyon megtisztelő a szerzők bizalma, amely 12 sikeres éven át az Artisjus elnöki székében tartott engem. (...) Nyugodt szívvel adom át a stafétát Victor Máté barátomnak, mert személyében az új irányokra nyitott, együttműködő személyt köszönthetünk.”

Breaking News: Az Európai Unió Bírósága elé viszik az ACTA-t

2012-02-23T20:22:00.006+01:00

A Bizottság többi tagja istámogatta Karel De Gucht, az Unió kereskedelmi biztosának javaslatát, amelyarra irányul, hogy az ACTA-t az Európai Unió Bíróság - az alapjogokkalösszevetve - vizsgálja. (A nyilatkozat teljes szövege itttalálható.) Kiemelve a véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékoztatáshoz valójogot, a személyes adatok védelmét, továbbá a szellemi tulajdon jogát. A vitalényegében még mindig két alapvető érdek és érték ütközésére vezethető vissza,az egyik oldalon az internet szabadságát hirdetők, míg a másikon a szellemitulajdont (és annak nem elhanyagolható gazdasági vetületeit) védelmezők állnak.

Mint az már ismert az ACTAvégleges szövegét már decemberben elfogadta a Tanács, felhatalmazva atagállamokat az aláírásra. (Márhazánk is aláírta az egyezményt!) A Bíróság majdani döntése a még kiváróállamok számára lehet egyfajta támpont, illetve kihúzhatja a kritikusokméregfogát azzal, hogy az alapszerződésekkel való összhangról a leginkábbautentikus és független fórum mond véleményt. Egyet lehet tehát érteni a biztosazon kijelentésével, hogy ez volt a logikus lépés annak érdekében, hogy aszéles körű vita valóban tényekről szólhasson. Karel De Gucht nyilatkozatábankiemeli továbbá (nyilván az ACTA által keltett médiavisszhangrareflektálva), hogy az ACTA-nak nem célja egyes oldalak cenzúrázása illetve azokleállítása. A biztos azon állítása azonban, hogy az ACTA nem változtat semmitaz Európai Unióban (sic!), már vitára adhat okot és legfeljebb formálisértelmezése védhető.

„So let me be clear: ACTA will change nothing about how we use theinternet and social websites today – since it does not introduce any new rules.ACTA only helps to enforce what is already law today.”

A biztos nyilatkozatával és azeseményekkel kapcsolatban további tájékoztatást Michael Geist blogján, a Techdirt oldalon és a TorrentFreaken találhatunk.

Update #1: 2012. február 29-én Rebecca Harms és Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP képviselők, miközben teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy az ACTA EU-konformitását az Európai Unió Bíróságának is meg kell vizsgálnia, nyílt levelükben kifogásolták az Európai Bizottság döntésének azon szegletét, hogy arról a képviselők nem kaptak előzetesen tájékoztatást.

A SABAM v. Netlog döntés is a közvetítő szolgáltatóknak kedvez

2012-02-21T09:12:00.001+01:00

A Scarlet v. SABAM ügyben az Európai Unió Bírósága a belga internetszolgáltatónak kedvezett. A múlt héten meghozott SABAM v. Netlog döntés e kedvező döntést a tárhely-szolgáltatókra is kiterjesztette. Persze nem jött még el a "Kánaán" a közvetítő szolgáltatók számára, de az Európai Bíróság döntése kiváló iránymutatást ad arra nézve, hogy az online szerzői jogsértésekkel szembeni fellépésnek egyensúlyban kell tartania a szerzői jogosultak, a közvetítő szolgáltatók és a felhasználók érdekeit.

2011 novemberében adtam hírt ahosszú ideje várt Scarlet v. SABAM ügyben hozott európai bírósági (EUB) döntésről.Akkor az EUB egyik oldalról a szerzői jogok, másik oldalról az elektronikuskereskedelmi és az adatvédelmi előírások, a tájékozódáshoz fűződő szabadságok,valamint a vállalkozás szabadságának egyensúlyozása alapján hozott precedensértékűdöntést. Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók mégbíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatónáthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűréséreés blokkolására, ráadásul úgy, hogy e szűrés költségei csakis a szolgáltatótterhelik. Alig néhány hónappal később – ugyancsak előzetes döntéshozatalieljárás keretében – hozott ítéletében a fentieket tárhely-szolgáltatókvonatkozásában is megerősítette az EUB.

Az alapügy tényállása nagyjából akövetkezők szerint összegezhető. A SABAM 2009-ben eljárást indított a Netlogközösségi oldallal szemben Belgiumban. A közös jogkezelő szerint a Netlog felhasználóia SABAM repertoárjába tartozó tartalmak posztolásával szerzői jogsértést(nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt) valósítottak meg. A SABAM ezértigyekezett megállapodást kötni a Netloggal a tartalmak felhasználása után járódíjfizetés feltételeiről. Ennek sikertelenségét látva a közös jogkezelő pertindított a közösségi oldal üzemeltetőjével szemben. Keresetében a SABAM aztkövetelte, hogy a Netlog hagyjon fel a SABAM repertoárjába tartozó zeneművek ésaudiovizuális tartalmak nyilvánosság számára engedély nélkül valóhozzáférhetővé tételével, szűrje ki a jogellenes tartalmakat, s a jövőben istartózkodjék a jogsértésekben való közreműködéstől. A Netlog meglátása szerintazonban ez a követelés ellentétben áll az uniós joggal, illetve jelentősencsorbítaná a cég versenyképességét. Az elsőfokú belga bíróság anélkül, hogyítéletet hozott volna, rögtön az Európai Bírósághoz fordult előzetesdöntéshozatali eljárás keretében (15-24. pontok). A brüsszeli bíróság az alábbikérdést intézte az EUB-hoz:

„A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel, és többek között az emberijogok és alapvető szabadságok védelméről szóló [1950. november 4‑én Rómábanaláírt] európai egyezmény 8. és 10. cikkével együttesen értelmezett2001/29 és a 2004/48 irányelvek lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy pusztána következő jogszabályi rendelkezés alapján: »Emellett [a nemzeti bíróság]eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknekszolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljábólveszi igénybe?« felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot, hogyaz arra kötelezze a tárhelyszolgáltatót, hogy a teljes ügyfélkörevonatkozásában in abstracto ésmegelőző jelleggel, a saját költségére és időbeli korlátozás nélkül az e szerverekentárolt információ túlnyomó része vonatkozásában szűrőrendszert hozzon létreannak érdekében, hogy azonosítsák a szerverein található azon zeneműveket,filmeket vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó elektronikus fájlokat,amelyeken a SABAM – állítása szerint – jogokkal rendelkezik, majdmegakadályozza ezen fájlok cseréjét?” (25. pont)

Az EUB a Scarlet ügyben kifejtettvéleményét teljes mértékben alkalmazhatónak találta a tárhely-szolgáltatókvonatkozásában is. A döntés egyrészt hangsúlyozta, hogy a Netlogtárhely-szolgáltatóként az elektronikus kereskedelmi szabályozás hatálya alátartozik (27. pont); vele szemben a szerzői jogok jogosultjai ideiglenesintézkedés elrendelését kérhetik (28-29. pontok); a meghozott intézkedésnekazonban tiszteletben kell tartania az általános nyomon követés tilalmának elvét(33. pont). Az EUB megállapította, hogy

„az ilyen tilalom kiterjed többek között azon nemzeti intézkedésekre,amelyek arra kötelezik az olyan közvetítő szolgáltatót, mint a tárhely-szolgáltató,hogy valamennyi ügyfele adatainak összességét tevőlegesen nyomon kövesse annakérdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogoknak valamennyi jövőbelimegsértését. Egyébiránt az ilyen általános nyomon követési kötelezettség összeegyeztethetetlena 2004/48 irányelv 3. cikkével, amely kimondja, hogy az említettirányelvben szereplő intézkedéseknek méltányosaknak és arányosaknak kelllenniük, és azok nem lehetnek túlságosan költségesek”. (34. pont)

Az EUB szerint a SABAM általformált követelés alapján a Netlognak tevőlegesen kellene ellenőriznievalamennyi felhasználója által hozzáférhetővé tett tartalmat. Ez azonbanténylegesen ütközik az általános nyomon követés tilalmának elvével, s ezértelfogadhatatlan (36-38. pontok). Következik ez abból is, hogy bár az EurópaiUnió alapjogi chartája kifejezetten rendelkezik a szellemi tulajdonjogokvédelméről [17. cikk (2) bekezdés], ez azonban a bírák meglátása szerint nemabszolút jog, érvényesítése elé korlátok állíthatók (41. pont). Ilyenkorlátozás például a vállalkozás szabadságának a védelme, amelyet az alapjogicharta ugyancsak említ (16. cikk). Az EUB szerint

„a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyás maga utánvonja az érintett tárhely-szolgáltatónál tárolt információk teljes egészének vagydöntő többségének a jogosultak érdekében való nyomon követését, amely nyomonkövetés egyébiránt időben nem korlátozott, valamennyi jövőbeli jogsértésrekiterjed, és nemcsak a létező, hanem az említett rendszer létrehozásakor mégmeg nem alkotott művek védelmére vonatkozó kötelezettséget is feltételezi”.(45. pont)

Az Európai Bíróság szerintazonban egy ilyen meghagyás súlyosan sértené a tárhely-szolgáltatókvállalkozási szabadságát (46. pont). Ehhez hasonlóan csorbulhatnának afelhasználók alapvető szabadságai, így például a személyes adatok védelméhez,illetve az információk fogadásának és közlésének szabadságához (48-49. pontok),valamint a tájékozódás szabadságához fűződő jogok (50. pont).

A fentiekre tekintettel azelőterjesztett kérdésre az EUB azt a választ adta, hogy „az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredőkövetelményekre tekintettel értelmezett 2000/31, 2001/29 és 2004/48 irányelvakként értelmezendő, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatóta vitatott szűrőrendszer létrehozására kötelezi” (52. pont).

Általános következtetéskéntleszűrhetjük, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatók pozíciói továbberősödtek a felhasználóik által elkövetett jogsértések vonatkozásában.Természetesen továbbra is felelősségre vonhatók, illetve velük szembenideiglenes (megelőző) intézkedés is alkalmazható, azonban ennek keretei nemsérthetik a felhasználókat, illetve a vállalkozásokat megillető alapvetőjogokat. Vagyis az uniós joganyaggal ellentétes,

„ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatótolyan szűrőrendszer létrehozására kötelezi, amely:
- a szolgáltatásaifelhasználói által a szerverein tárolt információkat érinti;
- valamennyifelhasználójára megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;
- megelőző jellegű;
- költsége kizárólag a tárhely-szolgáltatótterheli és
- nincs időbeli korlátozása,
továbbá alkalmas az olyanzeneműveket, filmeket vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó fájlokazonosítására, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemitulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy megakadályozza a műveknyilvánosság számára történő, a szerzői jogot sértő hozzáférhetővé tételét.”

Az esettel kapcsolatos angol nyelvű elemzést lásd a Kluwer Copyrightblogon, magyar nyelven pedig Grad-Gyenge Anikó írását az E.SZER.INT blogon.

Az új büntetőtörvénykönyv koncepciója és a szerzői jog

2012-02-20T15:57:00.003+01:00

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium február 8-án nyilvánosságra hozta az új Büntetőtörvénykönyv koncepcióját, illetve a hozzá kapcsolódó általános és részletes indokolást, valamint a hatástanulmányokat. (Valamennyi dokumentum letölthető az alábbi weboldalról, ZIP fájlba tömörítve.) Vessünk egy röpke pillantást a szerzői joggal kapcsolatos előterjesztésre.

Tekintettel arra, hogy az új Btk. koncepciója tetemes mennyiséget tesz ki, valószínűleg büntetőjogász kollégáim most a körmüket rágják, hogy megfeleljenek a kormányzat által kitűzött március 9-ei határidőnek, amíg véleményüket hallathatják a tervezettel kapcsolatban. Az IP kollégáknak ennél kevesebb feladatuk lehet e pillanatban. Én magam nem kívánom valamennyi szellemi tulajdonjogot érintő szakaszt megvizsgálni. Csakis a hozzám legközelebb eső szerzői jogi kérdésekre kívánok kitérni. E vélemények részben pozitív, részben negatív tartalommal fognak bírni.

Az új Btk. több olyan szakaszt is tartalmaz, amelyik a jelenleg hatályos büntetőjogi tényállásoktól érdemben nem, legfeljebb megszövegezésében (illetve címében) mutatna eltérést. Ilyen a bitorlás (új 429-430.§§), hatásos műszaki intézkedés kijátszása (432-433.§§) és jogkezelési adat kijátszása (434.§). A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétsége azonban komoly változásokon menne keresztül.

A hatályos Btk. 329/A.§ a következők szerint hangzik:

"(1) Aki másnak a szerzőijogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogáthaszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el,és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerintbüntetendő, aki a szerzői jogi törvény szerint a magáncélú másolásratekintettel a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megilletőüreshordozó díj, illetve reprográfiai díj megfizetését elmulasztja.
(3) A büntetés bűntett miatthárom évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghozkapcsolódó jogok megsértését
a) jelentősvagyoni hátrányt okozva,
b)üzletszerűen
követik el.
(4) A büntetés
a) öt évigterjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogokmegsértését különösen nagy vagyoni hátrányt,
b) kétévtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghozkapcsolódó jogok megsértését különösen jelentős vagyoni hátrányt
okozvakövetik el."

Az új Btk. koncepciója szerint a fenti vétség a következők szerint hangozna (431.§):

"(1) Aki más vagy mások szerzőivagy ahhoz kapcsolódó jogát rendszeres haszonszerzés végett, vagy vagyonihátrányt okozva megsérti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztésselbüntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerintbüntetendő, aki a szerzői jogi törvény szerint a magáncélú másolásratekintettel a szerzőt vagy a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozódíj, illetve reprográfiai díj megfizetését elmulasztja.
(3) Ha a szerzői vagy szerzőijoghoz kapcsolódó jogok megsértését
a) jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetés bűntettmiatt egy évtől öt évig,
b) különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetéskét évtől nyolc évig,
c) különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el, a büntetésöt évtől tíz évig
terjedő szabadságvesztés."

A fentiek vonatkozásában a következő észrevételek fogalmazódtak meg bennem elsőre.

I. A bűncselekmény alapesetének eddig is két fordulata volt. Mindkettőben jelentős változások történtek. Valamennyi haszonszerzés végett elkövetett (de vagyoni hátrányt nem eredményező) szerzői jogsértés helyett csak a rendszeres haszonszerzés végett elkövetett jogsértések lennének a jövőben büntetendők. Másrészt a vagyoni hátrány okozásával járó jogsértések közül is csak azok, amelyek legkevesebb 100.001 forintot meghaladó vagyoni hátrányt eredményeznek a szerzői vagy kapcsolódó jogi jogosult oldalán.

Mindkét fordulat módosítása arra enged következtetni, hogy a büntetőjog a bagatell ügyekkel nem kíván a jövőben foglalkozni, hanem áttolja azt a szabálysértési jog világába. Ezzel összefüggésben két megjegyzésem van.

Ad 1) Ha ezzel a módosítással a kormányzat csak azt akarja elérni, hogy a kriminálstatisztikák javuljanak, akkor csekély mértékű, mégis érzékelhető sikerrel fog járni. Az elmúlt évek adatai szerint durván 15-35 ezer büntetőeljárás zárult le a szellemi tulajdonjogokat sértő bűncselekmények kapcsán. Ezek egy jelentős része (de természetesen nem mind) a Btk. 329/A.§ szerinti vétség miatt indult. Valószínű, hogy e bűncselekmények többsége által okozott vagyoni hátrány meghaladta a 100.000 forintot, biztosra vehető azonban, hogy százas vagy épp ezres nagyságrendben voltak olyan bűncselekmények, melyek az új Btk. alapján már "csak" szabálysértésnek minősülnének. Meglátásom szerint ez csak elkendőzése lenne a problémáknak, ettől (főleg) az internetes szerzői jogsértések száma még nem csökkenne.

Ad 2) Mindezek ellenére személy szerint tökéletesen egyetértek azzal, hogy a jogalkotó az ultima ratio elvet szem előtt tartva ne akarja valamennyi, vagyis akár 1 Ft vagyoni hátrány okozásával járó szerzői jogsértést 2 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel szankcionálni. E módosításnak különösen az egyszeri, ám fülön csípett szerzői jogsértők esetén lehet különös jelentősége. Egy olyan esetben például, ha valaki letölt egy filmet a netről, majd azt DVD-re írva eladja két példányban a lemezeket összesen 2000 Ft értékben, lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülne az új Btk. alapján. A pergazdasági szempontok is emellett szólnak. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a 100.000 forintos határ meghúzása nem jelenti az eljárások számának csökkenését. Csak most már nem büntető, hanem szabálysértési eljárás keretében fogják elbírálni a fenti példában érintett egyén ügyét.

II. A (2) bekezdés egy első pillantásra talán csekélynek tűnő, ám szerintem jelentős változtatást és egyúttal hibát tartalmaz a jelenlegi Btk.-hoz képest. Míg jelenleg a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó és reprográfiai jogdíjak meg nem fizetésével elkövetett bűncselekményről tesz említést a törvény, az új Btk. e két jogosult közé egy "vagy" szócskát illesztene. Ez azonban dogmatikailag helytelen álláspont. Az Szjt. 20.§-a szabályozza az üreshordozó jogdíjat. Eszerint a jogdíjat nem csak szerzők (például zeneszerzők, írók, képző-, iparművészek stb.), hanem előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és filmelőállítók között kell felosztani. Ők például kapcsolódó jogi jogosultak. Az új Btk. "vagy" kitétele fényében a törvénytervezet olyan hatást kelt, mintha a szerzőket vagy a kapcsolódó jogi jogosultakat külön is megilletné az üreshordozó jogdíj. Ez azonban nem igaz, és ezért a (2) bekezdés szerinti megszövegezési változtatást el kell vetni, és vissza kell térni az eredeti (hatályos) szóhasználathoz. (A reprográfiai jogdíj vonatkozásában ilyen ellentmondásról nem beszélhetünk.)

III. A (3) bekezdés a jelenleg két külön bekezdésben tárgyalt minősített eseteket foglalja össze. A módosítás az eddigiekkel ellentétben pusztán a vagyoni hátrány mértékéhez köti a szigorúbb szankciók alkalmazását. (Az első, 1-5 évig terjedő, súlyosabb büntetés kiszabására az ötmillió forint feletti vagyoni hátrány okozása esetén lesz lehetőség.) Felteszem az új Btk. egészének alapkoncepciója az eddigieknél nagyobb szigor, személy szerint én mégsem tudok egyetérteni a legsúlyosabb esetben kiszabható öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetés rémével.

IV. És még két apróság. A koncepció általános indokolása valószínűleg nem került rendesen áttanulmányozásra, mivel az még 50.000 Ft feletti vagyoni hátrány okozása esetén rendelné vétségként büntetni a szerzői jogsértéseket, holott, mint láttuk, a bűncselekményi értékhatár 100.000 forintnál kerülne meghúzásra. A részletes indokolásra pedig ráférne némi nyelvi korrekció. Egyik mondata a következők szerint hangzik:

"Az Előterjesztés törvényi egységet hoz létre, ajövőben az elkövető azonos alkalommal egy vagy több jogosult szerzői vagy ahhozkapcsolódó jogát sértő cselekményei egységet alkot."

Sejtem, mit akar...

Update #1: a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesületnek megküldtem a szerkesztett és persze mindenképpen korrektebb szóhasználattal készült véleményemet. Íme az embeddelt dokumentum.

Észrevételek a Btk. koncepció kapcsán

Kötelező olvasmányok az ACTA kapcsán

2012-02-17T09:39:00.001+01:00

Az elmúlt időszakban hosszan értekeztem a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) tartalmáról. E témát egyelőre jegelhetjük, amíg nincsenek újabb fejlemények. Az elmúlt napok alatt viszont több olyan anyag is megjelent, amelyek érdekesek lehetnek. Némelyikben magam is érintett vagyok.

Először is íme a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) sajtóközleménye, amely az ACTA-val kapcsolatos félreértésekre reagál (hasonlóan ahhoz, ahogy az Európai Bizottság tette). Érdekes olvasmány, mindenképpen át kell futni.

A The Register cikkében hasonlóképp az ACTA körüli hisztériának járt körbe, melyet találóan csak boszorkányüldözésnek jelölt. Erre utal a cikk címe is: "Pseudo masochism is fuelling ACTA witch-hunt".

A Petőfi Utca blogon még a múlt heti ACTA tüntetés előtt jelent meg egy összeállítás a kérdéskört, különösen a nemzetközi tüntetések kapcsán. Ebben az anyagban már feltűnt az én reakcióm is, a bejegyzés szerzője miniinterjút kért tőlem. (Bár nem a teljes válasz került be, nincs ebből gond.)

Ennél is részletesebb interjút adtam a Népszabadság online munkatársának, aki cikkében igyekezett rendkívül alaposan körbejárni a megállapodás előzményeit. Legalábbis a múlt heti tüntetés fényében még a PIPA/SOPA miatti blackout day-ről is sokat olvashattunk ebben az anyagban. Az általam adott interjú a cikkbe beépítve az anyag végén olvasható.

S végül még ennél is kiterjedtebb válaszokat fogalmaztam meg az ITCafé szerkesztői által feltett kérdésekre. A tech portál által készített összeállítás jelentősége alapvetően abban rejlik, hogy több érdekoldalt is megszólítottak az elmúlt napokban, így a HENT és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is megszólalt az ügyben, valamint a felhasználói oldal is kifejthette véleményét a megállapodást illetően. Én pedig mondtam a magamét.

Update #1: A kézirat lezárás után akadtam rá, de a Védjegyblogon található bejegyzés feltétlenül a fenti sorba illeszkedik. Alapos és fontos megállapításokat tesz. (Később a szerzők további részekkel bővítették ezt az anyagot.)

Update #2: A Népszabadságon 2012. február 26-án jelent meg Hargitai Miklós cikke "Az ötödik szabadság". Ebben az ACTA sorsával foglalkozó írásban az Európai Parlament megosztottságáról is olvashatunk, illetve több hibás megállapításról - a kedvezem az, amikor a SOPA "Online Kalózkodás Elleni Egyezményként" kerül lefordításra. (Ettől még érdekes írás.)

Conference on Copyrights and Human Rights

2012-02-15T15:58:00.000+01:00

The Institute of Comparative Law will organize an English languageinternational conference on the collision of copyrights and human rights in thedigital era. This is the first event that discusses this issue in Hungary (andin English language); therefore it can give a unique perspective for those, whoare interested in copyrights and/or human rights.

The programme includes 16 great presentations from scholars and practitionersfrom seven different jurisdictions. The conference will be opened by PéterMezei, and will start with the keynote speech of Peter Yu. Four differentpanels are set up to deal with the basics of copyright and human rights, theneed for balance between these two bunches of interests, file-sharing and some othercurrent copyright issues. Panels will be moderated by Tuomas Mylly, MihályFicsor Sr., Stefan Larsson and Peter Yu.

The conference will take place in Szeged and will happen on February 25,2012. For all the other relevant information please read the embedded letterof invitation. (Programme on the fourth page!)

In case you plan to participate on the event, please register by PéterMezei at mezei@juris.u-szeged.hu.

Looking forward seeing you in Szeged.

Invitation

A Hadopi - más szemszögből II. PUR

2012-02-15T08:41:00.000+01:00

Pur - vagyis tiszta. PUR - vagyis "promotion des usages responsables", azaz a felelősségteljes használat elősegítése. PUR - vagyis a HADOPI módszere a kulturális javak jogszerű forrásból történő on-line fogyasztásának elősegítésére.

A francia szellemi alkotásokról szóló törvény előírja a HADOPI számára azt is, hogy támogassa az interneten jogszerűen elérhető alkotások kínálatának bővítését. A rendelkezés alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a fájlcserével szemben alternatívát nyújtsanak, így nyitva több frontos harcot az illegális letöltések ellen. A PUR tulajdonképpen egy tanúsítvány arról, hogy aszolgáltató webáruházában jogszerű forrásból származó műveket (nem kizárólagzeneműveket) kínál akár ingyenesen, akár ellenérték fejében. Jelenleg 41 platform kapta meg a tanúsítványt, ebből 30 zeneműveket kínál. A tanúsítványt megszerzett szolgáltatók között azonban van olyan is, amelyik játékokkal, sőt képekkel foglalkozik.

Ennek látható jele a logó és az azt népszerűsítő kampány. Színvonalas filmeket és plakátokat készítettek a legális zene-és filmfogyasztás elősegítése érdekében. Ezek már korábban itt a blogon is szerepeltek, de azért csatlakozva a HADOPI kampányához következzen itt egy másik spot.

A PUR tanúsítványhoz szorosan kapcsolódik, így áttételesen a HADOPI-hoz is (bár nem a hatóság kezdeményezéséről van szó) a Carte musique elnevezésű program. Ez egy állami dotációval működő program, aminek célja a 12-25 év közötti korosztály zenefogyasztásának elősegítése. Az 5, 10, illetve 25 euró értékű kártya értékét az állam megduplázza, amelyet egy, a PUR tanúsítvánnyal rendelkező és a programban résztvevő webáruházban lehet levásárolni. A legnagyobb zeneáruházak, mint az iTunes, a Fnac vagy az Amazon csatlakoztak a kezdeményezéshez. A 25 eurós kártya felhasználása esetében átlagosan 5 albumot vagy 38 zeneszámot lehet megvásárolni. Érdemes viszont az egyes webshopok által nyújtott saját kedvezményeknek utánanézni, mivel jelentős eltérések adódhatnak a letölthető zeneszámok számát illetően. Eredetileg csak elektronikus formában, a honlapon történő regisztráció után lehetett a kártyát igénybe venni. Sajnos a rendszer csak francia IP címekről engedte a regisztrációt. Viszont több e-mail címmel akár többször is lehetett regisztrálni, így akár többször is érvényesíteni a kedvezményt. Tavaly november óta (a karácsonyi ajándék vásárlás időszakára időzítve) már plasztik kártyaként is elérhető a Carte musique, amelyet nagyobb áruházakban lehet megvásárolni.

Eleinte a kormány azt kommunikálta, hogy a program sikeres, az első nyilatkozatok még arról szóltak, hogy a bevezetését követő héten már 10.000 fiatal igényelte a kártyát. Azóta viszont más a program bukásáról cikkeznek, ugyanis az eladási adatok alapján mindössze 50.000 elektronikus kártyát értékesítettek. Ezen a tendencián a plasztik kártya sem változtatott, úgyhogy a 2012. évi költségvetésben a programra szánt összeget le is csökkentették.

A HADOPI persze saját tevékenységét (értsd: a PUR-t és a hozzá tartozó kampányt) sikeresnek értékeli, bár az iTunes eladási adatainak növekedése szerintem inkább az iTunes saját marketingjének tudható be, mintsem a "felvilágosító kampánynak". Mindezek ellenére azért szurkolok, hogy a PUR, de főleg a Carte musique életképes program maradjon, mivel azt gondolom, hogy puszta erőből, három csapással nem lehet a fájlcsere ellen hatékonyan fellépni.

Szegény Compact Disco...

2012-02-14T13:15:00.002+01:00

Az meglepett, hogy reggel a Nők Lapja Cafétól érkezett egy hívás, hogy formáljak véleményt egy szerzői jogi kérdésben. Az viszont nem volt meglepetés, hogy a kérdés az volt, vajon plagizált-e a Compact Disco az Eurovíziós Dalfesztiválra benyújtott versenyszámával.

Ami leginkább zavar, hogy az emberek már nem tudnak örülni a másik sikerének. Félreértés ne essék, nem a dal minőségéről formálok véleményt. [Ha bárkit is érdekel: nekem tetszik a dal, de nincs olyan jó, mint a "Feel the Rain" vagy az "I'm in Love".] Hanem arról, hogy talán nem kellene a másikkal ennyit foglalkoznunk, és csak a rosszat látni. Elmondom miért, de előbb lássuk, mivel is vádolták a srácokat.

A fenti videó volt a hazai válogató nyertes versenyszáma, a "Sound of Our Heart". És íme az a forrásmű, amivel hírbe hozták a dalt. Ez a Backstreet Boys "Incomplete" című dala.

A Nők Lapja Café igyekezett rendet teremteni a helyzetben. Ennek keretében - nagyon kedvesen - engem is megkérdeztek, plusz interjút készítettek a csapat egyik szerzőjével, Lofti Begivel. Ő felháborodott, szerintem jogosan, én pedig igyekeztem szerzői jogilag megalapozott véleménnyel eloszlatni a kételyeket. Íme a csorbítatlan válaszom a Nők Lapja Caféhoz. Semmi gond nincs azzal, hogy ők ebből csak az olvasók számára legfontosabb elemeket emelték ki (persze korrekt módon).

A köznyelvben plágiumnak hívott cselekmény arra az esetre vonatkozik, amikor egy szerző egy másik alkotó művének egészét vagy annak valamely jogvédelemre igényt tartó részét eredeti formájában vagy átalakítás után sajátjaként tünteti fel. Amennyiben erre ténylegesen sor kerül, akkor szerzői jogsértés valósul meg. Amennyiben a felhasználás a jogosultnak vagyoni hátrányt is okoz, akkor egy bűncselekmény, a bitorlás is megállapíthatóvá válik. Annak eldöntése, hogy egy másodlagos mű valóban plágium révén jött-e létre, mindig ténykérdés. Ez a konkrét esetben azt jelenti, hogy össze kell hasonlítani a Compact Disco "Sound of Our Heart" című dalát, valamint a feltételezett forrást, a Backstreet Boys "Incomplete" című dalát.

A zeneszámok rendszerint több szerzői művet is tartalmazhatnak, ilyen hagyományosan a dalszöveg és a zenemű (maga a zene). A két dalszöveg üzenete ugyan hordoz némi hasonlóságot, de a bennük kifejezett szomorúság (alapötlet) teljesen más témáról szól. Az ötletet pedig nem védi a szerzői jog. A tényleges dalszövegek pedig egyáltalán nem hasonlóak. Az Incomplete elején felcsendülő zongorajáték első négy hangja valóban úgy tűnik, hogy a Compact Disco dalában is megjelenik. Megítélésem szerint azonban ez a négy hang nem tekinthető egyéni-eredeti jellegűnek, s így jogvédelemre sem tarthat igényt. A két dal hangzásvilága is mutat ugyan némi hasonlóságot, viszont ez a popzene világában mindennapos jelenség. A két dal közötti hasonlóság olyan minimális szintű, hogy a plágium gyanúját nem látom megalapozottnak.

No, szóval szerintem drukkoljunk a srácoknak, és érjenek el nagy sikereket a bakui eseményen!

Az én véleményem az ACTÁ-ról - 5. rész

2012-02-12T18:27:00.001+01:00

A mostani lesz az utolsó elemzés, amit a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) tartalmáról közzéteszek. A mai epizód a "digitális fejezet" rendelkezéseit veszi szemügyre. Bár egyáltalán nem hiba nélküli ez a fejezet, szerintem kitűnik majd a lentiekből, hogy az ACTÁ-val szemben érzett és mutatott társadalmi ellenszenv nem teljesen alapos.

A "digitális fejezet"

Az ACTA külön hangsúlyt fektet adigitális környezetben elkövetett jogsértésekkel szembeni fellépésre. Aszerződő felek kötelesek az internetes környezetben elkövethető jogsértésekgyors és eredményes megelőzését lehetővé tevő, illetve a további jogsértésektőlvisszatartó erejű jogérvényesítési eljárásokat kidolgozni. Ezeknek azeljárásoknak különösen a digitális hálózatok segítségével elkövetettjogsértésekkel szembeni fellépést kell lehetővé tenniük. Fontos, hogy ezesetben a jogérvényesítési eljárás során tiszteletben kell tartani a jogszerűtevékenységeket (többek közt nem akadályozható az elektronikus kereskedelem),valamint az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos (helyesebbeninkább tisztességes) eljárás és a magánszféra védelme. Az ACTA – aközhiedelemmel ellentétben – nem teszi kötelezővé a fokozatos válasz rendszerekbevezetését, ennek kereteit azonban igenis megalkotja. A megállapodás egyrésztnyíltan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy az üzleti világot a jogsértésekkelszembeni közös fellépésre sarkallják. Másrészt

„a felek saját törvényeiknek és rendeleteiknek megfelelőenfelhatalmazhatják illetékes hatóságaikat arra, hogy kötelezzék a hálózatiszolgáltatót, hogy haladéktalanul bocsássa a jogosult rendelkezésére azokat azinformációkat, amelyek alapján a feltételezhetően jogsértés céljára használthozzáférés előfizetője azonosítható, amennyiben az adott jogosultvédjegybitorlás, illetve szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogokmegsértése miatt megalapozott keresetet nyújtott be, és amennyiben ezek azinformációk az említett jogok védelme vagy érvényesítése érdekében szükségesek.Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerűtevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák,és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák azolyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféravédelme.”

A szerződő felek mindezek melletta hatásos műszaki intézkedések, illetve az elektronikus jogkezelési adatokvédelmét is beemelték a megállapodás szövegébe.

Az ACTA „digitális fejezete” afájlcserélés szemszögéből nézve három ponton érdemel figyelmet. Egyrészt amegállapodás külön nevesíti (habár nem definiálja) a digitális hálózatokat,mint a jogsértések klasszikus „területeit”, ahol a jogvédett tartalmak széleskörben kerülnek terjesztésre. Kimondva-kimondatlanul e passzus a jogellenesfájlcserélés vagy épp a felfutóban lévő tárhely-szolgáltatás megfékezésétcélozza, s mint ilyen ez az eddigilegmagasabb szintű forrása az ilyen alkalmazásokkal szembeni fellépésnek.

Másrészt a megállapodás adigitális hálózatokon elkövetett szerzői jogsértések visszaszorításában azüzleti élet szereplőinek is aktív szerepet szán. Egyrészt arra ösztönzi aszerződő feleket, hogy az üzleti világot „közös erőfeszítésekre sarkallják”. [Ugyanezerősíti meg a preambulum is: „Azzal az óhajjal, hogy elősegítsék a szolgáltatókés a jogosultak közötti együttműködést annak érdekében, hogy megoldják adigitális környezetben elkövetett jogsértések problémáját (…) a következőkbenállapodtak meg (…)”.] Arra nézve, hogy mit ért ez alatt az ACTA, többelképzelés is létezik. Amennyiben elfogadjuk, hogy a megállapodás nem lép túlaz Európai Unió jogi normáin, akkor ez az erőfeszítés elsősorban (a Jogérvényesítésiirányelvben foglaltakkal összhangban) a jogsértések visszaszorítását segítőmagatartási kódexek kidolgozását jelentheti.

Az is lehetséges, hogy amegállapodás a közvetítő szolgáltatóktól ennél is többet, például aktívtechnológiai közreműködést (különösen mélyreható csomag-ellenőrzést) várna el.Ez utóbbi ellen szól viszont a megállapodás szövege. A 27. cikk 2. bekezdéséhezcsatolt lábjegyzet a digitális hálózatokon elkövetett jogsértésekvisszaszorítására szolgáló eljárásokra épp az elektronikus kereskedelminormákból ismert felelősségkorlátozási klauzulákat hozta példaként. Apreambulum által hangsúlyozott egyensúlyi helyzet megteremtéséből iskövetkezik, hogy a megállapodás nemvárhatja el a közvetítő szolgáltatóktól, hogy az együttműködés jegyébenlemondjanak e törvényi kedvezményekről. A közvetítő szolgáltatókat ugyanisa felelősségkorlátozási klauzulák csak passzív, technológiailag semlegestevékenység esetén illetik meg.

Egy harmadik értelmezés szerintaz „erőfeszítések” mintapéldája a fokozatos válasz rendszerekben valóközreműködés lehet. Tagadhatatlan, hogy az ACTA végső szövege – ellentétbentöbb korábbi szövegtervezettel – nem teszi kötelezővé a szerződő feleknek, hogybármiféle fokozatos válasz rendszert vezessenek be jogrendszerükben. A 27. cikk4. bekezdése lehetővé teszi ugyanakkor, hogy a szerződő felek illetékeshatóságai a jogosult kérelmére arra kötelezzék a hálózati szolgáltatót, hogy afeltételezett jogsértést elkövető előfizető azonosítására alkalmasinformációkat haladéktalanul bocsássák a jogosult rendelkezésére. Ez arendelkezés pedig megágyaz a fájlcserélőkkel szembeni egyedi fellépésnek.Szembetűnő ugyanakkor, hogy nem bíróság, hanem illetékes hatóság hatáskörébeutalja az információadás elrendelésének lehetőségét. Ebből arra iskövetkeztetni lehet, hogy az ACTA a privatizált helyett a törvényen alapulófokozatos válasz rendszer mellett teszi le a voksát.

Végül nem lehet elmenni szónélkül amellett sem, hogy az ACTA az előbbiekben említett mindhárom aspektuskapcsán külön nevesíti, hogy a jogérvényesítési eljárások előfeltételekénttekint az olyan alapelvek védelmére, mint a szólásszabadság, a méltányoseljárás és a magánszféra védelme. Ennek fényében az internetes társadalom azon félelmei, hogy a szerződő felek hatóságaia felhasználók internetes adatforgalmát a legapróbb bitig ellenőriznék,alaptalannak tűnnek. Még akkor is, ha kétségtelenül pongyola az „olyanalapelvek védelme” kitétel. Egyrészt ezek az alapelvek ténylegesen alkotmányosalapjogok, melyek tiszteletben tartása és kikényszerítése az állam kötelességea polgárai irányába. Másrészt világos, hogy a három említett alapelv csupánpéldaértékű, más alapjogok tiszteletben tartása éppúgy kötelező ajogérvényesítési eljárások alkalmával. Ilyen alapelv például az európai szerzőijogászok petíciójában is említett információs szabadság, oktatáshoz való jog,személyes adatok védelme.

Előzmények:

- 1. rész - A kiindulópont
- 2. rész - Bevezető rendelkezések, fogalommeghatározások és általános kötelezettségek

- 3. rész - A polgári jogi jogérvényesítés
- 4. rész - A büntetőjogi jogérvényesítés

Az én véleményem az ACTÁ-ról - 4. rész

2012-02-11T21:05:00.000+01:00

"Az én véleményem az ACTÁ-ról" sorozat negyedik részében (tényleg!) röviden áttekintem a megállapodás büntetőjogi jogérvényesítéssel kapcsolatos szabályait (23-26. cikk) fogom áttekinteni. Valamennyi eddigi részhez viszonyítva a legrövidebb bejegyzés következik.

A büntetőjogi jogérvényesítés

Az ACTA a szerződő feleket aszándékos és kereskedelmi mértékű szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódójogokat érintő „kalózkodás”, illetve a filmművészeti alkotásról a nyilvánosságszámára általában hozzáférhető filmszínházban jogosulatlanul készített másolatokelőállítása esetén büntetőjogi eljárás lefolytatására és a bűncselekményekszankcionálására kötelezi. Az ACTA a kereskedelmi tevékenység alatt legalább aközvetlen vagy közvetett módon gazdasági vagy kereskedelmi előnyök szerzésecéljából végzett kereskedelmi tevékenységet érti. Feltűnő ugyanakkor, hogy amegállapodás szerint a filmszínházi rögzítést akkor is bűncselekménynek kelltekinteni, ha az nem kereskedelmi célból történt.

A szankciók a pénzbüntetéstől aszabadságvesztésig terjedhetnek, az ily módon előállított kalóztermékek, afeltételezett jogsértés elkövetéséhez használt anyagok és eszközök, illetve ajogsértéssel megszerzett vagyontárgyak lefoglalása, elkobzása és megsemmisítéseugyancsak elrendelhető. Az ACTA megszövegezéséből az is következik, hogy afilmszínházi rögzítés esetén se szabadságvesztés-, se pénzbüntetésalkalmazására nincsen lehetőség.

Nem szabad elfelejteni, hogy a büntetőjog uniós szintű harmonizációjáramindmáig nem került sor, ezért az ACTA vonatkozó passzusai nem is az EurópaiUnió, hanem a tagállamok általi ratifikálást feltételezi. Hazánk vonatkozásábankijelenthető, hogy a büntetőjogi előírások összhangban állnak az ACTAkövetelményrendszerével, sőt valójában még annál szélesebb körben isbiztosítják a jogérvényesítés lehetőségét. Ellentétben ugyanis amegállapodással, mely a szándékos és kereskedelmi mértékű jogsértéseketkriminalizálja, a hazai Btk. – mint arra korábban már utaltam – az üzletszerűenelkövetett szerzői jogsértések mellett már a legcsekélyebb vagyoni hátrányokozásával járó felhasználásokat is büntetni rendeli. Mindezt egyébként a HENT február10-én kiadott sajtóközleménye is megerősíti.

Előzmények:

- 1. rész - A kiindulópont
- 2. rész - Bevezető rendelkezések, fogalommeghatározások és általános kötelezettségek

- 3. rész - A polgári jogi jogérvényesítés

Az én véleményem az ACTÁ-ról - 3. rész

2012-02-10T12:13:00.001+01:00

Elérkeztünk "Az én véleményem az ACTÁ-ról" sorozat harmadik részéhez. Ebben a polgári jogi jogérvényesítés (7-12. cikk) szabályait fogom áttekinteni, és röviden elmondom, szerintem ez miért nem lehet alap a megállapodással szembeni totális támadásra.

A polgári jogi jogérvényesítés

Polgári jogi eljárások keretébena szerződő feleknek gondoskodniuk kell arról, hogy a bíróságok a - többekközött - szerzői jogsértést elkövető személyeket kötelezhessék a jogsértéstőlvaló tartózkodásra. A szerződő feleknek gondoskodniuk kell továbbá arról, hogya nemzeti bíróságaik azon jogsértőkkel szemben, akik tudták, vagy kellőgondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy cselekményükkel jogsértéstvalósítanak meg:

- megfelelő kártalanítást nyújtókártérítést alkalmazhassanak;

- a jogsértésből származó haszonmegfizetését írják elő; illetve

- a pervesztes felet a bíróságieljárás költségeinek, díjainak, az indokolt ügyvédi díjaknak, valamint egyéb költségekneka megfizetésére kötelezhessék.

A nemzeti bíróságok a jogosultkérésére elrendelhetik a kalóztermékek, illetve az ezek előállításához használtanyagok és kellékek bárminemű kártalanítás nélküli megsemmisítését, illetvekötelezhetik a jogsértő vagy feltételezett jogsértő felet arra, hogy legalább abizonyítékok összegyűjtése céljából valamennyi birtokában lévő vagy ellenőrzésealatt álló releváns információt bocsássa a jogosult vagy a bíróságrendelkezésére. Végül a bíróságoknak jogukban áll, hogy a jogsértésekmegakadályozása, illetve a bizonyítékok megőrzése céljából azonnali és hatékonyideiglenes intézkedéseket rendelhessenek el. Annak elkerülése céljából, hogy ajogaiban (feltételezhetőleg) sértett fél visszaélhessen az ideiglenes intézkedéslehetőségével, a bíróságok követelhetik a kérelmezőtől az ésszerűen fellelhetőbizonyítékok bemutatását, illetve biztosíték, esetleg garancia nyújtását.

A fentiekben tömören összefoglalteszközkészlet első pillantásra nem feltételezi az Európai Unió joganyagának(különösen a Jogérvényesítési irányelvnek) az átírását, habár egyes véleményekszerint nem is felel meg annak egészében. Jól tetten érhető mindez akártérítési eszköztár vonatkozásában, amely a Jogérvényesítési Irányelv és az EgyesültÁllamok kártérítési rendszerének hatását tükrözi.

Az ACTA 9. cikk 3. bekezdésepéldául kötelezővé teszi, hogy legalább az alábbi három kártérítési módozategyikét rögzítsék jogrendszerükben a szerződő felek:

a) előre meghatározott összegűkártérítés (ez gyakorlatilag megfelel az Egyesült Államokból ismert törvényeskártérítés intézményének);

b) a jogosultnak a jogsértésselokozott sérelemért való kárpótlására alkalmas kártérítési összegmeghatározására szolgáló vélelmek (ennek értelmezéséhez lásd a megállapításhozcsatolt rendkívül bonyolult 3. számú lábjegyzetet);

c) kiegészítő kártérítés.

Az opciók közüli választáslehetősége első pillantásra nem terjed túl a Jogérvényesítési irányelv 13.cikke által rögzített kereteken. Egyes vélemények szerint azonban az opcionálismegoldás több bizonytalanságot is magában hordoz. Ezzel összefüggésben lásdKőhidi Ákos tanulmányát, illetve az európai szerzői jogászok egy csoportjaáltal összeállított elemzés 2. pontját.

Egy ponton komoly kritika érhetia szerződő feleket. Ehhez egy pillanatra nyúljunk vissza a kalózkodáskifejezéssel kapcsolatos (tegnap kifejtett) logikai gondolatmenethez.Hasonlóképp az érdekoldalak közötti egyensúly ellen hat, hogy miközben az ACTAszükségképpen minden engedély és díjfizetés nélküli felhasználástkalózkodásnak, az így létrehozott terméket pedig kalózterméknek nyilvánít,addig egy szóval sem várja el a szerződő felektől, hogy a jogosultakat (ideértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésére feljogosítottszövetségeket vagy egyesületeket is) a legális felhasználások engedélyezésikereteinek a szélesítésére ösztönözzék. Tagadhatatlan, hogy a jogosultakatmindenkor megillető jog, hogy eldönthessék, milyen feltételek mellett és kinekengedélyezzék műveik felhasználását. Ugyanakkor a megállapodás egészét ássaalá, ha a felhasználókkal szemben azért kerül sor (polgári vagy büntetőjogi)jogérvényesítésre, mert azok a jogosultak által (adott esetben tudatosan) kielégítetlenülhagyott fogyasztói igényeiket elégítik ki.

Előzmények:

- 1. rész - A kiindulópont
- 2. rész - Bevezető rendelkezések, fogalommeghatározások és általános kötelezettségek

Az én véleményem az ACTÁ-ról - 2. rész

2012-02-09T09:39:00.000+01:00

A minap útjára indítottam egy sorozatot, amely a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) legfontosabb rendelkezéseit veszi szemügyre - az én szubjektív szemüvegemen keresztül. A mai napon néhány száraz, de annál fontosabb rendelkezésre térek ki: a bevezető rendelkezésekre, a fogalommeghatározásokra, illetve az általános kötelezettségekre (1-6. cikk). Ezen túl kell esni...

Bevezető rendelkezések (1-4. cikk)

Az ACTA egyrészt a már meglévő nemzetközi szerzői jogi keretekbe illeszkedik be azzal, hogy "nem érinti" a szerződő felek valamennyi korábbi megállapodását, persze nyilvánvalóan nem is tudná módosítani azokat (1. cikk). Másrészt ugyanígy fontos, hogy a nemzeti anyagi jogi előírásokat sem kívánja érinteni, különösen a szellemitulajdon-jogok hozzáférhetőségét, megszerzését, alkalmazási körét és fenntartását szabályozó rendelkezéseket (3. cikk 1. bekezdés). A bevezető rendelkezések közül számomra az tűnik kicsit furcsának, hogy miközben a megállapodásban a nemzeti jogalkotót kötő előírások kerülnek lefektetésre (vagyis hogy milyen minimum szabályokat vezessenek be), addig a 2. cikk 1. bekezdése a joggyakorlatba való átültetés megfelelő módszeréről is említést tesz. A jogérvényesítési eszközöknek a joggyakorlatba való átültetése a bíróságok feladata, s nem a jogalkotóé.

Fogalommeghatározások (5. cikk)

Az ACTA által rögzített fogalommeghatározások többsége a megállapodás értelmezéséhez elengedhetetlen, mégis hiányérzetem támad az 5. cikk átolvasása után. Gyakorlatilag alig van benne olyan fogalom, ami ténylegesen fontosnak volna tekinthető. Az egyetlen igazán jelentős definíció ráadásul komolyan böködi a szememet. A szerzői jogot sértő kalóztermékek fogalma [5. cikk k) pont] a következők szerint hangzik:

"olyan másolatok, amelyek az előállítás országában a jogosult vagy az általa feljogosított személy engedélye nélkül készültek, és amelyeket közvetlenül vagy közvetve olyan termékből állítottak elő, amelynek sokszorosítása a II. fejezetben (A szellemitulajdon-jogok érvényesítésének jogi kerete) előírt eljárásokat alkalmazó ország joga szerint szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének minősül;"

Számomra komoly retorikai és jogihibának tűnik a kalózkodás kifejezés használata az egész megállapodásban. Már a preambulum említi ekifejezést („kalóz áruk”), a szándékos és kereskedelmi mértékű szerzői vagyszerzői joghoz kapcsolódó jogokat érintő kalózkodást pedig bűncselekménynek nyilvánítja. (Erről egy másik alkalommal majd még beszélek.)A megállapodás azonban sehol sem definiálja, mit és kit kell kalózkodásnak és kalóznak tekinteni. Ez szükségképpen parttalanná teszi amegállapodás központi kulcsszavát.

Ennek feloldásában sajnos amegállapodás nyelvtani értelmezése sem nyújt segítséget. Így elképzelhetővolna, hogy a kalózkodást csupán a 23. cikk szerinti bűncselekmények kategóriáirahasználjuk. Ez esetben azonban teljességgel indokolatlan a polgári eljáráskeretében történő lefoglalás során kalózárukról beszélni. Másrészt a szerzőijogot sértő kalóztermék fogalmából következik, hogy csak az lehet ilyen termék,amely a kérdéses szerződő fél joga szerint szerzői vagy szerzői joghozkapcsolódó jogok megsértését eredményező sokszorosítássalkerült előállításra. Vagyis például a szabad felhasználás keretében létrehozottmagáncélú használatra szolgáló példány nem tekinthető kalózterméknek. Ez afajta megszövegezés viszont olyan logikai ellentmondáshoz vezet, hogy miközbena magáncélú többszörözés keretében létrehozott másodpéldány nyilvánosságszámára hozzáférhetővé tétele a nemzeti jogszabályoknak megfelelően szerzőijogsértést eredményez, addig maga a másodpéldány nem tekinthető kalózterméknek,hiszen létrehozása legális keretek között történt. (Így ennek lefoglalása semtűnik lehetségesnek.)

A megállapodás kalózkodással kapcsolatos szóhasználata tehát nem adfogódzót annak eldöntésében, hogy mindenki kalóz-e, aki a szerzői jogosultakengedélye és a részére történő díjfizetés nélkül végez felhasználásicselekményt, vagy csak az, aki jogellenesen előállított másodpéldányokathasznál fel engedély nélkül. Valójában ez a pontatlanság azt iseredményezi, hogy az ACTA teljességgel figyelmen kívül hagyja a társadalmirealitásokat, különösen a fogyasztói tartalmak („user-generated content”) egyrekevésbé megkérdőjelezhető kulturális értékét és hasznosságát.

Általános kötelezettségek

Az ACTA előírja, hogy a feleknek a jogsértések gyors és eredményes megelőzése és a jövőbeli jogsértésektől való elrettentés céljából kell a különféle jogérvényesítési eszközöket kidolgozniuk. Feltétel persze, hogy az ily módon kidolgozott eljárások ne akadályozzák a jogszerű kereskedelmet, és azt is biztosítani kell, hogy ezekkel az eljárásokkal ne lehessen visszaélni (6. cikk 1. bekezdés). (Ez utóbbi a későbbiekben, a polgári eljárásoknál külön rögzítésre kerül.) Valamennyi eljárás során biztosítani kell a tisztességes és méltányos eljárást, illetve az eljárásban részt vevő valamennyi személy jogainak megfelelő védelmét (6. cikk 1. bekezdés). A jogérvényesítési eszközök végrehajtásakor pedig figyelembe kell venni az elkövetett jogsértés súlyát, a harmadik felek érdekeit, és az arányosság elvét (6. cikk 3. bekezdés).

Ezek a követelmények szerintem korrektül kerültek meghatározásra. A korábbiakban már említett egyensúlyi helyzet ugyanis csak e garanciális elemek betartásával tartható fenn. Annak eldöntése azonban, hogy az egyes szerződő felek gyakorlatában a jogsértésért alkalmazható arányos szankció mit fog takarni, egyelőre nehéz lenne megmondani. Ez különösen az esetleg bevezethető fokozatos válasz rendszerek szankciói vonatkozásában lehet majd jelentős. (Például a francia HADOPI modell lehetővé teszi az internet-hozzáférés felfüggesztését, a brit vagy új-zélandi törvények alapján erre egyelőre nincs mód, de a potenciális lehetőség ott is adott.)

Folytatás hamarosan a polgári jogérvényesítés kérdéskörével.

Előzmény:

1. rész - A kiindulópont

Az én véleményem az ACTÁ-ról - 1. rész

2012-02-07T09:09:00.003+01:00

Napok óta kering a levegőben az ACTA, mint egy misztikus sárkány, amelyre az internetes társadalom minden eddiginél nagyobb veszélyforrásként tekint, mondván, hogy az felszámolja az internet semlegességét, drákói szigorú jogérvényesítési eszközöket ad a szerzői (és védjegy-) jogosultak kezébe. A blogomon is többen érdeklődtek már arról, hogy valójában miről is szól a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás. Ha csak szubjektív szemszögből is, de elmondom a véleményemet róla, több fejezetben.

A kiindulópont

Mint minden egyes nemzetközi szerződésnek, az ACTÁ-nak is megvannak a maga céljai. Ezt rendszerint a szöveg elején található preambulumból lehet kiolvasni. Mindjárt ezekre is kitérek, de előbb egy általános megjegyzés. A szerzői jog folyamatos fejlődést mutat, ami nemcsak tárgykörében, de territoriális hatókörében is folyamatosan szélesedett. Így a regionális monopóliumokat a nemzeti törvények, majd a nemzetközi egyezmények váltották fel. Ebbe a sorba logikusan beleillik az ACTA. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az ACTA valójában nem teszi szükségessé az Európai Unió és tagállamai nemzeti jogának a módosítását, akkor felmerülhet a kérdés, miért is írta egyáltalán alá az EU. A válasz erre épp a fenti történeti/logikai fejlődésből következik. Az EU által kidolgozott pro-copyright rendszer további erősítése, a többi szerződő fél jogrendszerével való minél szorosabb harmónia megteremtése volt mindennek a célja. Ha tehát valóban megfelel az EU és tagállamai joga az ACTÁ-nak, a megállapodás csak abban az esetben nyújthat még erősebb szerzői jogvédelmet az uniós alkotóknak, ha a többi szerződő fél jogrendszerét kellene az ACTA szintjére hozni. Bevallom őszintén, nem ismerem az ACTÁ-t tavaly októberben aláíró nyolc ország (Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Koreai Köztársaság, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és az Egyesült Államok) mindegyikének a jogrendszerét, de felteszem magas jogvédelmet biztosítanak jelenleg is (főleg az angolszász országok). Vagyis az ACTA csak akkor jelentene érdemi előrelépést, ha olyan országok is csatlakoznának hozzá, mint Oroszország, Kína vagy a többi afrikai ország.

Térjünk át az ACTA preambulumában nevesített célkitűzésekre. Meglátásom szerint több probléma fedezhető fel itt, ezek azonban nem alkalmasak arra, hogy az egész megállapodás létalapját megkérdőjelezzék. Így a jogérvényesítés szükségességének deklarálása, a hamisított és kalóz áruk terjesztése elterjedésének visszaszorítása, az ez irányú hatékony nemzetközi együttműködés, mint célkitűzés, érthető elvárás a szerzői jogosultak részéről. Feltéve, hogy valóban csak "kalózkodásként" értékelhető a webkettes világ jelenségeinek többsége. Az ACTA azt a veszélyt rejti magában, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyja a társadalmi realitásokat, különösen például a fogyasztói tartalmak ("user-generated content") egyre kevésbé megkérdőjelezhető kulturális értékét és hasznosságát.

A preambulum hangsúlyozza továbbá az érintett jogosultak, a szolgáltatók és a felhasználók jogai és érdekei közötti egyensúly megteremtését. Meglátásom szerint a dokumentum nem igazolja, hogy a jogérvényesítési rendelkezések megalkotásakor a szerződő felek a felhasználók jogait és érdekeit kellőképpen szem előtt tartották volna. A felhasználók alapvető jogai, mint például a szólásszabadság, a méltányos eljárás (sokkal helyesebb lett volna, ha a magyar fordítás a "tisztességes" kifejezést használja) és a magánszféra védelme több helyen is megerősítést is nyert. Nagyon helyesen! Meglátásom szerint azonban nem szabad azt hinni, hogy ez az "alkupozíció" része lehetne. A fenti alapjogok "biztosítása" nem lehet ellentételezés a szerzői jogosultak megerősített jogérvényesítési eszközeiért cserébe. Ezek a jogok a magánszemélyeket az ACTA rendelkezéseitől függetlenül is meg kell, hogy illessék. Másként mondva: ha a szerzői jogosultak szélesebb jogérvényesítési eszközöket kapnak, és egyensúlyi helyzetről beszél a preambulum, akkor ez adott esetben a felhasználók jogainak a stabilabbá tételét is feltételezné.

A nyilvánosság kérdéséről is szót kell ejtenünk. Sokan kritizálták az ACTA tárgyalások résztvevőit, hogy rejtegetik a megállapodás részleteit, s csak későn hozták azt nyilvánosságra. Teljesen osztom azok véleményét, akik szerint nincs szükség egy ilyen nemzetközi jogi dokumentum minden elemét és minden fázisában megismertetni a nagyközönséggel. Valójában ez a nemzetközi egyeztetéseknek tipikus velejárója. Ez az érvelés azonban legalább annyira hibás, mint helyes. Egyrészt a dokumentum csak azt követően került nyilvánosságra, hogy azt többek nem hivatalos csatornákon kiszivárogtatták. Meglátásom szerint a felek, ha lehetőségük nyílt volna rá, a hivatalos publikálással sokáig vártak volna még.

Másrészt, és szerintem ez a fontosabb, az ACTA a mi korunk nemzetközi szerzői jogi egyezménye. Mire is gondolok? Az 1990-es években három kiemelkedő nemzetközi szerzői (illetve kereskedelmi) jogi egyezmény született. Ezek egyike a TRIPS megállapodás volt 1994-ből (amely többek között a szerzői jog kereskedelmi jogi vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt), a másik kettő pedig a WIPO égisze alatt kidolgozott két "Internet-szerződés" (WCT, WPPT) 1996-ból. (Utóbbiak elkészítését többek között a magyar szerzői jog doyenjének, id. Ficsor Mihálynak is köszönhetjük.) Ezekben az években az Internet épp hogy csak megkezdte világ körüli hódító útját, s a várható (webkettes) fejleményekre egyszerűen nem lehetett számítani még. Ezek az egyezmények alapvetően rendben lereagálták a szerver-kliens architektúrájú web 1.0-ás környezetet.

Az ACTA előkészítése 2008-ban kezdődött. Tíz évvel a Google, kilenc évvel a Napster, hét évvel a BitTorrent, négy évvel a Facebook, avagy három évvel a YouTube vagy a Megaupload megjelenését követően. Az internet nemcsak 1994-hez vagy 1996-hoz képest, de az említett szolgáltatások piacra lépése óta is hatalmas változásokon ment keresztül. Elég csupán itt a web 2.0 megjelenésére, avagy a szolgáltatások számának tömeges megugrására utalni. Ebben a korban a társadalom tagjai már domináns szerepet követelnek maguknak a kulturális értékek terjesztésében. (Itt most elsősorban hétköznapi, s nem szerzői jogi értelemben utalok a terjesztés szóra.)

Az ACTA létrehozásának számomra legfontosabb negatívuma az, hogy bár ez korunk szerzői (illetve kereskedelmi) jogi egyezménye, valójában egyáltalán nem veszi figyelembe a társadalmi/internetes realitásokat. Mint utaltam rá, a fogyasztói igények/érdekek artikulálását nem érzem ki a dokumentumból. Félek, hogy ez a megállapodás gyakorlati érvényesíthetőségét veszélybe sodorhatja.

Ennek ellenére úgy hiszem, hogy a megállapodás tartalma nem holt betű, sőt valamilyen szinten szükség is van a jogérvényesítés hatékonyabbá tételére. A mai nappal ezért útjára indítok egy több részes elemzést, amelyből az ACTA több részét illetően kialakított véleményem is megismerhető lesz. (Előre jelzem, amihez nem értek, arról nem fogok beszélni. Így a vámjog és a védjegyjog területére nem térnék ki, s ugyanígy mellőzném az ACTA nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos és intézményi előírásainak a tárgyalását.)

Folytatás:
2. rész - Bevezető rendelkezések, fogalommeghatározások és általános kötelezettségek
3. rész - Polgári jogi jogérvényesítés

Breaking News: Globális tüntetés az ACTA ellen

2012-02-06T12:59:00.000+01:00

Mióta az Európai Unió és annak 22 tagállama január 26-án aláírta a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA), fellángoltak az indulatok online és offline egyaránt. Ennek egyik legfontosabb momentumaként 2012. február 11-én globális ACTA elleni tüntetést tartanak a dühös internetezők - Budapesten és Szegeden is.

Habár napokkal a megállapodás uniós aláírását követően megjelent az Európai Bizottság mítosz romboló röpirata (melyet persze ellen röpiratok követtek), az internetet ellepték az elégedetlen és dühös hangok. Ennek egyik legradikálisabb következménye az lett, hogy Donald Tusk lengyel kormányfő a múlt héten bejelentette, hogy a megállapodás lengyel parlamenti ratifikálását elhalasztják. (További elemzés erről a Kluwer Copyright Blogon.) Sőt, a Kader Arif, francia szocialista politikus felállt az Európai Parlament ACTA ügyben felelős jelentéstevői pozíciójából. A legnagyobb problémát abban látom, hogy hírek tucatjai/százai keringenek a levegőben, gyakran ellenőrzés nélkül. Hazánkban is elérhetők kellően objektív tájékoztatások (SZTNH, E.SZER.INT), és kevésbé objektívek is (az E.SZER.INT blogos bejegyzésből több is elérhető). Teljesen egyetértek Grad-Gyenge Anikóval, aki azzal zárta az ACTA-val kapcsolatos gondolatait az E.SZER.INT blogon közzétett bejegyzésében, hogy "már csak az nem tudja, miről szól az ACTA, aki nem vette a fáradságot ahhoz, hogy elolvassa."

Ennek ellenére az online társadalom továbbra is készenléti állapotban van. Sőt! Hasonlóan ahhoz a kampányhoz, amely a PIPA/SOPA törvénytervezetek jegeléséhez vezetett, európai aktivisták online aláírásgyűjtésbe kezdtek, demonstrálandó, hogy mekkora tömegek ellenzik az ACTA kihirdetését. Az aláírásgyűjtők a petíciójukat az Európai Parlamenthez igyekeznek eljuttatni (lassan 2 millió aláírásuk lesz).

Ennél is élet közelibb esemény várható február 11-én. Ezen a napon ugyanis globális anti-ACTA tüntetésre kerül sor, köztük három helyen hazánkban is. Az Occupy Budapest az esemény budapesti verzióját is meghirdette, sőt Szegeden is lesz egy hasonló rendezvény. (Harmadikként a pécsiek vonulnak az utcára.)

Az esemény leírása a következők szerint hangzik:

"Pár napja Magyarország is aláírta azt a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA), amelyet 39 ország nemzetközi korporációinak képviselői — a nyilvánosság elől teljesen elzárva — írtak az elmúlt években, többek közt az internet teljes felügyeletének szándékával.

(A most következő sorok kiemelt információkat tartalmaznak az alább linkelt cikkből; ezen http://www.youtube.com/watch?v=citzRjwk-sQ&hd=1 a linken pedig magyar felirattal nézhetsz egy rövid videót az ACTA legfontosabb részleteiről!)

Magyarország állami illetékesei pár napja, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület internetes oldalán, egy szűk nyilatkozatban jelentették be: hazánk is csatlakozik az egyezményhez.
http://www.hamisitasellen.hu/hu/hirek/2012/magyarorszag-alairja-a-hamisitas-elleni-kereskedelmi-megallapodast

Nem sokkal ez után az Európai Parlamentnek az ACTA ügyében illetékes jelentéstevője, a francia Kader Arif lemondott feladatáról, mert mint mondta: „ennek a megállapodásnak súlyos következményei lesznek a polgáraink mindennapjaira, mégis, minden úgy zajlik, hogy az Európai Parlamentnek semmi beleszólása — nem veszek részt ebben a színjátékban". http://kalozpart.org/2012/02/02/kader-arif-acta/

Az ACTA — miután érvénybe lép — büntetőjogi felelősséget hárít a csatlakozó országok (tehát egyúttal Magyarország) internetszolgáltatóira a jogvédett tartalmak közvetítéséért, amivel csak a kisebb baj lesz, hogy azonnal magával rántja majd a jelenlegi leglátogatottabb honlapjainkat — pl.: YouTube, Piratebay, Wikipédia és a többi —, de ügyfelei internetforgalmának TELJES FELÜGYELETÉRE kényszeríti majd az internetszolgáltatókat!

Igen, ez azt jelenti, hogy nézik majd, milyen oldalakat látogatsz, ellenőrzik fel- és letöltött fájljaid tartalmát, elolvassák még a chatelésed és az üzeneteidet is! Mert ha nem teszik ezt, és valamelyik internetszolgáltatónál ezáltal illegális tevékenységet tapasztalnak majd a hatóságok, az ACTA az internetszolgáltató szigorú megbüntetésére utasítja majd őket. Egyértelmű tehát, hogy nem lesz olyan szolgáltató, aki ezt minden erejével ne akarná majd elkerülni.

Meg KELL állítani ezt az őrültséget, amíg még lehetséges, amíg még össze tudunk fogni az interneten keresztül!

MONDJ N.E.M.-ET A SZABAD INTERNET FELSZÁMOLÁSÁRA!"

Első pillantásra is több pontatlanság van mind a rendezvény leírásában, mind a kapcsolódó filmben, különösen az internetszolgáltatók büntetőjogi felelősségre vonását, vagy a chatelés tartalmának ellenőrzését illetően. Éppígy hibás az idézéssel, az ötletek szerzői jogvédelmével kapcsolatos valamennyi megállapítás. Ebből számomra az következik, hogy nem kellőképpen megalapozott elméleti alapokon nyugszik az egész tüntetés. (Vagy ahogy a Névtelen kommentelőm által beküldött ITCafé linken elérhető cikk szerzője, Dajkó Pál helyesen jelzi: az egész hisztérikusnak tűnik. Én továbbra is inkább csak egy hype-nak tartom az egészet, egy jó bulinak, ahol jót lehet majd tüntetni valami ellen.) Mindenesetre remélem, hogy néhányan ott lesznek majd valamelyik eseményen e blog olvasói közül is, és legalább kommentben hírt adnak a fejleményekről. (Nekem egyelőre nem úgy áll a programom, hogy bármelyik rendezvényen is megjelenhessek.)

Operation Fake Sweep - ez az idei jelszó

2012-02-04T15:32:00.000+01:00

2011 első felében - amíg a PIPA/SOPA körüli hercehurca háttérbe nem szorította a hírértékét - rengeteget halhattunk az Operation in Our Sites akcióról. Ennek keretében az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának bevándorlási ésvámérvényesítési munkacsoportja domain címek tucatjait foglalta le. Néhány nappal a Super Bowl idei döntője előtt a munkacsoport újra akcióba lendült. Az idei első (összességében már tizedik) akció elnevezése viszont új: "Operation Fake Sweep".

Tavaly több jelentős sport streaming oldal is lefoglalásra került, melyek komoly érvágást jelentettek a sportközvetítéseket online követni óhajtó fogyasztók számára. Ezen oldalak közül is kiemelkedett a Rojadirecta, amely spanyol létére amerikai domain cím alatt futott. (Az eredeti cím lefoglalása után persze az oldal más domainekről hamar elérhetővé vált újra.) A Rojadirecta tulajdonosa, a Puerto 80 cég nem hagyta annyiban a dolgot, és perre vitte a lefoglalást, habár máig nem vezetett eredményre a kiváló szerzői jogászokból álló ügyvédcsapat munkája.

2012 sem fog elmúlni anélkül, hogy a bevezetőben említett munkacsoport ne foglalna le amerikai domaineket. A TorrentFreak február 2-ai cikkei (íme az első, majd a második) szerint az idei lefoglalások 16 sport streaming oldalakat érintenek (firstrow.tv, xonesports.tv, firstrowsports.tv, firstrowsports.net, firstrowsports.com, hq-streams.tv, robplay.tv, soccertvlive.net, sports95.net, sports95.com, sports95.org, sportswwe.net, sportswwe.tv, sportswwe.com, youwwe.net és youwwe.com). Aki ezekre az oldalakra most felmenne, csak a mellékelt kép szerinti figyelmeztetést olvashatná. Az idei lefoglalások egyik érdekessége, hogy a .tv végződésű domain hivatalosan Vanuatu szigetéhez tartozik, azonban az amerikai Verisign cég kezeli azt. A lefoglalások másik érdekessége, hogy akárcsak tavaly, idén is "épp" a Super Bowl előtt néhány nappal került sor az akcióra. A munkacsoport igazgatója, John Morton nem is tagadja az amerikai foci liga és a lefoglalások összefonódását. A most lefoglalt 307 domain cím közül 291 hamis NFL termékeket árult. A maradék 16 pedig sport streaming oldal, melyek minden bizonnyal a hivatalos közvetítésre utaló linkek tucatjait, talán százait is közzétették volna, hogy a Super Bowl iránt érdeklődők online követhessék az eseményeket. Morton szerint "legyőztük azokat a nemzetközi hamisítókat, akik jogellenesen profitálnak ebből az eseményből, az NFL-ből, a sportolókból és a szurkolókból".

Az eddigi 10 operatív akció keretében 669 domain került lefoglalásra. A mostani 307 azt jelenti, hogy ez volt az eddigi legkiterjedtebb akció. Folytatás következik...

Update #1: Az Index is cikkezett a témáról.

Szemezgetés - EDRi-gram #10.1-10.2

2012-02-03T18:27:00.005+01:00

Az EDRi által kéthetente összeállított hírcsokor idei első két száma a szokásoknak megfelelően rengeteg érdekes információval szolgált, köztük több olyannal is, melyek e blogon gyakorta felhangzó témákkal függtek össze. ACTA, Sinde törvény és a The Pirate Bay blokkolása. Lássuk őket sorban.

Az EDRi 2012-ben is lelkes ellenzője maradt a hazánk által is nemrég aláírt Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodásnak (ACTA). Január közepén a "What's Wrong with ACTA Week" keretében naponta egy-egy kardinális témát tekintettek át egy-egy oldalas kis szösszenetben. Így említést tettek az ACTA alapjogi vonatkozásairól, a büntetőjogi szankciókról, az innováció és verseny kérdéséről, a megállapodásnak az Európai Unió nemzetközi kapcsolataira gyakorolt hatásairól, végül az ACTA biztosítékairól is. Az EDRi-gram #10.2-es számának első bejegyzése volt egy 10 pontból álló FAQ az ACTA kapcsán. E pontok némelyike komoly kapcsolódást mutat az Európai Bizottság által nemrégiben közzétett röpiratban foglalt "mítosz cáfolatokkal". A negyedik bejegyzés pedig a lobbizás és az ACTA

vonatkozásában tartalmazott rendkívül érdekfeszítő gondolatokat.

Rendkívül tanulságos bejegyzésben ismerhettük meg, hogy az Egyesült Államok kormánya miként igyekezett hatást gyakorolni a spanyol kormányzatra az elmúlt néhány évben azért, hogy az előterjesztőjéről Sinde törvénynek elnevezett "kalózkodás-ellenes" javaslatot fogadtassa el a spanyol parlamenttel. (A fenyegetés tárgya Spanyolországnak a Special Report 301-re való felvétele volt. A jelentés az Egyesült Államok szellemi tulajdon-piacára veszélyt jelentő országokat gyűjti csokorba.)

Korábban már én is említést tettem arról a finn bírósági ítéletről, mely a The Pirate Bay blokkolására kötelezte az Elisa finn ISP-t. Január 9-én a finn hatóságok jogerősen elrendelték a TPB blokkolását. (Erre eddig többek között nem került sor, mert az eredeti ítélet gyakorlatilag meg sem jelölte, hogy mely domain címeket lett volna köteles blokkolni az Elisa.) Január 11-én pedig egy holland bíróság kötelezte a Ziggo és az XS4ALL internetszolgáltatót a The Pirate Bay blokkolására. Az EDRi cikke kiválóan összefoglalja, hogy a bíróság mely indokokra hivatkozással találta arányosnak a blokkolás elrendelését. Ezt angolul idézném, mert fontos mindegyik érv:

"First, according to the Court, only a marginal amount of legal content canbe found on The Pirate Bay. The legal content that is provided can also beretrieved with other means and therefore there is not a violation of article10 ECHR. Second, the Court notes that direct proceedings against The PirateBay and release groups have proven to be futile. Therefore it is appropriateto address intermediaries. Third, blocking The Pirate Bay would essentiallysubstantiate an earlier order of the Court of Amsterdam that already orderedthe administrators of The Pirate Bay to disable their website, includinglegal content. Fourth, the Court does not consider a DNS and IP blockade toconstitute active surveillance, as it is directed at one website. It doesnot involve deep packet inspection to prevent any possible infringementsfrom happening and it is therefore not forbidden by article 15 sub 1 of theE-Commerce Directive 2000/31/EC and the Sabam/Scarlet ruling of the ECJ."

Azt hiszem, hogy érdemes lesz a linkekre rákattintani!

Hírmorzsák #2.4

2012-02-02T11:38:00.000+01:00

R.I.P. Warez. Elérhető hazánkban is a Deezer. Az amerikai Kodály gyűjteménye - online! Szerzői jog kontra védjegyjog a sportban. Passzív vagy aktív tárhelyszolgáltatók. - Hírmorzsák #2.4.

R.I.P. Warez - Sógorom lelkesedésének köszönhetően nem maradok le erről a tavalyi bejegyzésről, melyet Dojcsák Dániel publikált a HWSW oldalon. A cikk rendkívül érzékletesen írja le, hogy a kezdeti sikerek ellenére mi vezethet el a warez szolgáltatások bukásáig is. Dojcsák jól látja, hogy a fájlcserélés elterjedése a fogyasztói "lustaság", illetve az ingyenes fogyasztás iránti igény megerősödésének volt köszönhető. Ha ez tényleg igaz, akkor könnyen megérthetővé válik, hogy miért lehet akkora jelentősége a felhő alapú és a streaming szolgáltatások térnyerésének. Ezek ugyan a tartalmak tényleges birtoklása ellen hatnak, valójában azonban ez inkább előny, semmint hátrány. Az azonnali megtekinthetőség, illetve a lebukás esélyeit csökkentő távoli tárolás lehetősége vezérszóként segíti e technológiák terjedését. Persze ettől szerintem még nem kell temetni a torrentezést. Most, hogy már a streamelés is egyes kliensek alapfunkciói közé tartozik, messze a torrent alkonya. (Még egy zárójeles megjegyzés: minden bizonnyal velem van a hiba, de a warez és a torrent oldalak ilyen szintű összemosását én nem tartom terminológiailag helyesnek.)

Elérhető hazánkban is a Deezer - Nem is oly rég felröppent a hír, hogy talán hazánkban is piacra lép a francia Deezer online zenerádió. Az ITCafé cikke szerint bár hivatalos bejelentésre még nem került sor, igenis működik a szolgáltató weboldala. Most, hogy már igénybe vehető lesz a Deezer, érdemes a működését is röviden megismerni, de e ponton az olvasó és az ITCafé engedelmével inkább idéznék a híradásból: "A 2007-ben Franciaországban elindított Deezer egy zenei streaming szolgáltatás, mely ingyenesen alapvetően netrádióként, előfizetési díj fejében pedig online zenegépként és a fájlok feltöltésének lehetősége révén privát zenetárként is használható. A fizető ügyfelek le is tölthetik a lejátszási listáikat és kedvenc számaikat, melyek a jelenleg 13 millió dalból – köztük magyar felvételekből is – álló repertoárból választhatók ki." A hír azért is kifejezetten örömteli, mert ezzel újabb legális online szereplő lesz jelen a piacunkon. Most már csak hazai fejlesztésű szolgáltatásokból kellene minél több!

Az "amerikai Kodály" gyűjteménye - online! - Rendkívül érdekes cikkre bukkantam a New York Timesban. Eszerint digitalizálják és online elérhetővé teszik az Egyesült Államok valaha volt talán legfontosabb népzenekutatójának, Alan Lomaxnek a teljes anyaggyűjtését. A NYT cikke szerint ez 5.000 órányi (avagy 15 ezer) hangfelvételt, 400.000 láb hosszúságú filmtekercs, 3.000 videokazetta, 5.000 fénykép (a mellékelt kép fényében úgy tűnik, hogy Lomax még zseniális fotós is volt), számtalan kézirat, rádiós és televíziós műsor, interjú és még ki tudja miféle források digitalizálását és hozzáférhetővé tételét jelenti. Az egyébként texasi születésű úr máris belopta magát a szívembe. Meglátása szerint ugyanis az afro-amerikai zenei kultúra tudatos lenézése (miközben bizonyítottan ez gyakorolta a legnagyobb hatást az olyan fehér zenészek karrierjére, mint Elvis Presley vagy Eric Clapton) a legnagyobb hiba volna, mivel az Egyesült Államok ezeken keresztül tett hozzá a legtöbbet a világ zenei kultúrájához. A tartalmak a "The Alan Lomax Collection From the American Folklife Center" oldalán lesznek február végétől elérhetők. (Persze kissé nagyzolóan Global Jukebox lesz a neve.)

Szerzői jog kontra védjegyjog a sportban - A NYT - tényleg meglepő módon - egy másik rendkívül érdekes szerzői jogi vonatkozású témát is feldolgozott a napokban. A cikk szerint ugyanis rövidesen ítélet várható egy olyan ügyben, mely egyaránt alapjaiban érintheti a képzőművészet, a szólásszabadság és a védjegyjog területeit. Történt ugyanis, hogy Daniel Moore, aki sport témájú festmények készítésével foglalkozik, perre ment az Alabamai Egyetemmel, mivel annak mérkőzéseit, játékosait, következésképp a csapat brandjét is meghatározó védjegyeit (logót, mezeket, egyéb megjelöléseket) ábrázoló festményeket készített, majd azokat poszter formájában értékesítette. (A poszterek ára annak függvényében, hogy papírra vagy vászonra nyomja, aláírja és/vagy számozza-e, 35 és 3000$ között mozog.) Az elsőfokú bíróság szerint Moore az alkotói és szólásszabadság jogából következően bármit lefesthet, és azt posztereken is értékesítheti, de e képeit már nem nyomtathatja például bögrékre vagy naptárakra az egyetem engedélye nélkül. Mindkét fél természetesen fellebbezéssel élt, Moore szerint a szerzői jog az átdolgozás jogát fenntartja a szerzőnek, így a bögrékre való nyomtatáshoz is joga van Moore-nak. Az egyetem szerint viszont a védjegyeit meg kell védeni az ilyesféle felhasználásokkal szemben. A másodfokú ítélet, ha minden igaz, február 2-án, vagyis holnap születhet meg. Sokan már most precedensnek tekintik a majdani ítéletet. (No persze ehhez az kell, hogy későbbi bíróságok is kövessék azt.)

Passzív vagy aktív tárhelyszolgáltatók - A Kluwer Copyright Blog szerzője, Francesco Spreafico érdekes fejleményről számolt be az olasz joggyakorlatból. Meglátása szerint az olasz bíróságok sajátos értelmezési módszerrel élnek a tárhelyszolgáltatókkal kapcsolatos felelősségkorlátozó rendelkezések alkalmazásakor. Meglátásuk szerint ugyanis az elektronikus kereskedelmi irányelv 14. cikkén alapuló nemzeti szabályok csak azoknak a tárhelyszolgáltatóknak biztosíthatnak kimentést a felhasználóik által elkövetett jogsértésekért fennálló felelősség alól, akik valójában csak passzív jelleggel működnek közre a szolgáltatás nyújtásakor. Amint aktív szereplőivé válnak a tartalmak mozgásának, már felelhetnek a jogsértésekért. Spreafico szerint a bíróságok ennek során az irányelv (42) preambulumbekezdésére támaszkodnak, miszerint

"Az ebben az irányelvben megállapított, felelősség alóli mentességek csak azokra az esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó tevékenysége olyan hírközlő hálózat működtetésének és az ahhoz való hozzáférés biztosításának technikai folyamatára korlátozódik, amely hálózaton keresztül harmadik személyek által rendelkezésre bocsátott adatokat továbbítanak és ideiglenesen tárolnak, a továbbítás hatékonyabbá tételének kizárólagos céljával; ez a tevékenység pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtónak sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, se nem kezeli azt az adatot."

Teljességgel osztom Spreafico véleményét, miszerint ez egy téves bírósági jogértelmezés. Vastaggal kiemeltem a preambulumbekezdés e ponton releváns elemét. E két tevékenység egyértelműen az egyszerű adattovábbítás (mere conduit) és a gyorsítótárolóban történő ideiglenes tárolás (caching) tevékenységére utal. A tárhelyszolgáltatók esetén a helyes preambulumbekezdés a (46)-os számú. És e helyütt a passzivitást az irányelv nem tette kötelezővé. Spreafico jelzi, hogy a kérdéses olasz ítélet már csak azért is zavaros, mert mindezt csak a videó tartalmak tárolása esetére mondja ki, egyéb esetekben nincs a fentiekhez hasonló szűkítés az olasz gyakorlatban. (Ezzel összefüggésben érdemes egy pillantást vetni a L'Oréal v. Ebay döntésre.) Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, ezért nem jogerős. Remélem hallok majd a folytatásról.

The Pirate Bay: vége a történetnek?

2012-02-01T17:52:00.002+01:00

2006-ban kezdődött a nyomozás. 2009-ben született meg az elsőfokú, majd 2010-ben a másodfokú ítélet. 2012. február 1-én a Svéd Legfelsőbb Bíróság végül úgy döntött, hogy a torrent indexáló oldal jogorvoslati kérelmét elutasítva nem veszi napirendre az ügyet. Ezzel a The Pirate Bay per lezárult. Vagy mégsem?

A legfőbb bírói fórum döntése alapján a másodfokú bíróság által hozott, az eredetihez képest részben súlyosabb, részben enyhébb ítélet (értsd: rövidebb börtönbüntetés, jóval nagyobb kártérítési kötelezettség) érvényes, és azt végre kell hajtani. Ennek megfelelően a fellebbezést benyújtó három vádlott hamarosan börtönbe vonulhat. Peter Sunde 8 hónapra, Frederik Neij 10 hónapra, Carl Lundström pedig 4 hónapra. A negyedik vádlott, Gottfried Svartholm nem fellebbezte meg az eredeti ítéletet, vagyis neki elvileg egy teljes évre a rács mögé kellene vonulnia, habár egyelőre azt sem tudni, életben van-e még. (Rég eltűnt a hatóságok szeme elől.) Mivel Sudne és Neij sem élnek már Svédországban, ezért a szabadságvesztés büntetés végrehajtása is akadályokba ütközhet.

Az elítéltek egyébként azt tervezik, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak. Hogy ennek a lépésnek mennyi realitása van, nem tudom, mindenesetre a jogerős ítélet végrehajtását ez nem befolyásolja majd. Vagy talán mégis van egy utolsó mentsvár? A TorrentFreak érdekes jogi lehetőségről tesz említést. A svéd jog alapján az öt évnél régebbi ügyekben lehetőség van arra, hogy legalább 12 hónappal csökkentsék az elítéltek szabadságvesztés büntetésének a mértékét. Ez effektíve azt is jelenthetné, hogy a négy elítélt egyikének se kellene börtönbe vonulnia. Erről azonban a bíróságnak van joga dönteni, s semmi sem kötelezi a fórumot arra, hogy az elítéltekre nézve kedvező döntést hozzon.

A hírről az 1709Blog is beszámolt. Hamarosan szerintem már magyar írások is lesznek a témában.

10 mítosz az ACTÁ-ról - vagy mégsem?

2012-01-30T17:17:00.000+01:00

A múlt hét során az Európai Uniós és 20 tagállam - köztük Magyarország is - aláírta a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA) Tokióban. Talán kissé megkésett vele, de az Európai Bizottság a napokban közzétett egy röpiratot, melyben 10 vitás kérdésben igyekszik eloszlatni az ACTA körüli kételyeket.

Az Európai Uniót eddig is érték támadások a megállapodás előkészítésében való részvételéért, habár személy szerint nehezen látnám elképzelhetőnek, hogy pont az EU ne lenne érdekelt egy ilyen nagy horderejű nemzetközi megállapodás megszületésében. Grad-Gyenge Anikó a HVG-nek adott interjújában hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során az Európai Bizottság és a Tanács képviselte az EU-t, s megbízatásuk szerint csak olyan dokumentum kimunkálásában vehettek részt, amely nem igényelné az uniós jogi keretek felülírását. A Bizottság természetesen már korábban is többször állást foglalt a megállapodás kapcsán, mindezek ellenére mégis furcsa, hogy az utca embere számára is könnyen érthető érveket csak mostanában sorakoztat fel. A Bizottság a napokban közzétett egy olyan röpiratot, amely 10 pontban igyekszik kritizálni az ACTÁ-t ért kritikákat.

A 10 kérdéses mítosz a következő volt

1. Az ACTA nyilvánossága. A Bizottság hangsúlyozza, hogy semmi meglepő nincs abban, hogy a megállapodás zárt ajtók mögött került megtárgyalásra. A végső szövegtervezet amúgy is nyilvánosságra került, az Európai Parlamentben és egyéb szervek előtt pedig nyilvános egyeztetések is zajlottak a témát illetően. Igen, valószínűleg helyénvaló, hogy egy megállapodást nem kell megismertetni minden érdeklődővel annak minden egyes munkafázisában, habár teljesen igaza van annak a bloggernek, aki szerint a WIPO és a WTO gyakorlatában - amelynek jogával összhangban állónak mondja a Bizottság is az ACTÁ-t - sokkal nagyobb szerepet kap a nyilvánosság, és a civil szektor is. (Habár erre meg én kontrázok: a WIPO és a WTO nemzetközi szervezetek. Az ACTÁ-t több ország önmagában gründolta.) A helyzet mégis az, hogy a digitális világban az információéhség minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Ha a titkolózás fontosabb, mint a nyilvánosság, az sem lehet meglepő, hogy a netes társadalom az egyébként tagadhatatlanul jó célokat is szolgáló egyezmény ellen kezd szervezkedni. (Lásd a La Quadrature du Net programtervét arra nézve, hogy mit tegyünk az ACTA életbe léptetése ellen.)

2. Az ACTA az EU-s és/vagy nemzeti szerzői jog módosítását teszi szükségessé. A Bizottság azt írja, hogy ez egyáltalán nem igaz. A tudományos élet szereplői által felvetett kritikák nincsenek kellőképp alátámasztva. Sajnos még nem olvastam el, de íme az a dokumentum, amely szerint már pedig tényleg bajok vannak az ACTÁ-val. A szöveg előkészítői között olyan szerzői jogászok szerepelnek, mint Geiger vagy Ruse-Khan, aláírói között pedig olyanok, mint Dreier, Drexl, Hilty, Hugenholtz, Westkamp, Jaszi, és persze sokan, akik nem tudom, kicsodák... Egyben biztos vagyok: ha a szerzői jogászok nagy csoportja szerint van valami baj az ACTÁ-val, akkor biztos nincs minden rendben vele. Az alábbi linken e mítosz kapcsán a szerző több pontot is konkrétan említ, melyekkel meglátása szerint nem áll összhangban a megállapodás.

3. A szerzői jogosultak és fogyasztók közötti egyensúly az előbbiek javára fog elbillenni. A Bizottság szerint épp az ellenkezője fog történni. Mondjuk ez biztos nem igaz, mert a Bizottság nem mondja, hogy a fogyasztók érdekei fognak erősödni, hanem csak annyit állít, hogy a szöveg kellő flexibilitást biztosít az aláíróknak az egyensúly megteremtésére. Perpillanat szerintem a jogosultak már olyan pozíciókban vannak, hogy ha az ACTA valóban egyensúlyozni akarna, akkor jóval többet kellene adnia a fogyasztóknak. (Nem mondom, hogy ez szükséges, én azt mondom, hogy a Bizottság érve sántít.)

4. Az ACTA az alapvető szabadságok korlátozásához fog vezetni. A Bizottság szerint ez már csak azért sem igaz, mert a megállapodás külön nevesíti e jogok tiszteletben tartását. Az FFII szerzője szerint ez önmagában vajmi kevés. Az ACTA ugyanis felpuhítja az alapjogok tiszteletben tartásához elengedhetetlen olyan minimumkövetelményeket, mint hogy mi minősül "kereskedelmi mértékű" felhasználásnak, s szándékosan elmulasztja rögzíteni a különféle bűncselekményi kategóriák közötti szintkülönbséget.

5. Az ACTA veszélyezteti a generikus gyógyszerek kereskedelmét. A Bizottság szerint nincs erre utaló szabály a megállapodásban. Én meg azt mondom, hogy ehhez egyáltalán nem értek, így erről nem tudok és nem is akarok véleményt formálni.

6. Az ACTA a fokozatos válasz rendszerek bevezetéséhez fog vezetni. A Bizottság szerint pedig nem, sőt a megállapodásban foglalt normaszöveg mindenben megfelel az uniós joganyagnak. Ezt a pontot nagyjából ismerem, így merem állítani, hogy itt igaza van a Bizottságnak. Az FFII szerzője szerint az ACTA arra fogja ösztönözni a piaci szereplőket és az internetszolgáltatókat, hogy cenzúrázzák a netet. Én ezt nem hiszem. Másrészt az EU a telekommunikációs csomag részeként maga teremtette meg a fokozatos válasz rendszerek bevezetésének lehetőségét azzal, hogy azt szándékosan nem tiltotta meg. A piaci szereplők együttműködésének ösztönzésére nézve pedig már az elektronikus kereskedelmi irányelv is tartalmazott utalást.

7. Az ACTA a szellemi tulajdonvédelem büntetőjogi eszközeinek módosítását feltételezi az Európai Unió részéről. A Bizottság szerint ez nem igaz, az EU nem tervezi büntetőjogi szabályok kidolgozását. Mondjuk az nincs kidomborítva, hogy e terület határozottan a tagállamok kompetenciájába tartozik, vagyis ha egy tagállam joga nincs összhangban az ACTÁ-val, akkor annak igenis kötelessége lesz módosítani a jogszabályi környezeten. Ezzel összefüggésben a hannoveri egyetem szerzői jogász professzora, Axel Metzger adott interjút németül a Neue Juristische Wochenschriftnek.

8. Az EU az ACTÁ-t további kétoldalú szabad-kereskedelmi egyezményekkel (FTA) fogja kiterjeszteni a partnereire. A Bizottság szerint ez nem igaz. Michael Geist szerint viszont igen. Nem mellékesen a helyzet becsapós. A TRIPS megállapodás szerint a tagállamok azt a legnagyobb kedvezményt kötelesek biztosítani minden tagállamnak, melyet bármely más országnak nyújtanak. Ennek fényében, amennyiben az ACTA bármivel is többet nyújt majd mint a meglévő nemzeti jogok, akkor az ACTA nyújtotta védelmet mindenkinek köteles lesz a tagállam nyújtani. Csak idő kérdése, hogy az EU FTÁ-kat kössön olyan országokkal, akiknek az EU tagállamai csak adják az extra jogokat, de tőlük vissza nem kap.

9. Az ACTA a szerzői jogsértésekkel ne foglalkozzon, csak a védjegyekkel. Megmondom őszintén, nem teljesen értem ezt a kritikát. A Bizottság válasza sem elégít ki, de most megvallva az igazat: ha már hamisításról beszél egy megállapodás, miért ne foglalkozna a szerzői jogsértésekkel is? Erre a pontra még az FFII kritikája is csak ködösen reagál.

10. Az ACTA szándékosan úgy lett előkészítve, hogy mellőzze a WTO és a WIPO előtti eljárást. A Bizottság szerint ez más sara, ők megpróbálták az ügyet a két szervezet elé vinni. Kérem szépen, akkor tessék felállni az asztaltól. A legklasszikusabb érv, hogy valami a másik hibája. Tessék kimondani, hogy az Egyesült Államok nem akarta ezt. (Merthogy szerintem az ő kezük van a dologban.) Ezzel az egésszel sajnos elismerte a Bizottság, hogy a "többieknek" több szavuk van erről dönteni. A probléma különösen az ezzel, hogy itt egy kereskedelmi megállapodásról beszélünk. A tárgyalásokat határozottan a WTO szárnyai alatt kellett volna lefolytatni szerintem. (Bár beismerem ennek a részletszabályait nem ismerem.)

Update #1: Egy német hírportál szerint február 11-én anti-ACTA tüntetés várható Európa szerte! Jó kis hype, de tényleg kíváncsi lennék, hogy a majdani résztvevők mennyire ismerik a megállapodás szövegét. Ha valaki ott lesz, közvetítsen!

Update #2: Íme egy korrekt bejegyzés Grad-Gyenge Anikótól az ESZERINT blogon, illetve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által közzétett, s Anikó által is belinkelt összeállítás a megállapodás legfontosabb kérdéseit illetően. Ez utóbbi linkről elérhető az ACTA nem hivatalos magyar fordítása is.

Clay Shirky előadása a PIPA/SOPA veszélyeiről

2012-01-28T19:52:00.003+01:00

Dani, korábbi hallgatóm, illetve e blog egyik első lelkes kommentelője, hosszú idő után legnagyobb örömömre hallatott magáról. Levelében ráadásul egy olyan izgalmas videóra hívta fel a figyelmemet, melyet mindenképpen meg kell osztanom a blog közönségével. A téma a sokáig rágcsálható csont: a SOPA és a PIPA.

Az alábbi videóban szereplő előadó, Clay Shirky kutatásainak középpontjában az internetnek a társadalomra gyakorolt hatásai állnak. Vagyis Shirky nem szerzői jogász, de ez a PIPA/SOPA megítélése kapcsán talán még előnyt is jelent. Shirky az Egyesült Államok Kongresszusának két háza előtt fekvő két törvénytervezetet körüllengő problémákat olyan kellemes egyszerűséggel foglalja keretbe, hogy érdemes mindenkinek végig néznie. Az alig negyedórás videó megértését a feliratozás is nagyban segítheti.

Shirky a harmadik perc után említést tesz arról, hogy a PIPÁ-t és a SOPÁ-t huszadik században alapított médiaipari cégek írták. A helyzet az, hogy ebben semmi meglepő nincs, még ha nem is a legszerencsésebben hangzik. Valójában a szerzői jog fejlődését az Egyesült Államokban mindig is a tartalomipar és a jogalkotás közötti szoros összefonódás jellemezte. (Akit a téma érdekel, olvasson utána Jessica Litman "Digital Copyright" című könyvében, vagy csak egyszerűen járjunk utána, hogy a Sonny Bono Term Extension Act-et miért csúfolják "Mickey Mouse" törvénynek.)

A negyedik percben Shirky olyan dolgokat is említ, amelyekre magam is különös hangsúlyt fektetek készülőben lévő fájlcsere könyvemben. Nevezetesen arra, hogy a technológia fejlődése miként változtatta meg a szerzői jog helyzetét a 20. században. Ez nagyon tetszik: "we are not really couch potatoes". És persze Jack Valenti is szóba kerül. Szegény Jack, egyszer azt találta mondani, hogy a videomagnó olyan veszélyes a szerzői jogra nézve, mint a bostoni fojtogató a háziasszonyokra. Jack azóta mindenkitől megkapja a magáét. (Én is idézni fogom a könyvben.)

Az 1998-ban elfogadott Digital Millennium Copyright Act (DMCA) hatásos műszaki intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek veszélyeiből kiindulva állítja aztán Shirky, hogy a PIPA és a SOPA még annél is rosszabb. Mert míg az előbbi csak az emberek gépeibe akart beférkőzni, és a másolás lehetőségét korlátozni, addig az utóbbi két törvény az internet egészét kontrollálni, sőt Shirky szerint cenzúrázni akarja. (Hangsúlyoznám, hogy én ezzel nem értek egyet! A két törvénytervezet nem ezt mondja!) Mindezeken túl Shirky szerint a PIPA/SOPA legnagyobb veszélye abban rejlene, hogy az ártatlanság vélelmét a bűnösség vélelmére cserélné. (Ezzel a megállapítással viszont egyetértek!) Sőt, a törvénytervezetek annak reális veszélyeit is magukban hordozzák, hogy az internetes tartalom-, tárhely- vagy keresőszolgáltatók végezzék a piszkos munkát, a tartalmak ellenőrzését, a jogsértőek kiszűrését - ellenkező esetben a cégek felelnek valamennyi jogsértésért.

A záróakkord is fenomenális. És abban teljesen egyetértek, hogy az internetnek köszönhetően a világ már nem lesz ugyanaz, mint régen. És amit eddig Lessigtől hallottam csak ennyire, azt most Shirky is kihangsúlyozta: a tartalomipar és a társadalom közötti legnagyobb érdekkülönbség az, hogy az emberek csak fogyasszanak vagy alkossanak is (Lessig szavaival "read only" vagy "read/write").

Szóval Dani, még egyszer köszönet a linkért! Élmény volt megtekinteni a videót.

Breaking News: Hazánk aláírja az ACTÁ-t

2012-01-26T12:36:00.001+01:00

Új fejezet nyílik a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) történetében. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) a mai napon közzétette a hírt, mely szerint a magyar kormány az Európai Unió és 20 másik tagállam társaságában a mai napon Tokióban aláírja az ACTÁ-t.

Mikor tavaly októberben nyolc ország aláírta az ACTÁ-t, még arról tettem említést, hogy a megállapodás európai sorsáról nem sokat tudok mondani. Ennek fényében különösen váratlanul ért, hogy 2012. január 26-án a HENT a honlapján az alábbi hírt tette közzé:

"Az ACTA a hamisított és kalóz termékek határon átnyúló kereskedelméhez kapcsolódó kihívásokkal összefüggésben a részes államok közötti együttműködést, a hatóságok jogérvényesítő tevékenysége során kialakult „legjobb gyakorlatok” összefoglalását és a jogérvényesítést szolgáló intézkedések terén közös jogi keretszabályok felállítását célozza. A megállapodás a határokon alkalmazandó intézkedések, a polgári jogi és büntetőjogi jogérvényesítési eljárások, valamint a digitális környezetben elkövetett jogsértésekkel szembeni jogérvényesítés tekintetében tartalmaz jogi minimumszabályokat tartalmazó rendelkezéseket. Látni kell azonban, hogy ezek sem az uniós, sem a hazai jogszabályok módosítását nem teszik szükségessé, mivel mindkét normarendszer jelenleg is megfelel az ACTA-ban előírt kötelezettségeket (sőt, egyes területeken meg is haladják azokat).

Az ACTA-val kapcsolatban leggyakrabban elhangzó kritikákkal ellentétben a megállapodás nem írja elő a részes államok számára, hogy kötelezzék az internetszolgáltatókat azon felhasználóik internetes kapcsolatának a letiltására, akik többszörösen online szerzői jogi jogsértést követnek el, és a megállapodás rendelkezései az alapvető jogok, mint a szólásszabadság, adatvédelem tiszteletben tartása mellett kívánják a szellemi tulajdonjogok érvényesítését hatékonyabbá tenni.

A megállapodás kedvező hatása – tekintettel arra, hogy a hatályos hazai és uniós szabályozás szigorúbb az ACTA-ban foglalt kötelező rendelkezéseknél – elsősorban nem közvetlenül az Európai Unióban, hanem a magyar jogosultak külföldi jogvédelme terén, harmadik országokban, továbbá a fogyasztók védelmének erősödésében jelentkezhet."

Az biztos, hogy ezáltal új fejezet nyílik az ACTA történetében. Az Egyesült Államok, Japán és több más ország után a komoly gazdasági potenciállal rendelkező Európai Unió is beállt a sorba, s ennek keretében hazánk is.

A mai napon esélytelen, hogy elemezzem a fenti hírt, de a jövőben sort kell erre mindenképpen keríteni. Még akkor is, ha az ACTA aláírásával "a kocka el van vetve", most már mondhat bármit a jogtudomány, az süket fülekre fog találni. Íme az első elemzés az ITCafé oldalán, valamint a hír a HVG-n, illetve ugyanott egy részletesebb elemzés, melyben Grad-Gyenge Anikó is kifejtette véleményét az ACTA aláírása kapcsán. A magyar Kalózpárt is kifejtette a véleményét az ACTÁ-ról, ami nem meglepő módon eltér például Anikó meglátásaitól.

(Köszönet a linkért No Kamu olvasómnak.)

Update #1: Rendkívül érdekes cikket lehetett olvasni a New York Times február 6-ai számában az ACTA körüli európai mozgolódásról.

Hírmorzsák #2.3

2012-01-26T08:37:00.000+01:00

Hónapokat csúszhatnak a filmbemutatók. Lehet-e 1400 filmes idézetből eredeti művet készíteni? Útjára indult a MaNDA TV. Gondolatok a Mega Konspirációról. Gyűlnek a harmadik figyelmeztetések Franciaországban. - Hírmorzsák #2.3.

Hónapokat csúszhatnak a filmbemutatók -Az [origo] terjedelmes cikket szentelt annak a kérdésnek, hogy az új Filmtörvény alapján "a filmforgalmazók kötelesek minden filmjük egy példányát legalább 30 nappal a bemutató előtt benyújtani a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH)." Ez persze lehetetlennek tűnik, hiszen az elsőként hagyományosan mozikban vetített mozgóképek nem irodai megtekintésre alkalmas hordozón érkeznek, sőt valószínűleg a jogtulajdonos nem lenne hajlandó engedélyezni, hogy a művet előzetes "benyújtás" céljából DVD hordozóra rögzítse a filmforgalmazó. Ebből az az abszurd következtetés vonható le, hogy a terjesztőnek előbb meg kellene várnia, hogy a film megjelenjen DVD-n, majd ezután be kellene nyújtania egy lemezt az NMHH-nak, s csak 30 napon belül ezt követően kezdhetné a sugárzást. Sőt, a Filmtörvény alapján a magyar nyelvű "dialóglistát" is éppúgy be kell nyújtani. Mindezt azért, hogy a hatóság képes legyen időben kiválasztani a tartalom megtekintésénél javasolt korhatárt. A cél talán rendben van, a gyakorlatban ez így elég bajosan hangzik...

Lehet-e 1400 filmes idézetből eredeti művet készíteni? - Rendkívül érdekes filmes hírről számolt be nemrég az Index. Eszerint Pálfi György, egy fiatal rendező 100-120 régi és új film apró jeleneteiből gyúrt egy olyan 80 perces filmet, amelyben a snittek folyamatos váltakozása mellett egy kerek történet állt össze a nő és a férfi kapcsolatát a középpontba állítva. Az Index beszámolója szerint:

"Az ötszáz bedigitalizált filmből fogtak százat-százhúszat, majd Pálfi kiadta a feladatot hat vágóasszisztensnek, hogy ezeket szedjék szét snittekre, olyanokra, amelyeken csak férfi, csak nő, illetve férfi és nő együtt látszik. A kiválogatott snitteket különböző cselekvések szerint csoportosították: férfi leül, kinyitja az ajtót, becsukja az ajtót, belép az ajtón, kilép rajta, kinéz az ablakon, fut, sétál, étkezik, cigarettára gyújt, fizet stb. - és ugyanezeket megkeresték a női szereplőkkel, és persze megnézték a közös cselekvéseket is - ezek közé tartoztak a csókolózások, a szeretkezések is."

Az Index által feltett kérdésre, miszerint a felhasználás jogszerű-e, Pálfi helyesen érzékeltette: ez bizonytalan terület.

"Nemcsak anyagi vonzata miatt, hanem mert több száz stúdióval, rendezővel és rengeteg színésszel kellene megegyezni. Kétségtelenül jogfeszítő ez a vállalkozás, de a film nem rosszindulatú, sőt, a mozi elmúlt csaknem 120 évének dicsőségét hirdeti. Megpróbáltam nyersanyagként tekinteni a filmekre és egy kísérletet megvalósítani. Megkérdeztünk azért jogászokat is, és többen azt mondták, ez a fajta felhasználás beleférhet az idézés kategóriájába, amit forrásmegjelöléssel lehet csinálni."

Meg kell valljam, nehéz véleményt formálni. Először is látnom kellene a végeredményt. Mert valóban: filmből lehet idézni, s a forrást szükségképpen meg kell jelölni. Alapvető elvárás, hogy az idézett rész ne legyen nagy terjedelmű (a cél által indokolt legyen a terjedelme). Van itt azonban két dolog, ami megnehezítheti a jogszerűség igazolását. A szerzőket mindenkor megilleti a mű egységéhez, integritásához fűződő jog. Eszerint ha a felhasználás torzító, csonkító jellegű, vagy a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes változtatás vagy csorbítás jellemzi, akkor baj van. És biza könnyen lehet, hogy a "csonkítás" problémákhoz vezethet. (Még egyszer: ehhez látni kellene a filmet.) Végül még egy: az idézés tartalmi követelményei közé sorolható, hogy a másodlagos mű egyéni-eredeti alkotás legyen. Ez klasszikusan azt jelenti, hogy a filmben lennie kell valami sajátnak. Rendkívül érdekes értelmezési kérdés, hogy az egyedi vágás/rendezés megteremti-e ezt az egyediséget, ha a forrás kizárólag mások által már egyszer elkészített szerzői mű. Mindenesetre az egész vállalkozás szimpatikus, és kiváló megtestesítője a korunkban terjedőben lévő remix kultúra gondolatának.

Útjára indult a MaNDA TV - És végül még egy filmes hír: a magyar kultúra napján Hammerstein Judit, kultúráért felelős helyettes államtitkár bejelentette, hogy 2012. január 22-én útjára indul a kétnaponta kulturális híradó készítő és sugárzó online platform, a MaNDA TV. Az első adás elején bejelentkező Szőcs Géza kulturális államtitkár beszédében elmondta, hogy "a kultúrának és a közművelődésnek fontos szerep juthat a válságból való kilábaláshoz, ehhez aktív, kezdeményező kultúrpolitikára van szükség". (Forrás: HVG) A MaNDA TV célja, hogy régi és jelenlegi hírekből kétnaponta három órás híradót állítsanak össze. Ebből következik, hogy a retró hangulatért rajongók is örömüket lelhetik majd e kezdeményezésben.

Gondolatok a Mega Konspirációról - A múlt hét egyik legfontosabb digitális szerzői jogi híre az volt, hogy az FBI kérésére az új-zélandi hatóságok a MegaUpload DDL oldal több vezetőjét is őrizetbe vették, s többek között szerzői jogok szándékos megsértésén alapuló büntetőeljárás indítottak velük szemben. Azóta újabb hírek és elemzések tucatjaiban lehetett tájékozódni az eseményekről. Ezekből gyűjtöttem néhányat egy csokorba. Így fontos információ, hogy a terhelteket óvadék ellenében sem bocsátotta szabadlábra a bíróság. A Sandvine - mellékelt képen látható - statisztikái szerint tetemesen csökkent minden DDL szolgáltató forgalma a Mega ügy kirobbanása óta. A FileSonic például nem is engedi jelenleg a fájlok feltöltését, s letölteni is mindenki csak a saját maga által feltöltött tartalmakat tudja. A New York Times tartalmas cikkben foglalta össze a tárhelyszolgáltatók piacának reakcióit, illetve a Mega ügy rájuk gyakorolt/gyakorolható hatásáról. A Copyhype és a TorrentFreak mélyreható elemzéseket tett közzé az ügy jelentőségéről, a MegaUpload tényleges hatásáról a szerzői jogi iparra, illetve a DMCA-re alapított védekezésről. Egyesek pedig a MegaUpload első emberének tartott Kim Dotcom életéről is cikkeznek már. (Végül az Index sem maradt le, és hancu összeállított egy kis életrajzot Kimről.)

Gyűlnek a harmadik figyelmeztetések Franciaországban - Mióta 2010 végén beindult a HADOPI által fémjelzett francia fokozatos válasz modell, folyton arra voltam kíváncsi, hogy hány embert fog érinteni a rendszer, és vajon milyen hatást gyakorol majd a fogyasztói szokásokra a tény, hogy három figyelmeztetés után akár még internet-hozzáférésüket is elveszíthetik a fogyasztók. Az is biztos volt, hogy mindez csak idővel fog kiderülni. A TorrentFreaken megjelent bejegyzés szerint 2011 novemberére végre tendenciák is megfigyelhetővé váltak az első és a második, sőt lassan talán a harmadik csapásokat illetően is. A PC Inpact felmérése szerint ugyanis konstans görbe mentén folyamatosan nő az első figyelmeztetéseket kapók száma (2011 novemberében 736.000 ilyen személy volt), 2011 június óta megugrott a második figyelmeztetések száma (4500-ról 62 ezerrel), sőt július óta novemberig összegyűlt már 165 harmadik figyelmeztetés is. S hogy milyen hatást gyakorol mindez a fogyasztókra? A TorrentFreak csak utalt rá, majd a minap közzétett DMR jelentésben én is olvastam: a statisztikák szerint 22.5%-kal többen használják már az iTunes-t, mint előtte. Ezek szerint valóban lehet hatása egy ilyen rendszernek. Azt persze ne felejtsük el, hogy a legális szolgáltatások száma is megnőtt (ami alapfeltétel, hogy az emberek azt válasszák), és persze ott van a legális zenefogyasztást segítő állami dotációval működő kártyarendszer (Carte musique) is.

Digital Music Report 2012

2012-01-25T13:31:00.001+01:00

Az IFPI immáron kilencedik éve készíti el és hozza nyilvánosságra a digitális zeneipari jelentését, a Digital Music Report-ot. 2010 és 2011 után immár harmadik éve, hogy e blog keretei között elmondhatom a véleményemet a nemzetközi lobbiszervezet anyagáról. Íme a gondolatok a 2012-es DMR-ről.

A DMR idei szlogene: "Expanding Choice - Going Global", vagyis a legális szolgáltatás számának megnövekedése folytán a globális hozzáférés mértéke is erősödik. Nem véletlen épp ezért, hogy a jelentés elején beköszönő Frances Moore igazolt optimizmusról beszél a zeneipar helyzetét illetően. Mind mondja: a digitális zenei bevételek 8%-kal nőttek, az előfizetéses online szolgáltatásokat (Spotify vagy Deezer) 2010-hez képest 2011-ben majd kétszer annyian vették igénybe, s mindemellett a jogérvényesítés hatásfoka is javult, melyet Moore többek között a "six strikes" rendszer bevezetésével, a HADOPI hatékony (?) működésével, illetve a Google-lel való együttműködéssel magyaráz.

A jelentés a szokásokhoz híven képekben, személyes véleményekben, gondolatokban gazdag. És persze statisztikákban is, aminek nagyon örülök. Az IFPI adatai szerint 2011-ben 8%-kal nőtt a zeneipar bevétele, amely így elérte az 5.2 milliárd dollárt. A digitális csatornák részesedése mindebből immáron 32%-ra rúg (s ezzel a számítógépes játékok világa utána a második legerősebb e tekintetben), sőt egyes országokban a bevételek meghaladják az 50%-ot is (Kína: 71%; Dél-Korea: 53%; USA: 52%).

A jelentés tanulságai szerint a 2011-es év a legális szolgáltatások globalizációjáról szólt. Míg 2011 elején a vezető legális szolgáltatók "csak" 23 országban voltak egységesen jelen, ez 2011 végére már 58 volt. (Megvallom őszintén, ez nehezen lekövethető megállapítás. A jelentés nem említi, ki tartozik a "largest international digital services"-hez, másrészt a DMR 2011 59 országban 775 legális szolgáltatást említ, persze ebből sok több országban is jelen volt.) Így többek közt az iTunes 2011-ben 28 új piacra lépett be, például a magyarra is. Mindezekkel együtt a "kalózkodás" is visszaszorulóban van egyes helyeken. Az IFPI és a Nielsen közös felmérése szerint a világ fogyasztóinak 28%-a (Európában 27%-a) használ illegális (P2P és nem P2P) alkalmazásokat, a HADOPI működésbe lépésének köszönhetően azonban a francia "kalózok" száma 26 százalékkal csökkent. Ennek is köszönhető, hogy a digitális albumok értékesítése épp francia földön ugrott meg a legjobban az elmúlt évben (lásd a mellékelt képet).

A jelentés a fentieket szép alaposan kifejti, említést tesz az iTunes Match, a Google Music megjelenéséről. sokat hallhatunk a Spotify és a Deezer sikereiről (a Deezer talán hazánkba is eljut? - sőt, fontos update: az ITCafé 2012. január 27-én számolt be arról, hogy a Deezer már elérhető hazánkban!), avagy olyan szolgáltatásokról, mint a JUKE, Galaxie, WiMP vagy rara.com, amelyekről beismerem, még nem hallottam. A jelentés megemlíti, hogy a zenei videók piaca is komoly fejlődésen ment át, élén a VEVO-val. A zeneipar szemszögéből sikertörténetként kerül bemutatásra a fokozatos válasz rendszere, valamint a The Pirate Bay és más tartalomszolgáltatók (például BTJunkie és Newzbin 2) blokkolását elrendelő bírósági ítéletek hada. A jelentés ezzel együtt nem korrektül, pontosabban túlzottan is leegyszerűsítve beszél a SOPA/PIPA törvénytervezetekről, mikor azt említi, hogy a külföldi jogsértő weboldalakkal szembeni fellépés lényege a részükre nyújtott fizetési szolgáltatások és reklámozási lehetőség visszaszorításában áll. Ennél azért mindkét törvénytervezet többet akarna elérni. A jelentés ugyancsak sikertörténetként beszél a keresőmotorokkal, illetve a fizetési szolgáltatókkal/hitelkártya-cégekkel folytatott együttműködésről. Végül a jelentés végén az oktatási programokról is sokat lehet hallani, köztük az általam is igazán színvonalasnak talált Music Matters brit kampányról.

A jelentés magyar nyelvű elemzését lásd még az SG.hu oldalon.

Fényképmegosztók: rendben!

2012-01-24T13:42:00.000+01:00

Felelősségre vonható-e egy fényképek és videótartalmak megosztására szakosodott webkettes oldal szerzői jogilag védett fényképek felhasználók általi engedély nélküli (következésképp jogellenes) feltöltéséért? Erre a kérdésre adott választ egy amerikai bíróság egy friss döntésében, mellyel tovább erősítette az online (elektronikus kereskedelmi) szolgáltatók pozícióit az Egyesült Államokban.

Nem először találkozhatunk a fejlécben feltett kérdéssel. E blogon komoly figyelmet szenteltem már a DDL szolgáltatók felelősségi kérdéseinek, és a híres Viacom v. YouTube per ugyanerről szól, ha némiképp más köntösben is. A lényeg az tehát, hogy egy webkettes szolgáltató milyen terjedelemben tartozik felelősséggel a fogyasztói által elkövetett jogsértésekért. Épp legutóbb írtam róla, hogy a MegaUpload nagy bajban van, ezzel ellentétben a RapidShare megúszta a felelősségre vonást az Egyesült Államokban. Egyelőre a YouTube is előnyben van a fent említett perben, habár a másodfokú eljárás folyamatban van. Illetve már jogerős az az ítélet, melyben a Veoh felelősségét - a YouTube-éhoz hasonlóan - kizárta az ott eljáró fórum.

Alapvető tétel az Egyesült Államokban, hogy az online szolgáltatók egy része mentesül a felelősségre vonás alól, ha bizonyos törvényi kritériumoknak megfelelően végzi tevékenységét. Ilyen szolgáltatás lehet az egyszerű adattovábbítás, a gyorsítótárolóban való időleges, és az online tárhelyen való tartós tárolás, valamint a keresőszolgáltatás [DMCA §512(a)-(d), illetve (k)]. (Hasonló keretek között mentesül a felelősség alól az első három szolgáltató az Európai Unió elektronikus kereskedelmi irányelve fényében. Mivel az irányelvet a nemzeti jogba is át kellett ültetni, különös figyelmet érdemelnek a tagállami normák. A magyar elektronikus kereskedelmi törvény - az irányelvnél bővebben - a fent negyedikként említett keresőszolgáltatók részére is meghatároz felelősségkorlátozást.)

Az idei év egy újabb, a szolgáltatók számára kedvező ítélettel indult. A Wolk v. Kodak Imaging Network ügyben a felperes fotóművész arra hivatkozással perelte be a Photobucket oldalt, hogy a fényképmegosztó közösségi portálon a felperes legalább 3000 jogsértően (p. 18.) feltöltött fényképmásolata volt megtalálható. A Kodak Imaging Network pedig azért került bajba, mert a Photobuckettel kötött együttműködési megállapodás alapján az ügyfelei a Photobucketről importált fotókat nyomtathatták rá a különféle ajándéktárgyakra.

A bíróság mindkét pontban elutasította a felperesi követeléseket. A Photobucket nem tekinthető a szerzői jogok közvetlen megsértőjének, mivel a webkettes oldalt megilleti a tárhely-szolgáltatóknak kijáró "safe harbor" védekezés. Különösen azért, mivel a konkrét jogsértésekre (linkekre) utaló jogosulti értesítéseknek az alperes mindig eleget tett, vagyis törölte a mögöttük található tartalmakat a rendszeréből. Sőt, sok esetben a felperes eleve pontatlanul jelölte meg a jogsértő tartalmakat, illetve az értesítések jelentős részét a pereskedés beindítását követően továbbította a Photobucket részére. S mivel a portál a DMCA §512(c) hatálya alá tartozik, ezért közvetett vagy másodlagos felelősségét sem állapította meg a bíróság. (Lásd: p. 42-66.)

A felperes azt is igyekezett bizonyítani, hogy a fényképeknek a Kodak Gallery-ben való automatikus előnézeti funkcióban való többszörözése, illetve ezeknek a fotóknak a megrendelők kérésére ajándéktárgyakon való többszörözése jogsértő. A bíróság ezzel szemben úgy érvelt, hogy valamennyi részfázisban emberi beavatkozás nélküli, automatizált rendszerben történt a fotók felhasználása, ezért a Kodak nem vonható felelősségre. (Lásd: p. 34-42.)

Az ítélet szerint tehát a fogyasztói tartalmakat tároló, azonban hatékony értesítési és eltávolítási eljárást folytató online szolgáltató felelőssége kizárt az Egyesült Államokban. Ennek fényében még inkább kíváncsian várom, hogy mit fog tartalmazni a Viacom ügy másodfokú ítélete. Az esetről egy alapos elemzést angol nyelven Barry Sookman tett közzé.

Mega Konspiráció

2012-01-20T08:25:00.004+01:00

A legfrissebb híradások szerint a tegnapi nap során letartóztatták a MegaUpload alapítóját, illetve a DDL szolgáltató mögött álló cég három vezető tisztségviselőjét, valamint a szövetségi bíróság elrendelte a weboldal 18 domainjének a lefoglalását. A vádirat szerint legkevesebb 500 millió dolláros kárt okozott a MegaUpload a tartalomiparnak. Hosszú, vészterhes per van kibontakozóban, amely a cyberlockerek (ahogy az amerikaiak mondják) sorsát nagyban befolyásolhatja.

A MegaUpload (és többek között az ugyancsak lefoglalt MegaVideo weboldal) már hosszú ideje az amerikai tartalomipar fókuszában állt. Többek közt a RapidShare-rel szemben indított sikertelen szerzői jogi per hatására úgy látszik, hogy a jogosultak érdek-képviseleti szervei más utat választottak a cyberlockerekkel szembeni fellépésre. Hathatós nyomásukra az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma és Szövetségi Nyomozó Irodája (FBI) - két éven át tartó nyomozás után - eljárást indított a weboldalt üzemeltető cég tulajdonosa és több vezetője ellen (akik közül mint említettem, hármat már le is tartóztattak, valamennyiüket Új-Zélandon), illetve domain címeket foglaltak le. (Egészen pontosan: Megastuff.co, Megaworld.com, Megaclicks.co, Megastuff.info, Megaclicks.org, Megaworld.mobi, Megastuff.org, Megaclick.us, Mageclick.com, HDmegaporn.com, Megavkdeo.com, Megaupload.com, Megaupload.org, Megarotic.com, Megaclick.com, Megavideo.com, Megavideoclips.com and Megaporn.com. Lásd: Vádirat, 98. pont, 110. tétel.)

A vád nem egyszerű szerzői jogsértés, hanem bűnszövetkezet létrehozása zsarolás, szerzői jogsértések elkövetése, valamint pénzmosás céljából, továbbá a szerzői jogok üzletszerű megsértése jogvédett tartalmak engedély nélküli terjesztése révén, valamint szerzői jogok megsértése elektronikus hálózatokon. Ha a vádak teljes egészében bebizonyosodnának, akkor a terheltek az öt vádpontban összesen maximum 55 év szabadságvesztésre számíthatnak. Ezzel együtt 175 millió US dollár, személygépkocsik, számítógépek kerültek lefoglalásra, illetve a terheltek különféle bankoknál vezetett számlái is zárolásra kerültek. (Lásd: Vádirat, 98. pont, 1-109. tétel.)

Az ügyészségi vádirat - jó amerikai módra - már az első oldalon találó nevet ad az ügynek: "Mega Konspiráció". Ezek szerint a Mega családot alapító Kim Dotcom (eredeti nevén Kim Schmitz) és társai több mint félmilliárd dolláros kárt okoztak a tartalomiparnak, miközben legkevesebb 175 millió dolláros bevételre tettek szert. A terheltek minden valószínűség szerint tagadni fogják az ellenük felhozott vádat, és azzal fognak érvelni, hogy szolgáltatásuk - melyet a vádirat szerint legkevesebb 180 millió (!) regisztrált felhasználó veszi igénybe - többségében jogszerű célokra szolgál. Mivel a vádhatóságnak minden kétséget kizáróan bizonyítania kell a Mega család által elkövetett bűncselekményeket, ezért az előbbi ténykérdést nagyon alaposan körbe kell járniuk. (A pénzmosással és a bűnszervezettel kapcsolatos vádpontok komoly állításokat tartalmaznak.) Ennek alapvető nehézségét jelentheti, hogy a tárhelyszolgáltatóra feltöltött adatokat kívülről nem lehet egykönnyen azonosítani. Abból például, hogy egy fájl neve tartalmazza Harry Potter nevét, még nem következik, hogy a fájl mögött jogvédett tartalom található. A jogellenesség mértékét persze minden valószínűség szerint reprezentatív minta alapján becsülni fogja a hatóság, ami természetesen nem baj, viszont bízzunk abban, hogy a mintavétel reális és megfelelő lesz.

A Mega család az eljárás során szinte biztos, hogy jelentős hangsúlyt fog helyezni a DMCA-ben foglalt elektronikus kereskedelmi felelősségkorlátozó rendelkezésekre (safe harbor). A cyberlockerek esetén releváns "tárhely-szolgáltatás" kapcsán rögzített safe harbor alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a törvényben foglalt feltételek megvalósulnak. Ezek egyike, hogy ne legyen aktív tudomása az oldal üzemeltetőjének a jogsértésekről, vagy amint tudomást szerez az erre utaló tényekről, esetleg figyelmét felhívják egy konkrét jogsértésre, haladéktalanul távolítsa el a jogsértő tartalmat. Ez utóbbinak megfelelően hatékony értesítési és eltávolítási politikát kell fenntartania az oldalnak. (Ha például szándékosan fittyet hányt a cég Abuse Department-je a bejelentésekre, akkor a teljes védekezés megbukik.) Kulcsfontosságú, hogy a szolgáltató nem juthat haszonhoz közvetlenül a jogsértő cselekményekből, feltéve, hogy képes és jogosult a felhasználásokat ellenőrizni. E feltételeket figyelembe véve vannak esélyei a Mega családnak, habár be kell ismernem, nem ismerem az oldal teljes működését. Legutóbb majd egy éve, lyoni oktatásom alkalmával teszteltem a csoportommal az oldal működését, és az eltávolítási gyakorlatot akkor korrektnek találtuk. Ettől persze még lehetnek olyan bizonyítékai az ügyészségnek, melyet nem fog tudni megcáfolni a terhelti oldal. (És itt bizony az első három vádpont elég erősnek tűnik, lásd: Vádirat, 45. ponttól.)

Az eljárás első lépcsőjeként a vádesküdtszék (vagy nagy esküdtszék, angolul Grand Jury) fog arról dönteni, hogy a vádirat alapján indokolt-e büntetőeljárást lefolytatni az ismert és ismeretlen terheltekkel szemben. Ha itt nem jár sikerrel az ügyészség, akkor az eljárás le is zárul. No, nem hiszem, hogy ezt az akadályt ne tudná átugrani a vádhatóság. Vagyis szerintem ebből mindenképpen per lesz. S hogy miért Virginiában, ha egyszer a terheltek Új-Zélandon és Hong-Kongban éltek, többségében európaiak? A vádirat a virginiai keleti körzeti szövetségi bíróság hatáskörét és illetékességét arra tekintettel látja megalapozottnak, hogy a Mega család különféle weboldalain keresztül áramló tartalmak egy jelentős részét (25 petabyte) a virginiai Ashburnben található szerverparkban tárolta a Carpatia Hosting cég, illetve több további cég is biztosított tárhelyet a Mega családnak, melyek egy része ugyancsak tart fenn szerverparkot Virginia államban. Ez pedig megalapozza az Egyesült Államok joghatóságát.

A hír nagyon friss tehát, izgalmas, de hosszú per várható. Kövessük nyomon együtt! Már csak azért is, mert ez az ügy komoly kihatással lehet a DDL szolgáltatók jövőjére nézve.

(További beszámolókat lásd: TorrentFreak, BillBoard, ITCafé, Origo, Index. Személy szerint az Index cikkében több hibát is találtam... Valójában elég csak annyit beírni a keresőbe: Megaupload shut down, és linkek százaira bukkanhatunk.)

Update #1: Íme egy nagyon alapos elemzés a TorrentFreak-en a vádak alaposságát illetően.

Cikkajánló #8 - Fájlmegosztással okozott kár

2012-01-19T08:23:00.002+01:00

Kőhidi Ákos, blogunk friss szerzőjének nem is oly rég jelent meg "A felhasználók által fájlmegosztással okozott kár" című rövid cikke az MTA Jogtudományi Intézetének kiadványában, a Jogi Iránytűben. Ákos a felelősségi alapú kártelepítéssel, vagyis a kártérítéssel foglalkozik a cikkébe. Egy olyan területtel, amely a vissza-visszatérő fájlcsere perek egyik legizgalmasabb kérdését jelenti: ha már fizet a jogsértő, mennyit is fizessen?

A terjedelmi korlátok miatt erőteljesen behatárolt cikk három nagy részre osztható. Elsőként a többes okozás kérdéseit veszi górcső alá Ákos, vagyis azt járja körbe, hogy felelhet-e az egyedi (mondjuk így: a sikeresen fülön csípett) fájlcserélő a rajta keresztül megvalósuló későbbi jogellenes felhasználásokért vagy sem. Három gondolatkísérletet olvashatunk itt, melyek közül kiemelkedik az első, miszerint a magyar polgári jogi szabályok [Ptk. 344.§ - s ha egyszer talán lesz valami az új Ptk-ből, akkor annak 5:499.§ (4) bekezdése] szerint

"az egyetemlegesség szabályának megfelelően a károsult választhat, melyik károkozóval szemben akarja az egész követelést érvényesíteni. Aki pedig a többi károkozótól követelheti a rájuk eső rész megtérítését. A hatályos magyar jog szerint elsősorban felróhatóságuk aránya alapján, ha ennek megállapítása nem lehetséges, akkor egyenlő arányban."

A cikk különös hangsúlyt fektet azonban a tényre, hogy a magyar jogban az "előreláthatósági klauzula" alapján "az előre nem látható károkat nem tekinthetjük felróhatónak, így ezeket nem rendeli megtéríteni a bíróság". A két előbbi érv tehát - egyetemleges kártérítési kötelezettség v. előreláthatósági klauzula - komoly eszköz pro és kontra egy fájlcsere perben, s ezért ezek alkalmazása megfelelő odafigyeléssel sikert jelenthet a hivatkozó félnek.

A cikk második fő része a kártérítés mértékével foglalkozik. Itt hallhatunk IFPI számadatokról, vagy épp a jelen blogon is nyomon kísért Thomas-Rasset és Tenenbaum ügyekről. Elhangzik az Egyesült Államokban ismert törvényes (törvényen alapuló) kártérítés intézménye is, amely az előbbi ügyekben hozott hátborzongató, sok tízezer dolláros kártérítések kiinduló alapja. Ezzel összefüggésben jelzi Ákos, hogy valami hasonló ismert Európában is, legalábbis a tudományos élet szereplőiből álló "European Group of Tort Law" által kidolgozott kártérítési jogi alapelvek egyik pontja szerint:

"a károk bizonyítása az általános eljárási szabályok szerint történik, de a bíróság becsléssel határozhatja meg a kártérítés mértékét abban az esetben, ha a tényleges mérték bizonyítása túl költséges vagy túl hosszadalmas lenne."

Hogy ez az elv mennyire érvényesül a gyakorlatban, sajnos nem tudom. Azt viszont igen, hogy rendkívüli jelentősége van/lesz a nemrégiben elfogadott Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) kártérítéssel kapcsolatos rendelkezéseinek. Bár a megállapodást "csak" nyolc állam írta alá, s nincs köztük ez Európai Unió vagy Magyarország, vagyis egyelőre hazánkat nem érinti e kérdés, a jövőben e helyzet talán változni fog. Nos, az ACTA egyik fontos eleme, hogy a tagállamoknak kötelezővé teszi, hogy legalább egyet az alábbi három kártérítési formula között tegye elérhetővé a szerzői jogosultaknak: "előre meghatározott kártérítés" (mely az amerikai törvényes kártérítéssel rokonítható); "a sérelmet szenvedett fél érdekeit megfelelően kompenzáló, kártérítési mértékre vonatkozó vélelem"; avagy a "következménykárokra vonatkozó szabály".

Még ha Ákos cikke nyúlfarknyi is (hiszen a Jogi Iránytű csak ennyit engedett), a kártérítési jog és fájlcserélés ütközőterületének egy rendkívül hasznos adaléka. Olvasása javallott!

Breaking News: SOPA: R.I.P.

2012-01-17T12:35:00.000+01:00

A Martin Luther King-nap miatti hosszú hétvége első napján, szombaton a SOPA beterjesztője, Lamar Smith úgy döntött: félreteszi a törvényjavaslatot. Az interneten örömtüzek gyúltak, a szent ügy (vagyis a javaslat elbuktatása) érdekében összefogott vállalatok és magánszemélyek is boldogságtól csillogó szemmel vonulhattak el ünnepelni. De hogyan is jutottunk el idáig?

Miután a PIPA a Képviselőházban nem került elfogadásra, 2011. október 26-án a texasi republikánus Lamar Smith (a képen) benyújtotta a Stop Online Piracy Act (SOPA) nevet viselő törvényjavaslatot, amely "testvérénél" még szigorúbb szabályozást valósított volna meg. A tervezet szerint minden olyan oldal ellen bírósági eljárás kezdeményezhető lett volna, amelyen jogsértő tartalom található. Ennek fényében egy Facebookon megosztott link miatt akár az egész oldal "lekapcsolható" lett volna.

Az internet történetében példátlan összefogás történt, egymással rivális cégek (pl. Google és Yahoo) fejezték ki nemtetszésüket a javaslattal kapcsolatban. Ennek eredményeként decemberben lényeges módosítások történtek a szövegben, a képviselőházi szavazást pedig januárra halasztották. 2012. első két hetében az események felgyorsultak: január 13-án Smith újabb, sokak által megkérdőjelezett részeket húzott ki a szövegből, majd - talán a január 18-ára tervezett Blackout Day várható hatásaitól félve - január 14-én a "polcra rakta" sok vihart kavart javaslatát.

Minek köszönhető ez a döntés? A várható népharag és az érintett szolgáltatók tiltakozása mellett különböző elemzések és vélemények is azt bizonygatták, a tervezet törvénnyé válása esetén a mai fogalmaink szerinti internet megszűnne létezni. A forgalom csökkenése bevételkiesést eredményezne, amely a gazdasági válság után talán végre lábra álló gazdaságnak sem jönne jól. A már korábban is az internet szabadsága mellett felszólaló Barack Obama kormánya közleményben fejezte ki nemtetszését a javaslatokban található megoldások ellen, amelyet sokan örömmel fogadtak. (Erre válaszul a SOPA támogatóinak egyik leglelkesebb tagja, a médiacézár Rupert Murdoch több Twitter-üzenetben szólt be az elnöknek. Lásd erről az 1709Blog bejegyzését is.)

A SOPA hivatalosan csak "félre lett téve", de ezen előzmények ismeretében nagy biztonsággal kijelenthető: elbukott. A benne megfogalmazott durva módszerek olyanoknál is kiverték a biztosítékot, akik alapvetően nem foglalkoznak ezzel a témával. A nagy kínai tűzfalhoz hasonló megoldás nemcsak azokat riasztotta el, akik ezen kívül rekedtek volna, hanem azokat is, akiket elvileg védett volna. Még kérdéses, hogy a szintén függőben lévő PIPA esetében milyen döntés születik, de ezen eseményeket követően (mivel a Fehér Ház ezt sem támogatja) vélhetően hasonló sorsra jut. A december elején Darrell Issa képviselő által beterjesztett OPEN ésszerű alternatívát nyújthat, de ennek elfogadásához a jelenleg megsértett, elbukott zene- és filmipari lobbi beleegyezése szükséges. Az internetes társadalom átmenetileg fellélegezhet.

A témában lásd még az Index bővebb cikkét.

Celebrity deathmatch: Madonna v. Lady Gaga

2012-01-17T07:57:00.003+01:00

Pár napja felröppent a hír, miszerint Madonna azzal vádolta meg Lady Gagát, hogy az 2011-es "Born This Way" című dalának elkészítésekor megsértette Madonna 1989-es "Express Yourself" című dalán fennálló szerzői jogait.

Mielőtt bármit is mondanánk, íme a két kérdéses zeneszám.

Madonna - Express yourself

Lady Gaga - Born this way

Madonna dala persze gyermekkoromból rémlik, Lady Gaga slágere pedig mostanában volt a rádiókban hallható. Be kell valljam, hogy én lényeges hasonlóságot nem vélek felfedezni közöttük. Madonna, mikor először meghallotta a "Born this way"-t, úgy nyilatkozott: "Arra gondoltam, 'milyen csodás dolog újra alkotni a dalomat.' Mármint felismertem az akkordok megváltoztatását, egy kissé... furcsának találtam." Lady Gaga producere ennél kevésbé kifinomultabban reagált a felhozott vádakra: "Hogy őszinte legyek, elég nagy baromságnak tartom. Felteszem százával vannak olyan dalok, ahol a hangmagasság vagy a percenkénti leütések számának megváltoztatásával, majd loopolással úgy hangozhatnak, mint bármi más. Ráadásul jelenleg öt dalt is játszanak a rádiók, amelyek pontosan ugyanazokra az akkordokra és hangmenetre épülnek."

Elég sok dalt hallgattam már meg szerzői jogi szemmel, és be kell vallanom, ezúttal nem hallom ki a "Born this way"-ből azt, amiért perelni lehetne. Az Egyesült Államok esetjoga szerint csak akkor lehet eljárást indítani ilyen típusú felhasználások esetén, ha a másodlagos mű az eredeti egészét vagy bármely jogvédelemre számot tartó, azonosítható részét veszi át, sőt az átvett résznek a minimálisnál többnek kell lennie (ez az ún. "de minimis teszt"). Lady Gaga dala sem szövegében, sem üzenetében, sem dallamában nem tekinthető az "Express yourself" egyenes folytatásának, és szerintem arra sem alkalmas, hogy az eredeti dal vagy szerzőjének/jogosultjának piacát negatívan befolyásolja.

S bár Madonna szerint nagy hatással volt Lady Gaga művészetére, szerintem ez a dalból nem jön át, legalábbis nem olyan mértékig, hogy erre pert lehetne alapítani. Úgyhogy a bulvár iránt fogékonyak inkább reménykedjenek, hogy egyszer Madonna és Lady Gaga nem csak a vicc kedvéért fognak összeverekedni.

Hírmorzsák #2.2

2012-01-16T09:05:00.000+01:00

Mi az, hogy méltányos díjazás az InfoSoc-irányelv szerint? Ugrásra kész kínai szerzők. Csodalámpát Jammie-nek! Netflix ante portas. Dupla védelmi idő a hangfelvételeknek Kanadában? - Hírmorzsák #2.2.

Mi az, hogy méltányos díjazás az InfoSoc-irányelv szerint? - 2010 végén hozta nyilvánosságra ítéletét az Európai Unió bírósága az ún. Padawan ügyben, ahol egyszer már alaposan körbejárták a bírák az InfoSoc-irányelv 5. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján a magáncélú másolatok készítésére alkalmas adathordozók után fizetendő méltányos díjazás (idehaza üreshordozó jogdíj) kérdését. Az osztrák Legfelsőbb Bíróság (OGH) az Amazon és az AG közös jogkezelő között előtte folyó eljárásban most mégis az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatali eljárás céljából. A kérdések egy része nagyjából megegyezik a Padawan ügyben már eldöntöttekkel, vagyis hogy a méltányos díjazás a kizárólag magáncélú másolásra szolgáló hordozók után fizetendő, vagy valamennyi hordozó után fizetni kell, még akkor is, ha azt esetleg cégek veszik is meg. (A pontos kérdés azonban nem egyezik meg szó szerint a Padawan ügyben előterjesztettel, ezért a bíróságnak erre valószínűleg érdemben kell reagálnia.) Az OGH arra is kíváncsi, hogy a méltányos díjazás akkor is jár-e, ha a közös jogkezelő a beszedett jogdíjat törvényi rendelkezésnél fogva nem a jogosultaknak, hanem szociális és kulturális intézményeknek utalja. Végül az is érdekes kérdés, hogy a méltányos díjazás akkor is fennáll-e, ha a hordozó után a méltányos díjazás egy másik tagállamban - "jóllehet alkalmasint az uniós joggal ellentétes jogalapon" - már megfizetésre került.

Ugrásra kész kínai szerzők - Évek óta figyelemmel kísérem, miként erősödik a szerzői jog Kínában. Ez az ország hosszú ideje a szerzői (és talán ennél is jobban az iparjogvédelmi) jogsértések melegágya. A kínai gazdasági potenciál megerősödésével azonban egyre szembeötlőbb, hogy már nem csak jogsértésektől, hanem követelésektől is hangos Kína. A legújabb hírek szerint 37 kínai író perelte be az Apple-t azért, mert a cég ingyenes letöltést biztosít az Apple Store-ban a szerzők köteteihez. A szerzők között van az Index információi szerint Kína legismertebb bloggere, a képen látható Han Han "és a Man Ázsia irodalmi díj korábbi jelöltje Murong Hszüe-cun" is. Bár a pert - jó kínai szokásokhoz híven - Kínában, ezúttal Pekingben indították, miközben az Apple szerverei szerintem biztos, hogy nem Kínában találhatók, ami viszont így az alkalmazandó jog kérdését bonyolítja, kétségem nem fér hozzá, hogy a helyi protekcionizmusnak köszönhetően a bíróság a szerzőknek fog igazat adni. A hírről lásd még az 1709Blog bejegyzését.

Csodalámpát Jammie-nek! - Szegény Jammie Thomas-Rasset. Nem elég neki hogy 2007 óta fürdőzik a nem kért nyilvánosságban 24 dal illegális letöltése miatt, keresztülment már három esküdtszéki ítéleten, melyek közül még a legenyhébb is dalonként 9.250 dollárban szabta meg az általa fizetendő kártérítés összegét (a másik kettő esküdtszék 80.000, majd 62.500 dollárt talált megfelelőnek), hiába igyekszik Davis bíró önmérsékletre szólítani a hanglemezgyártók érdek-képviseleti szervezetét, a RIAA-t, azzal, hogy Thomas-Rasset számára még így is szigorú, 2.250 dolláros törvényes kártérítést ítél meg - a tartalomipar nem enged követeléséből. A TorrentFreak bejegyzése szerint legújabban a moziipari lobbiszervezet, az MPAA nyújtott be egy "amicus curiae"-t, vagyis az egyik fél érdekei mellett kiálló támogató nyilatkozatot, melyben azt jelzik, hogy a felperestől sosem követelhető, hogy aktív kárát igazolja, ha törvényes kártérítést kér (melynek keretszámai 750 és 30.000 dollár között mozognak, szándékos jogsértés esetén a maximum 150.000$). Persze, ez igaz is, viszont alkotmányos az, hogy az egyszeri emberrel szemben irgalmatlan összegű kártérítést szabnak ki egy csekély súlyú jogsértésért? Mert mondhat bárki bármit, lehet, hogy Jammie-től is beszerezték mások a letöltött dalokat, a hölgy akkor sem okozott 80.000 dolláros kárt a zeneiparnak egy-egy dal vonatkozásában. Davis bíró anno azt mondta, hogy a 2.250$ alkotmányos. Hiába, a RIAA fellebbezett ezzel a döntéssel szemben. Most mégis bízok benne, hogy a fellebbviteli bíróság ennek nem ad helyt.

Netflix ante portas - Megérkezett a Netflix Európába - írja az Index, illetve olvasható a Netflix blogján. Az amerikai cég Nagy-Britanniában és Írországban indítja be elsőként online filmkölcsönző szolgáltatását, ahol havi 5,99 fontos előfizetési díjért enged majd hozzáférést a tartalmakhoz. A lépés logikus - ezek az országok rendelkeznek még common law jogrendszerrel Európában (talán még Málta sorolható ide, de az piciny piac), vagyis a jogi bizonytalanságok itt voltak a legjobban kiküszöbölhetők. Hogy az első lépést újabbak követik-e, egyelőre kérdéses. A német közös jogkezelés elég szigorú, habár az lenne a legnagyobb felvevő piac a kontinensen. Csak reménykedni tudok, hogy idővel hozzánk is elér a cég, mert akkor végre fellendülhet az online kölcsönzés piacán is a verseny, ami csak jó a fogyasztóknak.

Dupla védelmi idő a hangfelvételeknek Kanadában? - 2011-ben az Európai Unió védelmi idő irányelvének a módosítása borzolta fel a kedélyeket (az enyémet legalábbis biztosan). A folyamatban lévő kanadai szerzői jogi reform kapcsán ezúttal Michael Geist tett közzé egy kiváló bejegyzést a blogján arról, hogy a kanadai törvényhozó a hangfelvételeknek kíván a meglévő 50 helyett 95 éves védelmi időt biztosítani. Ha ebből tényleg törvény lesz, kevés kiadó néhány dalra nagy jogot fog szerezni. E cégek hasznát pedig a kreatív fogyasztói társadalom, avagy épp a rádiók fogják kipengetni. Valahol persze logikus a védelmi idő folyamatos növelése (ez évszázados jelenség), de hogy lassan gátat kellene szabni ennek, az biztos. Hozzáteszem: az EU is csak 20 évvel hosszabbította meg a védelmi időt, s nem 45-tel, ahogy az a kanadaiak tervezik.

Interjú a HVG-n

2012-01-14T17:20:00.001+01:00

A héten komoly vihart kavart, hogy a HVG.hu cikke szerint hazánk államfője 1992-ben 180 oldalas terjedelemben használt fel részleteket egy bolgár szerző francia nyelvű könyvéből. Plágium vagy sem? Erről már írtam egy korábbi posztban. Nem sokkal később megkeresett a HVG.hu munkatársa, és interjút készített velem a plágium kérdéséről.

Az interjút tessék elolvasni a HVG weboldalán. Íme az interjú felvezetője:

"Bitorlás, a szerzői jogok megsértése, okirat-hamisítás: törvényi tényállások, amelyeket kimeríthet a plagizáció. Ám a Schmitt-ügyben egyik sem lenne alkalmazható, mert ha még bizonyítást is nyerne a jogsértés, a törvények szerint a cselekmény már évekkel ezelőtt elévült. Mezei Péter szerzői jogi szakértőt arról kérdeztük, meddig szabályos a másolás, mit ír elő a törvény az idézéskor, és milyen következménye van, ha egy tudós plagizál."

Egy biztos: ezer és egy kérdésről lehetne még beszélni. A HVG munkatársa sűrű napok után jutott oda, hogy elkészítse az interjút, így csak dicsérni tudom, hogy ennyi releváns kérdés elhangzott. Én igyekeztem ott a legjobb tudásom szerint válaszolni. Persze lehetne beszélgetni még speciálisan a személyhez fűződő jogokról, hogy ha sérültek, lehetne-e ezek miatt perelni, mire lehetne ezzel ténylegesen menni. Ennek ellenére szerintem a téma jogi oldala másodlagos. A politika nem érdekel, arról pedig, hogy az államfő doktori címének mi lesz a sorsa, majd az arra illetékesek döntenek.

Breaking News: nincs többé torrent a The Pirate Bay-en

2012-01-13T08:05:00.000+01:00

Bár "csupán" a Hírmorzsákban szerettem volna írni arról, hogy a héten finn, majd holland bíróság is a The Pirate Bay (TPB) szűrésére kötelezett internetszolgáltatókat, az alábbiak fényében előrébb kell rangsorolnom a hírt: a TPB felhagy a torrent fájlok hozzáférhetővé tételével, és a jövőben kizárólag mágneslinkekkel kívánja segíteni a fájlcserélők tevékenységét.

Forrás: TorrentFreak

Mondhatni egész régi már az a tanulmány, melyet Németh László kollégával (társbloggerrel) együtt jelentettünk meg az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében (beágyazva lásd a bejegyzés legalján). Ebben annak jártunk utána, hogy a TPB által életre hívott mágneslinkeken alapuló szolgáltatás (illetve másodikként a P2P televíziózás) képes lehet-e arra, hogy "negyedik generációként" új színt, új irányt hozzon a fájlcserélés technológiai és jogi világába. Mi akkor azt a következtetést vontuk le, hogy egyelőre nem. Ezen a helyzeten talán, bár nem vagyok benne biztos, változást hozhat az a legújabb fejlemény, miszerint a TPB végleg felhagy a torrent fájlok elérhetővé tételével, és a jövőben csak mágneslinkek segítségével működik közre a fájlcserélők tevékenységében.

A mágneslinkekről a következőket írtuk a cikkben:

"Amágneslinkek lényege az indexáló oldalak tehermentesítése. Főszabály szerint azoldalról letöltött torrent fájlt a kliens „hasheli”,ellenőrizve annak tartalmát (hogy milyen fájlokra hivatkozik, mit tartalmaz).Ennek segítségével találja meg a torrentben hivatkozott trackerhez (vagy DHT-hez)kapcsolódó más peereket, akiktől indítható a letöltés. Ezzel szemben amágneslink esetén az oldalról már csak magát a hash fájlt lehet letölteni, és akliens rögtön a peerek adatai után kutathat. Tőlük először letölti a torrentfájlt, majd a jól ismert technológia révén magát a kívánt tartalmat. Ezen aponton érdemes megjegyezni, hogy a BitTorrenttechnológiához továbbra is szükséges a torrent fájlok megléte (mivel az abbanlévő adatok nélkül a letöltés el sem indul), pusztán mágneslinkekkel letöltésnem kezdeményezhető. (...) Amágneslinkek relatív hátránya, hogy az első néhány felhasználó megtalálása, azeddigi „irányított keresés” helyett, valamivel nehezebbé válik, mivellényegesen több peer számítógépét kell „végigkutatni” a keresett hash-selrendelkező torrent fájl, és keresett tartalom után. Amint azonban meglesz azelső forrás (akár seed, akár leech), rajta keresztül az adott tartalommalrendelkező további fogyasztók keresése és a letöltés sebessége jelentősenfelgyorsul." (p. 73.)

A TPB a honlapján is közzétette, hogy a mágneslinkek használata mostantól a default módszer a letöltésre. Kíváncsian várom a fejleményeket. A TorrentFreak fent hivatkozott cikke is jelzi: drámai változások előtt áll a torrent fájlok sorsa. A fájlcserélés - eltekintve az esetlegesen jelentkező lassúságtól - ettől még nem fog érdemben változni.

Mezei-Németh_Negyedik generációs fájlcserélés

Breaking News: Schmitt Pál plagizált?

2012-01-11T20:37:00.004+01:00

A HVG.hu információi szerint Dr. Schmitt Pál, Magyarország államfője feltehetőleg plagizált 1992-ben megírt doktori értekezésének elkészítésekor. Ha bebizonyosodnak a HVG állításai, az államfő szerzői jogsértést követett el, habár az ebből fakadó követelés már elévült, ezért bíróság előtt nem érvényesíthető. Erkölcsileg viszont jelentős válaszút előtt áll Schmitt Pál.

Természetesen aki a teljes történetre kíváncsi, látogasson el a HVG honlapjára. Én e helyütt egy breaking news-hoz illő rövid szerzői jogi elemzést kívánok lejegyezni. Ehhez álljon itt egy fontos bekezdés az eredeti cikkből:

"Schmitt Pál 1992-es disszertációját Nikolaj Georgiev [sic!] dolgozatával összevetve jól látható, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1990 és 2010 közötti elnöke szinte szó szerint, vagy némileg módosítva vett át hosszú mondatokat, bekezdéseket (számításaink szerint összesen mintegy 180 oldalnyi terjedelemben). Sőt, Schmitt közel egyoldalnyi szöveget a bolgár sportkutató, Hristo Meranzov és Georgijev 1985-ben megjelent, Analysis of the Olympic Programme (Az olimpiai program elemzése) című munkájából emelt át."

Forrás: Köztársasági Elnök Hivatala

Amennyiben a fenti állítás helytálló, akkor hazánk államfője közkeletűen szólva plagizált 1992-ben. A plágium más szerző művének sajátként való feltüntetését jelenti. Amennyiben e cselekmény szándékosan történt és a szerzői jogosultnak vagyoni hátrányt okozott, akkor hazánk Büntető törvénykönyvének 329.§-ában foglalt bitorlás bűntette is megvalósult.

A jogsértés kiváló bizonyítéka lehet, hogy a disszertáció láb- vagy végjegyzeteket sem tartalmazott. A HVG szerint "így nem derül ki az sem, hogy idéz-e egyáltalán, és ha igen, mit idéz Georgiev könyvéből." E megjegyzés elméletinek tűnik, mivel az idézésnek [mivel az esemény még az előző szerzői jogi törvény hatálya alá tartozott, ezért ezzel kapcsolatban lásd: 1969. évi III. törvény, 9.§ és 17.§; a jelenleg hatályos szerzői jogi törvényben pedig lásd: Szjt. 34.§ (1) bekezdés] formai kelléke a forrás pontos megjelölése, ha azonban ez megtörténik, az idézés még akkor sem feltétlenül jogszerű, az ugyanis tartalmi elemzést is igényel. Más szóval az idézés minden esetben egy csekélyebb rész - eredetivel megegyező - felhasználását jelentheti. A szerzői jogi törvény lehetőséget teremt "átvételre" is [az 1969-es Szjt. végrehajtási rendeletének 14.§ (2) bekezdése (keresem a linket!); ma: Szjt. 34.§ (2) bekezdés], amely nagyobb terjedelmű anyagok elsősorban tudományos célú felhasználását takarja. Az átvétel sem jelentheti azonban (a másodlagos mű 85%-át kitevő) 180 oldalnyi anyag feldolgozását. Ez tartalmilag egyszerűen túl sok. A forrás pontos megjelölése nélkül pedig formailag is jogellenes.

Az előzőekben a releváns szabad felhasználási eseteket említettem röviden. Ezek keretében nem lenne szükség a szerző engedélyére és díjfizetésre. Minden más cselekmény, ami a szabad felhasználások határain túl terjeszkedik, engedélyköteles felhasználás. A Schmitt Pál által végzett tevékenység valójában átdolgozás [régen: 17.§ (3) bekezdés, ma: Szjt. 29.§]. Ez nem csak fordítást jelenthet (ahogy azt a törvény példaként hozza is), ide sorolható az eredeti mű tartalmának átalakítása, rövidítése, "magyarítása" is. Az átdolgozáshoz szükséges felhasználási engedély megkérése és a jogdíj megfizetése híján a felhasználás egyértelműen jogsértést jelent.

A legszomorúbb valójában az, hogy ilyenről beszélni kell. S hogy erkölcsileg miért is áll válaszút előtt az államfő? A HVG által is felhozott példa szerint Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszterként közel egy éve "bukott le" plagizált doktori értekezésével. Guttenberg erkölcsileg indokolt döntést hozott akkor, mikor lemondott hivataláról. A köztársasági elnök az MTI-hez eljuttatott közleményében visszautasította a vádakat. A folytatás ennek ellenére vizsgálat lehet, amely végső esetben az Elnök úr doktori fokozatának visszavonását is eredményezheti.

A HVG.hu cikkét a Népszabadság is átvette, s az Index, az [origo], a Gépnarancs, illetve a Délmagyarország online felületén is olvashatunk róla.

A bejegyzésem felkerült a HVG napi merítésébe, a Mandinerre, és az Eduline oldalra is, sőt néhány blog is hivatkozik rá (így az Így írnánk mi és a Vastagbőr blog).

Update #1: Január 18-án a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Schmitt Pál köztársasági elnök úr visszautasította a plágium vádakat. Íme az ezzel kapcsolatos HVG és Index cikk.

Junior Szabadegyetemi előadás a TiszapART Tv-n

2012-01-09T16:30:00.002+01:00

December közepén előadást tartottam a Junior Szabadegyetem keretében a fájlcserélésről - kicsit más szemszögből. Ennek keretében ugyanis alaposan szemügyre vettem a szerzői jog és a technológia összefonódását, valamint megnéztem, hogy melyek azok a legfontosabb akadályok, melyek a témakör jogi feloldását megnehezítik. Ma "kezdik" vetíteni a TiszapART TV-ben a felvételt.

A kedves szervezők levele szerint a Junior Szabadegyetem keretében tartott előadásom "január 9-én hétfőn 19 órától kerül adásba. Ismétlés 22 órától, kedden 20 és 23 órától, szerdán 10 órától, pénteken 19 és 22 órától, szombaton 8 órától és vasárnap 13 órától".

Hm... Kilencszer? Nem sok ez?

Ja, és ha valaki érdeklődik, hogy a csatorna országos lefedettségű-e, hát sajnos nem. Lesz-e internetes közvetítés? Sajnos nem. Viszont ígértek nekem egy DVD-s felvételt. Szóval amint lehet, felkerül a YouTube-ra, és közkinccsé teszem. (Mármint szerzői jogilag nem, hiszen nem én vagyok egyedül a jogosult az előadás vonatkozásában. Vagyis helyesebb inkább azt mondani, hogy közszemlére fogom tenni, amint csak lehet.) Aki azonban teheti, érdekli és van egy szabad órája, az kapcsolja be a televíziót.

Update #1: Megnéztem... Hát... Azért nem kicsit furcsa magamat kívülről nézni, és ilyenkor kezdem megérteni, miért magyarázkodnak állandóan a magyar szövetségi kapitányok. Ha egy kicsit több időm lett volna, nem hadarok ennyire stb. Mindenesetre RENGETEGET lehet tanulni egy ilyen felvételből. A rutin pedig majd jön idővel.

Amerikai copy culture

2012-01-06T14:49:00.000+01:00

A Columbia University mellett működő The American Assembly 2011 novemberében közzétette a "Copyright Infringement and Enforcement in the US" című kutatási jelentést, melyben az Egyesült Államok internet-előfizetőinek a netes szokásait mérték fel. Érdekes következtetésekre jutott Joe Karaganis, melyek a jogosultak oldalán jelentkező klasszikus fájlcsere-retorikában is fontos tabukat döngetnek.

A kutatás a metodikájából gyakorlatilag csak annyit árult el, hogy a statisztikák 2303 fővel készült telefonos interjúkból vezethetők le, mely felmérést 2011. augusztus 1-31. között folytattak le. A felmérés reprezentativitása ezért talán megkérdőjelezhető, de színvonalához nem férhet kétség.

A kutatási anyag legfontosabb megállapításai a következők: a felnőttek 46%-a vásárolt, másolt vagy töltött le engedély nélkül többszörözött vagy hozzáférhetővé tett zenei, tévés vagy mozis tartalmakat. A 18-29 éves korosztály tekintetében ez az arány már 70%. Ennek ellenére nagyon ritka, hogy valaki tömegével "kalózkodna". Csupán a felnőttek 2%-a szerzett be az előbbiek szerint ezernél több zenei, és csupán 1%-a száznál több filmes tartalmat. A kutatás azt is igazolni látszik, hogy a legális szolgáltatások széles kínálata képes a jogsértő tevékenységek visszaszorítására. (Ahogy azt korábban már e blogon is olvashattuk: a Netflix megerősödése az Egyesült Államokban a fájlcserélés ellen hat.)

Az nem lehet meglepő, hogy csupán a válaszadók (én épp a reprezentativitás megkérdőjelezhetősége miatt tartózkodnék attól, hogy Karaganis az "Americans" kifejezést használja) csupán 52%-a támogatja, hogy a jogvédett tartalmak letöltését büntessék, és ez esetben jelentős részük legfeljebb a bírságok és pénzbüntetések alkalmazását tartja elfogadhatónak, s e szankciók átlagos értékét a válaszadók 100$ alatt határoznák meg. A résztvevők jelentős hányada mindezek mellett komolyan ellenzi az internetes sebesség korlátozását, a net lekapcsolását vagy a szabadságvesztés büntetés kiszabását.

A fokozatos válasz rendszerekkel kapcsolatban (főleg a francia HADOPI törvény elfogadásának története során) az egyik központi kérdést mindig is az jelentette, hogy szükség van-e bírósági részvételre egy ilyen eljárásban. Nem véletlen, hogy a kutatás az ezzel kapcsolatos fogyasztói vélekedésre is rákérdezett. Az USA Alkotmányában (5. és 14. alkotmány-kiegészítés) központi helyet elfoglaló "due process" klauzula tartalmával szemlátomást a válaszadók többsége tisztában van: 54%-uk szerint a fájlcseréléssel kapcsolatos eljárások során megkerülhetetlenek a bíróságok. Az ügyek rendezése nem adható adminisztratív hatóságok kezébe. (Részben egyébként pont erről indított társadalmi egyeztetést az USA Szerzői Jogi Hivatala.) A válaszadók 69%-a ellenzi az internetes adatforgalmának jogérvényesítési célokból történő monitorozását. Bár a válaszadók többsége arra szavaz, hogy a jogellenes tartalmakat ISP-k, közösségi weboldalak vagy a keresőmotorok szűrjék és/vagy blokkolják, mindezt 57%-uk elutasítaná, ha a blokkolás vagy szűrés a jogszerű tartalmak korlátozást is eredményezné. Végül 56%-uk arra is háklis lenne, hogy a kormány venne részt a jogsértő tartalmakhoz való hozzáférés blokkolásában. (Bár nem biztos, hogy az Operation in Our Sites vagy a PIPA/SOPA jogalkotásról sok tudomása lenne az átlag válaszadónak, az előbbi eredmények e modellek elutasítását mutatják.)

A fentiekben csak a kulcsmegállapítások összegeztem, mégis jól látható, hogy egyes számok ellentmondani látszanak a klasszikus jogosulti retorikát, miszerint a fájlcserélők mérhetetlenül nagy károkat okoznak a tartalomiparnak. Sőt, a Netflix-hatás világos észlelése azt mutatja, hogy a legális szolgáltatások erősítése valamilyen szinten képes lehet szembe menni a jogellenes oldalak terjeszkedésének. A teljes jelentést is érdemes végigolvasni. A kutatással kapcsolatos TorrentFreak elemzést lásd itt. Fontos, hogy a Karaganis anyaga mellett még e hónapban várható a Németországban végzett kutatás anyagait is bemutató dokumentum. Úgyhogy amint lehet, azt is bemutatom.

Elhunyt Bérczi Imre

2012-01-05T15:09:00.002+01:00

Közel két éve, hogy elhunyt a magyar szerzői jog egyik kiváló alakja, Boytha György professzor úr. Szerencsére hasonló hírekről ritkán készítek bejegyzés. Sajnos azonban a mai napon kaptam a gyászjelentést, hogy a Szegedi Tudományegyetem korábbi dékánja, az iparjogvédelemben jártas Dr. Bérczi Imre professzor úr 2011. december 28-án elhunyt.

Karunk Dékáni Hivatalától azalábbi gyászjelentést kaptam az imént.

"A gyászoló család, aSzegedi Tudományegyetem, valamint annak Állam- és Jogtudományi Kara mélyfájdalommal tudatja, hogy prof. dr. Bérczi Imre a Polgári Jogi ésPolgári Eljárásjogi Tanszék nyugalmazott egyetemi tanára, a JATE Állam- ésJogtudományi Karának volt dékánja, a jogtudományok kandidátusa, 2011. decemberhó 28-án, életének 82. évében elhunyt. Személyében a Kar kiválóprofesszorát, elismert oktatóját veszítette el. Az elhunytat a SzegediTudományegyetem saját halottjának tekinti. Búcsúztatása gyászmise keretében2012. január 10-én (kedd) 16 óra 30 perckor az Alsóvárosi templomban lesz."

Forrás: Kisalföld.hu

A Bérczi professzor úrralkapcsolatos csekély személyes emlékeim közül kiemelkedik, hogyévfolyamdolgozatomat nála készítettem a közös jogkezelés témakörében. Asegítségével jutottam el az Artisjus helyi irodájába, valamint valamelyik pestiügyészség munkatársával is ő ismertetett meg, aki a közös jogkezelésfelügyeletével kapcsolatos tapasztalatairól számolt be nekem. (Restellem, de ahölgy nevére már nem emlékszek 10 év távlatából.)

Ennél is maradandóbb emlék, hogyaz évfolyamom hallgatói képviselőjeként vele, illetve Farkas Csaba kollégámmalutazhattam el egy 10 éve Miskolcon szervezett iparjogvédelmi konferenciára.Vicces anekdotáival és udvarias kávé meghívásával (nem kávézok) mély nyomokathagyott bennem.

Nyugodjék békében!

---

Az imént értem haza a gyászmiséről, amely - a maga nemében - egyike volt a legszebbeknek. Karunk kollégái közül rengetegen lerótták tiszteletüket a professzor úr és gyászoló családja előtt. Homoki rektorhelyettes asszony és Szabó dékán úr beszédei pedig méltó megemlékezéssel egészítették ki a szép és tartalmas prédikációt.

Hírmorzsák #2.1

2012-01-04T16:17:00.000+01:00

Kiknek a művei tartoznak január elsejétől a közkincsbe? És ha nincs pénz perre? SOPÁnkodós mindennapok. Elfogadták a Sinde törvényt: weboldalak blokkolása jöhet Spanyolországban is. Nem kölcsönözhetők e-könyvek az amerikai könyvtárakból. - Hírmorzsák #2.1.

Kiknek a művei tartoznak január elsejétől a közkincsbe? - A szerzői jog egyik legfontosabb korlátja a védelmi idő. Ez jelenleg hazánkban a szerző halált követő hetven évvel telik el a szerző valamennyi műve vonatkozásában. (Vagyis amit a szerző 50 évvel halála előtt írt, valójában 120 évig fialhat bevételt a szerzőnek, majd örököseinek. Amit halála napján publikálnak, az csak az extra hetven évig részesül védelemben.) A védelmi idő számítását megkönnyítendő a 70 év mindig a szerző halálát követő év első napján veszi kezdetét. (Mondhatni a szerzői jog nem garasoskodik, hanem a halál napjától függetlenül minimum 364 további napot biztosít a műnek és az örökösöknek/jogutódoknak.) 2012. január 1-ével így tehát ismét művek ezrei kerülnek közkincsbe, egészen pontosan azoknak az alkotásai, akik 1941. január 1. és december 31. között hunytak el. Gyenge Anikó az E.SZER.INT blogon tett közzé egy listát a Wikipédia adataira támaszkodva, mely olyan neveket tartalmaz, mint James Joyce, Virginia Woolf, Babits Mihály, egyik kedvenc szerzőm: Rabindranath Tagore, Aba-Novák Vilmos vagy Reményik Sándor. A nemzetközi nevek közül pedig egy tizenkettes toplistát tesz közzé épp az 1709Blog, mely többek közt tartalmazza a fenti képen is látható, már említett Tagorét, a jazz zene nagyatyját, Jelly Roll Mortont, vagy épp Virginia Woolfot, illetve James Joyce-ot. A Közkincs Napjáról a Kluwer Copyright blogon is olvashattunk.

És ha nincs pénz a perre? - Bár jó lenne az olyan felhívásokra reagálni, mint amit az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala az elmúlt napokban tett közzé, végső soron más ország ügyeibe ne üssük bele magunkat. Ettől még érdekes, hogy a Hivatal 2012. január 16-áig várja a szakmai véleményeket azzal összefüggésben, hogy szükség van-e az USA szerzői jogi törvényének (sőt, esetleg magának az Alkotmánynak) a módosítására annak érdekében, hogy az olyan szerzői jogosultak is jogorvoslatot nyerjenek szerzői jogaik megsértése esetén, akiknek nem telik az eljárás magas költségeinek megelőlegezésére. A Hivatal által közzétett dokumentum szerint ugyanis egy 1 millió dolláros pertárgyértéket meg sem haladó szerzői jogi per költsége (főleg a magas ügyvédi költségek miatt) átlagosan 350.000$. S bár a törvény alapján a pernyertes jogosult követelheti a jogsértésenkénti maximum 30.000$ (szándékos jogsértés esetén maximum 150.000$) törvényes kártérítési összeg, valamint ügyvéd költségeinek megtérítését, az átlagosan 23 hónapig tartó per költségeinek előzetes viselésére nem sok jogosult képes. A kezdeményezés keretében olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy szövetségi vagy tagállami bíróság kapjon-e kompetenciát dönteni az ilyen "small copyright claims" ügyekben, ha szövetségi fórum lenne, hol helyezkedjék el, az eljárás kötelező vagy önkéntes legyen-e, miként lehetne a fair use tesztet segítségül hívni ilyen ügyekben stb.

Forrás: Know Your Meme

SOPÁnkodós mindennapok - Utoljára Laci kolléga tollából olvashattunk a Stop Online Piracy Act (SOPA) alakulásáról. Az élet azonban nem állt meg azóta sem, és bár nem tudom, mekkora volt a társadalmi diszkusszió egy-egy korábbi törvényjavaslatról, az internet felbolydult a SOPA nyilvánosságra hozatala óta. Újabbnál újabb elemzések, vélemények, hírek jelennek meg a témát illetően. Én e helyütt gyorsan csokorba szedek négyet, egy-egy mondattal összefoglalva tartalmukat. Még december 10-én, az emberi jogok napján, tette közzé Cory Doctorow azt a cikket, amely a szerzői és az emberi jogok viszonyáról, különös tekintettel a SOPA emberi jogokra gyakorolt (feltételezett) negatív hatásairól szólt. A cikk egyik pikantériája, hogy miközben Doctorow a SOPA kritikusa, kiadója épp SOPA-párti. George Ou írásában tételesen igyekszik cáfolni a PROTECT IP Act (PIPA) és a SOPA ellenzői által felhozott azon érveket, mint hogy a PIPA és a SOPA által bevezetni tervezett domain név szűrés könnyen kijátszható, szembemenne a kibertér biztonságával, illetve töredezetté tenné az internetet. A TorrentFreak karácsonyi ajándék gyanánt nagy örömmel tette közhírré, hogy miközben a Képviselőházban folynak az egyeztetések a SOPA sorsáról, addig a You Have Downloaded oldal segítségével kiderítették, hogy legalább 800 Képviselőházhoz köthető IP címen keresztül történt tartalmak megosztása a BitTorrent technológia segítségével. Chris Castle bejegyzésében reagált a Joshua Johnson rádiós műsorvezető által moderált beszélgetésben elhangzottakra (ahol többek közt megszólalt Darryl Issa, a SOPA egyik előterjesztője). Január 2-án olvashattuk az ITCafén, hogy a SOPA mögül kihátrálni látszik a játékszoftver-ipar. Végül a TorrentFreak egy másik bejegyzésében arról számolt be, hogy a Reddit oldal tulajdonosai komolyan aggódnak, hogy ha csak közvetve is, de a SOPA hatálya alá tartozhat szolgáltatásuk, amely gyakorlatilag az oldal végét jelentené. Ezzel a véleménnyel látszik egyetérteni a cikkben idézett Marvin Ammori (korábbi jogász professzor) is.

Forrás: Bilistorias

Elfogadták a Sinde törvényt: weboldalak blokkolása jöhet Spanyolországban is - Habár az év végén még úgy tűnt, hogy a Zapatero kormány távoztával a "kalózkodás" elleni fellépés megtorpanhat Spanyolországban, a BBC január 3-án számolt be arról, hogy elfogadásra került a Sinde törvény (mely nevét az előterjesztője, a mellékelt képen is látható spanyol kulturális miniszter, Ángeles González-Sinde után kapta). A törvény alapján 10 napon belül dőlne el, hogy az újonnan életre hívott szellemi tulajdonvédelmi bizottság - a hozzá eljuttatott bejelentésekre alapított - előterjesztése alapján az illetékes bíróság lekapcsolja-e a "kalóztermékek" terjesztésében érintett konkrét weboldalt, vagy sem. A törvény támogatói szerint ez a kultúra megerősödéséhez, ellenzői szerint viszont az előbb említett PIPA/SOPA duó veszélyes mintáját követve a szólásszabadságot fogja veszélyeztetni. A hírről az ITCafé is beszámolt. Angol nyelven lásd még az 1709Blog bejegyzését, valamint a Kluwer Copyright blog bejegyzését.

Nem kölcsönözhetők e-könyvek az amerikai könyvtárakból - Lassan sikerül ledolgoznom a The New York Times online folyóiratcikkeinek elolvasása terén kialakult lemaradásomat. Az e-könyvek piaca az elmúlt években hihetetlen mértékben megerősödött. A NYT karácsonyi cikke szerint az Amazon például december 15-ét megelőzően három héten keresztül legalább egymillió Kindle-t adott el. Randall Stross cikkében egy ennél kevésbé ismert mellékvágányról írt egy kiváló cikket az újságban: eszerint több kiadó sem hajlandó lehetővé tenni, hogy a könyvtárak a kiadványok e-könyv formátumú példányait kölcsönözzék a könyvtári tagok részére. Különösen a Hachette Book Group vonakodik attól, hogy ezt lehetővé tegye. Egyik vezetőjük szerint ők nem látnak üzletet abban, hogy a könyvtár végtelen számban hozzáférhetővé tegye az e-könyveket, szemben a nyomtatott kiadványokkal, melyek egy idő után elhasználódnak, és pótolni kell azokat. Mondjuk ezt erős túlzásnak érzem. A cikk is említi, hogy a technológia természetesen adott arra, hogy a kölcsönzött "példányt" egyszerre csak egy ember olvashassa. Úgy tűnik, hogy a Hachette érvelése csakis rövidtávú üzleti megfontolásokon nyugszik. Az Egyesült Államokban azonban, ahol a könyvtári kölcsönzésnek mindig is nagy hagyományai voltak (így az tudtommal valamennyi tagállamban ingyenes), ez a fajta gondolkodás a visszájára is elsülhet. A témát a Techdirt is feldolgozta.

Szólásszabadság v. szerzői jog...

2012-01-03T13:46:00.001+01:00

... MKKP v. MTN/MTVA. A múlt héten néztem meg a szegedi Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) által életre hívott mtvhirado.com oldalról elérhető "szerkesztett" Híradót. Nem szeretek politizálni, ezért csupán annyit mondok, hogy a közéletet évek óta kritizáló, otthonom utcáit intelligens, persze cinikus humorral színesítő párt legújabb kezdeményezése a közmédia problémáira igyekezett felhívni a figyelmet. Most azonban veszteni látszanak e fronton.

A fenti linkről az említett oldal már nem elérhető, mivel a Magyar Televízió Nonprofit Zrt. (a továbbiakban: MTN) - a mellékelt képen láthatóak szerint (amennyiben a kép feltöltésével az MKKP nem ért egyet természetesen kérésre törlöm azt) - kezdeményezte a domain azonnali eltávolítását, méghozzá az MTN Zrt. védjegy- és névviseléshez fűződő jogának, valamint az MTN és az MTVA "szellemi alkotásokhoz ésjóhírnévhez" (sic!) fűződő jogainak a megsértése miatt. A pusztán szakmai, s nem politikai véleményem szerint részben igaza van az MTN-nek. Főleg a védjegyjogok, illetve a nyelvtanilag inkorrektül leírt "jóhírnévhez" fűződő jogok vonatkozásában. (De komolyan, hogy lehetett ezt úgy leírni, hogy "ésjóhírnévhez"?) Az MTN nevében eljáró Fillinger György ügyvéd levele hasonlóképp pontatlan atekintetben, hogy szellemi alkotásokhoz fűződő jogokról beszél. Nem tudom, mi másra gondolhatnak itt az MTVA/MTN által készített műsorhoz kötődő szomszédos jogi jogosultságok mellett, hiszen az "m1" logóval kapcsolatos védjegyjogok megsértéséről már említést tettek.

Az MKKP a lépést nehezen tűnik megemészteni. Politikailag teljes joggal, a szellemi alkotások jogának a szemszögéből nézve szerintem indokolatlanul. A helyzet az, hogy a színvonalas, és szerintem kiválóan sikerült politikai paródia jelenleg nem élvez szerzői jogi védelmet, a védjegyjogi "összetéveszthetőség veszélye" pedig reális. Egyrészt a paródiát jelenleg nem tekinti szabad felhasználásnak a szerzői jog. Védjegyjogilag pedig bár valójában nincs az az ember, aki egy perc után ne jönne rá, hogy az említett weboldal tartalma csupán az MKKP-tól megszokott igényes hecc, valójában ettől a védjegyjogosultnak biztosított oltalom érintésre és valószínűleg megsértésre került. [Halász Bálint kollégám lenti kommentjének fényében finomítom korábbi gondolataimat, mindenesetre érdemes egy pillantást vetni a védjegytörvény 27.§-ára, majd a 12.§ (2) bekezdésére]. Vagyis a tartalom eltávolítása iránti kérelem szerintem jogos. Más szavakkal: amíg a politikai hecc a politikusokról - jelen esetben a közmédia politizáltságáról - szól és a polgári és alkotmányjog általános keretei között marad, addig nincs baj. Amint azonban ehhez szellemi alkotások engedély nélküli felhasználása is társul, a jogsértés veszélye sokkal nagyobbá válik.

Az MKKP videója egyelőre a YouTube-ról elérhető. Ezt most én is embeddelem. (Tehát tőlem senki ne kérje az eltávolítást, mert én nem tárolom a tartalmat, az ilyesféle linkelés pedig nem eredményez szerzői jogsértést, se védjegybitorlást.) De aki csak teheti, vessen egy pillantást a videóra.

A témát feldolgozta a HVG, majd az Index is.

Update #1: felkerült/bekerült... Medialtern; Vastagbőr. (Köszönöm!)

A blog éve - 2011 a saját szemszögemből

2011-12-30T09:34:00.000+01:00

2011 a harmadik "megkezdett", persze igazán csak második teljes éve volt a Szerzői jog a XXI. században blognak. Mégis úgy érzem, hogy e kicsiny szakmai felület első fénykorát éri. Ezt a lelkesedésemen túl a statisztikák is igazolják. Nagy örömömre szolgál, hogy röviden összefoglalhatom, mi történt az elmúlt 12 hónapban e blogon.

Az elmúlt két napban közzétettem a 2011-es év (szerintem) legfontosabb szerzői jogi híreiből összeállított szelekciómat. (Lásd itt és itt.) Az ott összegyűjtött információk elsősorban a szerzői jog aktuális helyzetét, esetleg jövőbeli kilátásait komolyan érintő hazai, európai uniós, amerikai vagy egyéb nemzetközi híreket tükrözték.Arról azonban nem feltétlenül szóltak, hogy nekem mi tetszett a legjobban 2011-ben. És természetesen arról sem árulkodnak, miért neveztem az elmúlt időszakot a blog első fénykorának. Most nagyon röviden ezeket is összegyűjtöm.

A statisztikák mind amellett szólnak, hogy a blog népszerűsége megnőtt az elmúlt hónapokban. 2009 decemberében jegyeztem le első gondolatomat, így az első teljes év 2010 lehetett. Akkor 161 bejegyzést készítettem. Idén a mai lesz a 247. Nem ígérhetem, sőt nem is akarom ígérni, hogy jövőre is ugyanilyen ütemben fog a posztok száma növekedni, de a havi átlag 20 bejegyzésben reménykedek. Ebben talán a blog szerzői csapatához csatlakozó új trió lehet a legnagyobb segítségemre. November elején tettem közzé, hogy Hajdú Dóri, Kőhidi Ákos és Németh Laci kollégák csatlakoznak hozzám. Ők eddig négy bejegyzést tettek közzé, jövőre többször fogunk felőlük hallani.

Az év során többször is lejegyeztem, hogy "sikeres volt a bloghónap". Aztán rájöttem, nem nagyon kell felvágni, ez egy mikroblog, ami itt siker (egy vagy kétezer megtekintés), az máshol percenként, óránként összejön. Ettől persze még büszke vagyok arra, hogy 2011-ben (a mai poszt írásának pillanatáig) 23456 (jé, ez vicces szám így) megtekintést kaptam. Ha mindezt egybevetjük azzal, hogy éppen a minap léptem át a 26.000 megtekintést, gyakorlatilag a blog forgalmának a megtízszereződéséről beszélhetünk idén. No, ez sem lesz így jövőre, de mivel az év utolsó harmadában mindig 2000 fölött volt a havi látogatottság, ez alá jó lenne már nem lemenni. A legsikeresebb hónap amúgy november volt (3792 megtekintéssel), többek között a kommentháborút előidéző Szoláriumretorika ügynek is köszönhetően. Mindezek a számok a rendkívül lelkes olvasótábort dicsérik, ezért külön hála és köszönet mindenkinek!

2011 dominanciáját a kommentek és a kommentelők számának jelentős megugrása (az én válaszaimmal is együtt 2010-ben 116 megjegyzés született, idén 268 - a kommentelőknek due respect, bocsánat, hogy nem jelölök meg mindenkit külön), valamint az is jól mutatja, hogy a jelenlegi Top10 bejegyzés valamennyi tagja idén született. A toplista jelenleg így fest:

#1: A digitalizációs kereszteslovag története - 541 megtekintés - 0 komment
#2: Szemezgetés - InfoJog 2010. december - 414 / 18
#3: Költözött a feliratok.hu - 331/ 2
#4: Szoláriumretorika - 260 / 27
#5: Mi a helyzet? Technológiai vívmányok fájlcsere fronton - 237 / 0
#6: Tároljunk zenét az Amazonnál? - 220 / 5
#7: Veszélyben a net semlegessége? - 206 / 0
#8: Scarlet: nem fújta el a szél! - 177 / 7
#9: Kalózhajó vontág találkozása... - 176 / 10
#10: Szerzői jog az OTDK-n - 170 / 0 (Ekkor nyerte meg Hajdú Dóri a versenyt:-)

Annak külön örülök, hogy idén több új sorozatot sikerült beindítanom. Legkitartóbb sorozatom a Hírmorzsák. Kiválóan alkalmas arra, hogy olyan szerzői jogi hírekről is írhassak, melyek külön posztot nem tudnának kitölteni, de jelentőségük van. Hírmorzsákból idén 22 született. Jövőre is igyekszek havi 3-4 ilyet közzétenni. A Mi a helyzet? sorozat egyelőre nem teljes, a Szerzői jog a filmekben igencsak eseti jellegű (bár már három - itt, itt és itt - bejegyzés született, és kettő itt van a fejemben, csak kellene hozzá a filmekből szedhető konkrét példa is, ami persze legális csatornákon keresztül egyelőre nehézkes). A Cikkajánló sorozat is eseti jellegű, mert már hetente rengeteg cikket és jogesetet olvasok, nem mindegyikről érdemes külön bejegyzést készíteni. Amelyik olyan (és persze online vagy papír alapon könnyen be lehet szerezni), arról viszont igyekszek majd a jövőben is írni. Végül, igaz ez nem sorozat, de relatív rendszerességgel szoktam beszámolni a 2011-ben életre hívott InfoCopy Diákkör munkájáról. A diákköri tagok remek munkája mellett idén vendégül láttuk két kedves kollégámat, előbb Gyenge Anikót, majd Békés Gergelyt. 2012 tavaszára már elfogadta meghívásomat Tóth Péter Benjámin is.

A blog fejlődése részben persze annak is köszönhető, hogy megújítottam küllemét. Szerintem sokkal pofásabb, mint előtte. Ebben egy kedves volt hallgatóm volt a segítségemre. Sőt, a Facebookon is külön megjelent a Szerzői jog a XXI. században, s azóta a heti egynéhány extra feliratkozónak köszönhetően mára 69-re nőtt a lájkolók száma.

És persze nem fogytam ki az ötletekből sem. Hogy miként igyekszek még több érdeklődőt a szerzői jog világa felé csábítani? Majd hamarosan közzéteszem (2012 januárjában). Addig még van némi intézni való.

ezen a ponton zárjuk akkor az évet. Sikerekben gazdag, boldogságban és egészségben teljes, és persze szerzői jogi hírekben bővelkedő 2012-t kívánok. Mivel nem hiszek a világvége hangulatban, ezért még annyit: egy év múlva újabb év végi számadást tartok!

BÚÉK!

A blog éve - 2011 legfontosabb eseményei (II. rész)

2011-12-29T10:15:00.000+01:00

Tegnap áttekintettem 2011 első félévének számomra legérdekesebbnek tűnő szerzői jogi híreit. A mai napra a második félév maradt. No, itt aztán igazán nehéz volt választani, mert ekkorra datálhatók e blog idei legnépszerűbb bejegyzései, illetve ezek a hónapok hozták a legtöbb látogatást az oldalnak. A mai napon 6 hónap 21 hírét fogom bemutatni.

Július - A nyár közepe lehetett volna akár uborkaszezon is, de nem volt az. Júliusban írtam egy bejegyzést az EU egyik legújabb szerzői joggal kapcsolatos irányelv-tervezetéről, a várva várt árva mű irányelv-tervezetről. Ebben egy hosszabb elemzést is közzétettem, melyet a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesületnek is eljuttattam, akik voltak olyan kedvesek és több ponton egyet is értettek a benne foglaltakkal. Július másik meglepetése az Egyesült Államokból érkezett. A hanglemez-, illetve a filmipari lobbiszervezetek (RIAA és MPAA) ugyanis egy olyan megállapodást kötöttek a vezető internetszolgáltatókkal, amelynek segítségével a francia és angol modellhez hasonló, de három helyett hat lépcsőből álló fokozatos válasz szisztémát fognak az ISP-k bevezetni. (Ha mindezt egybevetjük a PIPA/SOPA előkészítésével, az Operation in Our Sites programmal, valamint a "Copyright Czar" ténykedésével, akkor az USA szerzői joga eddig nem látott szigorításon megy keresztül.) A netes semlegesség kérdése iránt nyitottak számára pedig fontos lehet, hogy az Európai Unió Tanácsa kiállt a netes semlegesség mellett (ide értve különösen az internet nyitottságának és különösen a véleménynyilvánítás szabadságának a megőrzését).

Augusztus - Augusztus egyik legfontosabb híre az volt, hogy Új-Zélandon is beindult a fokozatos válasz rendszere. (Aminek később az lett a következménye, hogy némileg lecsökkent az adatforgalom a szigetországban. Ami azt illeti, évekkel ezelőtt, mikor a jogérvényesítési irányelvet Svédországban átültették, hasonló jelenség volt megfigyelhető, fél éven belül azonban visszaállt minden a régi rendbe. Nem tudom, hogy az új-zélandiak mit fognak lépni, hiszen az értesítések már a postán vannak. Hamarosan biztos hallunk felőlük.) Augusztusban publikálta a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) a jelentését a hazai hamisítási és kalózkodási szokásokról. A jelentést ábrák garmadáját kölcsönözve vettem szemügyre, és kritizáltam némileg. Ettől a dokumentum még értékes anyag. (Akárcsak az a korábbi felmérés, melyet a HENT a középiskolások internetezési szokásairól készített.) A RapidShare izgalmas éveken van keresztül, melyből jogilag megerősödve kerültek ki - piaci pozícióik gyengülése mellett. A cég mindenesetre úgy fest, több perbe nem akar belekeveredni, ezért augusztus végén a szolgáltatás regisztrációssá tétele mellett döntött. Szerintem az alkalmazás így is pofás, kiválóan használható, sőt így még kevesebb esély van arra, hogy az oldal a szerzői jogsértések melegágya legyen. Tagadhatatlan viszont, hogy ez a döntés további pozícióvesztéshez fog vezetni náluk.

Szeptember - E mini blog legnépszerűbb bejegyzésévé vált az a hír, amely egy zalai könyvtárigazgató kálváriájáról szólt. Jót akarván a könyvtár az interneten keresztül is elérhetővé tett a beiratkozott látogatói számára különböző digitalizált köteteket. A könyvtár pechjére a szerzői jog ezt jelenleg nem teszi idehaza lehetővé. Czupi Gyula, a digitális kereszteslovag, története még most is must read anyag! Egy másik kálvária újabb állomása következett szeptemberben: ekkorra biztossá vált, hogy a Google Books ügyben a felek nem fognak - egyelőre - egyezséget kötni, ezért kötelesek újra perre vinni vitájukat. Továbbra is tartom, hogy idővel megköttetik a harmadik egyezségi megállapodás, de egyelőre Denny Chin előtt fekszik a negyedik módosított keresetlevél. Szeptember vitathatatlanul legnagyobb meglepetését a Német Kalózpárt berlini tartományi választásokon elért hatalmas sikere jelenti. A 8,9%-os szavazatarány a pártot ötödik erővé tette a német fővárosban. A hír jelentőségét mutatja, hogy itthon még a HVG is készített interjút a párt elnökével, Sebastian Nerz-cel. Nem hagyhattam ki a szeptemberi hírek közül azt a memorandumot, melyet könyvtárak és szerzői érdek-képviseleti szervek kötöttek Michel Barnier EU biztos jelenlétében. A memorandum a könyvtárak általi digitalizálás kereteit teszi világossá. Még akkor is, ha ez soft law, nagyon fontos dokumentum. Annyira, hogy még az ősszel az Európai Bizottság is kiadott egy ajánlást a kulturális értékek digitális megőrzésével kapcsolatban. Ez - összhangban a Bölcsek Tanácsa (róluk tegnap írtam) által megfogalmazott gondolatokkal - immáron a nagypolitika szintjére emelte a könyvtári digitalizálást! Nagyon jó!

Október - Még egy kálvária. Hosszú és vontatott történet végére került pont, mikor nyolc ország aláírta az évek óta titokban szerkesztgetett Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA) október 1-én, Tokióban. Fontos tudni, hogy az Európai Unió ezt nem tette meg, ebbe a tagállamoknak lesz még beleszólása. (Hollandia például nagyon kötözködik.) Mexikó pedig kizárta, hogy aláírná a megállapodást. Jogkimerülés a digitális világban? Erre a kérdésre igyekszik választ találni a ReDigi start-up az Egyesült Államokban. A szerzői jog alapján ugyanis az egyszer értékesített műhordozó (könyv, CD lemez stb.) utóbb szabadon értékesíthető a tulajdonosa által. A digitális világban a jogkimerülés (az USA joga szerint "first sale doctrine") komoly odafigyelést érdemel, hiszen egy digitális zeneszám gondok nélkül másolható, vagyis újraértékesítése előtt könnyen lehet a dalról egy tartalékpéldányt készíteni. A ReDigi azt ígéri: van megoldás erre. Egyik kedvenc témám a zenei sampling. Szerencsére nem múlt el úgy az év, hogy egy idézhető, oktatni való jogeset ne született volna. Meglepő módon azonban ezúttal Európából, egészen pontosan Dániából érkezik a példa. E szerint a Djuma Soundsystem samplingelte engedély nélkül Atilla Engin dobos zseni egy dallamát. (No, mondjuk épp egy gitár riffről van szó.) Kötelező még egyszer meghallgatni, annyira jó mindkét dal. A Djuma mondjuk rosszul járt. Húrok helyett a dán koronákat pengetheti Atillának. Végül októberben minden eddiginél szigorúbb törvénytervezet került az USA Képviselőháza elő: a szenátusi PROTECT IP Act merész gondolatait is felülírva Lamar Smith képviselő beterjesztette a Stop Online Piracy Actet (SOPA), vagy más nevén az E-PARASITES Actet ("the Enforcing and Protecting American Rights Against Sites Intent on Theft and Exploitation Act"). Laci kollégám első (decemberi) blogbejegyzésében a témáról értekezett angolul. Úgy ígérte, januárban visszatérünk a fejleményekre.

November - Kedvenc! Abszolút! Nem csak azért, mert szegedi a hír, hanem azért is, mert szemlátomást vérre menő küzdelmet kellett folytatnom a kommentelőkkel a Délmagyarország napilap online felületén, hogy ne beszéljenek butaságokat. Szerintem veszítettem, mivel képtelenség meggyőzni valakit, aki nem hagyja magát meggyőzni. Ja, miről is van szó? Íme a szoláriumretorika ügy, amely még a fájlcsere könyvembe is be fog kerülni. Az év vége azonban negatívumokat is tartalmazott. Személy szerint feltétlenül annak tartom a szerzői jogi törvényünk "reformját", melyet a jogalkotó alig több mint egy hónap alatt vitt keresztül, a "stratégiai partnerségi együttműködést" is megcsúfolva. Novemberben hosszan értekeztem arról, hogy a reform a közös jogkezelést szerintem rosszul érintheti. (Miközben a politikusok is maffiázzák az Artisjust - no persze akkor az emberek miért tennének másként -, szemlátomást a politikusok maguk sem értik, mit fogadtak el...) November tagadhatatlanul legizgalmasabb (bár egyelőre csekély, de folyamatosan növekvő hatású) hazai eseménye a Magyar Kalóz Párt (MKP) színre lépése volt. Habár korábban létezett már Kalózpárt idehaza, az MKP újult erővel tűnik képviselni a szerzői jogból kiábrándult közösség érdekeit. Meglátjuk, mi is lesz ebből. Az MKP illetékeseivel folytatott eddigi levelezésemből kiderül, hogy azért nem abolícionisták ők, sokkal inkább realisták. Ezért remélem, hogy inkább a moderált reformok pártjára fognak állni, semmint hogy irreális követeléseket támasszanak. És egy rendkívül fontos uniós hír: az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Scarlet (régen Tiscali) v. SABAM ügyben úgy döntött, hogy nem kötelezhetők az internetszolgáltatók még bíróság által sem a P2P alkalmazások korlátlan (a teljes ügyfélkörre és a szolgáltatón áthaladó valamennyi adatra kiterjedő) preventív, időkorlátok nélküli szűrésére és blokkolására, melynek költségei csakis a szolgáltatót terhelik.

December - Ahogy írtam: a szerzői jogi reformtörvényhozás gyors volt. 2011. december 5-én (2012. január 1-ei hatállyal...) elfogadta az Országgyűlés a T/4859-es törvényjavaslatot. Szegény kollégák a jogkezelőknél dolgozhatnak/dolgozhattak ezerrel decemberben, hogy előkészítsék az egyesületekkel szemben támasztott új követelményeknek megfelelő dokumentumokat. A Magyar Kalóz Párt elég hamar hallatott magáról. Decemberben megnyitották a Kalóz Shopot, amelynek célja, hogy a szerzők a kiadói és jogkezelői oldalt kikerülve maguk értékesíthessék alkotásaikat. Az ezzel kapcsolatos két bejegyzésben (előbb itt, majd itt) kifejtettem véleményemet, hogy bár partizánakciónak ez jó, talán vannak hibák is a koncepcióban. Mindenesetre érdekes kezdeményezés, alternatív terjesztési modell. Sőt, úgy láttam, hogy már vannak is önként jelentkezők, akik értékesítenék alkotásaikat a shopon keresztül. Végül egy kis statisztika az év végére: a Sandvine féléves internetes globális jelentéséből egy érdekességre lehetünk figyelmesek. Íme egy idézet.

"A P2P fájlcsere arányaiban véve lényegesen elmarad a más alkalmazások által lekötött sávszélességhez képest. Tagadhatatlan, hogy a feltöltési ráta közel felét a P2P fájlcsere adja. Azonban a fel- és letöltési sebesség asszimetrikus jellegéből (vagyis hogy a letöltés sokkal nagyobb sávszélességet kap, mint a feltöltés), valamint az internetes alkalmazások használatának sajátosságaiból (vagyis hogy a legtöbb webes alkalmazás nem feltétele "feltöltést", visszaosztást) adódóan a fájlcserélés részesedése még így is csekélyebb a teljes adatforgalomból, mint a webes keresésé. Ha viszont ezt összevetjük az említett régiók/országok átlagos adatforgalmával, világossá válik, hogy az Egyesült Államokban a legális szolgáltatások léte ellenére még mindig sokkal több tartalom kerül megosztásra fájlcserélő alkalmazások segítségével."

Nos... Az én szubjektív szemüvegemen keresztül ez történt nagy vonalakban 2011-ben. Találkozunk 2012-ben!

Update #1: Megelőztem a TorrentFreaket. Ők is hasonló rendben foglalták össze a 2011-es évet. Íme a második hat hónap legfontosabb eseményei az ő szemszögükből.

A blog éve - 2011 legfontosabb eseményei (I. rész)

2011-12-28T09:45:00.000+01:00

2011 egy rendkívüli év volt. Nem csak a blog élete szempontjából, hanem a szerzői jog világában is. Tucatszám találkozhattunk olyan hírekkel, melyek - jó egyetemi közhellyel élve - "megérnének egy szakdolgozatot". Az év végéhez közeledve persze mindenki igyekszik számba venni a legfontosabb történéseket. Így tett Michael Geist is. No, én most ehhez hasonlóan, de nem ABC, hanem kronologikus sorrendben szeretném röviden (két külön posztban) feleleveníteni az elmúlt 12 hónap 40 (számomra) legmeghatározóbb szerzői jogi hírét.

Január - Az év első hónapjának egyik kiemelkedő híre volt, hogy a RapidShare, a sokáig piacvezető online tárhely-szolgáltató (cyberlocker, DDL szolgáltató) újabb pert nyert Németországban. Az új ítélet megerősítette, hogy a RapidShare az elektronikus kereskedelmi szabályok védelme alatt áll (persze, ha az ott foglalt kötelességeknek nem tesz eleget, felelőssége megállapítható). Ez az ítélet többek között azt is eredményezheti, hogy hosszú távon a DDL szolgáltatók tartósan átveszik a fájlcsere oldalak piacvezető helyét. (Ez olvasható ki például ebből a hírből.) Január másik meghatározó eseménye volt, hogy a Bölcsek Tanácsa (Comité des Sages) publikálta az Új Reneszánsz című európai uniós jelentést. (Íme az elemzés első, majd második része.) Ebben a "három bölcs" a könyvdigitalizáció szükségessége és az árva művek helyzetének rendezése mellett is állást foglalt. Méghozzá olyan hatékonyan, hogy a könyvdigitalizáció kérdése ma is napirenden van az EU-ban, az árva művekről pedig irányelv került elfogadásra idén. Végül a harmadik januári (kiemelt figyelmet érdemlő) esemény az IFPI 2011-es digitális zenei jelentésének a nyilvánosságra hozatala volt. A jelentés a zeneipar aktuális állapotairól értekezik hosszan, mégis sok hibában szenved. Kíváncsi vagyok, hogy a napokon, heteken belül nyilvánosságra hozandó 2012-es jelentés miről fog szólni.

Február - A februári hónap első és talán legfontosabb híre is az volt, hogy az Egyesült Államokban intenzív fokozatba kapcsolták az Operation in Our Sites programot, melynek segítségével az USA Belbiztonsági Minisztériumának bevándorlási és vámérvényesítési munkacsoportja lefoglalhatja az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó ("nemzeti") domain címeket. Később e projekt ihletett meg néhány politikust a PROTECT IP Act, majd a Stop Online Piracy Act törvényjavaslatok benyújtására. (Ezekről még lesz szó.) Február egyik fontos magyar vonatkozású híre volt, hogy a korábban "piacvezető" feliratok.hu egy "belső" vita következtében elköltözött addigi címéről. Persze a felirat biznisz továbbra is szárnyal, csak már más oldalakon. Az EDRi februárban publikálta az év egyik legérdekesebb jelentését, melyben a netes semlegesség legaktuálisabb kérdéseit járta körbe a non-profit szervezet. Végül, hogy a januári RapidShare siker ne keltsen fölényes érzetet, februárban robbant a hír, hogy a Megaupload, majd a Hotfile cyberlockereket is beperelték, de ezúttal az Egyesült Államokban.

Március - Az Operation in Our Sites februárban is a napirenden maradt. Konkrétan két hírrel: először is a Super Bowl engedély nélküli terjesztése vádjával (gyanújával) kerültek különböző domain címek lefoglalásra. Ebből a húzásból később per lett, mivel a Rojadirecta (egy sportközvetítésekre mutató linkeket indexáló oldal) felvette a kesztyűt domain címe lefoglalása miatt. A másik kapcsolódó hír az volt, hogy hamarosan felemelte hangját Ron Wyden oregoni demokrata szenátor, a PROTECT IP Act és a Stop Online Piracy Act későbbi legnagyobb ellenzője is. Márciusban olvashattunk arról is, hogy Spanyolországban elfogadásra került egy "kalózellenes" törvény, mely a "Törvény a Fenntartható Gazdaságról" címet kapta. Ezzel a Zapatero kormány arra tett kísérletet, hogy az elburjánzott spanyol fájlcsere világot kissé visszanyesse. Év végi (decemberi) hírek szerint azonban a kormány végül mégsem fogja a törvényt életbe léptetni. Ha március, akkor még egy dolog nem maradhat el, ez pedig a Google Books ügy. Denny Chin bíró ugyanis márciusban utasította el a peres felek (második) egyezségi megállapodását, mivel az nem volt "fair, adekvát és ésszerű", s ily módon "túl messzire ment". Az év hátralévő részében az is kiderült, hogy a felek pereskedni lesznek kénytelenek, ha pontot akarnak tenni az ügy végére. (A Google könyvdigitalizációs projektjéről írt cikkemet lásd itt.)

Április - E hónap több fontos perről maradhat emlékezetes. Elsőként arról posztoltam, hogy a Joel Tenenbaum bostoni egyetemi hallgatóval szemben 30 dal jogellenes letöltéséért indult eljárás folytatódni fog. Korábban dalonként 22.500 dolláros kártérítést szabott ki Tenenbaummal szemben az esküdtszék, melyet azonban a bíróság alkotmányos szempontból aggályosnak talált, s ezért 90%-kal csökkentett. Ezzel az ítélettel szemben mind Tenenbaum (ő még ezt is sokallta), mind a tartalomipar fellebbezést nyújtott be. Áprilisban a fellebbezés kapcsán elemeztem alaposan az ügyet itt és itt. Aztán az év vége felé kiderült, hogy Tenenbaum még rosszabbul járt, mint azelőtt: a fellebbviteli bíróság szerint elhamarkodott volt a kártérítési összeg "alkotmányossági alapokon történt csökkentése", vagyis marad a 675.000$ kártérítés. Ugyancsak az Egyesült Államokban zajlik a videomegosztó portálok jövőjéről szóló per. Ebben a Viacom igyekszik bebizonyítani, hogy a YouTube szándékosan figyelmen kívül hagyta a jogellenes tartalmak eltávolítását követelő értesítéseket. A per a fellebbezés szakaszában tart. Nagyon kíváncsian várom a másodfokú ítéletet, mely domináns hatást gyakorolhat a webkettő és a fogyasztók által generált tartalom jövőjére. A harmadik per Angliában zajlott le. Ugyan a BT és a TalkTalk internetszolgáltatók megpróbálták, mégsem járt sikerrel kísérlet a brit fokozatos válasz rendszert bevezető Digital Economy Act bírósági felülvizsgálatát illetően. Az eljáró bíró nem találta a brit jogrendszerrel ellentétesnek a törvény elfogadását és tartalmát.

Május - Halljunk valamit itthonról is. A hazai online zenei értékesítés világa nagy mélységbe zuhant, amikor a Songo bezárta kapuit márciusban. Szerencsére májusban valami újra kezdődött. Először megnyitott a Hungaroton online zeneértékesítési felülete (sőt már áprilisban a Vodeafone Superbox szolgáltatása is), a nyáron a Starzone nyújtott reális alternatívát a vásárlásra, az ősszel pedig beindult az iTunes, majd a ZeneCenter. Reméljük a tendencia folytatódni fog. kellenek a legális online értékesítési felületek. Május mélypontot is jelentett a szerzői jog világában. Ekkor került nyilvánosságra a PROTECT IP Act törvénytervezet, amely az Operation in Our Sites mintájára már a külföldi domain címek lefoglalását is lehetővé tenné az amerikai hatóságoknak. Hallatlan és nagy butaság. A tervezettel kapcsolatos elemzésemet lásd itt. (Azóta tudjuk, hogy a röviden csak PIPÁ-nak hívott szenátusi javaslat mellett egy másik képviselőházi előterjesztés is riogatja a közvéleményt. A SOPÁ-ról a holnapi posztban írok.) Végül májusban jelent meg az év másik nagy hatású jelentése, a Ian Hargreaves által írt angol Digital Opportunity. Ez gyakorlatilag a brit szerzői jog modernizálásának kereteit fekteti le. (A jelentés fényében épp mostanság kezdődött egy országos egyeztetés Angliában.)

Június - Az első félév utolsó hónapjában vált teljessé, hogy a legnagyobb amerikai disztribúciós felületek a felhőbe tartanak. Előbb az Amazon, majd a YouTube, végül - s elsőként engedélyek birtokában - az Apple indította be felhő (cloud) alapú tartalomszolgáltatását. Ez a jövő, ez tagadhatatlan! (S bár ez jelentéktelen információ, de aznap, mikor Steve Jobs bejelentette az iCloudot San Franciscóban, épp elsétáltan a bejelentés helyszíne mellett. A mellékelt fotó a bizonyítékom.) Frank La Rue, az ENSZ véleménynyilvánítás és szólásszabadság védelméért felelős különleges jelentéstevője, júniusban közzétett jelentésében úgy vélte, hogy a fokozatos válasz rendszerek ellentétesek egyes emberi jogokkal. (Bár több hibát is tartalmaz a szerzői jog szemszögéből nézve, ettől még fontos ez a dokumentum.) És végül a június sem múlt el hazai hírek nélkül. Mindennél szomorúbb azonban, hogy a sajtóban arról cikkeztek, hogy a széleskörű hazai fájlcserélés miatt a Warner úgy döntött: csak késleltetve vetíti a filmjeit a magyar mozikban. Tagadhatatlan, hogy a fájlcserélés nem tesz jót a tartalomiparnak, de azt is el kell, hogy mondjam: ilyen buta akcióval a tartalomipar nem hogy vissza nem hódítja a nézőket hazánkban, hanem még a becsületes mozilátogatókat is eltávolítja magától.

A júliusi-decemberi top hírekkel folytatás holnap!

Update #1: Megelőztem a TorrentFreaket. Ők is hasonló rendben foglalták össze a 2011-es évet. Íme az első hat hónap legfontosabb eseményei az ő szemszögükből.

Kellemes Karácsonyt a blog olvasóinak

2011-12-23T14:17:00.000+01:00

Ha már az idei év az újításoké volt, akkor először a blog történetében hadd kívánjak minden lelkes olvasónak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánni ezúton is! Hm... De most, hogy belegondolok... Azért a karácsonynak is van némi köze a szerzői joghoz. Hiszi vagy sem az olvasó: a Biblia "szerzőinek" személyhez fűződő jogai még ma is védelmet élveznek Dániában. Hogy is mondta Hamlet? (Megfejtéseket lehet kommentben küldeni!)
S íme némi karácsonyi kiegészítés még: a Plagiarism Today oldal összegyűjtött öt közkincsbe tartozó karácsonyi dalt, és öt olyan nótát, amely bár jó régi, de még nem tartozik közkincsbe. Előbbihez sorolható például a Deck the Halls, a Jingle Bells vagy a Silent Night (ezek a 19. századból származnak, utóbbi Ausztriából). Utóbbihoz tartozik például a Santa Claus is Coming to Town, a Have Yourself a Merry Little Christmas, White Christmas vagy a Little Drummer Boy. Ó, ezek de jó kis dalok. (És egy részük szerepel az örök kedvenc Reszkessetek betörőkben is.)

Karácsonyi Hírmorzsák #1.22

2011-12-21T17:48:00.000+01:00

Konzultáció az angol szerzői jog reformjáról. Megbukott az ír fokozatos válasz? Erősödik az igény a tartalmak blokkolása iránt Németországban? A SOPA Bodó Balázs szemszögéből. Karácsony az Artisjusnál. - (Karácsonyi) Hírmorzsák #1.22.

Konzultáció az angol szerzői jog reformjáról - Az idei év egyik legfontosabb szerzői jogi dokumentuma volt szerintem, s nem csak Anglia vonatkozásában, Ian Hargreaves jelentése, melyben az angol szerzői jog reformjára buzdította a jogalkotókat. Persze kissé a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv "vogon" társadalma jut eszembe arról az eszeveszett tempóról, ami az angolokat most jellemzi. A jelentés májusi kiadása után augusztusban hallhattunk némi kormányzati reakcióról, majd most december 14-én hozták nyilvánosságra azt a részletes konzultációs dokumentumot, mely a jelentésben foglaltak megvitatására buzdít. Ami számomra érdekes, az a paródia, a format-shifting, a könyvtári digitalizálás, a kutatási és magáncélú többszörözés, az árva művek, illetve a kiterjesztett közös jogkezelés kérdése. A konzultáció 2012. március 12-éig nyitott, tehát még soká, hogy az eredményeket megismerjük.

Megbukott az ír fokozatos válasz? - Mintapéldaként szoktam emlegetni azt az ír megállapodást, melyet az Eircom ISP kötött a zeneipart képviselő IRMA-val, melyben az ISP önként vállalta, hogy előfizetőit egy "fokozatos válasz" rendszer keretében figyelmezteti az elkövetett szerzői jogsértésekre, majd végső soron akár a notórius jogsértők internet-hozzáférését is korlátozhatja. Tavaly az Eircom és az IRMA megállapodását helyben hagyó bíró azzal már nem értett egyet, hogy az IRMA "követelje" (elvárja), hogy a többi ISP is aláírjon egy hasonló megállapodást. Idén nyáron pedig arról lehetett hallani, hogy az Eircom 300 személynek továbbított indokolatlanul figyelmeztetést jogsértések elkövetéséről. A legnagyobb szenzáció mégis az, hogy az ír adatvédelmi ombudsman arra szólította fel az Eircomot, hogy szüneteltesse a fokozatos válasz rendszerének alkalmazását. Ez könnyen lehet, hogy kifogja az ír modell vitorlájából a szerencsét. (Még akkor is, ha nem szerzői jogi, hanem adatvédelmi kifogásokkal is élt Billy Hawkes biztos.) (Lásd még a TorrentFreak beszámolóját.)

Erősödik az igény a tartalmak blokkolása iránt Németországban? - Az SG.hu bejegyzésében lehetett olvasni, hogy nem csak az IFPI érvel az illegális fájlcserélő alkalmazások drákói szigorúságú visszaszorítása mellett, hanem a német parlament jogi bizottságának elnöke vagy a Napster németországi vezetője is felemelte a hangját a fokozatos válasz rendszerek bevezetése, az egyes weboldalak blokkolása, esetleg a sávszélesség internet-szolgáltatók általi korlátozása mellett. Én ezektől a gondolatoktól mindig is viszolyogtam, így a mellékelt fotó cinizmusa ellenére is fontos kritikát hordoz. Épp ezért tűnik szerencsésnek, hogy Dieter Gorny, a Német Zeneipari Szövetség vezetője viszont a jogosultak és a fogyasztók közötti "társadalmi szerződésről" tesz említést. No, ez sokkal inkább járható út kell. Ehhez széles kínálat, modern üzleti modellek - és persze nyitott fogyasztók kellenek!

A SOPA Bodó Balázs szemszögéből - A minap tett közzé egy írást a Magyar Narancs Online Bodó Balázs tollából, mely az Egyesült Államok Képviselőháza által előkészített Stop Online Piracy Act (SOPA) törvényjavaslatot kritizálja. Aki követi a blogot, tudja, hogy én is erősen kritikus vagyok mind az "eredeti" (a Szenátus által kidolgozott) PROTECT IP Act, mind a SOPA tartalmával kapcsolatban. Balázs írásait pedig mindig örömmel fogadom. Most mégis úgy érzem, hogy ez a bejegyzés nem teljesen korrekt. A SOPA már jó ideje napirenden van, nem "csütörtökön került az amerikai képviselőház jogi bizottsága elé" (bár ez a kézirat lezárásnak időpontjától függ, ez nem tudom, mikor lehetett), de ez nem is annyira fontos. Ellentétben azonban azzal, ahogy Balázs a cenzúra megtestesítőjeként tekint a SOPA-ra, szerintem a SOPA nem mond ilyet. A SOPA a nyilvánvalóan jogsértő célokra szolgáló külföldi domain címek lefoglalására alkalmas. Egy komment miatt azonban nem lesz/volna még lehetőség a teljes domain lefoglalására. Olyan értelemben persze egyet kell értenem Balázzsal, hogy a SOPA jelenlegi formájában engedi, hogy a jogosult előbb lőjön, s csak aztán nézzék meg, hogy az ellenfélnél volt-e egyáltalán pisztoly. Ez pedig valamilyen értelemben az előzetes blokkolás (némiképp cenzúra) eszközét jelentheti majd.

Karácsony az Artisjusnál - A mai napon a Facebookon kalandozva ráakadtam erre a kellemes kis karácsonyi meglepetésre. A közös jogkezeléssel kapcsolatos beszélgetések/előadások alkalmával, ha valaki felteszi azt a kérdést, hogy mi a csudáért fizessen egy bolt (vagy egy szolárium) a nyilvánosság számára érzékelhetővé tett rádióadás vagy zeneszámok után jogdíjat, mindig azzal a kérdéssel vágok vissza: jobban örülne az érintett, ha valamelyik plázába betévedve a síri csend fogadná őt? Az Artisjus karácsonyi reklámfilmje szerintem színvonalasan és találóan épp erre akar utalni. Becsüljük meg az alkotókat, mert jó, hogy vannak. És persze boldog karácsonyt is kíván a közös jogkezelő.

Bizottsági ajánlás a kulturális értékek digitalizálásáról

2011-12-20T11:25:00.000+01:00

Az Európai Bizottság komolyan gondolja a kulturális értékek digitalizációját. 2011. október 27-én közzétett ajánlásában a Bizottság kiáll az Europeana gyűjteményének további szélesítése, a magánszereplőknek a digitalizációs projektekbe való bevonása, az árva mű irányelv mielőbbi átültetése, a közkincsbe tartozó művek közkincsben tartása, a web-harvesting engedélyezése, a digitális kötelespéldány bevezetése és persze a szellemi tulajdonvédelem jelenlegi kereteinek fenntartása mellett.

Őszinte sajnálatomra csak így, közel két hónap elteltével jutottam oda, hogy ezt az értékes dokumentumot áttanulmányozzam. Az ajánlás tanulsága röviden: az Európai Bizottság az eddig kitaposott úton, még erőteljesebb lépésekkel kíván haladni Európa kulturális értékeinek digitális megőrzése és hozzáférhetővé tétele mellett. Lássuk a részleteket!

Europeana

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a megkezdett út jó, s az Europeana már most 19 millió kulturális alkotás digitális másolatát őrzi. Ez azonban nem elég. 2015-ig 30 millió műről kell digitális másodpéldányt őriznie az európai digitális könyvtárnak, 2025-re pedig végezni kell a teljes kulturális örökség archiválásával. Érdemes egy pillantást vetnünk az ajánlás 2. számú mellékletében foglalt számokra. Ezek szerint a huszonhét uniós tagállam által készített és beszolgáltatott digitális másolatok száma rendkívül változatos. A vezető szerep Németországé (több mint 3 millió példánnyal), második Franciaország (közel három millió mű másolatával), bronzérmes Olaszország (majdnem kétmillió alkotást digitalizálva). Rajtuk kívül még hárman vannak egy millió mű fölött. Ezzel szemben sokan még a százezret sem érik el (hazánk már átlépte ezt a küszöböt), sőt Ciprus mindmáig 53 (!) alkotásról készített digitális fájlt.

Magánszereplők bevonása a digitalizációba

Összhangban a Bölcsek Tanácsa által az év elején közzétett "Új Reneszánsz" (itt és itt) vitairatban foglaltakkal, a Bizottság határozottan kiáll amellett, hogy a költséges (másként: a közpénzekből egészében nem finanszírozó) digitalizációs projektekbe bevonásra kerüljenek magánszereplők. Az ajánlás az 1. számú mellékleté foglalta össze a megállapodásokkal kapcsolatos minimumkövetelményeket. Nem meglepő módon e követelmények szoros hasonlóságot mutatnak a Bölcsek Tanácsa által kifejtettekkel. Egy ponton mégis egy érdekes különbség fedezhető fel köztük. A három bölcs 7 évben húzná meg a magánszereplők bevonására rendelkezésre álló, következésképp számukra kedvezményeket nyújtó periódus időtartamát. Ezzel szemben a melléklet 6. pontjában felsorolt kritériumok egyike "a lehető legrövidebb" kifejezést használja. Amivel egyedül annyi a probléma, hogy a hét évhez viszonyítva lehetetlen lenne megmondani, hogy többet vagy kevesebbet jelent. Mi a "lehetséges"? Kérdezhetnénk vissza? "A lehető legrövidebb, de még a magáncég is profitáljon?" Merthogy ezek fényében jelenleg országonként akár eltérő tartalmú megállapodások kötése is lehetségesnek tűnik, amelynek esetleg előre nem látott következményei is lehetnek.

És az apró...

- Az idei év egyik legfontosabb uniós szerzői jogi fejleménye az árva mű irányelv elfogadása volt. Az ajánlás hangsúlyozottan kiáll ennek a dokumentumnak a mielőbbi nemzeti átültetése mellett, hogy ezáltal is lehetővé váljon az ismeretlen helyen tartózkodó vagy ismeretlen szerzők által készített alkotások felhasználásának engedélyezése.

- A Bizottság ugyancsak kiállt amellett, hogy a közkincsbe tartozó művek közkincsben kell tartani. Ezt úgy kívánja garantálni a Bizottság, hogy megtiltja az egyébként közkincsbe tartozó művekről készített digitális másodpéldányok vízjelekkel vagy egyéb jelzésekkel történő megjelölését.

- Az ajánlás indokoltnak tartaná ha a tagállamok a digitálisan készített alkotásokról a jövőben kötelespéldány könyvtári elhelyezését tenné kötelezővé. Ezzel összefüggésben két fontos felhasználásról tesz említést a dokumentum, melyek esetleges nemzeti átvétele azért komoly odafigyelést érdemelne. Egyrészt a 10. pont (a) alpontja szerint a jogtulajdonosoknak vagy DRM mentesen kell a könyvtárak rendelkezésére bocsátaniuk a műpéldányt, vagy garantálniuk kell, hogy a hatásos műszaki intézkedés ne akadályozza a könyvtárat a munkája végzésében. Ez utóbbi épp a (b) pontban foglaltak fényében különösen fontos, mivel az ajánlás azt javasolja, hogy nemzeti szabályok keretében váljék lehetővé a kötelespéldányok más kötelespéldányi őrzésre kötelezett könyvtáraknak történő átadása.

- Ugyancsak az ajánlás 10. pontja, annak is (c) alpontja rögzíti, hogy a webes szüretelést (web-harvesting), gyakorlatilag a neten keringő digitális tartalmak letöltését és archiválását is be kell indítani.

- És persze gyakorlatilag valamennyi fenti tevékenység csakis a szellemi tulajdonvédelem tiszteletben tartása mellett történhet. [Erre utal a (7) és (11) preambulumbekezdés is, de a 10. pontban foglalt valamennyi felhasználás is csak a szerzői jogok betartásával történhet.]

A tagállamoknak két évjük van arra, hogy lépjenek az ügyben, utána tájékoztatni kötelesek a Bizottságot. Két év múlva pedig már nagyon közel fogunk járni a 2015-ös határidőhöz. Így biztosan látni fogjuk, hogy a tagállamok vajon elérhetik-e az eléjük tűzött célokat. Hazánk például a 417.000 darabos digitális diitális műpéldány beszolgáltatását.

Breaking News: beindult a Kalóz Shop

2011-12-19T13:04:00.004+01:00

Másfél hete részletesen beszámoltam arról, hogy a Magyar Kalóz Párt (MKP) egy olyan fórumot kíván létrehozni, melyen keresztül szerzők szabadon értékesíthetik alkotásaikat. Az MKP 1-2 héten belülre ígérte a felület nyilvánosságra hozatalát. Matematikailag korrektül pont félidőben, másfél hét után került sor erre. Megnyílt a Kalóz Shop.

A Kalóz Shop kinyilvánított célja, hogy

"felületet kínáljon a szerzőknek és alkotóknak, akik így a műveiket közvetlenül kínálják eladásra a vevőiknek. Az apróhirdető oldalnak nem célja, hogy direkt módon vagy akár áttételesen is támogassa az eladásokkal a szerzőkre ráépült, úgynevezett szerzői jogvédő szervezeteket. Az eladó meghirdeti a művét és a vevő más apróhirdető rendszerhez hasonlóan felveszi vele a kapcsolatot és megegyeznek. Ez a mű lehet kézzelfogható (festmény, könyv, jegyzet, zene vagy valamilyen adathordozón lévő adat), illetve lehet linkről letölthető állomány. A legfőbb szabály, hogy az eladó szerzeménye, műve legyen."

Az MKP mindezzel gyakorlatilag arra tesz kísérletet, hogy a szerzők közvetlen disztribúciós hálózatot tarthassanak fenn fogyasztóikkal. Az oldalnak épp ezért nem célja, hogy second hand bolttá váljék, tehát nem megengedett a "viszonteladás". Csak a szerző és csak a vevő részese az ügyletnek. Korábbi bejegyzésemben utaltam arra, hogy a koncepció részben jól hangzik, gyakorlati kivitelezhetősége egyelőre kétséges számomra.

A szabályzatban az is szerepel, hogy az üzemeltető nem vizsgálja, hogy a szerzőnek van-e szerződése kiadóval, vagy jogkezelővel. Ez utóbbinak relevanciája nincs, mert a művek eredeti műpéldányainak értékesítése nem a jogkezelők feladata. Utóbbiak szerepe az egyedileg nem vagy nehezen gyakorolható jogok engedélyezésénél nagy. Másként: ha egy bátor szerző az új dalait tartalmazó CD-t a Kalóz Shopban akarja értékesíteni, megteheti. Ettől a vásárló még nem adhatja le azt a rádióban. Erre engedélyt kell kérnie a releváns jogkezelőtől. Vagyis a Kalóz Shop vásárlói csakis a műpéldányt szerzik meg.

No, mivel a shop friss még, ezért valamikor visszanézek, és meglátjuk, hány művet töltenek fel az emberek. Addig is ízlelgessük a hirdető mottóját: "Művet csak közvetlenül a szerzőtől vásároljon!"