És most megkaptam őket. Korábban folyamatosan azt írtam (persze e feltevésemet továbbra is tartom), hogy a fájlcserélés népszerűségének egyik oka, hogy a felhasználók számára nem áll rendelkezésre kellő jogszerű alternatíva. Természetesen van rengeteg opció, így a fizetős zeneletöltő portálok, mint például az iTunes (habár azt mi magyarok nem tudjuk mindenre használni, többek közt pont zene- és filmbeszerzésre nem - mi több, ugye a piac most szűkült le egyszereplőssé: lásd itt és itt), az online streaming modellek, mint például a Rhapsody vagy a Spotify (mondjuk mi ebben sem vagyunk erősek), vagy a filmek kölcsönzését megreformáló Netflix (mondani sem kell, hogy ez sem a magyar piacra lett kitalálva).
Véletlenül sem akarom a jogszerű modellek eddigi eredményeit kisebbíteni - arra az IFPI is folyamatosan utal (lásd a 2009-es és 2010-es év elemzéseit), hogy az online bevételek folyamatosan nőnek, és ez jó -, ennek ellenére a fájlcserélés virágzik. Úgyhogy részben ennek köszönhető, hogy folyamatosan hangsúlyozom, hogy az üzleti modelleknek frissülni, bővülni kell, ráadásul mindig új koncepciók mentén.
A New York Times nemrég két érdekes cikket is közölt, melyek pont ilyen új elképzelésekről számoltak be. Ezek hangsúlyozottan amerikai ötletek, és hazánkba nem hiszem, hogy (hamar) eljutnának, mégis érdemes rájuk vetni néhány pillantást. (A hazai helyzet problematikáját a jogellenes felhasználások túlburjánzása mellett a közös jogkezelés bizonyos fokú rugalmatlansága is adja. Épp az előző posztban utaltam arra, hogy az Európai Bizottság is foglalkozik e kérdéssel, illetve egy - azóta több, mint 400 olvasást megért - korábbi bejegyzésemben is említést tettem erről egy, az Infokommunikáció és Jogban megjelent írás kapcsán.)
Az első cikk a Mog nevű cég új ötletéről szól, amely a 10 millió zenéből álló repertoárját havi 5-10$-ért kívánja televíziókban és autókban elérhetővé tenni. Már megállapodtak a z LG, a Samsung és a Vizio cégekkel, hogy a Mog szolgáltatás elérhető lesz a televíziógyártók internet-kompatibilis készülékeiben. (Ez mondjuk nem újdonság, mert a Netflix és a Rhapsody egy ideje már elérhető televízión.) Az ötlet azonban, hogy egy okostelefon közbeiktatásával az autóban is streamelhessünk zenét, teljesen új. (Jó pár évvel ezelőtt egy amerikai professzor/dékán kollégám autójában megismerkedhettem a rádiós műsorok műholdas eszközök segítségével - vagyis nem a szimpla autósrádión keresztül - történő hallgatásával. A Mog által megvalósított koncepció ehhez képest mégis más.) A cég reméli, hogy rengeteg fogyasztó számára vonzó lesz majd az új opció. (Ha tényleg igaz az alábbi linken elérhető felmérés, akkor meg főleg.) Persze ha megnézzük, hogy milyen gépkocsikban lesz elérhető - eleinte - a szükséges csatlakozó felület az okos telefonnak, akkor a remények nem lehetnek óriásiak. (A kezdő kocsi a Mini. Hát... Nekem nincs ilyenem, s egy ideig nem is lesz.)
A másik cikk pedig arról szól, hogy a Warner az első filmes cég, amely a Facebook-on kölcsönözhetővé tette (egyelőre csak) a Batman: A Sötét Lovag című filmjét. A kölcsönzés ára 3$ (vagy 30 Facebook kredit), ennek fejében 48 órán át az adott személy rendelkezésére áll a film, amelyet bármikor megtekinthet, leállíthat, újraindíthat. A koncepció lényege az, hogy unalmasabb közösségi portálos perceinkben még filmet is nézhessünk. Elsőre talán furcsa, hogy az amúgy kapcsolatépítésre szolgáló közösségi oldalak mozifelületté váljanak, valójában mégis komoly dolog ez: milliók célozhatók meg ily módon és vehetők rá a szórakozás új formájára. (Sajnos a technológiai háttérről nem sokat tudok, tehát a streamelt mozi minőségéről, ki adja a szerverkapacitást stb.) Remélem lesznek fejlemények. (Mondjuk én maradok a televíziónál és a mozinál.)Címkék: digitális szerzői jog, Facebook, fájlcsere, IFPI, iTunes, Mog, Netflix, New York Times, Rhapsody, Spotify, USA, zeneipar