Szakmai fórum az ACTÁ-ról

A fórum három külön kerekasztal-beszélgetést tartalmazott. Lehetetlen volna minden fontos mondatról számot adni, ezért csak tömören jelezném, hogy melyek voltak a legfontosabb meglátások a paneleken belül. (Így szükségképpen hevenyészet/zanzásított összeállítás lesz a mai, hiszen a program négy és fél órán át tartott. Néha a beszélgetés/vita annyira magával ragadó volt, hogy nem sikerült mindent feljegyeznem.)

Forrás: HENT

Az első kerekasztal-beszélgetés fókuszában az ACTA tárgyalási folyamata és annak fázisai, a nyilvánosság, a megállapodás értelmezése és a jelentős társadalmi ellenállás állt. A panelben Bodó Balázs, Csömör Magdolna, Faludi Gábor, (ifj.) Ficsor Mihály és Stefan Marsiske fejtette ki véleményét a fentiekkel összefüggésben – az én moderátorságom mellett. Ficsor Mihály részletesen elmagyarázta a nyilvánosság 2010-ig tartó kizárásának okait, melyet Faludi Gábor megerősített, mondván, hogy ezt az irányadó magyar jogszabályok sem várták volna el. Stefan Marsiske meglátása szerint ez helytelen lépés volt. Ficsor úr kihangsúlyozta viszont, hogy mivel a megállapodás egyedi ügyekben nem közvetlenül alkalmazandó, vagyis a megállapodást a szerződő feleknek előbb ratifikálnia kell ahhoz, hogy magukra nézve kötelezőként ismerhessék el. S mivel ezek az országok részt vettek az egyeztetéseken, valószínűleg tökéletesen tisztában vannak a megállapodás és a kapcsolódó dokumentumok tartalmával. Csömör Magdolna örömének adott hangot az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) és az SZTNH között kötött megállapodás kapcsán, mivel ez arra ad lehetőséget az IVSZ tagszervezeteinek, hogy a hangjukat hallathassák az őket érintő szerzői jogi kérdésekben. Bodó Balázs ugyan csak a panel végén jutott szóhoz, azonban hasznos meglátással gazdagította az asztaltársaság munkáját. Szerinte ugyanis olyan egyrészt sok különböző diskurzus folyik a témát illetően, másrészt napjainkban már elképzelhetetlen, hogy az ehhez hasonló tárgyalások „elit” jellege nem tartható fenn. Végül a panel több tagja is annak a meglátásának adott hangot, hogy biztosra vehető, hogy az ACTA ratifikálására még 1-2 évet várni kell - köszönhetően annak, hogy a Bizottság az Európai Unió Bírósága elé utalta a kérdést azzal kapcsolatban, hogy az ACTA megfelel-e az uniós joganyagnak. A panel konklúzióját adhatja Ficsor Mihály személyes megjegyzése, melyet örömmel idézek szó szerint: „sosem értettük mire jó [az ACTA], de tudtuk, baj is lehet belőle”. (E panelről a Budai Hírlap is cikkezett.)

Forrás: HENT

A második panel résztvevői (Faludi Gábor, Horváth Péter, Jókúti András és Stefan Marsiske – Lendvai Zsófia moderálása mellett) lépcsőzetesen végig haladtak az ACTA polgári, büntető-, és vámjogi rendelkezéseinek tartalmán. Megfelelnek-e a hatályos európai normáknak vagy sem. A felek alapvetően egyet értettek abban, hogy a magyar jogalkotónak nem lesz szükséges változtatni a hatályos joganyagon. Több esetben is kritikával illették azonban a megállapodás egyes rendelkezéseit, így például a filmszínházi rögzítés büntetőjogi szankcionálásával kapcsolatos keretszabályt.

Forrás: HENT

Végül a harmadik panel a digitális fejezet rendelkezéseinek tárgyalására lett összehívva. Grad-Gyenge Anikó moderátor azonban felvezetőjében huszárvágással - kiváló döntésként! - más vizekre terelte a beszélgetést, mondván, hogy az ACTA 27. cikke jelenleg üres frázisokat, alapelvi tételeket tartalmaz, „az ACTA azonban nem légüres térbe csapódott be”. Anikó ennek megfelelően inkább a digitális fejezet életre hívásának okainak elemzésére terelte a szót, és arra kérte a népes beszélgető tábort (Bodó Balázs, Detrekői Zsuzsa, Maróy Ákos, Mayer Erika, Mezei Péter, Tomori Pál és Tóth Zita), hogy próbálják meg összeszedni, mely alapelvek hiányoznak esetleg a 27. cikkből, melyek segítségével esetleg az egész internet és szerzői jog problematika megoldható lenne. Maróy Ákos, a Kalózpárt részéről például azt hangsúlyozta, hogy a jogalkotói oldal nem kellőképp látja át az internet (köztük a fájlcsere) technológiai működését, miközben a társadalom persze nem rendelkezik kellő jogi ismeretekkel. Véleményemnek igyekeztem hangot adni, hogy ez talán így van (bár szerintem több olyan embert lehetne említeni, aki e két témában egyszerre járatos), a két oldal közötti kommunikáció azonban nem létezik. Hozzátettem, hogy szerintem pont ennek fényében nehéz azt mondani, hogy az ACTA képes lenne elérni azt a célkitűzést, melynek a preambulumban is hangot adott, nevezetesen a jogosultak, a szolgáltatók és a felhasználók jogai és érdekei közötti egyensúly megteremtése. Mayer Erika szerint a szabályozás igazi problémája, hogy nem veszi figyelembe az internet valós működésének sajátosságait (köztük a felhasználók által létrehozott tartalmak – user generated content – fontosságát). Bodó Balázs több megállapítása közül engem leginkább az ragadott meg, amely szerint a technológia fejlődésének köszönhetően a felhasználók széles hatalmat szereztek maguknak, és az ACTA (és persze egyéb jogalkotói törekvések) körüli vita valójában e hatalom elvonásáról, avagy megőrzéséről szól. (Saját véleményem szerint amennyiben a diskurzust ebből a szemszögből nézzük, illetve ez tényleg így van, akkor valójában a vita megoldhatatlan, és a jogosultak, valamint a felhasználók örökké egymással fognak küzdeni.) Bodó szerint „minden az ellenállásról fog szólni.” Tomori Pál kiemelte, hogy bár ismertek új üzleti vállalkozások, amelyek a tartalmakat a megszokottól eltérő módon juttatják a fogyasztókhoz, valójában ezek nem tekinthetők új üzleti modelleknek. A biztonság kedvéért Tomori Pál később hozzátette, e megállapítása alatt azt érti, hogy valamennyi modellnél szükségképpen fent kell tartani azt a láncot, amelynek segítségével a műélvezetért járó díjazás a műveket megalkotó / abban közreműködő jogosultakhoz eljuthat a fogyasztóktól. Így bár több szolgáltatás is „ingyenes” a fogyasztó szemszögéből, a reklámbevételekből a jogosultaknak részesedniük kell. Tomori ugyancsak kiemelte, hogy ő az ACTÁ-ból kifejezetten hiányolja a művészeti szabadság hangsúlyozását. Sőt, az említett láncolat megszakadása a művészeti kísérletezés csorbulásával járhat, amelynek eredményeként a jövőben nem kulturális produktumokat, hanem termékeket fognak előállítani a „művészek”, mivel csak ezek lesznek értékesíthetők. Detrekői Zsuzsa megjegyezte, hogy a közvetítő szolgáltatók nagyon is boldogok lennének, ha nem kellene az online jogsértésekkel kapcsolatban szerepet vállalniuk, mely persze nem feltétlenül reális elvárás jelenleg.

És mindezek mellett a rendezvényen sok-sok hallgatói kérdés érkezett, melyekre a résztvevők igyekeztek a lehető legjobb tudásuk szerint válaszolni. Zárásként pedig elhangzott, hogy a HENT örül az „első szakmai fórum” sikerének. Ez tehát számomra azt jelenti, hogy lesz még folytatása a beszélgetésünknek. Legyen így!

A HENT az én fenti összefoglalómnál is részletesebben írt az eseményről. Ugyaninnen elérhető az Origó tudósítása (nem mondom, némely kiragadott gondolat azért nem adja vissza a valós mondandót). Az MTI, az Infótér, az OrientPress és az Index (ugyancsak több ponton túlzó és pontatlan tartalommal) is közzétett egy összefoglalót az eseményről. Sőt íme az Infótér audiovizuális riportja a harmadik panelről.