Ez a kérdés merült fel Magyarország
egyik legismertebb szerzői jogi ügyvédi irodájának vezetőjétől, amikor egy könyvkiadó ügyvezető igazgatója felkérte, hogy
segítse a jogérvényesítő tevékenységét. Hogy valóban így lesz-e, azt nem tudom,
de az bizonyos, hogy nem egyszerű a könyvkiadók, és különösen a szakkönyvkiadók
helyzete. A problémára rávilágít egy 2012-es Szerzői Jogi Szakértő Testületi
szakértő vélemény is, konkrétan a 04/12-es számú. Néhány gondolatot szeretnék
megosztani a szakértő véleménnyel és a konkrét esettel kapcsolatosan.
A probléma sajnos nem most merült fel először, 2010-ben az E.SZER.INT blog
foglalkozott a könyvkiadók problémáival. Eltelt két év és sajnos a helyzet nem
hogy javult volna, inkább még rosszabbra fordult.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7glrmBOhIr058ScMbVDkfZzYO0XKZPsjPxEd7ef6aiCyMiyqaDM4mWy4lc5m_1vt-4dvouHTLuZgaZ4-WmO8pgd0hgO7SWMRMzRMisJdGl2Oyb_9x_vWRpLjl6on2iMzAqzzZfrrWT2g/s320/garbage.jpg)
Ahhoz, hogy tisztán lássunk a kérdéskörben, fontos
megvizsgálni a szakkönyvkiadás gyakorlatát. A szakkönyvkiadó felméri, hogy
milyen jellegű könyv iránt van megfelelő piaci kereslet. Ha talál megfelelő
idegen nyelvű művet a piacon, akkor megveszi a magyarországi könyvkiadás jogát
a szerzőktől, ha nem talál, akkor vállalkozási vagy megbízási szerződéssel
felkér egy szerzőt a mű megírására, majd az idegen nyelvű könyvet
szakfordítókkal lefordíttatja, azt követően pedig szakmailag és nyelvtanilag
lektoráltatja. Beszerzi a kiadáshoz szükséges ábrákat, illusztrációkat,
képeket. Ha az idegen nyelvű kiadást multinacionális ipari vállalat adta ki,
akkor az egységes megjelenés érdekében kötelezhetik a kiadót a megfelelő
fontkészlet megvásárolására is. A kiadó megtervezi a saját kiadás borítóját,
hátlapját, a szöveget pedig tördelők hozzák összhangba az eddigi munkákkal.
A könyvkiadók, különösen a szakkönyvkiadók számára tehát
igen jelentős vagyoni hozzájárulás szükséges egy-egy könyv kiadásához. A könyveladások
kapcsán az eladott példányszám tekintetében a szerzők jóval kisebb a kockázatot
viselnek, hiszen a mű elkészültét követően díjazásban részesülnek, illetve idegen
nyelvű könyv licencének megvételével megtörténik az ellentételezés a szerző részére.
Szakkönyvek esetében egyáltalán nem jellemző az eladási volumenhez kötött
díjazás, hiszen közismert, hogy szakkönyveknél mekkora forgalomra lehet
számítani, és gyakorlatilag kizárt, hogy a tervezettnél jóval nagyobb legyen
iránta az érdeklődés. A könyvkiadók tehát előre felmérik a piacot, és a várható
keresletre tekintettel meghatározott példányszámú könyv kiadására vállalkoznak,
melyekért jellemzően egy összegben fizetnek a szerzőnek.
Ezt azért fontos látni, hiszen a szerzőt ettől a ponttól
kezdve nem fogja anyagilag érinteni, ha az eladási volumenek – mondjuk a
szakkönyvek illegális bedigitalizálása és online terjesztése miatt – nem a várakozásnak megfelelően alakulnak. Ö csak annyit lát, hogy a kiadó nem
vesz tőle jogot az újabb kiadásokra. Ennek persze számtalan oka lehet, így
aktívan nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel.
A szakkönyvek kiadóit sokkal inkább érintik ezek a
jogellenes magatartások. A jogellenesen bedigitalizált és online terjesztett könyvpéldányok
megjelenésével a forgalom elképesztő mértékben lecsökken, esetleg meg is
szűnik. Előfordulhat, hogy akad majd olyan kiadó is, aki megpróbál fellépni az
általa kiadott szakkönyvek illegális bedigitalizálása és online terjesztése ellen
és azzal kell szembesülnie, hogy a szerzői jogi törvény bizony nem őt védi. De
hogy is van ez?
Nézzük meg a 04/12 SZJSZT szakértő véleményt. A kiadó feljelentést
tett ismeretlen tettes ellen a jogellenesen bedigitalizált és online
terjesztett (lehívásra hozzáférhetővé tétellel) szakkönyve miatt, majd a
nyomozó hatóság kérte a SZJSZT szakértő véleményét a tekintetben, hogy ilyen
esetben mekkora kár éri a kiadót a szerzői jogainak megsértése miatt.
A válasz – nem tudom meglepődik-e valaki –: semekkora!
Merthogy történetesen a könyv szerzőjétől 1996-ban
történt a könyvkiadás és terjesztés jogának megvásárlása a könyvkiadó részéről.
Az adott esetben tehát a 99-es Szjt.-t megelőző szerzői jogi környezetet kell
figyelembe venni, mely alapján – akárcsak a jelenlegi szabályozás szerint – „a felhasználási engedély nem terjedhetett ki
olyan felhasználási módokra, amelyek a technika akkori állása szerint
ismeretlenek voltak.” Tehát Magyarországon egyetlen könyvkiadó
sem léphet fel ilyen jellegű jogsértés esetén (legalábbis szerzői jogi sérelem miatt), – kizárólagosság
és minden felhasználási módra történő kikötés alkalmazása mellett sem – ha a szerződése
1998-2000 időszak előtt született (persze érdekes kérdés, hogy a lehívásra
hozzáférhetővé tétel mikor vált a technika állásává) és azóta nem kért
felhasználási engedélyt a szakkönyv digitális kiadására a szerzőtől.
Nyilvánvaló, hogy a könyvek igen jelentős hányada 1998-2000 előtt
került kiadásra, és egyáltalán nem jellemző, hogy a lehívásra hozzáférhetővé
tétel, mint új felhasználási mód kialakulása után minden szerzővel külön
megállapodtak volna a kiadók a felhasználási jog kiszélesítéséről. Az SZJSZT megfogalmazásában:
„Az
elmondottakból természetesen nem következik, hogy harmadik személyek jogsértő magatartása
ne okozhatna anyagi hátrányt a Kiadónak, de ez önmagában nem alkalmas a szerzői
jogi tényállás megalapozására. Az elmondottakból következően az eljáró tanács
csak azt vizsgálhatja, hogy a gyanúsítottak jogsértő magatartása okozott-e, és
ha igen, milyen mértékű vagyoni hátrányt a Szerzőnek.”
Mindeközben a kiadó azt látja, hogy a szakkönyveit szépen
beszkennelve, az általa vásárolt ábrákkal, képekkel, lefordított, lektorált,
tördelt szöveggel (tehát abban a formában, ahogy ő a könyvet végleges formába
öntötte) „szabadon” teszik lehívásra hozzáférhetővé. Válaszként pedig gyakorlatilag
egyetlen szerző sem fog önállóan fellépni a jogellenes magatartások ellen,
hiszen nincs meg az ehhez szükséges szaktudása, vagyoni háttere, ideje,
energiája, vagy akár hajlandósága sem. A valódi könyvek pedig a könyvkiadó
raktáraiban porladnak majd szét az évek során. A kiadó vagyoni ráfordítását, és a kapcsolódó kreatív munkát pedig nem védi a szerzői jogi törvényünk. Kivéve, ha adatbázis-előállítókról van szó.
Hogy kinek kedvez a jelenlegi szabályozás? Első látásra a szerzőnek. Viszont a kiadók nem fognak második kiadásokat megjelentetni, ha az első kiadás is a raktárban van még, vagyis a szerző nem számíthat a további kiadások jogából befolyó bevételre. Annyit lát, hogy a könyvei nem úgy fogynak, ahogy eredetileg a kiadó tervezte. A kiadóra nézve, a fentiekre tekintettel egyértelműen hátrányos a jelenlegi szabályozási struktúra. A jogsértők örülhetnek, hiszen a szerzők nem fognak majd jogsértés miatt fellépni ellenük, mint azt a fentiekben kifejtettem. Kinek kedvez még? Azoknak, akik állami monopóliumot kapnak az árva művek bedigitalizálására, hiszen a kiadók így gyakorlatilag nyugodtan megkerülhetők...
Címkék: digitalizálás, könyv, könyvkiadók, szakértő vélemény, SZJSZT