Ahogy közeledtünk a 800. bejegyzéshez, bloggertársaim idegeire menő vehemenciával igyekeztem mindegyikőjüket rávenni arra, hogy foglalják össze a legfontosabb észrevételeiket a szerzői jogot érő legérdekesebb kihívásokról. Már csak azért is szeretem az ilyen feladatokat, mert öröm látni, hogy ahány ember, annyi vélemény, gondolat, jövőkép. Íme, mit gondolnak blogunk szerzői a szerzői jog XXI. századi helyzetéről.
|
Mezei Péter |
"Vesszőparipám, ezért nem meglepő módon azt a reményemet emelném ki, hogy az elkövetkezendő évek fókuszában a szerzői jogosultak és a fogyasztói oldal közötti egyensúly helyreállítása áll majd. E téren európaiként kifejezetten szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert a közeljövő igen aktívnak ígérkezik. (Feltéve, hogy a rövidesen összeálló új Európai Bizottság és az Európai Parlament a megkezdett úton halad tovább.) Itt egyáltalán nem a felhasználók "szabadságjogainak" szélesítéséről beszélek, hanem arról, hogy a jogosultak és a felhasználók érdekei közötti egyensúlyt egyes helyeken újra kell kalibrálni. Első olvasásra kifejezetten jónak látom például azt az előzetes döntést, amit a napokban tett közzé az Európai Unió Bírósága. Eszerint a jogellenes forrásokból történő többszörözés nem illeszthető be a magáncélú többszörözés kategóriájába. Ez szerintem így helyes. Másik oldalról is tudok példát hozni: nem értek egyet azzal a nézőponttal, miszerint a jogkimerülés tételét a digitális korban tévedés volna használni. Indokoltnak látnám, ha e ponton az Unió is módosítana a szabályozáson, mivel az online világ (és értékesítések) lassan kiszorítják a CD-ket a piacról (nálunk szinte már nincs is CD piac, azért más országokban még van), aminek folytán egyébként a jogkimerülés akár a létalapját is elvesztheti. Én személy szerint ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre fókuszálva folytatom majd a munkát a blogon." (Mezei Péter)
|
Nagy Dániel Endre |
"Közhely, hogy a szerzői jog kihívásaira nem lehet
pusztán a jog eszközével válaszolni, így a válaszom sem kimondottan a szerzői
jog jövőjére vonatkozik, hanem mindazon tényezőkre, amik befolyásolják a
szerzői jogot és annak betartását. A válaszom gyakorlatilag nem változott,
azóta, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt először gondolkodtam a kérdésen. A
legnagyobb kihívásnak továbbra is az illegális letöltések mértékét tartom. Bármilyen statisztikai alátámasztás nélküli személyes
megfigyelésem az, hogy az elmúlt egy-két évben az illegális letöltések többé
már nem demográfiai csoportokhoz köthető jelenség, hanem általánossá vált: a
közelmúlt időszaka előtt ritkaságszámba ment, ha nem kamasztól vagy fiatal
felnőttől hallottam arról, hogy torrentekről
vagy film streaming oldalak használatáról beszélt, mostanában gyakran hallok
ilyet középkorúaktól is. Öt-tíz évvel ezelőtt a megoldást nem a szigorúbb
jogalkalmazásban, hanem a digitális korszakhoz igazított üzleti modellekben
láttuk. Az üzleti modellek hiánya nem lehet többé kifogás, arról ugyan lehet
vitatkozni, hogy mennyire irreális árakon lehet megvásárolni a digitális
médiát, de azóta Magyarországon is kiépült ennek az infrastruktúrája, a
médiapiacon megjelentek az alternatív üzleti modellek. Az árkérdés persze
egyáltalán nem elhanyagolható, de az ingyenességgel nem lehet felvenni a
harcot. Talán az előfizetés-típusú szolgáltatások megvalósítják azt, amit az
iTunes zeneboltja és a többi online bolt eddig nem volt képes, de sokkal
kevésbé vagyok optimista, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ebbe az irányba is
történt elmozdulás ugyan, de még nagyon nagy mozgástere van a
médiaszolgáltatóknak abban, hogy az összes platformon egyszerre elérhetővé
tegyék a médiát: a huszonegyedik században fenntarthatatlan, hogy egy filmre a
mozibemutatót követően hónapokat kelljen várni, mire elérhető olyan
formátumban, amit otthon is meg lehet nézni, sőt a tévésorozatok esetében még
az epizódok bemutatásának régiónkénti párhetes eltérései is soknak tűnnek,
egységes globális piac számára kell szolgáltatni és minden régióban egyszerre
(ahogy azt teszik az illegális források is)." (Nagy Dániel Endre)
|
Ujhelyi Dávid |
"Mára talán széles körben
elfogadott vált, hogy a szerzői jog területén vannak bizonyos pontok -
értve ezalatt például a territorialitás, vagy a jelenlegi status quo
kérdéseit -, amelyek átgondolása érdemesnek látszanak a XXI. század
változásaira, technológiai fejlődésére tekintettel. Bár véleményem
szerint ezek a kérdések a jövőben részben úgymond önmagukat fogják
megoldani társadalmi változások útján, ennek során mégis nagy szükség
lesz egy sokkal tudatosabb, és nyitottabb jogalkotói közbenjárásra,
amely során talán az eddigieknél is markánsabb szerepet kaphat az
Európai Unió hard, illetve soft law szabályozása. Ám ahhoz, hogy a
jövőbeni szabályozás sikeres lehessen, érdemi megoldásokat nyújthasson,
mindenképpen szükség lesz annak újszerű, a változásokra reagáló elméleti
megalapozásra, amely napjaink szerzői jogának egyik legfontosabb
feladata." (Ujhelyi Dávid)
|
Hajdú Dóra |
"A szerzői jogi jövőbeni kihívásain gondolkozva két,
egymástól teljesen eltérő jellegű vízióm támadt. Az egyik természetesen a
szerzői jog és a technológiai vívmányok összefonódásából adódik. Ez alatt pedig
nem elsősorban az internet és a fájlcsere okozta kihívásokra gondolok, hanem az
ezek árnyékában előretörő olyan technológiai újításokra, amelyek a szerzői jog
és az iparjogvédelem határterületét képezik. A 3D nyomtatók körüli egy-két
évvel ezelőtt fellángolt óriási érdeklődés lecsengőben van, de ez nem jelenti
azt, hogy a technológia ne tökéletesedne, és ne válna egyre szélesebb körben
hozzáférhetővé az átlag felhasználók számára is. Vigyázó szemeinket tehát
érdemes nem csak az internetre vetni, mivel nem csak azon a fronton várhatóak
összeütközések a technológiai vívmányok és a szerzői jogi keretek között. A
másik aspektust pedig a témához való személyes kötődésem miatt kell e helyütt
citálnom. Ez pedig nem más, mint a közös jogkezelés jogintézményének
újrapozícinonálása, ami egybecseng a felhasználói és jogosulti oldal érdekeinek
ismételt egyensúlyba hozásával. A közös jogkezelő szervezetek működése állandó
társadalmi kritika tárgyát képezi, másfelől viszont a digitalizáció révén a
törvény által előírt közös jogkezelési esetkörök kiterjesztésének is tanúi
lehetünk. Kíváncsian várom, hogy az ellentétes irányú folyamatok közös nevezője
mi lesz. Ennek fényében a nemrégiben elfogadott közös jogkezelési irányelv
különösen izgalmas." (Hajdú Dóra)
|
Németh László |
"Az internet, mint embereket
összekötő, világméretű hálózat lassan 50 éves lesz, de a netes semlegesség csak
az elmúlt 10 évben került előtérbe. Utóbbi fogalmának meghatározásával már
sokan, sokféleképpen próbálkoztak, de bevett, tudományos definíciót nem
találunk róla. Lényege, hogy a világhálón minden továbbított adat egyenlő,
függetlenül annak tartalmára, céljára, eredetére, küldőjére vagy fogadójára. Az alapjogok aspektusából megvizsgálva a kérdéskört alapvetően az
információhoz jutás szabadságát, mint negyedik generációs alapjogot jelenti,
internetes környezetben, de emellett magában foglalja a véleménynyilvánítás és
a szólás szabadságát is. Ahogy maga a hálózat, úgy a netes
semlegesség témájának kibontása és feldolgozása is először az Amerikai Egyesült
Államokban indult meg. A netes semlegesség támogatók és ellenzők táborára
oszlott, amelyekhez a nagy vállalatokon kívül jogtudósok, politikusok is
csatlakoztak. Természetesen a jogalkotók, a
Képviselőház és a Szenátus is megtették a magukét a témában, különböző
törvényjavaslatokat alkotva. A COICA, a PIPA, a SOPA és az OPEN egyetlen közös
tulajdonsága viszont az, hogy egyikük sem lépett hatályba. Az ellenzők és
a támogatók is képesek voltak olyan ellenállást kifejteni, hogy a másik oldal
nem tudta végigvinni akaratát. Európában ezzel szemben
fordított folyamatot figyelhettünk meg. Kontinensünkre kis
késéssel érkezett a netes semlegesség gondolata, mégis meglepő, hogy néhány
országban (Hollandia, Szlovénia) már ezzel foglalkozó törvényeket is hatályba
léptettek. Természetesen az Európai Unió is foglalkozott, foglalkozik a
kérdéssel. A március végén meghozott szabályozások fényében még a hozzáértők
számára sem egyértelmű, vajon a netes semlegesség elérése vagy
eltörlése a cél Európában." (Németh László)
|
Kőhidi Ákos |
"Az ünnepi, 800. bejegyzés apropóján azon gondolkodtam, hogy az
alaptémámnak tekintett torrentezés kapcsán volt-e az elmúlt bő egy évben
(vagyis a PhD disszertációm lezárása óta) olyan számottevő esemény, amely akár
a hazai userek számára is meghatározó lehetett? Ugyanis az ISP-kkel szembeni
újabb igényérvényesítések, az európai közösségi vívmányok vagy a Störerhaftung
újabb értelmezési kérdései a témát mélyebben ismerők számára kétségkívül
érdekes hírek voltak, azonban a hazai torrentezők életében nem hoztak jelentős
változásokat. Magánszeméllyel szembeni döntéssel a 2008-as Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (egyébként katonai) büntetőügyben hozott
ítéletét leszámítva nem találkoztam. A döntés után hatályba lépett Btk. pedig
bevezette azt a kivételt, amely szerint a szerzői vagy kapcsolódó jogokat nem
sérti, ha a többszörözés, lehívásra hozzáférhetővé tétel jövedelemszerzés
célját közvetve sem szolgálja. Ez azonban a polgári jogi igényérvényesítést egyáltalán nem érinti (más kérdés, hogy véleményem szerint a német gyakorlat bőven adna muníciót arra, hogyan lehetne logikailag megakasztani egy esetleges jogosulti követelést). Mind a büntető, mind a polgári ügyeket szemlélve a hazai viszonyokra tekintve kijelenthető, hogy a hétköznapi
torrentezőknek, átlag usereknek a német vagy brit igényérvényesítési hullámhoz
hasonló üldöztetéstől egyelőre nem kell tartani. (Addig legalábbis biztos nem,
ameddig a tömeges felszólításokban néhány itthoni ügyvédi iroda meg nem látja a
piacot, ahogy ez Nyugat-Európa több országában is történt.) A felelősség
vizsgálata mellett a legális tartalomfogyasztás hazai bővülése lényeges tényező
lehet a kérdéskörben, amely nem erőből, hanem reális piaci megoldást kínálva
reagál a fenti problémákra. Ebben itthon mindenképpen mérföldkőnek számított a
Spotify 2013. év végi megjelenése, amely nem a jogkövető magatartás morális örömérzetével,
hanem a profi szolgáltatással hívott vissza többeket a 'sötét oldalról'." (Kőhidi Ákos)
|
Gyömbér Béla |
"Számomra a közeljövő
legizgalmasabb kérdése a szerzői jogi jogérvényesítés várható
expanziója. A szerzői jogi jogsértések, különösen online környezetben
nagyon nehezen kezelhetőek a hagyományos, nemzeti jogi eszközökkel, így
alapvető kérdés, hogy a nemzetek milyen szintű együttműködésre lesznek
képesek, illetve még inkább hajlandóak a jövőben. Mindeközben a
tradicionális tartalom-előállító és tartalom-fogyasztó szerepek és ezzel
az ellentétek továbbra is fennmaradni látszanak, a kedvező és olcsó
alternatívák megjelenése pedig a legális forrásból történő
tartalomfogyasztás növekedését vonzza maga után. Ez az egyébként
támogatandó és örömteli folyamat azonban véleményem szerint az egyre
csökkenő illegális fogyasztás iránti keményebb fellépésre fogja
sarkallni a jogtulajdonosokat, illetve az eddig megtűrt felhasználások
korlátozására lehet számítani a jövőben. Ehhez a folyamathoz a
jelenleginél szélesebb körű együttműködésre és viszonosságra lenne
szükség, így a szerzői jog a jövőben talán még a korábbiaknál is
dinamikusabb területe lesz a nemzetközi jogalkotásnak. Paradox módon úgy
tűnik számomra, hogy nem csak az illegális tartalomfogyasztás
bővülése, hanem a csökkenése is a jogérvényesítés felélénkülésével
járhat, igaz eltérő retorikai alapra építkezve." (Gyömbér Béla)
Címkék: Gyömbér Béla, Hajdú Dóra, Kőhidi Ákos, Mezei Péter, Nagy Dániel, Németh László, privát, Ujhelyi Dávid