Az idei év során több ízben felcsendültek az alábbi kifejezések a blogomon: "Hotfile" és "PROTECT IP Act". Előbbi egy amerikai DDL szolgáltató, amellyel (illetve tulajdonosával) szemben februárban indítottak eljárást Florida államban. Utóbbi pedig egy törvénytervezet, amely az online szerzői jogsértésekkel szembeni hatékonyabb (?) fellépést igyekszik lehetővé tenni. Most mindkét fronton van némi fejlemény.
Disney v. Hotfile
Függetlenül a Perfect 10 v. Rapidshare ügyben tavaly hozott döntéstől több nagy hollywoodi filmstúdió (Disney, Twentieth Century Fox, Universal, Columbia, Warner) az év elején perbe fogta az egyre inkább népszerűvé váló cyberlockert a szerzői jog valamennyi lehetséges felelősségi alakzatára hivatkozással. Az illetékes floridai szövetségi bíróság azonban elutasította a felperesek keresetének azon részét, mely a DDL szolgáltató és az üzemeltető (Anton Titov) közvetlen szerzői jogi felelősségének megállapítására irányult. A felperesek érvelése szerint a Hotfile a jogsértésekről való teljes tudomása, azokban való pénzügyi érdekeltsége és az azok elkövetésére irányuló "bátorító magatartása" megalapozza a közvetlen szerzői jogsértés megállapításához szükséges "akaratlagosságot".
Természetesen nem akarok udvariatlan lenni, de ilyen érvelést felelős szerzői jogász nem adhatna ki a kezei közül az Egyesült Államokban. A témát minimálisan ismerő ember is észreveheti ugyanis, hogy valamennyi, az alperesek terhére rótt "magatartás" a szerzői jogok másodlagos felelőssége megállapításának feltétele, s nem a közvetlen, "direkt" jogsértésé. Utóbbihoz az kell, hogy a jogosult vagyoni jogait az alperes személyesen sértse meg. A Hotfile azonban, mint DDL szolgáltató, sosem tett ilyet. Az ilyen alkalmazásokat azért is szokás tárhelyszolgáltatónak nevezni, mert amit ténylegesen tesz, az tárhelyszolgáltatás.
Akkor mégis miért próbálkoztak a felperesek jogászai ilyen átlátszó trükkel? Ha tippelhetek, egyszerűen azért, mert "hátha bejön". Ha ugyanis a próbálkozás sikerrel jár, akkor a jogosultaknak nem kellene egyebet bizonyítania a kártérítés érdekében. Ahhoz azonban, hogy a Hotfile indirekt felelőssége megállapításra kerüljön, szükség van arra, hogy a felperesek bizonyítsák, volt legalább egy közvetlen szerzői jogsértés, melyhez a Hotfile hozzájárult. Ez pedig ugye munka, pénz és energia.
Mivel a bíróság nem adott helyt az alperes azon indítványának, hogy a másodlagos felelősségi tételek is kerüljenek elutasításra, a felek készülhetnek az igazán izgalmas csatára: megállapítható-e, hogy bárki szerzői jogsértésekre használta a Hotfile-t (természetesen a keresetlevél beadását megelőzően). Ha igen, akkor pedig arra is lehet készülni, hogy a Hotfile felhozza a DMCA felelősségkorlátozási ("safe harbor") rendelkezéseit.
Csak ismétlem magam: tavaly a RapidShare megúszta a DMCA segítségével. Kérdés, hogy ez a Hotfile-ra is alkalmazható lesz-e. A felperesek biztosak a dolgukban. Én ebben azért kételkednék.
PROTECT IP Act
Viszonylag élesen bíráltam a PIPÁ-nak is becézett törvényjavaslatot májusban. (A javaslat egyelőre nem haladt előre, végtére is nyár van). Érdekes fejlemény, hogy most 108 amerikai szerzői jogi professzor is nyílt levélben tiltakozik a PIPÁ-val szemben. A július 5-ei keltezésű dokumentum a Kongresszusnak a tervezet elutasítását javasolja. A professzorok véleményüket három fontos érvre alapozták:
1. A PIPA alapján a domain címek sorsáról érdemi bírósági ítélet, ráadásul a jogsértéssel vádolt domain tulajdonosának biztosított fair meghallgatás nélkül lehetne dönteni (az ő szavaikkal élve: "imposing the equivalent of an Internet death penalty").
2. A PIPA alkalmazása az internet infrastruktúráját (a domain nevek univerzalitását) veszélyezteti, ami végső soron az új technológiai cégek innovációit veszélyeztetheti. Elég csupán arra utalni, hogy az Operation in our Sites keretében (mely jelenleg az amerikai domainek ellen irányul, miközben a PIPA pedig a nemzetközi domaincímek ellen irányulna) egy érdemi bírósági döntés nélkül egy "kattintással" el lehet tüntetni egy weboldalt, hogy a mellékelt csodás felhívás éktelenkedjen az adott weboldalon, talán örökre.
3. A PIPA szembemegy az USA vezető szerepével, melyet az online véleménynyilvánítási és szólásszabadság tekintetében eddig betöltött. A professzorok nem burkoltan úgy érvelnek, hogy a PIPA ugyanoda vezethetne ("the Act does just that"), mint a "kínai nagy tűzfal" (Great Firewall).
A professzorok némelyikét szerencsére személyesen is ismerem, ezért írok is nekik e-mailt, hátha szolgálnak némi kulisszatitokkal, különösen azzal összefüggésben, hogy mi a véleményük a szerzői jogok extraterritorialitásáról, merthogy erről egy szót sem ejtettek, pedig nem elhanyagolható gondolat.
További érdekességek az egyik aláíró (Volokh) professzor oldalán.Címkék: Anton Titov, DDL, digitális szerzői jog, Disney v. Hotfile, DMCA, extra-territoriális jelleg, fájlcsere, Hotfile, Perfect 10, PROTECT IP Act, RapidShare, safe harbor, USA
