Február után ismét szerzői jogi
konferencia került megrendezésre Szegeden (ezúttal is TÁMOP kutatási
támogatással). A három napos (2012. május 17-19.) konferencián, címéből
(„Geistiges Eigentum und Urheberrecht aus der historischen Perspektive”) is
adódóan, a német nyelvű előadások domináltak. Az eseményről Németh László
kollégámmal együtt tudósítunk.
A konferencia csütörtöki megnyitását Homoki-Nagy Mária (a szerzői joggal, annak is történeti részével engem elsőként megismertető) professzor asszony vállalta. Őt követően Claudia Lydorf, a Saarlandi Egyetem jogtörténésze tartott egy színes előadást – a színek jogvédelméről a középkorban. Érdekes volt hallani, miként oltalmaztak (másképp: sajátítottak ki) egyes színeket
például az egyházi berkekben vagy épp nemesi családoknál a régi időkben.
A felvezető prezentációt követően a konferencia szombaton folytatódott.
Életemben elsőként lehetőségem volt elsőként pástra lépni ilyen
rendezvényen. Mondandóm szoros összefüggésben állt leadott „Fájlcsere dilemma”
című könyvem bevezető fejezetével. Annak is azon részével, amely a technológiai
vívmányok és a fogyasztói igények hatását tárgyalta a szerzői jog fejlődésére.
(E témát illetően napokon belül megjelenhet a Jogtudományi közlönyben is a
publikációm. Akkor részletesebben beszélek a kérdésről.) Az előadásom
prezentációja az alábbi linkre kattintva tölthető le.
Másodikként az Universität Bayreuth professzora, Ansgar Ohly,
tartott egy kiváló előadást az árva művek kérdéséről. Indultunk a hatályos
jogtól (jogok és kivételek), szemügyre vettük a német joggyakorlatot, a Google
Books projektet, az Europeanat, a lehetséges megoldásokat [kényszerengedély,
törvényi engedély, kiterjesztett közös jogkezelés, általános törvényalkotás,
(vö. az Orphan Works Billel az Egyesült Államokból)], valamint az uniós
irányelvtervezetet (örömteli volt hallani, hogy Ohly véleménye nagyon közel
áll az általam e blogon elmondottakhoz). Zárásként Ohly kitért azokra a
dilemmákra, amelynek megtárgyalása nélkül nehéz lenne a kérdésre megnyugtató
választ adni (pl. a védelmi idő csökkenthető-e, mekkora flexibilitást kellene
adni a szabad felhasználások terén).
Ohly-t a magyar szellemi tulajdonvédelem egyik nagy
tekintélyű emeritus professzora, Vida Sándor követte. Nagy tudását
bizonyítva a védjegyjog történeti fejlődését szemléltette 14. századi példáktól
indulva a XIX. század végi érdemi jogalkotáson keresztül, a történelmi
körülmények részletes ismertetésével. Vida úr előadásából különösen egy-egy
anekdotája ragadott meg évtizedekkel ezelőtti élményeiből, például az 1968-as
új gazdasági mechanizmus korából.
A második panel két előadója Gabriele Koziol, a Goethe
Universität Frankfurt am Main munkatársa, illetve Végh Zoltán, a Salzburgi
Egyetem professzora volt. Koziol a szellemi tulajdonvédelem (a szerzői
jog mellett a védjegyjog és a szabadalmi jog) tulajdonjogi vonatkozásairól
(például abszolút jelleg, korlátozhatóság) értekezett, elsősorban a német és az
osztrák elmélet és gyakorlat bemutatásával. Végh Zoltán ténylegesen
visszatért a jogtörténeti, sőt római jogi gyökerekhez. Az isten igazából nem is
létező római kori „szerzői jog” kapcsán (vö.: Lendvai Zsófia cikkét az
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében) idézett több gondolatot Végh például
Gaiustól és egyéb ókori szerzőktől. Az előadás ugyanakkor – szoros
kapcsolatban Koziol gondolataival – a szellemi alkotások feletti tulajdonjog
történeti gyökereire világított rá, különösen arra, miként vélekedtek a régebbi
jogászok a res corporalis és a res incorporalis [vagyis a fizikai és a nem
fizikai (szellemi) formában rögzített „dolgok”] kifejezésekről és azok valós
tartalmáról.
 |
| Vida Sándor és Gabriele Koziol |
A pénteki délutáni két panelben összesen öt előadás
hangzott el. Ezek közül elsőként Tattay Levente, a Pázmány Péter
Katolikus Tudományegyetem professzora állt a közönség elé a szellemi
tulajdonjogok európai uniós fejlődéstörténetéről tartott előadásával.
Hallhattunk egyes jogintézményekről, illetve problémákról, melyek a szellemi
tulajdonvédelem uniós (illetve eredendően az Európai Gazdasági Közösségben
történő) szabályozásának kialakítását determinálták. Ilyen volt például a
jogkimerülés, a technológiai fejlődés, az EGK-n kívüli nagyhatalmaktól való
lemaradás veszélye szabadalmi jogban, avagy a nemzeti jogokban megfigyelhető
eltérések kiküszöbölése, a közösségi hatáskörök folyamatos bővülése. Legnagyobb
sajnálatomra épp a szerzői jog részletes tárgyalása maradt el, csak az
irányelvek rövid említésére jutott idő.
Szegedi kollégánk, Molnár István arról
értekezett, hogy az egyetemi környezetben megszületett szellemi alkotásokat
vajon a szerzői jog vagy a szabadalmi jog eszközeivel érdemes-e védeni. István
részletesen ismertette azon kutatását, amelyet hamarosan (egészen pontosan jövő
héten) megvédésre kerülő PhD értekezésében részletesen is kibontott.
Nevezetesen egy olyan kutatást, amely azt vizsgálta, hogy az egyetemi innováció
eredményeit milyen arányban kívánnak szabadalmaztatni, majd később esetleg az
egyetemen kívülre – a piacra – licencelni. István ugyanakkor arról is beszélt,
hogy vajon ez így a helyes út-e, más szóval vajon jobb lenne-e az open
innovation és/vagy open access modelleket követni az egyetemi alkotások
hasznosítása terén.
Ugyancsak szegedi kollégánk, Görög Márta az
általa oly jól ismert know-how témaköréről beszélt, történeti példákkal
fűszerezve prezentációját. Ő is megemlítette azt a jól ismert, kedves példát,
miszerint a régebbi időkben egyesek az egyébként elég idegenül hangzó know-how
szóra milyen kifejezéseket gondoltak bevezetni. Örök kedvenc a „fortély”.
(Ennek elfogadtatása persze nem járt sikerrel.) Mindezek után a know-how
Ptk.-ba illesztésének története, jogirodalmi elemzése, illetve aktuálisan az
elmúlt évek Ptk. kodifikációjának menete került részletesen ismertetésre.
A Károli Gáspár Református Egyetemről érkező Nótári
Tamás az 1884-ben megalkotott első magyar szerzői jogi törvény
elfogadásának körülményeiről tartott előadást. (Némi nemzetközi történeti
kitekintéssel.) Ó, ez egy szép téma, nyilván többek között azért, mert a jól
ismert történelmi tények ellenére (lásd a szabadságharcot) csodásan pezsgő 40
év előzte meg a törvény elfogadását, koncepciók sokaságával. Szép korszaka volt
ez a szerzői jognak. Tamás erről a témáról nem is oly rég könyvet jelentetett
meg (melyről anno recenziót írtam), és persze magam is mindig örömmel tekintek
vissza erre a kérdésre (vagy lapozgatom fel erről a témáról írt tanulmányomat).
És végül Papp László következett a Debreceni
Tudományegyetemről, aki az iparjogvédelmi jogviták elbírálásának intézményi
kereteit taglalta a dualizmus és a Horthy korszakban. Így hallhattunk a
Szabadalmi Hivatal dualizmus kori felépítéséről, különösen a Bírói Osztály
működéséről, mely – nevével ellentétben – azonban nem került eleinte
különbíróságként elismerésre. Idővel ezt az állapotot azonban mégis felszámolta
a jogalkotó. A szervezeti kereteken túl maguknak a jogvitáknak az elbírálására is
részletesen kitért László, különös hangsúlyt fektetve a műszaki kérdésre e
vonatkozásban, lévén a jogviták többsége nem jogi, hanem műszaki vonatkozású
volt.
A szombati napot Orosz Nóra, a Technische Universität Dresden doktorandusz hallgatója kezdte, A mediáció gyakorlata Németországban c. előadásával. Kiemelte, hogy a 2008/52/EK irányelv alapján több német törvényt kell(ett) módosítani, hogy a közös vitarendezés, mint a jogi problémák megoldásának ilyen módja eredményes lehessen. Ismertette a mediáció három alapelvét (az eljárás bizalmi volta, a felek önkéntessége, a közvetítő semlegessége), majd az eljárások szintén három fajtáját (bíróságon kívüli, bíróság-közeli, bíróságon belüli). Röviden bemutatta a mediációs, mint speciális szolgáltatási szerződés felépítését is. Hogyan is kapcsolódik ez a szellemi tulajdonhoz? Iparjogvédelmi ügyekben gyakran fordulnak Németországban mediátorokhoz, ilyen eseteket is ismertetett az előadó.
Ezt követően a nap egyetlen külföldi előadója, az ORF Österreich munkatársa, a Fachhochschule St. Pölten professzora, Heinz Häller következett. Előadásában az osztrák médiajogról értekezett, főleg a szerzői jogok sérelméről, jogesetek bemutatásán keresztül. Szóba került még a vélemény-nyilvánítás szabadságának és a szerzői jogoknak az ütközése is, itt Häller az Európai Unió Bíróságának döntéseit is citálta.
Bakos Eszter, SZTE-s doktorandusz kolléganőnk angol nyelvű előadásában az audiovizuális művek szerzői jogi védelméről beszélt. Említette a vonatkozó EU-s irányelveket (többek között a 2010/13/EU és az a 2004/48/EK irányelvek), valamint beszélt az Interneten keresztüli sugárzás problematikájáról. Beszélt egy esetleges, egységes Európai Szerzői Jogi Kódex létrehozásának lehetőségéről, melynek leghangosabb ellenzői a kulturális sokszínűségre és a nemzeti szabályozások szükségességére hivatkoznak. A kalózkodás problémája is felmerült természetesen, amely az audiovizuális művek előállítóinak is hatalmas bevételkiesést okoz, ezzel kapcsolatban szó volt az értesítési és eltávolítási eljárásról is. Az egyre divatosabbá váló lekérhető (on-demand) szolgáltatások kapcsán a médiafogyasztók fogalmának kifejtése is megtörtént.
A nap záró előadását egy másik szegedi kollegina, Kaprinay Eszter tartotta, aki a szellemi tulajdon magyar történeti fejlődéséről beszélt (a különböző szerzői jogi elméleteket a középpontba állítva), 5 kiemelkedő jogtudós munkásságán keresztül. Elsőként Toldy Ferenc 1838-as és 1840-es cikkeit említette, melyben a szerző az "írói tulajdon szent jogáról" tett említést. Toldy véleménye szerint a materiális és szellemi tulajdon ugyanazon alapokon nyugszik. A XIX. század második felében alkotó Kováts Gyula már elvetette a tisztán vagyonjogi felfogást (1879), majd Kolozsvári Bálint 1907-ben immáron a szerzői jogokat a személyiség védelméhez sorolta (a szabadalmi jogot pedig mint találmányokon való szerzői jogot kategorizálta). A XX. század talán legnagyobb jelentőségű magánjogásza, Szladits Károly Kolozsvári gondolatait vitte tovább, de a korábbi felfogással is kombinálta ezeket. Ő eszmei tulajdonként aposztrofálta a szerzői jogot. Végezetül Balás P. Elemér munkásságára is kitért az előadó, aki szerint a szerzői jog a személyiségi és dologi jogok együttes értelmezése - előbbiek a tartalmát, utóbbiak pedig a formáját adják.
A nap, és egyúttal a konferencia zárását is Homoki-Nagy Mária professzor asszony vállalta magára, aki így keretbe foglalta a rendezvényt, mely híven mutatta, hogy a szellemi alkotások jogának története is fantasztikus kutatási lehetőségeket rejt magában.
Ezt követően a nap egyetlen külföldi előadója, az ORF Österreich munkatársa, a Fachhochschule St. Pölten professzora, Heinz Häller következett. Előadásában az osztrák médiajogról értekezett, főleg a szerzői jogok sérelméről, jogesetek bemutatásán keresztül. Szóba került még a vélemény-nyilvánítás szabadságának és a szerzői jogoknak az ütközése is, itt Häller az Európai Unió Bíróságának döntéseit is citálta.
Bakos Eszter, SZTE-s doktorandusz kolléganőnk angol nyelvű előadásában az audiovizuális művek szerzői jogi védelméről beszélt. Említette a vonatkozó EU-s irányelveket (többek között a 2010/13/EU és az a 2004/48/EK irányelvek), valamint beszélt az Interneten keresztüli sugárzás problematikájáról. Beszélt egy esetleges, egységes Európai Szerzői Jogi Kódex létrehozásának lehetőségéről, melynek leghangosabb ellenzői a kulturális sokszínűségre és a nemzeti szabályozások szükségességére hivatkoznak. A kalózkodás problémája is felmerült természetesen, amely az audiovizuális művek előállítóinak is hatalmas bevételkiesést okoz, ezzel kapcsolatban szó volt az értesítési és eltávolítási eljárásról is. Az egyre divatosabbá váló lekérhető (on-demand) szolgáltatások kapcsán a médiafogyasztók fogalmának kifejtése is megtörtént.
A nap záró előadását egy másik szegedi kollegina, Kaprinay Eszter tartotta, aki a szellemi tulajdon magyar történeti fejlődéséről beszélt (a különböző szerzői jogi elméleteket a középpontba állítva), 5 kiemelkedő jogtudós munkásságán keresztül. Elsőként Toldy Ferenc 1838-as és 1840-es cikkeit említette, melyben a szerző az "írói tulajdon szent jogáról" tett említést. Toldy véleménye szerint a materiális és szellemi tulajdon ugyanazon alapokon nyugszik. A XIX. század második felében alkotó Kováts Gyula már elvetette a tisztán vagyonjogi felfogást (1879), majd Kolozsvári Bálint 1907-ben immáron a szerzői jogokat a személyiség védelméhez sorolta (a szabadalmi jogot pedig mint találmányokon való szerzői jogot kategorizálta). A XX. század talán legnagyobb jelentőségű magánjogásza, Szladits Károly Kolozsvári gondolatait vitte tovább, de a korábbi felfogással is kombinálta ezeket. Ő eszmei tulajdonként aposztrofálta a szerzői jogot. Végezetül Balás P. Elemér munkásságára is kitért az előadó, aki szerint a szerzői jog a személyiségi és dologi jogok együttes értelmezése - előbbiek a tartalmát, utóbbiak pedig a formáját adják.
A nap, és egyúttal a konferencia zárását is Homoki-Nagy Mária professzor asszony vállalta magára, aki így keretbe foglalta a rendezvényt, mely híven mutatta, hogy a szellemi alkotások jogának története is fantasztikus kutatási lehetőségeket rejt magában.