Az "arany" és az "ezüst" után akkor következzen a blogbejegyzés-író versenyre beadott bronzérmes pályamunka. Szabó András versenyzőnk a fájlcserélés gazdasági hatásait vizsgálta az Egyesült Államok, illetve Magyarország film- és zeneipara vonatkozásában. Statisztikákban bővelkedő, problémafelvető írás következik!
Temérdek
kimutatás (lásd itt és itt)
látott már napvilágot arról, hogy a fájlcserélés mekkora kárt okoz az egyes
iparágaknak. Jelen cikk alapötlete egy, a jelenségen belül tett tartalmi
megkülönböztetés. A fájlcserélés zene-,
illetve filmiparra gyakorolt
gazdasági hatásait külön-külön elemzem és hasonlítom össze egymással. A
vizsgálódáshoz az Egyesült Államok illetve Magyarország zene-, és filmpiacát
veszem alapul.
A
fájlcsere védelmében gyakran elhangzó érv,
hogy a jelenség nem egyoldalúan káros, hanem hasznot is hajt, mivel egyfajta
reklámként működik. Igaz, a fogyasztó ingyen jut hozzá a tartalomhoz, viszont a
terjesztés ezen formája is népszerűsíti az adott produkciót, mivel a készítők
bevételkiesésüket az így megszerzett ismeretségből fakadóan más forrásokból
pótolhatják. Ez a modell a zeneipar esetében gond nélkül működhet: a fogyasztó
megszereti (sőt a fájlcserélésben, vagyis a mű terjesztésében való aktív részvétellel,
másokkal is megszeretteti) az előadót, majd - ha erre lehetősége nyílik - fesztivál-
vagy koncertjegy formájában fizet a tartalomért. De mi a helyzet a filmiparral?
Vajon arra is igaz-e, hogy ha egy letöltött film elnyeri a fogyasztó tetszését,
később megvásárolja, vagy megnézi moziban? Valószínűleg nem, mivel a
koncertekkel ellentétben a mozi nem nyújtja az „ott voltam és élőben láttam” többletélményt.
A
fentiekből adódik a kérdés: a fájlcsere vajon nagyobb kárt okoz-e a
filmforgalmazóknak, mint a zeneiparnak? Indokolt lenne-e a filmművészeti
alkotásokat a jelenleginél szigorúbb, hatékonyabb jogszabályi védelemben
részesíteni?
Mintául
- kiemelkedő jelentősége miatt - az Egyesült Államok piacát választottam, melyet
a hazai helyzet bemutatása követ majd. Előbbiek gazdasági helyzetéről a 2002-ben
és 2007-ben készült részletes felmérésekből kaphatunk képet. A magyar zene- és
filmipar esetében pedig az azok bevételeiről szóló 2004-es és 2011-es
jelentéseket vettem az összehasonlítás alapjául.
Az
évszámokat azért tartom a téma szempontjából megfelelőnek, mert ekkor, az
ezredforduló után kapott igazán életre a P2P típusú fájlmegosztás. A fájlcserélő
programok úttörőjeként már 1999-ben rohamos ütemben terjedő Napster forgalma
még jórészt csak zeneletöltésre koncentrálódott, emellett még szerverek és
központi vezérlés nélkül működött.
2000 végére azonban megjelent a Gnutella, majd rövidesen az ennek
forráskódjából fejlesztett Bearshare, 2004-re pedig a ma is használt torrent
technológia. Ez utóbbi népszerűsége, felhasználóinak egyre növekvő tömege
vezetett oda, hogy a fájlcserélés valódi világjelenséggé vált.
Az
Amerikai Statisztikai Hivatal adatai szerint az amerikai zeneipar összbevétele 2002 és 2007 között (2007-es árszínvonalon
számolva) 4,63-ról 5,12 milliárd $-ra, azaz 11%-kal nőtt. Ezen belül a zenei tartalmak értékesítéséből származó
bevétel aránya változatlanul 64% maradt. A filmipar
hasonló, 12%-os növekedést könyvelhetett el (53,25 milliárd $-ról nőtt
59,86-ra) viszont ezen belül a filmalkotások után
fizetett jogdíjakból származó bevétel aránya 79%-ról 65%-ra csökkent, ami a
gyakorlatban 3,62 milliárd $-os mínuszt jelentett.
Ez
utóbbi adat érvként állhatna a filmalkotások számára nyújtandó többletvédelem mellett
- a filmipar összbevételének a zeneiparénál valamivel nagyobb arányú növekedése
viszont azt bizonyítja, hogy szereplői a fájlcsere okozta bevétel-kiesésüket eredményesebben
tudják pótolni más forrásokból, például a filmekbe épített reklámokkal és egyéb
termékekkel.
A
fájlcsere hazai gazdasági hatásairól a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége,
illetve a Nemzeti Filmiroda által közölt, az előzőeknél jóval frissebb adatok
állnak rendelkezésünkre. A MAHASZ éves jelentései
szerint a magyar zeneipar összbevétele (2011-es árszínvonalon számolva)
2004-ben 17,65 milliárd forintot, 2011-ben pedig mindössze 4,45 milliárd
forintot tett ki, ami 13,2 milliárd forintos, vagyis 75%-os bevételcsökkenést
jelent. Emellett a Nemzeti Filmiroda kimutatásai alapján
a hazai filmipar bevételei ugyanezen időszakban 15,07 milliárd forintról 1,97
milliárdra csökkentek, az iparág tehát a korábbihoz képest 86%-kal (!)
teljesített rosszabbul. A hatalmas mélyrepülés okozójaként mind a zene-, mind a
filmipar képviselői egyértelműen a fájlcserélést nevezik meg.
A
vizsgálódás eredményeként megállapíthatjuk, hogy a fájlcserélés által
támasztott kihívásokra nemcsak az egyes iparágak, hanem az egyes országok is
eltérően reagálnak. Az Egyesült Államok esetében az elemzésből kiderül, hogy bár
az ország zene- és a filmipara bevételeiben a fájlcserélés arányaiban eltérő változást okoz, a jelenség összhatását tekintve azonban nincs jelentős különbség.
A
magyarországi viszonyokat tekintve viszont azt tapasztaljuk, hogy a filmiparunk
- az elemzés alapjául szolgálófeltételezést igazolva - jelentős hátrányba
került a zeneiparunkkal szemben. A vizsgált hét év alatt bevételei csaknem
egytizedükre zsugorodtak, és összehasonlítva az előzővel, 11%-kal teljesített
rosszabbul. A Magyarország és az Egyesült Államok közötti eltérés egyik oka
lehet, hogy a hazánkban forgatott filmek esetén még nem vált tömegessé a
filmekbe épített reklám.
Mivel
a hazai filmgyártás, és filmforgalmazás életben tartása az állam és az
állampolgárok közös érdeke, a filmművészeti alkotások fájlcseréléssel szembeni,
a jelenleginél hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben való részesítése véleményem
szerint indokolt és szükséges lenne.
Dajkó Pál: A fájlcserenöveli a kiadók bevételeit, IT Café
A magyar
filmipar 2004-es és 2011-es bevételei (1456. sz. statisztikai jelentések mindkét évből)

András az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának V. éves jogász hallgatója és az ELTE Bibó István Szakkollégium Büntetőjogi Műhelyének tagja. Egy éve Erasmus ösztöndíjjal tanul Göttingenben, a Georg August Universitäten. Érdeklődési területe a szerzői jog és a büntetőjog területére esik, ezek összefüggéseit vizsgálja. A 2011-es pécsi Országos Tudományos Diákköri Konferencián "Az internetes fájlcserélés büntetőjogi vonatkozásai" című dolgozattal vett részt. Később ezen jogterületek valamelyikével szeretne foglalkozni.
...aztán beleér a kezed a bilibe, és felébredsz. Egy olyan országban, ahol a népesség 20-30 százaléka a létminimum alatt él? Beszűkült látásmódú szakbarbár.
VálaszTörlésA primitív közlésmódjától eltekintve meg tudom érteni a problémáját és köszönöm a hozzászólását.
TörlésHa figyelmesen elolvasta, ez egy elemzés. Számokon, tényeken alapul, egy jelenséget ír le.
A végén ott egy következtetés, ami ha tetszik, ha nem, jogi megoldást keres a problémára [ez egy szerzői joggal foglalkozó blog].
Más véleményen lenni természetesen szíve joga.
Üdv,
a szerző
Arra kérnék én is minden kommentelőt, hogy a fentiekhez hasonló, név nélkül leadott vélemény stílusától tekintsen el. Egyedül azért nem törlöm a kommentet az oldalról, mert van benne fontos meglátás is. A stílus azonban alkalmatlan a szakmai vitára.
TörlésÉrdekes az adatsorok összehasonlítása, de figyelembe kell venni, hogy Magyarországon az egy évre eső valóban közönségsikerre esélyes produkciók száma (ami persze nem jelent egyet a minőséggel)rendkívül csekély - évi maximum egytől féltucatig - így a bevételek ennek megfelelően nagymértékben eltérhetnek az éves bontásban. Én most lusta voltam utánajárni, de minden évet meg kellene vizsgálni és abból lehetne igazán következtetéseket levonni. Másrészt Magyarországon a filmipar támogatási rendszere az elmúlt időszakban igen változatos képet mutatott, ami az előbbi hatást tovább erősítette, mivel itthon nagyon erős volt korábban a (néha talán nem épp szakmai alapokon nyugvó) állami szerepvállalás.
VálaszTörlésUgyanez nem mondható el az USA-ról, ahol, ha megnézed az imdb.com költségvetés/bevétel sorait, akkor jól látható, hogy gyakorlatilag biztos a nullszaldó, de a sok száz százalékos nyereség sem ritka arrafelé... Ott piaci alapon csak a biztos sikert ígérő filmekből lesz valami, így a bevételek is másképp alakulnak.
Csak egy rövid megjegyzés erejéig - nagyon szigorúan magánvéleményként: - a kiadók/filmforgalmazók manapság előszeretettel hivatkoznak a fájlcsere hatásaira, miközben a negatív eredmények mögött a valóságban nagyon jelentős szerepe van a gazdasági válság hatásainak...
"Mivel a hazai filmgyártás, és filmforgalmazás életben tartása az állam és az állampolgárok közös érdeke, a filmművészeti alkotások fájlcseréléssel szembeni, a jelenleginél hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben való részesítése véleményem szerint indokolt és szükséges lenne." Soha és semmikor nem hozott érdemi változást a szigor. Maximum a szigornak tudták be az eredményt, de ez sosem volt így. Hiába szigorítasz 1 centivel nme lesz több a sor a mozik előtt. Akár magyar, akár külföldi alkotásról van szó. Max még annyian sem fogják ismerni a magyar filmeket.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésEgy-két vélemény mondanék erről a cikkről. Remélem nem veszed okoskodásnak stb....
A közvetkeztetésed "hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben" nem egészen helytálló véleményem szerint.
Miért?
Mivel kvantitatív (számszerűen írsz le egy folyamatot) kutatás, szépen látszik a manifeszt(látható) tartalom ezzel nincs is gond. DE! Ezzel nem tudod megmagyarázni a látens (a folyamatok mögött rejlő igazi problémát) tartalmakat, mint például "Miért tölt le az egyén?" (marketingben a fogyasztóval azonosítható). Ehhez kvalitatív kutatásra lenne szükséged (interjú, kérdőív, mind a két féllel)
Tovább nem írom, mert nem vagyok a konzulensed :-), plusz elég hosszú regény lenne belőle. Remélem érthetően fogalmaztam.
A kvalitatív kutatás sokkal érdekesebb a mennyiséginél!
Se nem védése a fenti dolgozatnak, se nem támadás a fenti kritikával szemben, de azért azt lássuk be, hogy a kvalitatív kutatások iránti elvárás is kissé illuzórikus. Eddig sem kevés felmérés született a témában, hazánkban lásd különösen a HENT statisztikáit (melyek ugyan metodikailag kétségbe vonhatóak, de valószínűleg nem teljesen rosszak), azonban ezek a számok teljesen más mondanak a realitáshoz képest. Röviden és tömören: az emberek blöffölnek, terelik a szót. (Nem mondanám, hogy hazudnak, mert az erős lenne.) A válaszadók többsége TUDJA, hogy a fájlcserével valami hibádzik, és ezért inkább letagadja, hogy űzné ezt a "sportot". Vagyis a látencia magas fokát nemcsak a mennyiségi, de a minőségi kutatások sem képesek érdemben visszaadni. (Persze ismerek legalább egy felmérést, ami elég jól tükrözheti a valóságot, de ez is csak egy a sok kutatás közül.)
TörlésÉn a kvantitatív kutatás mellé ajánlottam a kvalitatív kutatást. Az előző hozzászólásomból (visszaolvasva) azonban "más jött le", ezért elnézést kérek.
TörlésIgen tisztában vagyok vele, hogy a "látencia magas fokát... sem képesek érdemben visszaadni", de minél teljesebb körű a vizsgálat véleményem szerint annál jobban közelít a valósághoz. Értem ez alatt Tóth József tetraéder modelljét.
"az emberek blöffölnek, terelik a szót..... TUDJA, hogy a fájlcserével valami hibádzik". Ez pedig pont a szigorodó jogszabályoknak köszönhető. Már itt felfedezhető egy negatív hatás a szigorodó jogszabállyal kapcsolatban mégpedig a "bizalmatlanság". A bizalmatlanságból kifolyólag véleményem szerint pedig további negatív hatás érheti az egyént.
Összességében elmondhatom: sajnos nem ismerem az kutatás teljes anyagát, ezért csak erről a kis cikkről írtam egy két gondolatot, lehet akkor más lett volna a véleményem. Hosszan lehetne még erről a témáról vitatkozni, mert elég "érzékenyen" érint mindenkit.
Sok siker a témában a további viszgálatokhoz.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKedves Névtelen!
TörlésSemmi gond, szerintem alapvetően egyetértünk abban, hogy a kérdés megértéséhez kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokra egyaránt szükségünk van/lenne. Irigyelem azokat a svéd kollégáimat, akik a Pirate Bay-jel együttműködve immáron másodjára is kvantitatív (tízezreket megmozgató) és egyben kvalitatív (fajsúlyos kérdéseket anonim, metodikailag megbízható módon) kutatást folytattak a fájlcserélők körében. Remélem hamarosan hallhatok az eredményeikről, akkor én is beszámolok róluk.
Köszönöm András reakcióját is, aki - ha csak egy komment erejéig - kiegészítette az általa leírtakat. A mennyiségi korlátok miatt, amelyek egy ilyen blogbejegyzésből (és az alap verseny kiírásából) következnek, a korábbi kutatási eredményeinek bemutatását nem tette lehetővé.
No, még egyszer: nagyon örülök ennek a szakmai vitának!
Üdv,
MP
Ebbe a cikkbe ugyan nem építettem bele, de másfél éve végeztem kvalitatív kutatást is több, mint 100 fő (többnyire egyetemi hallgató ismerőseim) bevonásával. A kiértékelés eredményei a következők voltak:
VálaszTörlésA válaszadók 96%-a bevallottan, tudatosan töltött le. Az okok ismertek: az album/film drága, Magyarországon nem, vagy csak nagy késéssel kapható... stb. Közel kétharmaduk nyilatkozott úgy, hogy változtatna magatartásán, mégpedig két esetben.
Az első eset a Szerzői jogról szóló tv. és a Btk. módosításával kivitelezhető szigorúbb jogszabályi környezet létrehozása lenne. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a megkérdezettek többsége ezt el is fogadná!)
A második eset a sokat hangoztatott korszerű és olcsó flatrate-re épülő online áruházak (pl. Spotify, Simfy és társaik) magyarországi elérhetővé tétele lenne.
Mindkettő járható út, de ez utóbbira a jogalkotónak nincs ráhatása, mert tisztán piaci alapon működik - marad tehát a jogi megoldás.
Azt viszont szerintem egy szerzői joggal foglalkozó jogász - joghallgató lévén én sem - tagadja, hogy a probléma leghatékonyabb megoldása mégis az előbbi, kereskedelmi alapú lenne.
A filmipari adatok elég durván hangzottak, úgyhogy rákattintottam a hivatkozott statisztikára. Nekem úgy tűnik, hogy azok az adatok csak a 2011-es év első három hónapját tartalmazzák, a szerző pedig e három hónap bevételét stb. kezeli éves bevételként ...
VálaszTörlés