2012. június 18., hétfő

A fájlcserélés gazdasági hatásairól

Az "arany" és az "ezüst" után akkor következzen a blogbejegyzés-író versenyre beadott bronzérmes pályamunka. Szabó András versenyzőnk a fájlcserélés gazdasági hatásait vizsgálta az Egyesült Államok, illetve Magyarország film- és zeneipara vonatkozásában. Statisztikákban bővelkedő, problémafelvető írás következik!

Temérdek kimutatás (lásd itt és itt) látott már napvilágot arról, hogy a fájlcserélés mekkora kárt okoz az egyes iparágaknak. Jelen cikk alapötlete egy, a jelenségen belül tett tartalmi megkülönböztetés. A fájlcserélés zene-, illetve filmiparra gyakorolt gazdasági hatásait külön-külön elemzem és hasonlítom össze egymással. A vizsgálódáshoz az Egyesült Államok illetve Magyarország zene-, és filmpiacát veszem alapul.

A fájlcsere védelmében gyakran elhangzó érv, hogy a jelenség nem egyoldalúan káros, hanem hasznot is hajt, mivel egyfajta reklámként működik. Igaz, a fogyasztó ingyen jut hozzá a tartalomhoz, viszont a terjesztés ezen formája is népszerűsíti az adott produkciót, mivel a készítők bevételkiesésüket az így megszerzett ismeretségből fakadóan más forrásokból pótolhatják. Ez a modell a zeneipar esetében gond nélkül működhet: a fogyasztó megszereti (sőt a fájlcserélésben, vagyis a mű terjesztésében való aktív részvétellel, másokkal is megszeretteti) az előadót, majd - ha erre lehetősége nyílik - fesztivál- vagy koncertjegy formájában fizet a tartalomért. De mi a helyzet a filmiparral? Vajon arra is igaz-e, hogy ha egy letöltött film elnyeri a fogyasztó tetszését, később megvásárolja, vagy megnézi moziban? Valószínűleg nem, mivel a koncertekkel ellentétben a mozi nem nyújtja az „ott voltam és élőben láttam” többletélményt.

A fentiekből adódik a kérdés: a fájlcsere vajon nagyobb kárt okoz-e a filmforgalmazóknak, mint a zeneiparnak? Indokolt lenne-e a filmművészeti alkotásokat a jelenleginél szigorúbb, hatékonyabb jogszabályi védelemben részesíteni?

Mintául - kiemelkedő jelentősége miatt - az Egyesült Államok piacát választottam, melyet a hazai helyzet bemutatása követ majd. Előbbiek gazdasági helyzetéről a 2002-ben és 2007-ben készült részletes felmérésekből kaphatunk képet. A magyar zene- és filmipar esetében pedig az azok bevételeiről szóló 2004-es és 2011-es jelentéseket vettem az összehasonlítás alapjául.

Az évszámokat azért tartom a téma szempontjából megfelelőnek, mert ekkor, az ezredforduló után kapott igazán életre a P2P típusú fájlmegosztás. A fájlcserélő programok úttörőjeként már 1999-ben rohamos ütemben terjedő Napster forgalma még jórészt csak zeneletöltésre koncentrálódott, emellett még szerverek és központi vezérlés nélkül működött. 2000 végére azonban megjelent a Gnutella, majd rövidesen az ennek forráskódjából fejlesztett Bearshare, 2004-re pedig a ma is használt torrent technológia. Ez utóbbi népszerűsége, felhasználóinak egyre növekvő tömege vezetett oda, hogy a fájlcserélés valódi világjelenséggé vált.

Az Amerikai Statisztikai Hivatal adatai szerint az amerikai zeneipar összbevétele 2002 és 2007 között (2007-es árszínvonalon számolva) 4,63-ról 5,12 milliárd $-ra, azaz 11%-kal nőtt. Ezen belül a zenei tartalmak értékesítéséből származó bevétel aránya változatlanul 64% maradt. A filmipar hasonló, 12%-os növekedést könyvelhetett el (53,25 milliárd $-ról nőtt 59,86-ra) viszont ezen belül a filmalkotások után fizetett jogdíjakból származó bevétel aránya 79%-ról 65%-ra csökkent, ami a gyakorlatban 3,62 milliárd $-os mínuszt jelentett.

Ez utóbbi adat érvként állhatna a filmalkotások számára nyújtandó többletvédelem mellett - a filmipar összbevételének a zeneiparénál valamivel nagyobb arányú növekedése viszont azt bizonyítja, hogy szereplői a fájlcsere okozta bevétel-kiesésüket eredményesebben tudják pótolni más forrásokból, például a filmekbe épített reklámokkal és egyéb termékekkel.

A fájlcsere hazai gazdasági hatásairól a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége, illetve a Nemzeti Filmiroda által közölt, az előzőeknél jóval frissebb adatok állnak rendelkezésünkre. A MAHASZ éves jelentései szerint a magyar zeneipar összbevétele (2011-es árszínvonalon számolva) 2004-ben 17,65 milliárd forintot, 2011-ben pedig mindössze 4,45 milliárd forintot tett ki, ami 13,2 milliárd forintos, vagyis 75%-os bevételcsökkenést jelent. Emellett a Nemzeti Filmiroda kimutatásai alapján a hazai filmipar bevételei ugyanezen időszakban 15,07 milliárd forintról 1,97 milliárdra csökkentek, az iparág tehát a korábbihoz képest 86%-kal (!) teljesített rosszabbul. A hatalmas mélyrepülés okozójaként mind a zene-, mind a filmipar képviselői egyértelműen a fájlcserélést nevezik meg.

A vizsgálódás eredményeként megállapíthatjuk, hogy a fájlcserélés által támasztott kihívásokra nemcsak az egyes iparágak, hanem az egyes országok is eltérően reagálnak. Az Egyesült Államok esetében az elemzésből kiderül, hogy bár az ország zene- és a filmipara bevételeiben a fájlcserélés arányaiban eltérő változást okoz, a jelenség összhatását tekintve azonban nincs jelentős különbség.

A magyarországi viszonyokat tekintve viszont azt tapasztaljuk, hogy a filmiparunk - az elemzés alapjául szolgálófeltételezést igazolva - jelentős hátrányba került a zeneiparunkkal szemben. A vizsgált hét év alatt bevételei csaknem egytizedükre zsugorodtak, és összehasonlítva az előzővel, 11%-kal teljesített rosszabbul. A Magyarország és az Egyesült Államok közötti eltérés egyik oka lehet, hogy a hazánkban forgatott filmek esetén még nem vált tömegessé a filmekbe épített reklám.

Mivel a hazai filmgyártás, és filmforgalmazás életben tartása az állam és az állampolgárok közös érdeke, a filmművészeti alkotások fájlcseréléssel szembeni, a jelenleginél hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben való részesítése véleményem szerint indokolt és szükséges lenne.

Források:
U. S. Census Bureau - American Fact Finder: A zeneipar 2002-es és 2007-es gazdasági mutatói
U. S. Census Bureau: A filmipar 2002-es és 2007-es gazdasági mutatói
A magyar zeneipar 2004-es és 2011-es bevételei
A magyar filmipar 2004-es és 2011-es bevételei (1456. sz. statisztikai jelentések mindkét évből)

© Szabó András
András az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának V. éves jogász hallgatója és az ELTE Bibó István Szakkollégium Büntetőjogi Műhelyének tagja. Egy éve Erasmus ösztöndíjjal tanul Göttingenben, a Georg August Universitäten. Érdeklődési területe a szerzői jog és a büntetőjog területére esik, ezek összefüggéseit vizsgálja. A 2011-es pécsi Országos Tudományos Diákköri Konferencián "Az internetes fájlcserélés büntetőjogi vonatkozásai" című dolgozattal vett részt. Később ezen jogterületek valamelyikével szeretne foglalkozni.

12 megjegyzés:

  1. ...aztán beleér a kezed a bilibe, és felébredsz. Egy olyan országban, ahol a népesség 20-30 százaléka a létminimum alatt él? Beszűkült látásmódú szakbarbár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A primitív közlésmódjától eltekintve meg tudom érteni a problémáját és köszönöm a hozzászólását.
      Ha figyelmesen elolvasta, ez egy elemzés. Számokon, tényeken alapul, egy jelenséget ír le.
      A végén ott egy következtetés, ami ha tetszik, ha nem, jogi megoldást keres a problémára [ez egy szerzői joggal foglalkozó blog].
      Más véleményen lenni természetesen szíve joga.

      Üdv,
      a szerző

      Törlés
    2. Arra kérnék én is minden kommentelőt, hogy a fentiekhez hasonló, név nélkül leadott vélemény stílusától tekintsen el. Egyedül azért nem törlöm a kommentet az oldalról, mert van benne fontos meglátás is. A stílus azonban alkalmatlan a szakmai vitára.

      Törlés
  2. Érdekes az adatsorok összehasonlítása, de figyelembe kell venni, hogy Magyarországon az egy évre eső valóban közönségsikerre esélyes produkciók száma (ami persze nem jelent egyet a minőséggel)rendkívül csekély - évi maximum egytől féltucatig - így a bevételek ennek megfelelően nagymértékben eltérhetnek az éves bontásban. Én most lusta voltam utánajárni, de minden évet meg kellene vizsgálni és abból lehetne igazán következtetéseket levonni. Másrészt Magyarországon a filmipar támogatási rendszere az elmúlt időszakban igen változatos képet mutatott, ami az előbbi hatást tovább erősítette, mivel itthon nagyon erős volt korábban a (néha talán nem épp szakmai alapokon nyugvó) állami szerepvállalás.

    Ugyanez nem mondható el az USA-ról, ahol, ha megnézed az imdb.com költségvetés/bevétel sorait, akkor jól látható, hogy gyakorlatilag biztos a nullszaldó, de a sok száz százalékos nyereség sem ritka arrafelé... Ott piaci alapon csak a biztos sikert ígérő filmekből lesz valami, így a bevételek is másképp alakulnak.

    Csak egy rövid megjegyzés erejéig - nagyon szigorúan magánvéleményként: - a kiadók/filmforgalmazók manapság előszeretettel hivatkoznak a fájlcsere hatásaira, miközben a negatív eredmények mögött a valóságban nagyon jelentős szerepe van a gazdasági válság hatásainak...

    VálaszTörlés
  3. "Mivel a hazai filmgyártás, és filmforgalmazás életben tartása az állam és az állampolgárok közös érdeke, a filmművészeti alkotások fájlcseréléssel szembeni, a jelenleginél hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben való részesítése véleményem szerint indokolt és szükséges lenne." Soha és semmikor nem hozott érdemi változást a szigor. Maximum a szigornak tudták be az eredményt, de ez sosem volt így. Hiába szigorítasz 1 centivel nme lesz több a sor a mozik előtt. Akár magyar, akár külföldi alkotásról van szó. Max még annyian sem fogják ismerni a magyar filmeket.

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Egy-két vélemény mondanék erről a cikkről. Remélem nem veszed okoskodásnak stb....
    A közvetkeztetésed "hatékonyabb, szigorúbb jogszabályi védelemben" nem egészen helytálló véleményem szerint.
    Miért?
    Mivel kvantitatív (számszerűen írsz le egy folyamatot) kutatás, szépen látszik a manifeszt(látható) tartalom ezzel nincs is gond. DE! Ezzel nem tudod megmagyarázni a látens (a folyamatok mögött rejlő igazi problémát) tartalmakat, mint például "Miért tölt le az egyén?" (marketingben a fogyasztóval azonosítható). Ehhez kvalitatív kutatásra lenne szükséged (interjú, kérdőív, mind a két féllel)

    Tovább nem írom, mert nem vagyok a konzulensed :-), plusz elég hosszú regény lenne belőle. Remélem érthetően fogalmaztam.
    A kvalitatív kutatás sokkal érdekesebb a mennyiséginél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Se nem védése a fenti dolgozatnak, se nem támadás a fenti kritikával szemben, de azért azt lássuk be, hogy a kvalitatív kutatások iránti elvárás is kissé illuzórikus. Eddig sem kevés felmérés született a témában, hazánkban lásd különösen a HENT statisztikáit (melyek ugyan metodikailag kétségbe vonhatóak, de valószínűleg nem teljesen rosszak), azonban ezek a számok teljesen más mondanak a realitáshoz képest. Röviden és tömören: az emberek blöffölnek, terelik a szót. (Nem mondanám, hogy hazudnak, mert az erős lenne.) A válaszadók többsége TUDJA, hogy a fájlcserével valami hibádzik, és ezért inkább letagadja, hogy űzné ezt a "sportot". Vagyis a látencia magas fokát nemcsak a mennyiségi, de a minőségi kutatások sem képesek érdemben visszaadni. (Persze ismerek legalább egy felmérést, ami elég jól tükrözheti a valóságot, de ez is csak egy a sok kutatás közül.)

      Törlés
    2. Én a kvantitatív kutatás mellé ajánlottam a kvalitatív kutatást. Az előző hozzászólásomból (visszaolvasva) azonban "más jött le", ezért elnézést kérek.
      Igen tisztában vagyok vele, hogy a "látencia magas fokát... sem képesek érdemben visszaadni", de minél teljesebb körű a vizsgálat véleményem szerint annál jobban közelít a valósághoz. Értem ez alatt Tóth József tetraéder modelljét.
      "az emberek blöffölnek, terelik a szót..... TUDJA, hogy a fájlcserével valami hibádzik". Ez pedig pont a szigorodó jogszabályoknak köszönhető. Már itt felfedezhető egy negatív hatás a szigorodó jogszabállyal kapcsolatban mégpedig a "bizalmatlanság". A bizalmatlanságból kifolyólag véleményem szerint pedig további negatív hatás érheti az egyént.

      Összességében elmondhatom: sajnos nem ismerem az kutatás teljes anyagát, ezért csak erről a kis cikkről írtam egy két gondolatot, lehet akkor más lett volna a véleményem. Hosszan lehetne még erről a témáról vitatkozni, mert elég "érzékenyen" érint mindenkit.
      Sok siker a témában a további viszgálatokhoz.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Kedves Névtelen!

      Semmi gond, szerintem alapvetően egyetértünk abban, hogy a kérdés megértéséhez kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokra egyaránt szükségünk van/lenne. Irigyelem azokat a svéd kollégáimat, akik a Pirate Bay-jel együttműködve immáron másodjára is kvantitatív (tízezreket megmozgató) és egyben kvalitatív (fajsúlyos kérdéseket anonim, metodikailag megbízható módon) kutatást folytattak a fájlcserélők körében. Remélem hamarosan hallhatok az eredményeikről, akkor én is beszámolok róluk.

      Köszönöm András reakcióját is, aki - ha csak egy komment erejéig - kiegészítette az általa leírtakat. A mennyiségi korlátok miatt, amelyek egy ilyen blogbejegyzésből (és az alap verseny kiírásából) következnek, a korábbi kutatási eredményeinek bemutatását nem tette lehetővé.

      No, még egyszer: nagyon örülök ennek a szakmai vitának!

      Üdv,
      MP

      Törlés
  5. Ebbe a cikkbe ugyan nem építettem bele, de másfél éve végeztem kvalitatív kutatást is több, mint 100 fő (többnyire egyetemi hallgató ismerőseim) bevonásával. A kiértékelés eredményei a következők voltak:

    A válaszadók 96%-a bevallottan, tudatosan töltött le. Az okok ismertek: az album/film drága, Magyarországon nem, vagy csak nagy késéssel kapható... stb. Közel kétharmaduk nyilatkozott úgy, hogy változtatna magatartásán, mégpedig két esetben.

    Az első eset a Szerzői jogról szóló tv. és a Btk. módosításával kivitelezhető szigorúbb jogszabályi környezet létrehozása lenne. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a megkérdezettek többsége ezt el is fogadná!)

    A második eset a sokat hangoztatott korszerű és olcsó flatrate-re épülő online áruházak (pl. Spotify, Simfy és társaik) magyarországi elérhetővé tétele lenne.

    Mindkettő járható út, de ez utóbbira a jogalkotónak nincs ráhatása, mert tisztán piaci alapon működik - marad tehát a jogi megoldás.

    Azt viszont szerintem egy szerzői joggal foglalkozó jogász - joghallgató lévén én sem - tagadja, hogy a probléma leghatékonyabb megoldása mégis az előbbi, kereskedelmi alapú lenne.

    VálaszTörlés
  6. A filmipari adatok elég durván hangzottak, úgyhogy rákattintottam a hivatkozott statisztikára. Nekem úgy tűnik, hogy azok az adatok csak a 2011-es év első három hónapját tartalmazzák, a szerző pedig e három hónap bevételét stb. kezeli éves bevételként ...

    VálaszTörlés