„Krekkeltük” az „Age of-ot”, avagy a hatásos műszaki intézkedés megkerülése

Aki csak egyszer is játszott olyan számítógépes játékkal, amelyet nem a boltban vásárolt meg, hanem ne adj’ Isten jogellenes úton szerzett be valamelyik warez vagy torrent oldalról vagy baráttól kapta kölcsön, az tudja, hogy a feltelepítés után még egy plusz kört kellett futni annak érdekében, hogy a játékot döccenésre bírjuk. Ezen metódust neveztük crackelésnek, de lássuk, mit is tettünk valójában!

A crackelés nem más, mint az ún. hatásos műszaki intézkedés kijátszása, amely arra hivatott, hogy megvédje az eredeti műpéldányt a „rá leselkedő veszélyektől”, vagyis attól, hogy azt jogellenes módon, a jogosult engedélye nélkül többszörözzék és terjesszék. A szerzői jogi törvényünk (1999. évi LXXVI. törvény) 95. §-a úgy fogalmaz, hogy a hatásos műszaki intézkedés megkerülése akkor számít jogsértőnek, ha a cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése. De akkor ki is kerülte meg azt a bizonyos intézkedést? Az, aki először törte fel a programot, majd tette a tört verziót elérhetővé? Vagy az a felhasználó is, aki a letöltött illegális, már tört példányt feltelepíti, majd a szükséges fájlok felülírásával – megkerülve a védelmet – játszhatóvá teszi azt?

Mit is kell hatásos műszaki intézkedésnek tekintenünk? A választ az InfoSoc-irányelv 6. cikk (3) bekezdése határozza meg, kimondva, hogy „minden olyan technológia, eszköz vagy alkatrész, amely rendes működése során alapvetően arra szolgál, hogy a művek és más, jogi védelem alatt álló teljesítmények tekintetében megelőzze, illetve megakadályozza a (…) nem engedélyezett cselekményeket.” A műszaki megoldás hatásosságának biztosításához kódolást, titkosítást, vagy a mű egyéb átalakítását alkalmazzák.

A törvény és az irányelv szövegéből arra lehet következtetni, hogy mind az, aki először töri fel a játékot és teszi utána hozzáférhetővé a crack-fájlt, mind pedig a felhasználó, aki azt később alkalmazza, jogsértő magatartást tanúsítva megkerüli a hatásos műszaki intézkedést. Amíg első esetben a védelmi mechanizmus feltöréséről beszélhetünk, a második esetben a már feltört és átírt kódokat tartalmazó fájl, mint eszköz felhasználásáról. („Geek-ek”, akik felkapjátok a fejetek, mert rosszul írtam a crackelés technikai hátterét, kérlek, hogy hozzászólásotokkal egészítsétek ki, vagy javítsátok a vélekedésem!)

Hogy egy-egy crack mennyire hasznos lehet, azt bizonyítja a Ubisoft Rainbow Six 6: Vegas 2 című játéka. Azok, akik a ’gammát’ a D2D-n felületén vették meg, nem tudták élvezni az 1.03-as javítást, ami egy csomó újítást tartalmazott. A problémát egy nem várt helyen oldották meg végül. A Ubisoft egyik alkalmazottja a help/support oldalon talált egy .zip fájlt. Ha a játék EXE fájlját ennek tartalmával kicserélték, a probléma megoldódott, a D2D-n vásárolt játékok is frissíthetővé váltak a harmadik verzióra. A fájlt a Ubisoft oldaláról természetesen eltávolították, mégis a jelenség megmutatja, a segítség olykor nem várt helyről is érkezhet.

Forrás: Lundblad, N.: Is The Answer to the Machine Really in the Machine?