A mostani lesz az utolsó elemzés, amit a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) tartalmáról közzéteszek. A mai epizód a "digitális fejezet" rendelkezéseit veszi szemügyre. Bár egyáltalán nem hiba nélküli ez a fejezet, szerintem kitűnik majd a lentiekből, hogy az ACTÁ-val szemben érzett és mutatott társadalmi ellenszenv nem teljesen alapos.
A "digitális fejezet"
Az ACTA külön hangsúlyt fektet a
digitális környezetben elkövetett jogsértésekkel szembeni fellépésre. A
szerződő felek kötelesek az internetes környezetben elkövethető jogsértések
gyors és eredményes megelőzését lehetővé tevő, illetve a további jogsértésektől
visszatartó erejű jogérvényesítési eljárásokat kidolgozni. Ezeknek az
eljárásoknak különösen a digitális hálózatok segítségével elkövetett
jogsértésekkel szembeni fellépést kell lehetővé tenniük. Fontos, hogy ez
esetben a jogérvényesítési eljárás során tiszteletben kell tartani a jogszerű
tevékenységeket (többek közt nem akadályozható az elektronikus kereskedelem),
valamint az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos (helyesebben
inkább tisztességes) eljárás és a magánszféra védelme. Az ACTA – a
közhiedelemmel ellentétben – nem teszi kötelezővé a fokozatos válasz rendszerek
bevezetését, ennek kereteit azonban igenis megalkotja. A megállapodás egyrészt
nyíltan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy az üzleti világot a jogsértésekkel
szembeni közös fellépésre sarkallják. Másrészt
„a felek saját törvényeiknek és rendeleteiknek megfelelően
felhatalmazhatják illetékes hatóságaikat arra, hogy kötelezzék a hálózati
szolgáltatót, hogy haladéktalanul bocsássa a jogosult rendelkezésére azokat az
információkat, amelyek alapján a feltételezhetően jogsértés céljára használt
hozzáférés előfizetője azonosítható, amennyiben az adott jogosult
védjegybitorlás, illetve szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok
megsértése miatt megalapozott keresetet nyújtott be, és amennyiben ezek az
információk az említett jogok védelme vagy érvényesítése érdekében szükségesek.
Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerű
tevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák,
és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák az
olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra
védelme.”
A szerződő felek mindezek mellett
a hatásos műszaki intézkedések, illetve az elektronikus jogkezelési adatok
védelmét is beemelték a megállapodás szövegébe.
Az ACTA „digitális fejezete” a
fájlcserélés szemszögéből nézve három ponton érdemel figyelmet. Egyrészt a
megállapodás külön nevesíti (habár nem definiálja) a digitális hálózatokat,
mint a jogsértések klasszikus „területeit”, ahol a jogvédett tartalmak széles
körben kerülnek terjesztésre. Kimondva-kimondatlanul e passzus a jogellenes
fájlcserélés vagy épp a felfutóban lévő tárhely-szolgáltatás megfékezését
célozza, s mint ilyen ez az eddigi
legmagasabb szintű forrása az ilyen alkalmazásokkal szembeni fellépésnek.
Másrészt a megállapodás a
digitális hálózatokon elkövetett szerzői jogsértések visszaszorításában az
üzleti élet szereplőinek is aktív szerepet szán. Egyrészt arra ösztönzi a
szerződő feleket, hogy az üzleti világot „közös erőfeszítésekre sarkallják”. [Ugyanez
erősíti meg a preambulum is: „Azzal az óhajjal, hogy elősegítsék a szolgáltatók
és a jogosultak közötti együttműködést annak érdekében, hogy megoldják a
digitális környezetben elkövetett jogsértések problémáját (…) a következőkben
állapodtak meg (…)”.] Arra nézve, hogy mit ért ez alatt az ACTA, több
elképzelés is létezik. Amennyiben elfogadjuk, hogy a megállapodás nem lép túl
az Európai Unió jogi normáin, akkor ez az erőfeszítés elsősorban (a Jogérvényesítési
irányelvben foglaltakkal összhangban) a jogsértések visszaszorítását segítő
magatartási kódexek kidolgozását jelentheti.
Az is lehetséges, hogy a
megállapodás a közvetítő szolgáltatóktól ennél is többet, például aktív
technológiai közreműködést (különösen mélyreható csomag-ellenőrzést) várna el.
Ez utóbbi ellen szól viszont a megállapodás szövege. A 27. cikk 2. bekezdéséhez
csatolt lábjegyzet a digitális hálózatokon elkövetett jogsértések
visszaszorítására szolgáló eljárásokra épp az elektronikus kereskedelmi
normákból ismert felelősségkorlátozási klauzulákat hozta példaként. A
preambulum által hangsúlyozott egyensúlyi helyzet megteremtéséből is
következik, hogy a megállapodás nem
várhatja el a közvetítő szolgáltatóktól, hogy az együttműködés jegyében
lemondjanak e törvényi kedvezményekről. A közvetítő szolgáltatókat ugyanis
a felelősségkorlátozási klauzulák csak passzív, technológiailag semleges
tevékenység esetén illetik meg.
Egy harmadik értelmezés szerint
az „erőfeszítések” mintapéldája a fokozatos válasz rendszerekben való
közreműködés lehet. Tagadhatatlan, hogy az ACTA végső szövege – ellentétben
több korábbi szövegtervezettel – nem teszi kötelezővé a szerződő feleknek, hogy
bármiféle fokozatos válasz rendszert vezessenek be jogrendszerükben. A 27. cikk
4. bekezdése lehetővé teszi ugyanakkor, hogy a szerződő felek illetékes
hatóságai a jogosult kérelmére arra kötelezzék a hálózati szolgáltatót, hogy a
feltételezett jogsértést elkövető előfizető azonosítására alkalmas
információkat haladéktalanul bocsássák a jogosult rendelkezésére. Ez a
rendelkezés pedig megágyaz a fájlcserélőkkel szembeni egyedi fellépésnek.
Szembetűnő ugyanakkor, hogy nem bíróság, hanem illetékes hatóság hatáskörébe
utalja az információadás elrendelésének lehetőségét. Ebből arra is
következtetni lehet, hogy az ACTA a privatizált helyett a törvényen alapuló
fokozatos válasz rendszer mellett teszi le a voksát.
Végül nem lehet elmenni szó
nélkül amellett sem, hogy az ACTA az előbbiekben említett mindhárom aspektus
kapcsán külön nevesíti, hogy a jogérvényesítési eljárások előfeltételeként
tekint az olyan alapelvek védelmére, mint a szólásszabadság, a méltányos
eljárás és a magánszféra védelme. Ennek fényében az internetes társadalom azon félelmei, hogy a szerződő felek hatóságai
a felhasználók internetes adatforgalmát a legapróbb bitig ellenőriznék,
alaptalannak tűnnek. Még akkor is, ha kétségtelenül pongyola az „olyan
alapelvek védelme” kitétel. Egyrészt ezek az alapelvek ténylegesen alkotmányos
alapjogok, melyek tiszteletben tartása és kikényszerítése az állam kötelessége
a polgárai irányába. Másrészt világos, hogy a három említett alapelv csupán
példaértékű, más alapjogok tiszteletben tartása éppúgy kötelező a
jogérvényesítési eljárások alkalmával. Ilyen alapelv például az európai szerzői
jogászok petíciójában is említett információs szabadság, oktatáshoz való jog,
személyes adatok védelme.
Címkék: ACTA, digitális szerzői jog, Internet, ISP, jogérvényesítés