Ennek fényében rendkívül meglepő, hogy egy portugál bíróság újabb előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett (C-151/15 sz. ügy). A történet pikantériája az, hogy a feltett kérdésből világossá válhat: teljesen fölösleges időpocsékolás volt az indítvány a nemzeti bíró részéről. A kérdés ugyanis arra vonatkozott, hogy
"Úgy kell-e értelmezni a művek nyilvánossághoz közvetítésének a 2001/29/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmát, hogy az magában foglalja a sugárzott művek olyan kereskedelmi létesítményekben televíziókészüléken keresztül történő közvetítését, mint a bárok, kávézók, éttermek, vagy hasonló jellemzőkkel rendelkező egyéb helyiségek, ahol e művek sugárzását hangszórók és kihangosítók segítségével oly mértékben felerősítik, hogy az a szerzői jog által védett művek új használatának tekinthető? Befolyásolja-e a fenti kérdésre adott választ az, hogy hangszórókat és kihangosítókat, azaz a televíziókészüléktől eltérő műszaki eszközöket alkalmaznak a hangvétel felerősítésére?"A fenti kérdésre már csak azért is egyszerű választ adni, mert az FAPL ügy alapvetően ilyen tényállás mellett született, a nyilvánosság fogalmát pedig a korábbi esetjog egybehangzóan alkalmazta. A sokat vitatott "új nyilvánosság" fogalmát (melyet amúgy komoly kritikák érnek mostanában) fenntartotta az EUB. Egy bárban elhelyezett rádiókészülék kihangosítása esetén szükségképpen új nyilvánosságról beszélhetünk. (Vagy ahogy a nemzetközi szerzői jog alapján irányadó szabály is hangsúlyozza: harmadik személy/szervezet közbejöttével kerül sor továbbközvetítésre.)
Mindezek fényében más dolga nem is volt az EUB-nak, mint indokolt végzésben a fenti joggyakorlatra hivatkozással lezárni az eljárást. Az ügy vonatkozásában lásd az IPKitten rövid és tömör elemzését.